Kérlek ne hagy el! Kérlek, ne menj vissza!
Minden reggel így ébredtem fel. Gyönyörű hangon beszélt hozzám valaki. Mindent láttam, csak az őt magát nem. Egy homályos ködöt láttam. Azt is láttam, hogy egy gyönyörű réten vagyunk. A fiú (hangja alapján, mivel kellemes basszus hangja volt) mindig kért, hogy ne menjek vissza. Valami varázslatos volt benne és megfogott engem. Mindig vágytam egy erős, védelmező társra, ami ez az álomkép táplált. Mióta meghalt anya és az öcsém meghaltak eltávolodtam apámtól. Bár mindketten ugyanott laktunk és éltünk, de ő nem tudod megszabadulni a gyásztól. Bár én se voltam sokkal jobban.
Mivel édesanyám kiköpött mása vagyok. Egy hosszú éjfekete hajú és gyönyörű éjfekete szemeim van, mint neki volt. Mert egy probléma miatt szülés közben mindketten meghaltak.