( Bella szemszöge)

Miközben haladtam a padok között a kiszemeltem felé, hallottam, hogy néhányan összesúgnak mögöttem.

- Te, ez….ez nem az a híres énekesnő?

- Á, dehogy….vagy mégis?

Roppant mulatságos volt a találgatásuk. Végre megérkeztem. Megálltam az utolsó pad előtt, és megszólítottam.

- Szia. Én Bella vagyok. Leülhetek melléd? – mosolyogtam rá kedvesen. Lassan felemelte a fejét, és végignézett rajtam. Majd olyan reakciót váltottam ki belőle, amire nem számítottam: nevetésben tört ki.

- Te…te ide akarsz leülni? Még hozzá mellém? Nem tévesztetted el véletlenül a házszámot? A vinnyogós picsák klubja arra található – mutatott a rózsaszín ruhákba tömött lányok felé.

- Nem vagyok plázacica – csattantam fel. Ennyire még senki se sértett meg. Még hogy én az agyatlanok közé tartozzak? Totálisan kizárt.

- Mégis miből gondolod, hogy az vagyok? – kérdeztem értetlenül.

- Nézz csak a ruhádra – mutatott végig rajtam. A francba! El is felejtettem, hogy mibe is öltöztettek be ma. Igaza van. Tényleg Barbie baba vagyok.

- Én akkor is leülök melléd, és bebizonyítom neked, hogy nem vagyok tagja a Barbielandnek - kihúztam a széket mellőle és leültem. Kicsit meglepődött, de csak mosolygott magába. Majd meglátod! Bella Swant senki se VP-zheti le.

- Amúgy hogy hívnak? – még a nevét se tudom.

- Orsi. Orsi Halász.

- Köszönöm kérdésed, én Bella Swan vagyok – nyújtottam felé a kezem. Csak nézett rám tágra nyílt szemekkel.

- És mit hallgatsz? – néztem rá az Ipodjára.

- A te fajtád úgy se ismeri- az én fajtám? Ááááá, ez a kiscsaj padlóra vágja az idegeimet.

- Azért meghallgathatnám? – megforgatta a szemét, majd a kezembe nyomta a lejátszót.

- Atreyu: Right Side of the Bed – jelentettem ki mosolyogva. Én is szívesen hallgatom ezt a számot. Meglepődve nézett rám.

- Na, jó. Ez kicsit bizarr. Honnan ismered?

- Mondtam, hogy nem vagyok plázacicmic. Nem is így szoktam öltözködni. Igazság szerint, ez a cipő már kurvára feltörte a lábam.

- Akkor ma miért így öltöztél fel?

- Majd később elmondom – néztem rá Edwardra. Itt mindent hallana, és azt nem szeretném.

Ebben a pillanatban becsöngettek, és két perc múlva már a tanár is bejött órára. Természetesen be kellett mutatnom magam, aminek nem igazán örültem. Kínszenvedés volt az egész. Utálok szerepelni. Miután kinyögtem pár szót magamról, már vissza is húzhattam a helyemre. Áááá, végre – sóhajtottam fel magamban.

                                                ( Edward szemszöge)

Bella és Orsi egész órán vihorásztak, rendetlenkedtek. A tanár többször rájuk is szólt, de ők akkor sem fejezték be. Pont ettől féltem. Mikor rájöttem, hogy Bella hova szeretne leülni, legszívesebben megakadályoztam volna. De nem tehettem. És miért nem? Mert akkor kiderülne, hogy még mindig érdekel. A franc essen bele! Kár volt felvennem ezt a macsós feelinget. Most már nem tudok megszabadulni tőle. Mikor kicsöngettek Belláék gyorsan elhagyták a termet, de nem hagytam magam lerázni. A folyosón karon ragadtam a kisasszonyt, és számon kértem tőle a dolgokat.

- Mégis mi a fenét művelsz? Teljesen elment az eszed?

- Nem tudom miről beszélsz – válaszolt lekezelően Bella.

- Te tényleg ennyire hülye vagy, vagy csak tetteted? – kérdeztem tőle bosszúsan.

- Humános.

- Miiiiiiiii? Tudnál civilizáltan beszélni végre, vagy ez a csaj totál elvette az eszed? Ha egyáltalán volt mit – vágtam hozzá végül. De meglepetésemre nem kezdett el veszekedni, se ütlegelni, csak nézett rám vigyorogva.

- Nem hülye vagyok, hanem humános. Humános definíciója: reál tantárgyakban gyengébb teljesítményt nyújtó egyed.

Mi van? Ez hogy jött ide? A hátam mögül harsány nevetés hallatszódott. Megfordultam, és a családommal találtam szemben magam. Emmett lassan a földön feküdt a nevetéstől, a többiek kulturáltan csak mosolyogtak magukban. Rosalie és Rebecca bosszús pillantások sorozatát vetették rám.

- Khm….- köszörülte meg a torkát Bella, amire visszafordultam. – Ömmm, ha nem esne nehezedre, elengednéd a kezem? Tudod, órára szeretnénk menni. De ha nehézséget okoz felfogni azt, amit mondtam, körülírhatom neked.

Mondanom sem kell, hogy erre Emmett még jobban elkezdett nevetni. Elengedtem a kezét, Belláék pedig megindultak a folyosón. Ám hirtelen megfordult, és ezt mondta:

- Barbie – nézett rá Rebeccára – Ideje lenne a kis pincsidet elvinni kutyakozmetikába – mondandója befejeztével hátraarcot vágott, majd tovább haladtak a folyosón.

- Hát öcsi – tette rá a kezét a vállamra Emmett – ez….ez…. áááá...nem bírom…. – röhögött tovább. Hát igen! Mire is számíthattam volna tőle.

- Hát, édes, tényleg meg kellene igazítani a hajad – nézett összekócolt frizurámra Rebecca.

- Menjetek a jó büdös francba – osztottam meg velük jelenlegi lelkiállapotomat, majd szélsebesen bevágtattam a következő óra helyszínére. Matek. Végre egy kicsit lenyugtat. Mondjuk, már semmi újat nem tudnak nekem mutatni, de szeretek elmerülni a számok világába. Semmi magolás, csak színtiszta logika. Az óra elején Bella megint bemutatkozott, majd tovább folytatták az első óra - ahogy ők fogalmazták- „huncutkodását”. Nagyon nehéz volt az órára koncentrálni úgy, hogy közben a párbeszédüket is kihallgassam.

- Te ezt érted? – kérdezte Bella.

- Nem. De nem is kell. Elvégre humánosok vagyunk – válaszolta vigyorogva Orsi. Még mindig nem értettem ezt a humános dolgot.

- Mit rajzolsz? – kérdezte kíváncsian Bella.

- Ez itt az R család. És ez itt Snoopy.

- Miért R család?

- Mert ez itt az anya: Rebi. Ez itt az apa: Robi. És ez a kislányuk: Reni. És ő a kutyájuk Snoopy. Snoopy Descartes. A Descartest úgy olvasd, ahogy leírod. Egy plázacicától hallottam egyszer, hogy így ejtette ki.

- Ezt honnan szedted? Tudod, ezt az R családot? – kérdezte kuncogva Bella.

- A régi sulimba találtuk ki a barátnőmmel. Ő is olyan humános, mint én.

- Hiányzik?

- Igen. Tudod, a Barátság nem mérhető másban, mint Emlékben, Nevetésben és Szeretetben. De a mi barátságunk örök. Nem igaz, hogy a távolság megöli a kapcsolatokat. Ha igazán szeretünk, semmi sem ölheti meg a szeretet.

- Bárcsak lenne nekem is ilyen barátom – sóhajtott fel Bella.

- Halihó! Itt vagyok előtted. Amikor beszélek Puszmóval, mindig újabb aranyköpésekkel lep meg. Van amit ő talál a neten, van, amit az osztálytársa mond. Kíváncsi vagy egy- kettőre?

- Persze. Ki vele – válaszolta izgatottan Bella.

- A vörösbegy kétéltű. Spanyolország fővárosa Brazília. Az Uniónak 52 tagállama van, és Izrael is a tagja. Corvin János Mátyás király tanítója volt. A ló kloákanyílással szaporodik. Az eleven szülők a testük melegével költik ki a tojásokat. A szivacs ragadozó.

- Úristen! Ez a csaj nagyon okos – kuncogott Bella.

- Hát az. Ennyi elég volt ebből a csajból. Most elmondom a kedvencem Puszmótól. Ének óránk volt, és a tanár azt ecsetelte, hogy nem szereti a csontkollekciókat, akik a kifutókon parádéznak. „Hát de most, nem jobb, ha van valakin mit fogni? Ezek csak szúrnak.”  Puszmó: „A soványak se szúrnak, ha megborotválkoznak”

Annak örülök, hogy megnevetteti Bellát, de azért az órára is kellene koncentrálni. Így semmit se fog megtanulni.

- Orsi, alias Mazsola aranyköpései. Man in Girl. Have you soon ( Hamarosan látlak) Tudom, tudom, ilyet csak egy humános tud.

- Plázacica dumákat akarsz? – kérdezte Orsi izgatottan. Nagyon fel volt spanolva.

- Naná.

- Eddig azt hittem tökéletes vagyok. De most már tudom. // Irigykedj csak, de ha nem vagy a rokonom, semmi esélyed, hogy olyan tökéletes legyél, mint én. //  A tökéletes szó gyenge kifejezés rám //   Egy nap a tükörbe néztem, és magamon kívül semmi tökéleteset nem láttam benne. //  Én azért vagyok nagyképű, hogy te szerénynek mondhasd magad. //  Teljesen egyetértek. Te szeretsz engem és én is szeretem magam.

- Ne kínozz! – nevetett Bella.

- Figyu. Most jön a kedvencem.

- Figyulok.

- A kurva nem az, aki a placcon áll, hanem akinek megveszed a bundát meg a kocsit, aztán este fáj a feje. – erre Bella harsány nevetésben tört ki. A tanár felkapta a fejét, az asztalukhoz lépett, majd megkérdezte.

- Megkérdezhetném mi olyan vicces, Miss. Swan?

- Az én hibám tanár úr. – vette át a szót Orsi. – Azt mondtam neki, hogy nem értem ezt a részt matekból, ő meg kinevetett, mert állítása szerint nagyon könnyű, különben is a tanár úr szerinte remekül magyaráz. – hát nyalizni azt tud, nem mondom. Mr. Mazsi gondolatai közül kiolvastam, hogy elhitte, és büszkeséggel töltötte el, hogy ennyire elismerik a munkáját. Visszament a táblához, majd tovább folytatta a tanítást. Bella értetlenkedve fordult Orsihoz.

- Miért mondtad ezt?

- Jaj, úgy látom még sok mindent meg kell veled tanítanom. Első számú szabály: ma elmegyünk vásárolni, nem vitatkozom. Nem járhatsz így suliba. Ma jön a bátyám érte, majd vele elmegyünk – a bátyám szónál idézőjelet mutatott a kezével. – Majd később elmesélek mindent. De cserébe neked is el kell.

- Eskü – mosolygott rá Bella.

- Második szabály: nem lehetsz stréber. Nem azt mondom, hogy nem fogunk tanulni, mert fogunk, de mellette szórakozunk is. Harmadik szabály: csak élj, kisanyám. Ne foglalkozz senkivel! Ne akarj mindenkinek megfelelni, mert azt úgy sem tudod végrehajtani. Valaki úgy is lesz mindig, akinek nem felelsz meg. És a mottónk: A jó lányok a mennybe jutnak, a rosszak bárhová...

Hát épp ezért nem akartam, hogy Bella közel kerüljön hozzá. El fogja rontani. Én nem tehetek semmit, de Alice igen. Óra végéig a másodpercek csigalassúsággal teltek. Hát persze! Ha én akarok valamit, meg kell nehezíteni. Miután kicsöngettek rohantam megkeresni Alicet. Bár felesleges, elvégre már úgy is tudja. Amikor megtaláltam épp Jasperrel beszélgetett a folyosón.

- Na, megteszed?

- Mit is Edward? – nézett rám ártatlanul. Jaj, ne már.

- Tudod te azt, Alice.

- Nem tudom, miről beszélsz – folytatta a „nem tudok semmit” szerepét.

- Hajjhhh. Beszélsz Bellával, hogy ne barátkozzon Orsival? – szűrtem ki a szavakat a fogaim között.

- És ez téged miért is érdekel? – fordult felém kíváncsian.

- Csak. Na, beszélsz vele, vagy sem? – néha annyira tönkre vágja az idegeimet.

- Nem – nézett rám mosolyogva.

- Miért nem? – kérdeztem tőle dühösen.

- Miért igen? – nézett velem farkasszemet.

- Néha annyira idegesítő kis lény tudsz lenni. – sóhajtottam fel.

- Tudom – húzta ki magát büszkén.

- Semmi esély rá? – kérdeztem tőle reménykedve.

- Semmi. Ha akarsz tőle valamit, beszélj te vele – nézett rám „tudom, mit érzel iránta” pillantással.

- Már miért beszélnék vele? – kérdeztem „nem tudom, miről beszélsz” arccal.

- Nem tudom. Jasper, gyere, menjünk. – fordult férje felé, majd elindultak a folyosón. Hát ez remek!

                                                 (Jasper szemszöge)

Miután már tisztes távolságra voltunk Edwardtól, Alice megállított.

- Mit érzett? – kérdezte tőlem izgatottan.

- Miben mesterkedsz már megint, kicsim? – nem szeretem, ha beleavatkozik mások magánéletébe. De hát Alice, már csak Alice. Nem tudsz rajta változtatni, és én nem is akarok. Pont ilyen mindenbe beleütöm az orromat, izgága kis nőnek szeretem.

- Elég zavarosak az érzései. Aggódik, de közbe ideges, mérges. Mintha féltene is valakit.

- Tudtam, tudtam, tudtam – ugrált körbe. A mosoly az arcán mindennél többet ér.

- Mit tudtál?

- Hogy még mindig szereti. Csak túl büszke és makacs ahhoz, hogy bevallja. Ezzel a macsó stílussal eltakarhatja Bella elől az igazat, de előlem nem. – az egyik pillanatban még mosolygott, a másikban már erősen koncentrált valamire. Látomása van.

                                                 (Alice szemszöge)

Hirtelen a semmiből látomásom lett. A látomásaim olyanok, akár egy film.

A szereplők: Bella, Orsi, a Cullen család+ Rebecca, és egy ismeretlen fiú. Várjunk csak, nem is ismeretlen. Ezt a véletlent. Ezen igencsak meg fog lepődni Bella.

A helyszín: a suli parkolója.

Az esemény: az ismeretlen fiú kiszáll a kocsiból, Bella meglepődik, a kívülállók nézik az eseményt.

Előzmény: Bella és Orsi úgy dönt, hogy elmennek vásárolni, és a lány bátyja viszi el őket.

Következmény: Belláék elmennek, Edward féltékeny lesz, Bella és a srác igen jó kapcsolatot alakít ki.

Választási lehetőség Alice kezében: Nincs Bellánál elég pénz.

a) Alice ad, és a látomás bekövetkezik.

b) Alice nem ad, Bella megharagszik rá, Edward nem lesz féltékeny, Bella el akar menni.

Szerintetek melyiket választja Alice? A helyes válasz betűjelét küldjétek el a 1994 nem emelt díjas telefonszámra, és a helyesen válaszolók között kisorsolunk egy Rebecca feelinges jelmezt, egy Edward marcangolja önmagát ábrázoló festményt, Carlisle paradicsomot eszik puzzlet, Esme gyereket ver akciófilmet, Szeretem a testem DVD-t Alice Cullen jóvoltából, egy főszerepet a Jasper Cullen által rendezett Érzések című színdarabba, és egy Hogyan öljünk meg egy grizzlyt 2 perc alatt, ha nem vagyunk vámpírok? című könyvet Emmett Cullen tollából, és egy VP tagságot Rosalie Cullen Önimádók Klubjába.

A nyertesek postai úton kapják meg a nyereményüket. Köszönjük, hogy a Cullen ZRT-t választotta a ferde hajlamai kiélésére.

                                 ( Bella szemszöge)

Az egész napom szuperül telt Orsi társaságában. Ebédszünetben Alice megkeresett, és a kezembe dugta a bankkártyáját. Átöleltem, mire ő csak jó szórakozást kívánt, majd visszaölelt. Miután Jasper megköszörülte a torkát elmentek. Ma nagyvonalakban megismertem Orsi múltját, és én is beavattam az enyémbe. Persze néhány részt cenzúráztam, vagy kiforgattam. Megtudtam, hogy Magyarországról jött, és most cserediák. Elmesélte, hogy a barátja miatt jött ide, mert ő itt él. A megismerkedésük szappanoperákba illő. Épp a Sóstói erdőbe futott, hogy felkészüljön a cooperre, amikor neki ütközött valakinek. Rögtön megbabonázta az idegen szeme. Mikor mélyen belenézett, rögtön tudta, hogy elveszett. Az idegen fiú felsegítette, majd elment. Orsit nagyon mélyen érintette. Mindennap kiment ugyanabban az időben ugyanarra a helyre, hátha találkozik vele, de semmi. Aztán pár nap elteltével, miután már végleg feladta az újbóli találkozás reményét, megpillantotta őt. Egy fa mögött állt, és őt nézte. Közelebb ment Orsihoz, majd megszólította. Azután minden kialakult magától, és egymásba szerettek. Jacob azonban, így hívják a barátját, itt él. Jacob nem költözhetett ide, Orsi azonban megoldotta ezt a lehetőséget. És most boldogabbak, mint valaha. Vagyis Orsi ezt mesélte. Edward végre békén hagyott egész napra. Nem szeretem, ha irányítanak. Ezt még neki sem engedem meg. Vannak saját gondolataim, elképzeléseim, terveim, önálló akaratom. Egy pasi engem csak ne irányítson, főleg azok után, ahogy bánt velem. Miután véget ért az összes óránk, izgatottan követtem Orsit a parkolóba. Azt mondta felhívta a „bátyját” – nagyon megszerette a fiút, azt mondta- és elintézte, hogy elvigyen minket vásárolni. Állítása szerint a „bátyjának” nem volt ellene kivetnivalója, sőt örült is neki. Na, persze. Csak nem akarta megbántani. Mikor kiértünk a parkolóba, az összes Cullen a kocsijuk mellett állt. Persze úgy tettek, mintha nem minket néznének, de elég átlátszóak voltak. Alice csak mosolygott, Edward meg mintha dühös lett volna. Orsi egy BMW 5-ös Limousine előtt állt meg.

- Hölgyem, a hintója előállt – mutatott mosolyogva a kocsira. Ekkor kinyílt a kocsiajtó, és egy olyan valaki szállt ki, akire sohasem gondoltam volna.

- Te? – kérdeztem leesett állal.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés