Charlie tulajdonképpen nagyon klasszul viselkedett.Úgy tűnt,őszintén örül annak,hogy életemben először viszonylag hosszú ideig nála fogok lakni.Megígérte hogy segít nekem autót szerezni.

De azért mégis fura lesz Charlie-val-gondoltam.

Egyikünk sem valami bőbeszédű,ráadásul azt sem tudom mit mondhatnék neki.Rég óta nem láttam és fogalmam sincs miről szeret társalogni.Ezért is lepődött meg amikor kijelentettem most igenis Forksban akarok élni.

-Bells tudod gondolkoztam és arra a döntésre jutottam hogy még ma szerzünk neked egy kocsit.
-Hát ez szuper,apa,köszönöm-az arca elvörösödött zavarában-és milyen kocsira gondoltál?

-Egy furgonra.1984-es évjáratú Chevy.-mondta- Billy Black szívesen odaadná-ha gondolod.

-Mindig az övé volt az autó?-kíváncsiskodtam.

-Nem,ami azt illeti használtan vette,de nem sokáig vezethette mivel egy baleset miatt tolószékbe kényszerült.A fia Jacob fuvarozza.

-Jacob?

-Igen,amikor kicsi voltál sokat játszottál vele.

-Óh,értem.És hogy vannak?-kérdeztem.

-Jól megvannak,ma is ellátogatnak hozzánk.-mondta -Kíváncsiak rád,Bells.

-Öhm...miért is?-értetlenkedtem.

-Gondold csak át Bella-minden napodat Jacobbal és Billyvel töltötted,hianyzol nekik.-mondta.

Erre a kijelentésre a homlokom ráncokba szaladt.Nem gondoltam volna hogy egy ilyen kisvárosban valki is emlékszik majd rám.-És mikor kezdek a suliban?-tereltem másra a szót.

-Holnap-jelentette ki határozottan.

Dühös arckifejezésem láttán visszavonulót fújt-Vagy csak jövőhéten szeretnél menni?-kérdezte békítően.

-Nem,apu,nem azzal van a baj.
-Hát akkor?

-Egy nap alatt hogy akarsz szerzni egy kocsit?

-Bells nyugi,megoldom.-mondta- Egyépként is,megérkeztünk!

Kiszálltam a kocsiból és végignéztem a házon.
Semmit nem változott azóta mióta elmentem,a ház színe fakó fehér volt,az erdő ott volt úgy háromszáz méterre,az ablakokon ugyanazok a függönyök-mondanom sem kell Charlie még mindig nem tudott mit kezdeni magával,ha egyedül volt.
Sajnáltam is ezért.

-Gyere Bells,a csomagokat mejd felviszem neked-kiálltott rám.

-Okés apu-válaszoltam,és beléptem a ház ajtaján.

Látszólag belül sem változott semmi,a falak színe ugyanojan citromsárga mint mikor utoljára láttam,a konyhaszekrény igaz újra átt lett festve de még mindig túlságosan is kopottnak látszott.

-Char....apu! Mit szoktál te enni?-Kérdeztem mert megcsapta az orromat a szalonna és tojás illat,ami a konyhából jött.-Szalonnás tojást?

-Hát tudod Bella,nem vagyok valami nagy szakácsmester.

-Szerencséd van apu hogy most itt vagyok én.Mostantól én főzök.-De...-akart volna közbeszólni.-Apu tudok főzni.
-Jól van Bella,jól van...na gyere megmutatom a szobádat.

Felsomfordált az emeletre,én meg egyenesen utána.Kinyitott egy ajtót,és belépett rajta.
-Na Bella ez lessz a szobád,remélem megfelel.
-Persze apu.

-Nos akkor felhozom a csomagjaidat.-Ezzel lesietett a lépcsőn.

Körülnéztem a szobában,természetesen ez a régi szobám volt.A hajópadló,a világoskék falak,a csúcsos mennyezet,a megsárgult csipkefüggönyök az ablakon-mindez része volt a gyerekkoromnak. A berendezés mindössze annyit változott,hogy Charlie idő közben egy normális ágyra cserélte a régi rácsos babaágyat és berakott egy íroasztalt,amelyen most egy használtan vásárolt számítogép állt.
Anyu ötlete volt a gép a könnyebb kapcsolattartés miatt.
És akkor észrevettem hogy a kiskoromból ismerős hintaszék ming mindig ugyanott,a sarokban állt már hosszú évek óta.

-Itt van a cuccod Bells-ilyesztett rám Charlie.
-Öhm..oké,tedd csak le az ágyra,kérlek.-mondtam-Köszi apu.
Nyomtam egy puszit az arcára mire az arca bíborszínt öltött.

-Nincs mit kicsim-azzal lebattyogott a földszintre tv-t nézni.
Pakolás közben hallottam ahogy a sportközvetítő egye többször és hagossabban kiabál.Charlie minden egyes gólnál felkiáltott.
Magamban nevetgéltem "Charlie,Charlie."

Az ilyen viselkedést nem szoktam meg tőle.Mindig fegyelmezett és erkölcsös volt.Kezdem nagyon megkedvelni,végtére is az apám.

-Bella,itt vannak Billy-ék-kiabálta Charlie.
-Mindjár megyek apu-válaszoltam-csak egy perc.
Gyorsan kifésültem a gubancokat a hajamból és elindultam lefelé a lépcsőn,hogy találkozhassam a rég nemlátott barátaimmal...

(késöbb)

-Tényleg nagyon köszönöm a kocsit.-mondtam.
-Tetszik-kérdezte Jacob.
-Már hogy ne tetszene Jake.Imádom-örvendeztem.

-akkor jó,már azt hittem nem fogod szertni...
-Jaj dehogyisnem-bokszoltam bele a vállába.
Tényleg nagyon jó barátom Jake,már el is felejtettem azt a sok eggyütt töltött napot.Most jöttem rá mennyire is hiányzott egy megértő barát.

-Jacob,indulnunk kell!-szólalt meg Billy.
-Ne már apa,csak most jöttünk.-nyavajgott Jake.
-Fiam már vagy 2 órája itt vagyunk.-szúrta le Billy.-Külömben is,neked nem kellet volna találkoznod Paul-lal?

-A fracba!Teljesen kiment a fejemből.   Bella nem haragszól ha most megyek?

-Dehogyis Jake,majd holnap beszélünk.
-Oké,akkor sziasztok.-ezzel besegítette Billy-t a kocsiba majd ő is beült és elhajtottak.
-Sziasztok!-kiabáltam az autó után.

-Na gyere Bells,feküdjünk le,hosszú nap volt a mai.-mondta Charlie.-És holnap iskola.
-Rendben apu.Már megyek is.-mondtam és felvánszorogtam a szobámba,összeszedtem a pipere cuccom elvonultam a fürdőbe lezuhanyozni.
Miután végeztem alaposan megmostam a fogam,visszamentem a szobámba és befeküdtemaz ágyba.Az álom egyből magávalragadott...

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés