Nem tudom hány óra volt amikor felkeltem, de éppen sötétedett. Halk horkolás jelezte, hogy Jacob még alszik. Halványan elmosolyodtam és végignéztem szerelmemen. A teste izmos volt és gyönyörű bronzbarna. El sem hittem, hogy ez a nagy szeretnivaló „farkas” az enyém. Még egy ideig néztem ahogy szunyókál, utána megkordult a gyomrom. Mivel nem akartam felkelteni Jaket halkan kimásztam az ágyból és felvettem a pólóját, ami combközépig ért, és egy francia bugyit. Reméltem, hogy még mindig vadásznak a többiek, mert nem akartam, hogy Emmett vagy Jasper vagy netalán tán Edward így meglásson. Mielőtt lementem volna a földszintre, hallgatóztam egy sort. Mivel nem hallottam semmi olyat ami lélekjelenlétre utalt volna, elindultam le a lépcsőn. A konyhába érve láttam, hogy Esme gondolt rám meg Jakere mert két szendvics volt kitéve az asztalra.  Leültem és elkezdtem bemajszolni a szendvicsemet. Közben elgondolkodtam azon, hogy ma kihagytam az első napot a suliból a szünet után. Majd azt mondom, hogy nem éreztem jól magamat. Ja persze és Jake sem. A tanárok beveszik, de Rachelnek, Leilának és Miának valami jobbat kell kitalálnom mert ők tutira gyanakodni fognak. Annyira el voltam foglalva a gondolataimmal, hogy észre sem vettem, hogy Jake is lejött. Akkor figyeltem fel rá amikor gyengéden átkarolt.

-         Szia – suttogta a fülembe és éreztem ahogy átölel.

-         Szia. Hogy aludtál? – kérdeztem ravaszul, mire elvigyorodott.

-         Remekül. Régóta nem aludtam ilyen jól. Mi tagadás ezt neked köszönhetem – mondta vigyorogva. Felemeltem az egyik szemöldököm.

-         Nekem? – kérdeztem értetlenül.

-         Aha. Ki tudsz fárasztani az biztos – végre leesett miről beszél és elpirultam. Az ő arcán diadalittas mosoly terült el. Jól mulatott a zavaromon.

-         Héj, az este nem voltál ilyen pirulós – cukkolt tovább, amibe én még jobban belepirultam.

-         Hanyagoljuk ezt a témát jó? – motyogtam és megint a szendvicsemre koncentráltam. Kuncogott egyet utána leült mellém és nekilátott a szendvicsének. Mivel én előbb befejeztem, ezért néztem, hogy eszik. Aranyos volt ahogy magába tömte a szendvicseket, ugyanis neki több is volt. Gondolom Esme tudta, hogy Jakenek nagy az étvágya. Miután befejeztem felém fordult és láttam, hogy gondolkodik valamin, csak nem tudta hogy mondja el.

-         Mi az? Min gondolkodsz ennyire? – kérdeztem kuncogva.

-         Figyelj Gina. Én szeretnék kérdezni tőled valamit. – kezdte komoly képpel, amitől lehervadt a mosolyom. Csak nem akar szakítani velem?

-         Jake ugye nem… - kezdtem, de a szám elé tette az ujját.

-         Hagyd hogy befejezzem – mondta szigorúan, de egy mosoly bujkált a szája szélén.

-         Huhh, nem is tudom hogy kezdjem. Ilyet még sose csináltam – motyogta inkább magának. Ettől még jobban betojtam. Nem tudtam mit akart, de nagyon komolynak tűnt.

-         Figyelj… én… – kezdte, de ekkor beugrott az ajtón Alice.

-         Sziasztok! – rikkantotta.

-         Szia Alice. – morogta Jake. – Pont a legjobbkor, mint mindig.

-         Jaj, ne legyél már ilyen morci. Jöttem, hogy keressek valami jó kis rucit Ginának – mondta és rám nézett. Ekkor jutott csak eszembe, hogy még mindig Jake pólója van rajtam. Megint elpirultam.

-         Szerintem ez is jól áll neki – mondta Jake és rám mosolygott.

-         Igen, de én mutatok jobbat.  –felelte Alice és magával húzott a gardróbja felé. Egy bocsánatkérő pillantást küldtem Jacob felé majd hagytam, hogy elvonszoljon. Amint odaértünk, Alice el is tűnt mellőlem. Pár másodperccel később egy rövid farmer ruhával és egy magas sarkú cipővel tért vissza.

-         Jaj, Alice. Ebben ki fogom törni a lábamat – nyafogtam és a cipőre mutattam, aminek legalább 10 cm-es sarka volt.

-         Oké, oké – dünnyögte és ismét elvonult. Most egy valamivel kisebb sarkú, halvány rózsaszín topánkával toppant be.

-         Ez már megfelel madame? – kérdezte drámaian és megforgatta a cipőt.

-         Tökéletes! – mondtam vigyorogva.

-         Szupper! – lelkendezett – Akkor gyerünk, próbáld fel! – csiripelte boldogan és a fürdője felé tuszkolt.

-         Jó, jó. Megyek már. – mondtam és bementem a fürdőbe. Nagyon jó volt ez a ruha. Tetszett. Miután felvettem a hozzá való cipőt is, megnéztem magamat, Alice életnagyságú tükrében. Tényleg jól állt. Megfésültem a hajam, és kimentem.

-         Hú, ez nagyon jól áll! Tudod mit? Neked adom! – rikkantotta.

-         Kösz Alice, de…

-         Ne is próbálj ellenkezni! Nekem rengeteg van. Több színben is. – magyarázta unott arcot vágva.

-         Na jó legyen! – adtam be a derekamat.

-         Azta! De csini vagy! – hallottam Jake ellenállhatatlan hangját. Az ajtófélfának támaszkodva állt. Odaszökkentem hozzá.

-         Tudom – mondtam mosolyogva. Magamhoz húztam és átkaroltam a nyakát, majd megcsókoltam.

-         Ezt miért kaptam? – kérdezte vigyorogva.

-         Mert szeretlek – duruzsoltam a fülébe, mire ő libabőrös lett. Ilyet sem tapasztaltam még, hogy egy fiú libabőrös lesz az érintésemtől. Válaszul csókot lehelt a nyakamra, amitől most én lettem libabőrös.

-         Most kvittek vagyunk! – susogta a fülembe. Erre mind a ketten felnevettünk.

-         Olyan édesek vagytok együtt! – lelkendezett Alice. Róla meg is feledkeztem. Nem is lehetett hallani hogy itt van. Azt hittem már régen kiment. Gyorsan kibontakoztam Jake öleléséből, de a keze a csípőmön maradt. Alice most valamin elgondolkodott.

-         Jake? – szólalt meg végül.

-         Igen?

-         Elmennél megnézni, hogy hol járnak a többiek? Már nem lehetnek messze. Légyszi! – Jake egy ideig gyanakodva nézett rá, de végül igaz vonakodva de beleegyezett.

-         Oké – dünnyögte, majd puszit nyomott a számra és már ki is ment az ajtón.

-         Ez mire volt jó? – szegeztem neki a kérdést, amikor már Jacob hallótávon kívül járt.

-         Valamiről akarok veled beszélni – mondta komoly képpel.

-         Ajaj! És miről?

-         Jaj, nyugi, csak azt akarom kérdezni hogy Jake miről akart veled beszélni amikor megjöttem? – kérdezte kicsit félve.

-         Hát, valami fontosat akart, és elég komolynak tűnt. – gondolkodtam el.

-         Aha – hangzott a rövid válasz.

-         Te tudod mit akart kérdezni, vagy mondani? – kíváncsiskodtam.

-         Nem – sóhajtott fel – Sajnos nem, mert semmit sem látok mivel mind a ketten vérfarkasok vagytok. Bár nálad néha beugrik ez az. – töprengett.

-         Igen?

-         Igen, de csak néha és semmi konkrét, csak ilyen olyan képek.

-         Aha. És ennyi miatt küldted el Jaket Kukutyinba? 

-         Öhm, nem… volna még itt valami… - láttam rajta, hogy azon vacillál, hogy elmondja e vagy inkább ne.

-         És mi az? – kérdeztem gyanakodva.

-         Hát… igazából… Belláról lenne szó. – bökte ki végül, és én a név hallatán összerezzentem.

-         Jaj, Alice, én nem akarok…

-         Lécci, had mondjam végig – vágott a szavamba.

-         Oké – sóhajtottam megadóan, és lehuppantam a kanapéra. Alice is leült mellém és belekezdett a mondandójába.

-         Szóval, hidd el, hogy ő nagyon sajnálja, hogy így alakultak köztetek a dolgok. Nem akart megbántani, de…

-         Pff… - fortyantam fel, de Alice mintha meg se hallotta volna, folytatta.

-         De Jacob nagyon fontos neki, és félt, hogy elveszíti. Mondta neked Jake, hogy ő és Bella legjobb barátok voltak amikor ember volt?

-         Aha, azt hiszem említette. – feleltem.

-         Akkor mostmár érted miért olyan fontos neki Jake? Ő volt a támasza amikor Edward…. Szóval amikor egyedül volt. És mielőtt vámpír lett  - talán még most is – szerette Jaket. – mondta reménykedve, de én nagyot sóhajtottam.

-         Tudom, és utána összetörte a szívét! Mikor erről beszéltem Jacobbal, utána azt kívántam bárcsak ne hoztam volna fel ezt a témát, mert olyan fájdalmat láttam az arcán ami megrémített. És amúgy is az felhatalmazza arra, hogy csak úgy nekiessen Jake akarata ellenére? – kérdeztem mérgesen.

-         Nem, nem dehogy is, csak nagyon félt, hogy a te szándékaid nem komolyak és meg fogod bántani őt.

-         De Alice! Szerinted, ha nem szeretném Jaket, akkor itt ülnék egy vámpír társaságában vérfarkasként? – kérdeztem nevetve, mert ezen nevetnem kellett. Alice is csilingelve felkacagott.

-         Én tudom, hogy szereted. – mondta büszkén.

-         Honnan?

-         Onnan, ahogy ránézel, és ahogy ő néz rád. Még sosem láttam ilyen boldognak. Még akkor sem amikor Bella még ember volt.  – az utolsó mondatot elég halkan mondta.

-         Ja, apropó rendezhetem a szülinapi bulidat? 18 leszel.  – mondta vigyorogva.

-         De, Alice az csak Januárban lesz. Most meg Szeptember van – mondtam nevetve.

-         Tudom, csak időben fel akarok készülni. – mondta és reménykedve rám pillantott.

-         Oké. De szép legyen – mondtam mire a nyakamba ugrott.

-         Kösz, köszi! Imádlak! – újingott.

-         Én is, de ne fojts meg! – nevettem tovább. Ezután beszámolt róla, hogy Esmeék újraházasodása eltolódik egy kicsit, mert a Denali klán nem ér rá akkor. Mondta, hogy előre látta, hogy a szüleim készülnek valamire, de azt, hogy mire az rejtély maradt mert, állandóan változtatják a döntésüket. És én szívből örültem, hogy abbahagyta a Bellás dolog erőltetését. Közben észrevettem, hogy eleredt az eső, és pár percen belül már szakadt. De Alicet ez nem zavarta. Folytonosan fecsegett. Mikor erről mikor arról. De főként arról, hogy mennyire idegesíti az, hogy nem lát semmit a vérfarkasok jövőjével kapcsolatban. Éppen azt,ecsetelte, hogy ő és Jasper el akarnak menni egy „mézeshétre”, amikor belépett az ajtón Jake, csurom vizesen.

-         Alice! – sziszege a fogain keresztül, és dühösen meredt az említettre.

-         Jaj, annyira sajnálom Jacob nem láttam előre, hogy esni fog az eső – mentegetőzött. Én elkezdtem kuncogni, mert őszintén szólva nagyon viccesen nézett ki Jake, így ázottan. A haja össze-vissza állt és csorgott róla a víz. Pólója átázott, és a testére tapadt, ami megjegyzem, nekem nagyon is tetszett. Észrevette a kuncogásomat, mert vészjósló vigyorral felém fordult.

-         Szerinted ez vicces? – kérdezte komolyan, de hallatszott a hangján, hogy mindjárt nevet.

-         Igen, nagyon is az – mondtam és mostmár kitört belőlem a nevetés. Nem tudom, hogy csinálta, de a következő pillanatban már fel is kapott és direkt jó szorosan magához ölelt.

-         Jake! Tiszta víz leszek!– nyafogtam, de még mindig nevettem. De nem akart elereszteni.

-         Ez a célom – mondta szintén nevetve és körbeforgott velem, majd óvatosan letett,de a két keze a csípőmön volt. Szinte fekete szemeit, az enyémbe fúrta. Annyira imádom a szemeit.

-         Szeretlek – mondta komolyan, és e kis szó hallatán a szívem őrült táncba kezdett.

-         Én is szeretlek. Nagyon is. – ismertem be és elpirultam, de ő csak felkacagott és gyengéden de mégis szenvedélyesen megcsókolt. Annyira belefeledkeztem a csókba, hogy észre sem vettem, hogy időközben befutott Jasper is. Hangosan megköszörülte a torkát, és ekkor kaptam észbe és gyorsan kibontakoztam Jacob karjaiból.

-         Szia Jasper! – köszöntem vidáman.

-         Szia Gina – köszönt vissza és közben vigyorogva Jakere nézett, akinek a válasza szintén egy hatalmas vigyor volt.  Nem sokkal ezután befutottak a többiek is, és én jobbnak láttam hazamenni. Közöltem Alice-el, hogy holnap suli és nem szeretnék még egy napot kihagyni. Miután sorra elbúcsúztam Esmetől, Carlisletól, Emmettől, Rosalitól, Jaspertől, Alicetől ( még Bella felé is intettem egy „Sziát”) Ekkor vettem észre hogy sehol sem látom Edwardot. Azóta mióta megmentette az életemet nem láttam, pedig meg akartam köszönni neki. Úgy terveztem, hogyha nem kerül elő pár napon belül megkérdezem Alicet. Ezután elindultam haza. Persze Jakekel együtt, mert nem akarta, hogy este egyedül mászkáljak és szerinte amúgy is eléggé nagy az a ház egy embernek. Útközben arról faggatott, hogy mit akart Alice, és mivel előtte nincsenek titkaim, mindenről beszámoltam neki. De volt valami ami nem hagyott nyugodni.

-         És… mi volt az a fontos kérdés? – kérdeztem vonakodva. Nem akartam tolakvónak tűnni. Most elgondolkodott.

-         Hát… nem érdekes, hagyjuk. Ez nem a legalkalmasabb időpont. – mondta végül, de én nem értettem miről beszél.

-         Nem a legalkalmasabb időpont mire? – értetlenkedtem.

-         Semmi, semmi – hadarta és gyorsan másra terelte a témát.

-         Kész van a kémia házid? Mert nekem nincs – kérdezte elterelés képen, Mivel nem akartam tovább feszegetni ezt a témát, hagytam hogy félrevezessen.

-         Aha – mondtam büszkén – Minden házit megcsináltam, még szünet előtt.

-         Azta! Nem semmi vagy – mondta elismerően és közelebb húzott magához. Időközben megérkeztünk a házhoz. Miley egyből odaszaladt hozzám.  Megsimogattam. De egy valamit nem értettem.

-         Jake?

-         Hm? Mi az?

-         Amikor Alec elvitt innen, itt nagy felfordulás volt. Például kidőlt a kerítés, anya virágoskertje is roncsolódott sőt a fal is kicsit rozoga állapotban volt. Nem tudod hogy lett ilyen nagy rend? – lehet ezt nem kellet volna mondanom mert Jake arca elsötétült.

-         Mit tett veled az a vérszopó? – kérdezte suttogva.

-         Ezt hogy érted? Itt vagyok nem?

-         Nem úgy értem, hanem hogy ennyi minden összetört. Gondolom nem magától – látszott rajta, hogy bosszantja a dolog.

-         Hát… igen, de nincs bajom ez a lényeg. És amúgyis volt egy kérdésem.

-         Szerintem, Esme műve. – mondta egyhangúan. Bementem a házba, és tényleg nagy volt a tisztaság. Nagyobb mint amikor elmentem, sőt nagyobb mint amikor anyáék elmentek. Jakekel megvacsoráztunk és Miley társaságában elvonultunk a szobámba.

-         Most haragszol rám? – kérdeztem, mert mióta említettem a károkat nem szólalt meg.

-         Nem, csak azon gondolkodtam, mi lett volna ha Alec nem jön. Én nem tudom mi lett volna velem ha te…

-         De jött, és itt vagyok – vágtam a szavába és hozzábújtam.

-         Nagyon sokkal tartozom neki – motyogta.

-         Majd valahogy meghálálod – mondtam, de ő csak felmordult.

-         Pont neki aki egy Volturi tag! – horkant fel gúnyosan.

-         Jake ne kezd megint! – figyelmeztettem.

-         Jó, jó befejeztem – mentegetőzött, de hallottam, hogy felkuncog. Ezután már olyan álmos voltam, hogy úgy ruhástól aludtam el Jake karjaiban.

Másnap, a suliban Rachel, Mia, és Leila arról kérdezgettek, hogy mi bajom volt. Persze, hogy nem vették be a „ nem éreztem jól magamat” dumát. Hamar rájöttek, hogy Jake van a dologban.

-         Biztos hogy köze van hozzá! – vádolt Leila.

-         Ki vele! – unszolt Rachel. De megszólalt a csengő és kénytelenek voltak a helyükre menni. De tudtam, hogy már nem tudok sokáig titkolózni előttük. A nap unalmasan telt, mivel egy közös órám sem volt Jakekel., és szünetekben meg Sam mindig elvonszolta „falka ügy” miatt. Egyik szünetben viszont érdekes dolgot hallottam. Kimentem a mosdóba megigazítani a hajamat és amikor kifelé akartam menni megláttam, hogy Nataly és a barátnője Tracy  éppen a ide tartanak, úgyhogy bebújtam az egyik kabinba, lehajtottam a WC tetejét és ráálltam, hogy ne látszódjon a lábam. Így jól hallottam miről beszélnek.

-         Tracy képzeld Jacob jött ma suliba! – ecsetelte boldogan, és bennem már most felment a pumpa. – Apropó, nem tudod miért nem jött tegnap?

-         Hát, nem,de ha észrevetted, az a Gina se – hallottam Tracy orrhangját. Szinte felfordult a gyomrom. – Lehet, hogy együtt voltak. Biztos elmentek valahova vagy… BUMM! ÁU! Ezt miért kaptam? – nyafogott Tracy. Gondolom Nataly jól fejbe vágta valamivel.

-         Ne is mondj ilyen ostobaságokat! – kiabálta – Az a kis városi liba, fel sem ér hozzám! Tuti, hogyha választania kéne Jacobnak engem választana. – mondta gőgösen, Vissza kellett fognom magam, hogy ne rontsak ki és cibáljam meg ott helyben.

-         De Nat, még nem is ismer! – nyafogott Tracy.

-         Majd ma megismer – mondta és szinte hallatszott a hangján hogy vigyorog. – Most úgyis közös óránk lesz. Majd melléülök és véletlenül leejtek valamit, és majd ő felveszi. Vagy valami ilyesmire gondoltam. Hidd el Tracy egy ilyen pasit nem lehet elereszteni.

-         De neki van barátnője. Gina és szere…BUMM. – megint egy pukkanás.

-         Az nem számít! Biztos nem szereti és amúgy is nézz csak rám. És utána rám. Na ennyit erről! – mondta és hallottam, hogy kimasíroznak a mosdóból. Dühtől remegő lábakkal trappoltam ki a WCből és csoszogtam fel a lépcsőn. Bevágódtam a matekterembe és levágtam magam az utolsó padba. Hogy utálom én ezt a kis … Uhh. Olyan dühös voltam, hogy elkezdett remegni a kezem, utána a lábam, és végül már vörösben izzott a látásom. Éreztem, hogy át fogok változni, ha nem csillapítom le magamat, úgyhogy inkább jó dolgokra gondoltam. A tegnap este jutott az eszembe, ahogy Jake karjai közt alszom, utána arra mielőtt Alice megzavart volna minket. Ezek a gondolatok megnyugtattak de nem teljesen. Nem voltam egy bosszúszomjas típus, de azt terveztem, hogy egyszer, ha lesz rá alkalmam jól rá fogok ijeszteni erre a Natalyra. Tíz perc telt el az órából, de én észre sem vettem. Csak azon járt az agyam, hogy Nataly épp ezekben a percekben mászik rá Jakere.  Láttam Mia aggódó pillantásait, de ez sem érdekelt. Csak egy valami nyugtatott volna meg. Látni azt, hogy Nataly hiába próbálkozik. Hirtelen ötlettől vezérelve felpattantam a helyemről, és a szám elé tettem a kezemet, mint aki mindjárt kidobja a taccsot.

-         Tanár Úr, rosszul vagyok. – nyüszögtem és meg se várva a választ kirohantam a teremből. Mikor már hallótávon kívül voltam, elvettem a kezem a szám elől és a biológia terem felé vettem az irányt. Ugyanis Jakenek éppen ott volt órája. Mikor odaértem, láttam hogy az ajtó be van zárva és ablak sincs rajta. De eszembe jutott, hogy van egy ablak a terembe ami az udvarra néz. Gyorsan kirohantam az udvarra és guggolva elkúsztam az ablakig, majd bekukucskáltam. Jacob asztala a terem végébe volt. Mereven nézte a táblát, de volt egy olyan érzésem, hogy azt se tudja miről beszél a tanár. Csak nézett ki a fejéből, és néha-néha elmosolyodott. Nataly ott ült mellette és őt bámulta. Rohadt idegesítő volt. Öt perc múlva próbálkozott először. Leejtette a ceruzáját „véletlenül”. Kicsit feljebb emelkedtem, hogy lássam. Gondolom abban reménykedett hogy Jake fel fogja venni, de tévedett. Jacob még csak meg sem mozdult, úgyhogy kelletlenül lehajolt érte, és felvette. A következő próbálkozása az volt, hogy közelebb húzódott Jakehez, hogy a karja hozzáérjen az övéhez. Amikor ez megtörtént Jake ránézett és arrébb húzódott, majd láttam hogy vág egy pofát.  A pulcsimba nevettem bele, de ez is kicsit hangos volt úgyhogy inkább lehajoltam. Mikor visszahajoltam, örömmel konstáltam, hogy senki nem hallott meg. Senki kivéve egy embert. Jake hallott engem és most kíváncsian nézett az ablak felé és amikor meglátott elvigyorodott.  A szám elé tettem a mutató ujjamat, mutatva ezzel hogy ne szóljon egy szót se. Alig észrevehetően bólintott, de a vigyor az a száján maradt.

-         Tanár Nő! – hallottam Jake hangját. Úgy hangzott mintha rosszul lenne, de tudtam, hogy ez csak színjáték.

-         Igen Jacob? – hallottam Mrs. Roth vékony hangját.

-         Nem érzem túl jól magamat. Kimehetek a mosdóba? – tényleg meggyőzően tudott színlelni.

-         Persze, menj csak. De ha nem leszel jobban akkor menj le a gyengélkedőre. - felállt és kiment a teremből. Én gyorsan elhúztam az ablak alól. Éppen be akartam rohanni a bejárati ajtón amikor összeütköztem Jakekel. Ennek az lett az eredménye, hogy mind a ketten elvágódtunk és a földön kötöttünk ki.

-         Egy zseni vagy! Ugye tudod? – kérdezte buzgón miközben ülőhelyzetbe tápászkodott.

-         Tudom… De miért is? – kérdeztem vigyorogva és én is felültem.

-         Előbb is jöhettél volna. Már azon agyaltam, hogy mit találjak ki, hogy kiszöktesselek óráról. Pont jókor jöttél – mondta szintén vigyorogva és puszit adott a számra.

-         Tudom, igazi zseni vagyok. De más oka is volt annak, hogy jöttem. – ismertem be.

-         És mi az? – az arca kicsit elkomolyodott.

-         Hát.. szünetben meghallottam, hogy… Ááá, ki fogsz nevetni – nyafogtam és felálltam a földről. A kezem után nyúlt és visszahúzott maga mellé.

-         Légyszi – nézett rám nagy szemeivel.

-         Ne nézz így! – kérleltem de nem hagyta abba.

-         Na, jó. Hallottam, hogy Nataly és a barátnője Tracy arról beszélnek, hogy hogy fog téged felszedni. És én meg …

-         Féltékeny lettél –fejezte be helyettem és elkezdett kuncogni.

-         Nem is! Én csak.. – nem tudtam mit mondani mert tényleg az voltam. Féltékeny.

-         Féltékeny voltál! – gúnyolódott tovább. 

-         Jó az voltam! Most jobb? – kérdeztem mérgesen és megint felálltam. De ő megint visszahúzott, csak most az ölébe.

-         Sokkal jobb. Legalább tudom hogy szeretsz – susogta a fülembe és megcsókolt. Annyira jól esett tudni, hogy tényleg szeret. Átkaroltam és viszonoztam a csókot, utána megöleltem.

-         De hisz tudod hogy szeretlek – mondtam.

-         Tudom – felelte vigyorogva – De így jobb. – még egy ideig ott ültünk egymás karjaiban, de amikor megjelent Mrs. Roth, gyorsan felugrottunk és elbújtunk a szemetes mögött. Csendben néztük végig ahogy elindul a gyengélkedő felé. Mikor már láthatáron kívűl volt Jacob szólalt meg először.

-         Basszus, ha nem talál a gyengélkedőn akkor tuti beküld valakit a vécébe, hogy ott vagyok e. – bosszankodott.

-         Menj csak! – unszoltam.

-         De én veled akarok maradni! Legalább csak még egy kicsit. Egész nap nem láttalak – panaszkodott, és magához ölelt. Visszaöleltem.

-         Tudom, de engem is biztosan keresnek már, és amúgy is órák után találkozunk. – mondtam biztatóan, bár én is szívesen lógtam volna még vele egy kicsit.

-         Oké – sóhajtott – De ma nálatok alszok – mondta és hatalmas vigyor terült el a képén.

-         Az jó lenne – mondtam szintén vigyorogva, de utána komoly arcot vágtam. – És ne hagyd hogy Nataly rád másszon. – motyogtam, mire hangosan felnevetett és megcsókolt.

-         Te buta, én téged szeretlek – mondta és körbeforgott velem.

-         Akkor jó – mondtam büszkén és búcsúzóul puszit nyomtam a szájára. A terem felé menet a folyosón megláttam Miát. Ahogy meglátott, egyből odarohant hozzám.

-         Gina már jobban vagy? Jaj istenem úgy aggódtam hogy… - itt megakadt, mert meglátta a vigyorgásomat.

-         Héj… te neked nincs is semmi bajod! – mondta vádlón, de azért vigyorgott.

-         Ssss… csendesebben! – pisszegtem le.

-         Jó de óra után mindent elmondasz – mondta komolyan.

-         Megegyeztünk – mondtam.

-         Jó, de most vedd fel a „Rosszul vagyok” maszkot. – mondta és elindult vissza órára, én meg követtem. A nap hátralévő részében beszámoltam Miának és Leilának szinte mindenről. Kivéve persze a misztikus részleteket. Rachel második óra után elment. Senkinek sem mondta, hogy hova. Mia és Leila azt mondták, hogy eléggé furcsán viselkedik mostanában. A történettel kapcsolatban, azt mondtam, hogy megtámadott egy medve, de Jake és Edward még időben érkeztek. Meg is mutattam nekik a heget az oldalamon. Így hihetőbb volt.

-         Úristen! Nem is tudom mi lett volna ha Jake és Edward nem jár arra – szörnyülködött Mia. Edward nevét mindig olyan áhítattal mondta ki. Szerintem még mindig bele volt zúgva.

-         Hát, igen. Nem biztos, hogy akkor most itt lennék. – mondtam halkan, mire Leila könnyekben tört ki. Átöleltem.

-         Héj, mi a baj? – kérdeztem értetlenül, mert nem értettem a sírása okát.

-        

Felhasználónév:

Jelszó:

Súgó