Alice szemszöge:

 

A gardróbomba beérve érdekes látvány fogadott minket. Bocs, az érdekes enyhe kifejezés, inkább mondanám, hogy Emmet perverz fantáziáját beindító, nagyon félreérthető, totálisan vágyakat felkorbácsoló látvány tárult elénk. A gardróbom romokban hever, a ruhák kupacokban állnak, de a fő látványosság még sem a Gucci táskáim vagy a Chanel fekete estélyim volt. Tekintetünk Edward félmeztelen testén, és a rajta fekvő Bellán akadt meg. De szemeim megpillantották Tanyát, akinek az álla a padlót súrolta, szemeivel szikrákat szórt.  Látszott rajta, ha nem lenne, más a szobában legszívesebben kitekerné Bella nyakát. Bella, amint észrevette, hogy őket bámuljuk, megpróbált kecsesen felállni, de ez nem sikerült. A szoknya, amit még én aggattam rá, most inkább volt nevezhető egy kis darab ruha foszlánynak, ami épp eltakarja a ki nem látszani akaró részeket, mint miniszoknyának. Ezután a kis „baleset” után újból megpróbálkozott méltóságteljesen távozni. De, úgy látszik, ember létéből megmaradt egy szokása, az ügyetlenség. Lábai beleakadtak az előtte heverő ruha kupacba és hasra esett. Mosolyomat elfojtottam, de Emmet, mint mindig most sem fogta vissza magát. A földön fetrengett és fogta a hasát a nevetéstől. A többiek arcán is mosoly bujkált. Majd már Daren és kedvesem sem bírta és követték testvérem példáját. Ezután felmértem a kárt, melyet Edward és Bella okozott. A látvány láttán kezdtem mérges lenni. Most úgy nézett ki a gardróbom, mintha hurrikán söpört volna végig rajta. A ruhák szanaszét dobálva, összegyűrve és néhány még el is szakadva. Míg én mérgelődtem magamban Edward és Bella felkeltek a földről. Körülnéztek a helységben és ők is észrevették, hogy a szoba nem magától fordult fel. Rám néztek és bevettették a tőlem tanult boci szemeket. Csak az a különbség, hogy én ennek nem dőlök be. És ekkor eszembe jutott, hogy fognak kárpótolni.

 

-         Már tudom is, hogy teszik ezt jóvá. – kezdtem bele. Mindketten ijedt képet vágtak. Ilyen ijesztő vagyok??

-         És hogyan? – tette fel a kérdést Edward.

-         Eljöttök velem vásárolni.

-         NEEEEEEE... – kezdtek rá egyszerre. – Alice nem értem, miért szeretsz annyira vásárolni. Nem tudnám, mit csinálnál, ha a világon nem lenne egy bolt, pláza sem. Tuti, hogy nem bírnád ki, hogy hosszabb ideig még csak rá se néz egy boltra.– Miért olyan rossz dolog a vásárlás?

-         Még, hogy nem bírnám? Nem vagyok boltkóros, csak szeretek öltözködni.

-         Hugicám, ezt még te sem gondolhatod, komolyan. Egy hetet sem bírnál ki vásárlás nélkül. – mondta Em.

-         Te beszélsz? Te még egy napot sem bírnál ki a feleséged nélkül. – vágtam vissza.

-         Akarsz fogadni? Én nem nyúlok, Rose babyhez te nem vásárolhatsz, még csak egy bolt közelébe sem mehetsz. Aki tovább bírja az a nyertes. Ha én nyerek, megúszok egy évnyi vásárlást veled.

-         Ha pedig én, segítened kell a Mikulás-parti szervezésében. Elvállaltam a szerveszését.

-         Egy parti szervezésében? Még ha veszítek is nem lesz nehéz dolgom. De benne vagyok. Áll az alku. – utánozta az embereknek a hangját abból a televíziós műsorból. De testvérem nem gondolt bele, hogy én nem csak a díszítésre gondoltam, hanem a szórakoztatásra is...

 

 

 

5 óra múlva...

 

A ház szinte teljesen kiürült, csak én, Bella, Rose és Kate maradtunk itthon. A többiek vadászni mentek. A ház ürességét kihasználva elmondtam a fogadás azon részét, melyet még Emmettel sem ismertettem. Elmeséltem töviről hegyire Emnek szánt „feladataimat”, miszerint ördög ruhába bújtatom és az egész suli előtt kell táncolnia egy Mariah Carey számra. A ruhához tartozó kellékek közül persze az ördög szarvacskák és a vasvilla sem maradhat el. Már éreztem a számban siker ízét. De azért bebiztosítottam magamat a biztonság kedvéért. A lányokat beráncigáltam a romokban álló gardróbomba. Az összes ruha kupacot átforgattam, mire ráakadtam arra a darabra, amit kerestem.

 

-         Na ebben, biztos, hogy nem tud, majd ellenállni neked Emmet. – adtam Rosalie kezébe egy tűzpiros fehérnemű szettet, melyben nem hogy csak nem bírja türtőztetni magát, hogy hozzáérjen feleségéhez, hanem egyből leszakítaná róla.

-         Ügyes. – mondta egyszerre Kate és Bella. Ezalatt az este alatt megismerték egymást és barátnők lettek. És ekkor jutott eszembe, hogy még nem is készítettük elő a holnapi ruhánkat.

-         ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!

-         Alice, miért sikogatsz???? – mindegyikük ijedt szemekkel meredtek rám.

-         Még elő sem készítettük a holnapi, vagy mondjam inkább, hogy mai ruhánkat??

-         Te most komolyan, ezért hoztad ránk a frászt?? – ezzel fejest ugrottam egy 3 méteres ruha stócba. Alig pár perc alatt össze is állítottam ruhatárukat.

-         Kész is. Ez itt Katé, ez Belláé, ez Rosé és ez pedig az enyém. – mutattam a kiválasztott darabokat. – És nincs vita. Amit kiraktam, azt kell fel vennetek. – már láttam, hogy kezdenének vitatkozni, de megelőztem őket.

-         Igenis Parancsnok! Vagyis Diktátor asszony! – szalutált Bella.

 

Ekkor látomásom volt, miszerint mindjárt hazaérnek a vadászatból.

 

-         Irány a fürdőszoba Rose! A többiek mindjárt hazaérnek. – tereltem Rosaliet a fürdőszobába. – Itt az ideje, hogy Emmet megtanulja, ne fogadjon egy nála kisebb, de okosabb hugicával. – mindegyikőjükből kitört a nevetés.

 

 

Ekkor toppantak be a többiek Emmettel az élen. Arcára diadalittas mosoly ült ki, mint aki azt hiszi már meg is nyerte a fogadást. Ha tudná mit is terveztem a számára...

 

- Miről maradtam le? – kérdezte azzal az „Ezt a vigyort sosem vakarhatód le” pofával.