Még mindig nagyon rosszul éreztem magam a tegnapi dolgok miatt.Pedig tudom,hogy Bella hibájából adódott,amiért nem mondta el,de akkor is.Reggel bementem Forksba,hogy egy kicsit kiszellőztessem a fejem.Ilyenkor általában mindig Eric barátomhoz igyekszem,aki az egyetlen szerelő ebben a kicsiny falucskában.Az új falatokat szoktam végig mérni,de általában egy Suzukinál nincs jobb.Viszont most az egyszer kivételes nap volt.

Egy BMW M3-as autó modell állt a garázs előtt,és én tátot szájjal azonnal odafutottam.Végighúztam a kezem felszínén,ami minden karcolástól mentes volt.Nem igazán láttam be a belsejébe a sötétített ablakok miatt,de azt simán kivettem belőle,hogy bőr ülések helyezkednek el benne.Kié lehet?Vetődött fel bennem azonnal a kérdés.

-    Szóval akkor nem birod megcsinálni? – Hallottam meg egy női hangot kicsit messzebbről,miközben Ericcel veszekedett.
-    Nem azt mondtam,hogy nem birom.Csak nincs időm rá.
-    Ugyan!Nem látok egyetlen egy autót sem ezen kivül – Rikácsolt,mire én megláttam,hogy ki is az a személy.
-    Én megpróbálhatom! – kiáltottam fel,és mindketten odanéztek.
-    Hé,Jake cimbi!Mi járatban? – Mosolygott Eric,de Rosalie csak tovább duzzogott.
-    Kössz,inkább megcsinálom saját magam – Vonta meg a vállát,és a sofőr üléshez igyekezett.
-    Mi a baja? – Álltam elé.
-    Semmi közöd hozzá.És most engedj,ha nem akarsz meghalni – A mondat másik felét már csak suttogva ejtette ki.
-    Eric nem mondta,hogy milyen jól értek az autókhoz? – Az említett már rég visszament a műhelyébe.
-    Nem igazán – Dörmögte,és ellökött maga mellől.
-    Úgy látom folyik a benzin.Talán kilyukadhatott a tartály – Vettem fontolóra,mire egy pillanatra elgondolkozott,de aztán végül csak beült. – Ha meggondolnád magad,akkor nyugodtan elhozhatod La Pushra,nem eszlek meg – Vigyorogtam rá csibészesen,de Ő csak elhajtott.

A délutánom elég unalmasan telt,nem igazán bírtam lefoglalni magam semmivel.Főleg,hogy zuhogott az eső.Ígyhát lementem a garázsba megbütykölni azt a motort,amit Bellával használtunk közösen.Már nem sok hiányzott ahhoz,hogy kész legyen,csak pár csavar húzás,és persze a festés.Legmélyen belül kicsit bántott az a gondolat,hogy tényleg egyáltalán nem érdekelte Rosaliet a felajánlott segítségem.Viszont magamat sem értem,hogy miért akarok mindig a közelében lenni.És miért vagyok féltékeny Emmettre.Felálltam a guggolásból,hogy levegyem a pólómat,mert nem akartam,hogy olajos legyen,mikor egy torok megköszörülésre lettem figyelmes.

-    Rosalie?!Mit keresel itt? – Játszottam meg meglepettségem.
-    Nem azért jöttem,mert annyira látni akartalak,hanem már nem tudtam mit kezdeni a kocsimmal.Szóval megnézed?
-    Persze – Bólintottam illedelmesen.

Mosolyogva indultam el az autó felé,és felnyitottam a motorháztetőt.

-    Ahogy sejtettem – Morfondíroztam,és ide-oda belepiszkáltam.
-    Igazad volt.Megnéztem,hogy tényleg ki e van lyukadva,és ki volt.Nem tudom,hogy hogy történhetett.Lehet,mikor nem éppen lassan haladtam az úton és véletlen belementem egy mély gödörbe,akkor megsérült?Bár akkor inkább a felninek kellett volna.Viszont bárhogy is próbáltam,nem bírtam megcsinálni.Talán...

És mondta,és mondta,és mondta.Én pedig csodálattal hallgattam végig monológját,ahogy éppen felállít egy diagnózist.Nem is rosszul.

-    Te autószerelőnek készültél? – Nevettem fel,és becsúsztam az autó alá.
-    Csak hobbi szinten végzem – válaszolt büszkén,és azonnal kicsúsztam.
-    Ez most komoly?Egy Nő,aki rajong az autókért? – Féloldalas mosolyra húzta a száját.
-    Meglehet – Újra az autó alá mentem.
-    Elképesztő vagy.
-    Igen,tudom – Sosem volt hiánya az önimádatból. – Sok mindent nem tudsz még rólam.
-    Mint például?
-    Mire vagy kíváncsi? – Hangja néhol intenzívebben,néhol messzebbről jött.Gondolom körbejárta a műhelyem.
-    Válaszolnál is?
-    Nem hiszem – Kuncogott,és nekem is el kellett mosolyodnom.
-    Miért nem?Félsz,hogy elmondanám mindenkinek a titkaidat?
-    A Cullen családból mindenki tud rólam mindent.Szóval ez most nem jött be.
-    Azért megpróbálhatom?
-    Mit?
-    A faggatózást – Egy pár másodperces szünet következett,de azért rávágta.
-    Próbáld.
-    Ühm... – Gondolkoztam el. – Hol éltél,amikor még ember voltál?
-    New Yorkban – Ezt úgy mondta,mintha fájna neki.Talán nem kellene az emberi mi voltáról kérdezgetnem?
-    Válaszoltál – Nevettem.
-    Siess,ha még kíváncsi vagy valamire.
-    Miért vagy ilyen elkényeztetett,és önző? – Nem sértésnek szántam ezt a kérdést.
-    Hé!Ezt most mire véljem?
-    Csak válaszolj.
-    Úgy érzem közeledünk a végéhez.De rendben.Amikor ember voltam,gazdag családban születtem.A testvéreim közül engem szerettek a legjobban.
-    Voltak...testvéreid? – kérdeztem meg féllve.
-    Két öcsém – Csak én éreztem úgy,mintha hiányoznának neki? – És mivel ennyire elkényeztettek,én ezt ki is élveztem.Mindenki más ilyenné vált volna a helyemben,mint én vagyok,ha ilyen életet él.
-    Ezt nem vitatom.De hogy változtál át? – Megint néma csönd.Miért olyan kérdéseket teszek fel,amelyek kényesek számára?
-    Azt hiszem ennyi volt.Nincs több kérdés – Nevetett fel erőltetetten,és én nem kínoztam tovább.

Kigurultam az autó alól.

-    Kész – mondtam önelégülten.
-    Mivel tartozom? – A leghülyébb tekintetemmel bámultam rá.
-    Mégis mivel?!Semmivel!Ingyen volt.
-    Ne szórakozz,Jacob – Most először ejtette ki a nevem.
-    Bella barátja az én barátom is.
-    Akkor egy valamibe egyezz bele.
-    Még pedig?
-    Lenne kedved kipróbálni? – Mosolygott rám.
-    Hogy is bírnám visszautasítani ezt a kecsegtető ajánlatot?
-    Akkor holnap itt leszek érted úgy öt óra felé.
-    Várlak – Bólintottam rá,mire Ő mosolyogva beült az autóba,és szép lassan elhajtott.

Még sokáig nem bírtam elmozdulni a műhelyből,hiszen teljesen a hatása alá kerültem.Egyszerűen hihetetlen volt számomra,hogy így szóba állt velem.Úgy éreztem,hogy talán sikerül megolvasztanom azt a jeget,ami körbezárja Rosalie szívét.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés