Egy sötét erdőben votam,Jacob-bal.Fáztam,a ruhám és a hajam csurom víz volt.
-Hol vagyok Jake?-kérdeztem,de nem felelt.Válasz helyett felmordult és vicsorgott.Eltűnt.
-Jacob?

-Bella,tünés innen,bajod fog esni.-kiabálta valahonnan a fák közül.
-Jacob!Mi folyik itt?-ekkor már sírtam.
A könnyeim patakokban folytak,nem bírtam megállítani.
Jake előlépett a fák közül.
-Fus Bella,muszálj elfutnod innen!-Teljes erejéből rángatott,de hiába-mozdulni sem bírtam csak figyeltem ahogy Jake a földre rogy és kínlódva vergődik,majd eltűnik és helyén egy óriási vöröses barna farkas áll.

-Ne Jake!-sikítottam és felültem az ágyban.
A hirtelen mozdulattól a fejem sajogni kezdett,rápillantottam az órára ami hajnali hatot mutatott.Ideje felkelnem,dontöttem el.

Lesiettem a lépcsőn,egy poharat teletöltöttem narancslével,elővettem egy müzliszeletet és rágcsálni kezdtem,nem siettem.Izgulni kezdtem,mi lessz ha nem kedvelnek,és ha mindenki megbámul?Lassan kortyolgatta ma narancslevemet majd mikor a pohár kiürült felsiettem az emeletre kinyitottam az ősöreg szekrényt és kiválasztottam egy egyszerű kék pólót,és egy hozzáillő farmert.A fekete tornacipőmet vettem fel.Felkaptam a kocsikulcsot-most vezethetem majd először a furgont-és lesétáltam az emeletről,gyorsan kivettem a KONYHAPÉNZ feliatú tálkából a pénzt eltettem a táskámba,felvettem a kabátom és kiléptem az ajtón.
Köd volt az orrom hegyéig sem láttam el-Ez az én szerencsém.-motyogtam,nem elég hogy koordinációs problémáim vannak még látni sem látok.Remek!

Beültem a kocsiba,nagyon tetszett-bár az ülésnek még enyhe dohány,benzis és borsmenta szaga volt.
Charlie vagy Billy alaposan kitakaríthatta.Beugtam a gyujtásba a kulcsot majd beindítottam a kocsit.Még a rádió is működött,igaz a motor kicsit hangos volt,de ennyi hibája lehet egy ilyen ősöreg járgánynak.

Mikor beértem a parkolóba-hozzáteszem igen korán-egyből beálltam egy üres helyre és a TANULMÁNYI IRODA felé vettem az irányt.
Odabent egy vöröshajú nő ült,odaballagtam az íroaztalhoz majd bemutatkoztam.
-Jó reggelt,Isabella Swan vagyok.-a nő azonnal reagált.
-Ó,kedveském már vertunk.-elkezdett matatni a papírrengeteg között majd egy fehér cetlit átnyújtva útbaigazított-Ezen a papíron megtalálod a térképet,és ezen-mutatott a másikra-a tanárok neve szerepelnek.Kérlek irasd alá velük és hozd vissza az óráid után.
-Rendben,és köszönöm.-mondtam.
-Nincsmit kedvesem,érezd jól magad.

Rámosolyogtam és vissza sétáltam a parkolóba.Már majdnem minden helyet elfoglatak,gondoltam el kéne indulnom az óráimra.
Természetesen mindenki engem bámult,de senki nem mert közelebb jönni.Az első órám spanyol lesz a 3.-as épületben-könnyen eligazodtam a kis cetlin amit kaptam.

-Hé,szia!-jött oda mellém egy hosszú barna hajú lány.-Az én nevem Jessica,te Isabella Swan vagy,ugye?

-Bella-mutatkoztam be.
-Mi lesz az első órád-kérdezte a lány.
-Őhm...spanyol a 3.-as épületben.-válaszoltam készségesen.

-Nekem is,ez remek.Akarod hogy körbevezesselek?
-Persze,köszönöm.-mosolyogtam a lányra.

-Oké.Na gyere.-huzott a terem felé miközben mindenki minket bámult.

Az órák gyorsan teltek.Jessicaval két közös órám is volt.A felét már tanultam annak amit mst veszünk,persze ezt nem nagyon akartam hangoztatni.
-Velünk ebédelsz,Bella?-kérdezte Jess.
-Persze,miért is ne!

Elindultunk a menza felé beálltunk a sorba-én csak egy limonádét és egy darab almát vettem el-kifizettük a kaját majd leültünk egy asztalhoz.
Még páran bemutatkoztak de amint kimondták a nevük én azonnal elfelejtettem.Jessica folyamatosan csacsogott,vagy Mike-ról vagy a bálról vagy a ruhákról.
Nem figyeltem oda inkább nézelődtem-vigyázva hogy senkinek a pillantását ne kaphassam el.

Így-nézelődés közben-figyeltem fel rájuk.
a sarokban ültek,a lehető legmesszeb tőlem,a hosszú helyiség tulsó végében.Öten voltak.Beszélgettek,de enni nem ettek egy falatot sem,pedig mindegyikük előtt ott volt a tálca az érintetlen ennivalóval.Ők nem bámultak úgy meg,mint a többi diák,így nyugodtan szemügyre vehettem őket,nem kellet attól félnem,hogy a szemem egy másik,feltünően kíváncsi szempárba ütközik.De nem ezért figyeltem fel rájuk.

Vámpírok voltak.
Csak egyszer láttam hozzájuk hasonló,fehérbőrű szépséget.Amikor tíz éves volt a nagymamámmal töltöttem egy egész hetet,elmesét egy történetet a hidegekről.Elmondta hogy nem mindegyik él ember vére,sőt egyre több vegetáriánus vámpír létezett.Látszott rajtuk hogy ők is hasonlóképp állati véren élnek.

-Ezek meg kicsidák?-kérdeztem Jess-t aki pillantásomat követve így szólt:
-Cullenék.-erre a szóra a vörösesbarna hajú fiú felénkfordul és szemét az enyémbe fúrta.A tekintete perzselt,azonnal elpirultam.
-Tudod-vissza fordította a ejét-Bella őket Dr.Carlisle Cullen és a felesége fogadta örökbe,mindössze két éve élnek itt,de senkivel sem foglalkoznak annyira...Az alacson sötéthajú lány Alice,a mellete lévő szőke Rosalie,a fekete hajú fiú  Emett-megborzongott-a szőke Jasper...

-És az a vörösesbarna?Őt hogy hívják.-kíváncsiskodtam.

-Ó,hát ő Edward.-válaszolt ridegen.-De miér kérdezed?

-Hát csak kíván...-de ezt a mondatot már nem tudtam befejezni,mert a velem szemben ülő Angela-azt hiszem ez a neve-megszólalt.
-Indulni kéne az órára,nehogy elkéssünk.

-Remek-mondta Mike-Bella,neked milyen órád lesz?
-Öhm...Biológia.-válaszoltam,szemlátomást tetszem neki.

-Nekem is,gyere-azzal elindultunk a biológiaterem felé...

Ó,Miss. Swan-köszöntött a tanár-Üdvözlöm az ösztályban.A nevem Mr.Banner,kérem foglajon helyet.-mutatott egy szabad helyre,de várjunk csak!
Valaki már ült a padban.Edward Cullen volz az és engem bámult.
Odasétáltam és leültem,megmerevedett ültében és szája elé kapta a kezét.A szeme koromsötét szít öltött.Dühös lenne rám?De miért?
És ekkor észbe kaptam,biztosan szomlyas.Arréb húzódtam tőle és próbáltam a tanárra figyelni,Ő egész órán gyilkos pillantással méregetett.
Mikor végre kicsengettek,azonnal eltűnt.Mike odasétált hozzám és beszélni kezdett.:

-Hát te meg mit műveltél Culennel?-kérdezte.

-Én?Miért?-értetlenkedtem.
-Olyan furcsán viselkedett,soha nem láttam még iyennek,na mindegy.Mi lesz a kevetkező órád.
-Tesi,és neked?

-Micsoda egybeesés,nekem is.Milyen szerencse.-ujjongott.
-Az bizony-mosolyogtam bár nem igazán tudtam hogy ez miért akkora szerencse...

Az óra elteltével siettem a parkolóba hogy véletlenül se fussak össze újra húséges ölebemmel-Mike-al.

Beszáltam a kocsiba és elindultam a legközelebbi Supermarket-be.Bevásároltam a mai vacsorához,hogy Charlie kedvére tehessek.
Kíváncsi vagyok mit szól majd a főztömhöz-magamban mosolyogtam.
Mikor hazaértem elkezdtem készíteni a marhasültet.Gondotam ízlik majd neki.Amint készlettem meghallottam a járőrkocsi kerekeinek csikorgását-majd az ajtó becsapódott.
-Há Bells,itthon vagy?-kiáltott be a konyhába.
-Igen apu,itt vagyok.Csináltam vacsit.
-Az jó Bella,majd' kilyukad a gyomrom.
-Megterítek te addig vedd le a holmid.
-Bella,ugye tudod hogy éveken keresztül elláttam magam?-kérdezte.
Igen apu,de most itt vagyok én.-mosolyogtam rá.Ő is visszamosolygott.

Vacsora közben megbeszéltem Charlie-val a mai élményeket-persze a Cullen családot ügyesen kicenzúráztam a történetből.

Indultam lezuhanyozni,hamar kész volta,befeküdtem az ágyba és elaludtam.

Aznap éljel álmodtam először Edward Cullennel.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés