( Bella szemszöge) 

Már épp elaludtam volna, amikor nevetést hallottam kintről. Felkapcsoltam a villanyt, és az óra 11 órát mutatott. Magamra kaptam a köntösöm, és kinéztem mi lehet ennyire mulatságos. Rebecca és Edward állt az emeleten, és a jelek szerint roppant jól szórakoztak. Nem foglalkoztak se velem, se az ajtajuk előtt álló Alice- el és Jasperrel. Jól leszarták, hogy mit gondolunk, csak behúztak Edward szobájába. A kis törpe szomorúan nézett rám, de én csak jó éjt kívántam- bár nem tudom, hogy miért- és visszavonultam a kis vackomba. Így is épp elég lett volna a tudat, hogy azok épp ketten mit művelhetnek, de mindent áthallottam. Említettem már, hogy Edward szobája az enyém mellett van? Gondolom, nem kell ecsetelnem, hogy mit műveltek odaát, amit én VIP helyen hallgathattam. Leráncigáltam magamról a köntöst, bevetettem magam az ágyba és a fejemre húztam a párnát. Mondanom sem kell, hogy reggel mennyire morcosan ébredtem. Nem elég, hogy végig hallottam mindent, de ezek olyan sokáig csinálták, hogy alig aludtam. Többször kívántam nekik rosszat, mint például, hogy szakadna alattuk össze az ágy, vagy hogy a kicsi Edward mondja be a szolgálatot. De amilyen az én szerencsém egyik se jött össze. Ilyen morcos még a gyengéd napjaimon sem vagyok, pedig azokat a napokat nehéz felülmúlni. De Edward Cullennek sikerült. Valahogy kikászálódtam az ágyból, összeszedtem a cuccaimat, beledugtam a lábam a papucsomba, köntöst kaptam magamra és elcsoszogtam a fürdőig. Szerencséje mindenkinek, hogy nem találkozott össze velem. Lezuhiztam, felöltöztem, fogmosás, hajfésülés, egy pillantás a tükörbe. Annyira nem is vagyok szörnyű. Visszacsoszogás a szobába, cuccok elhajítása, magam ledobása az ágyra. Ha szabad megállapítanom, egy totális csődtömeg vagy te, Bella Swan. – vágta hozzám másik énem. Hát visszajöttél? Tudod, nem hittem volna, hogy valamikor is ezt fogom mondani, de hiányoztál. Ez már csak természetes. Hisz én tökéletes vagyok. Na, persze. Hééé, hallom ám. Na, és mesélj, mi történt, amíg nem voltam itt? Részletesen elmeséltem neki mindent, amire a válasza ez volt: te idióta. Hát, kösz szépen. Ezzel igazán segítesz, mondhatom. Mert te vagy annyira hülye, hogy csak itt gubbasztasz a szobádba, ahelyett, hogy élnél. Látod, hogy Edward is tovább lépett. Szórakozz! De én erre képtelen vagyok. Dehogy vagy, csak hisztizel itt nekem. A fájdalom belül teljesen legyőz, de te azt mutatod a külvilágnak: Hogy ez a lány mennyire erős! Nem jobb lenne így élni, mint sajnáltatni magad? Nem tudtam válaszolni, mert ekkor kopogtatást hallottam és Alice jött be a szobámba.

- Zavarhatlak egy pillanatra?

- Persze. Miben segíthetek?

- Tudod, csak arra gondoltam, hogy holnap úgy is suliba kell mennünk, hogy esetleg eljöhetnél velem vásárolni. – nézett rám cukkendárésan kerti törpém.

- Hát… vásárlás…  meg én… nem igazán rám jellemző. Ne haragudj – próbáltam mentegetőzni. Igazából semmi kedvem nem volt elmenni.

- Semmi baj. Majd talán máskor. Akkor, szia – vonult ki csigalassúsággal szobámból Alice, hátha utána szólok, hogy mégis elmegyek vele vásárolni. De ki kellett ábrándítanom. Te teljesen idióta vagy?- dühöngött rám másik énem, mikor a kis törpe bezárta maga mögött az ajtót. Most miért? – kérdeztem értetlenül. Hajjjjjjjjjjjjjj. Látszik, hogy még sok dolgom lesz veled. Most elmész Alice-el vásárolni, veszel pár szexis cuccot holnapra, a srácok a suliba csorgatni fogják majd a nyálukat utánad, amitől Edward a haját fogja tépni. Érted már? Ez nem is olyan rossz ötlet. Akkor mire vársz még? Húzzál le Alicehez és nyomás. Felhúztam a cipőimet, majd lerohantam a lépcsőn Alice nevét kiabálva. Mindenki a nappaliban volt és komplett idiótának nézett, de leszartam a fejüket. Életemben először nem másoknak akartam megfelelni, hanem saját magamnak, és ez kibaszott jól esett.

- Gyere már! Várnak minket a butikok – vigyorogtam rá Alicere, amitől az ő szája is mosolyra húzódott.

- Nocsak, Bellácska, mi ez a változás tegnaphoz képest? Hova ez a nagy vásárlás iránti kedv? – kérdezte tőlem gúnyolódva Edward, miközben nem szalasztotta el, hogy megsimogassa Rebeccát. Tegnap talán még felidegesített volna ezzel, de ma már nem. Tudod, az első pofon a legnagyobb, aztán a többit lassan megszokod. Én már megszoktam őket, úgyhogy leperegnek rólam.

- Szeretnék tetszeni a fiúknak holnap a suliba. Én is szeretnék egy olyan felejthetetlen éjszakát eltölteni valakivel, amit te tegnap a barátnőddel – ezt kapd ki Edward Cullen! Bekaphatod, haver.

- Kötve hiszem, hogy bárki is úgy bírná a tempót, mint én – lépett hozzám közelebb. Ha harc, hát harc.

- Ugyan már, ne nevettess. Minden ujjamra kaphatnék nálad ezerszer jobb pasikat- erre Emmett ujjongatni kezdett.

- Hú, ezt megkaptad, öcsi.

- Én legalább nem csókolóztam az egész házzal- vágta hozzám Edward. Köcsög. Kellene valami ütős, amivel visszavághatnék. De mivel? Gondolkozz már, Bella! Meg van!

- Tudod, akadnak olyan lányok szép számmal, akiknek ha szárnyuk volna, nem angyalok, de sokkal inkább tökéletes libák lennének – minden egyes szónál  Rebeccára néztem. Emmett csak kuncogott, míg Edward megnémult. Most kell, kihasználnom az alkalmat.

- Gyere, Alice- szóltam oda törpikémnek, karon ragadtam és elkezdtem kifelé húzni. Az ajtóból még visszafordultam és bekiabáltam.

- Szép napot mindenkinek. Nekünk az lesz- kacsintottam rájuk, majd kiléptünk a házból.

- Te aztán nem semmi vagy- nevetett rám Alice.

- Tudom- mosolyogtam rá. Ez a legalkalmasabb pillanat, hogy tisztázzak vele mindent. Most vagy soha.

- Alice… én annyira sajnálom, ami történt. Tudom, hogy nem ismerjük egymást régóta, de nagyon hiányzol. Tudod, nem azok a legfontosabb emberek, kiknek jelenlétét mindig észrevesszük, hanem kiknek hiányát nagyon is megérezzük.

- Ó, Bella…- látszott rajta, hogy küszködik a szavakkal- A barátság legnagyobb próbája nem az, ha a magunk hibáit tárjuk fel barátunknak, hanem az, ha neki tárjuk fel az övéit...- megértettem törpicúrom szavait. Ő így is elfogad, ahogy vagyok.

- Van egy személyes emberi és tiszta szeretet, amely az isteni szeretet megsejtése és visszatükröződése. Ez a barátság. – néztem rá meghatottan.

- Mindig számíthatsz rám a törésvonalak mentén. – suttogta nekem, miközben átölelt. Mondanom sem kell, hogy bőgtem, mint állat. Ölelésünket Alice szakította meg és az ablak felé nézett.

- Héééé, nem ér leskelődni – nézett bosszúsan Emmett felé.

- Bocsi, hugi, de már majdnem én is sírtam ezen a jeleneten. – azzal szipogást színlelt. Emmett már csak Emmett. A mi kis mackónk. – Én is ölelkezhetem veletek? – rebegtette ránk szempilláit. Ettől mindkettőnkből egy hatalmas nevetés tört ki.

- Gyere- intettem felé. Neki sem kellett több. Rohant hozzánk és majdnem ledöntött minket a lábunkról.

- Megfojtasz, Emmett- paskoltam meg vállát.

- Kinyírod szegényt- közölte vele Jasper. Ő is odajött hozzánk majd megállt előttem- Nézd, Bella. Én nem haragszom. Szeretném, ha mindent elölről kezdhetnénk - mondanom sem kell, hogy igazán meglepett.

- Én is nagyon szeretném, Jasper- mosolyogtam rá félénken.

- Öleljétek már meg egymást- parancsolt ránk Alice. Jasperre néztem, hogy most mit csináljunk, de ő csak kitárta a karjait. Beléjük vetettem magam. Kinyújtottam kezeimet Alice felé is, hogy ő is jöjjön.

- Ki ne hagyjatok engem is – felelte durcisan Emmett, majd ő is csatlakozott az ölelkezősök klubjába.

- Micsoda családi légkör. Mindjárt meghatódom – gúnyolódott rajtunk Edward. Ez a pasi komolyan kikészít. Egyre idegesítőbb. De nem fog ő nyerni.

- Te is jöhetsz, ha akarsz- kacsintottam rá. Gúnyolódóska csak beviharzott a házba. Minket kacagásra kényszerített ez a jelenet.

- Ha akarunk még valamilyen ruhát venni, jobb, ha indulunk- jelentette be az őrmester- ez nem célzás volt, fiúk- nézett rájuk szúrós szemmel.

- Megyünk már. Vigyázzatok magatokra!- intette óvatosságra feleségét Jasper. Beszálltunk a kocsiba, Alice indított. Mikor elhaladtunk a srácok mellett integettem nekik. Emmettől egy Barbies köszönést kaptam viszonzásul. Ezen már meg sem kellene lepődnöm.

Csendben kocsikáztunk a Pláza felé, csak a rádiót hallgattuk, amíg a bemondó ezt nem mondta: És most következzék Selena Gomez új száma a Naturally.

- Imádom ezt a számot- lelkendezett Alice.

- Én is. Hangosítsd fel- mosolyogtam rá. Persze ő már látta előre mi fog történni. Maxra a hangerő és mi teli torokból ordítottuk:

„How you choose to express yourself 
Its all your own and I can tell 
It comes naturally, 
it comes naturally 
 
You follow what you feel inside, 
It’s intuitive, you don’t have to try, 
It comes naturally, 
It comes naturally 
 
And it takes my breath away 
What you do, so naturally 
 
You are the thunder and I am the lightning, 
And I love the way you know who you are, 
And to me it’s exciting, 
When you know it’s meant to be, 
Everything comes naturally, 
It comes naturally, 
When you’re with me baby, 
Everything comes naturally, 
It comes naturally, 
(Ba-Ba-Baby) 
 
You have a way of moving me, 
A force of nature, your energy, 
It comes naturally, 
(You know it does,) 
It comes naturally, 
(Oh yeah) 
 
And it takes my breath away (Everytime) 
What you do, so naturally 
 
You are the thunder and I am the lightning, 
And I love the way you know who you are, 
And to me it’s exciting, 
When you know it’s meant to be, 
Everything comes naturally, 
It comes naturally, 
When you’re with me baby, 
Everything comes naturally, 
It comes naturally, 
(Ba-Ba-Baby) 
 
When we collide, sparks fly 
When you look in my eyes, 
it takes my breath away 
 
(You are) You are the thunder and I am the lightening 
And I love the way you know who you are 
And to me it’s exciting 
When you know it’s meant to be 
Everything comes naturally, 
it comes naturally 
When youre with me, baby 
Everything comes naturally, 
it comes naturally 
Ba-Ba-baby 
 
Naturally  
Naturally  
Naturally  
Naturally  
Naturally  
Ba-Ba-baby 
 
Naturally  
Naturally 
Naturally 
Naturally 
Naturally 
Everything baby comes naturally.” 

- Hát ez valami fantasztikus volt- vigyorogtam Alicre, miközben már alig bírtam magammal.

- Nyugi, Bella, mindjárt ott leszünk- próbált nyugtatgatni törpilla. Két perc múlva már tényleg megérkeztünk. Alice keresett egy parkolóhelyet, leparkolt, én gyorsan kiugrottam a kocsiból és ráncigálni kezdtem.

- Te tényleg fel vagy pörögve. Lassan rosszabb leszel, mint én- kacarászott rajtam.

De nem tudta elvenni a kedvemet. Egész nap nem tudta elvenni. Kitartóan cammogtam át boltról boltra, pedig nem kevés volt a számuk. A végén már számon tartani sem tudtam miket vettünk. A kedvenc jelenetem talán az volt, amikor egy fehérnemű boltban próbáltam fel egy egyáltalán nem diszkrét darabot, és Alice mindenáron ragaszkodott hozzá, hogy megmutassam neki. Utólag már lemerném fogadni, hogy direkt csinálta, mert látta előre. Elhúztam a függönyt, hogy megmutassam neki, de a függöny előtt egy idegen srác állt. Szegénynek leesett az álla és a földről kellett felszednie. Hm…ez bíztató- gondoltam magamban.

- Elnézést…én…azt hittem a barátnőm áll itt- próbáltam magyarázkodni. Visszaakartam húzni a függönyt, de ő megakadályozta.

- Szerencsés az a pasi, akinek ezt vetted- nézett rajtam végig elismerően.

- Köszönöm- mosolyogtam rá. – De tudod, nem kellek neki. Lecserélt másra. - néztem rá cicásan. Egy kis flört nekem is kijár nem?

- Az egy idióta. Én megvesznék, ha ilyen csajom lenne, mint te. Te egy istennő vagy- erre kuncognom kellett. A háttérből hallottam, hogy Alice is kuncogott. A kis boszi. Alighanem láthatott valami pikáns dolgot, mert gyorsan öltözködésre kényszerített, kifizette a fehérneműt és kiráncigált a boltból. Elkezdett húzni a parkoló felé, de egész végig nevettünk. Beszálltunk a kocsiba, indított, és most hazafelé tartunk a szokásos rádióhallgatásunk közepette. Tökéletesnek nevezhettem volna ezt a napot, ha nem hallom meg Beyonce: Broken Hearted Girl című számát. Hát ez fantasztikus!

„You're everything I thought you never were 
And nothing like about you could've been 
But still you lived inside of me 
So tell me how is that 

You're the only one I wish I could forget 
The only one I loved and not forgive 
And though you've break my heart 
You're the only one

And though there are times when I hate you 
Cause I can't erase 
The times that you hurt me 
And put tears on my face 
And even now I hate you its pains me to say 
I know I'll be there at the end of the day

I don't wanna be without you baby 
I don't want a broken heart 
Don't wanna to take breath without you baby 
I don't want to play that part 
I know that I love you but let me just say 
I don't wanna love you in no kinder way, no no 
I don't want a broken heart 
I don't want to play the broken-hearted girl,no no 
No broken-hearted girl 
I'm no broken-hearted girl”

Alighanem Alice észbe kaphatott, mert kikapcsolta a rádiót.

-  Ne haragudj- nézett rám esdeklően. Hogyan is tudnék rá haragudni?

- Nem haragszom Alice. Nem a te hibád- sóhajtottam fel.

- Tudod, Bella, ha egy kapcsolat már az első találkozás perceiben nagyszerűnek ígérkezik, semmi sem lehet értékesebb és izgalmasabb, mint egy második esély a szerelemre.

- A mi esetünkben nem. Nekünk már túl késő.

- Bella. Ragaszkodj az álmaidhoz, mert nélkülük az élet olyan, mint egy törött szárnyú madár, ami nem tud repülni.

- Alice, kérlek. Semmi kedvem ehhez. Én ezt a dolgot már lezártam. – őszintén bevallva nem, de jobbnak láttam most hazudni.

- Rendben. De tudd, hogy bármiben számíthatsz rám.

- Köszönöm- szorítottam meg barátnőm kezét. Az egyetlen támaszom ebben a pillanatban ő. Nem veszíthetem el őt is. Azt végképp nem bírnám ki. A hazafelé vezető út további részét csendben tettük meg. Mikor Alice leparkolt a házuk előtt, felsóhajtottam. Ismét fel kell vennem az álarcom, és meg kell játszanom magam. Ez azonban ebben a pillanatban nem igazán ment. Megkértem Alicet, hogy hozza be a csomagokat és mentsen ki a többiek előtt, hogy ma este miért nem mutatkozom előttük.

- Köszönöm- öleltem át szorosan.

- Nincs mit. De most nyomás, különben Emmett elkap- próbált rám mosolyogni. Felrohantam a szobámba és bezárkóztam. Hogy is gondolhattam, hogy menni fog ez nekem? Ha valaki csak egyedül álmodik az egy álom, ha sokan álmodnak együtt az egy új valóság kezdete. És én csak egyedül álmodtam. Nem akartam másoknak kimutatni a gyengeségemet. Sosem szerettem, ha sajnálnak. Valaki egyszer azt mondta nekem, hogy jobb a sötétben tapogatózni. Lehet, hogy félünk, de jobban reménykedünk. Csak megyek... egyedül bolyongok fájó emlékeimmel a semmiben. De jobb is így, egymagamban. Hiszen ha lenne mellettem valaki, nem mutathatnám ki, mit érzek. Nem akarok gyengének látszani mások előtt... Az azt jelentené, hogy feladtam a reményt. Nem úgy nőttem fel, hogy bármit is feladhattam volna. Akkor most sem fogom. Ha Edwardot akarom visszaszerezni, akkor Edwardot szerzem vissza. Ha új életet akarok kezdeni, akkor új életet kezdek. Hisz nincs is rosszabb annál, minthogy nem teszel semmit. A semminél bármi jobb. Ha elhiszed, hogy jobb lesz a holnap, rájössz majd, az élet szép…

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés