Prológus

Az életem gyökeresen változott meg akkor, amikor elköltöztem a napfényes Phoenixből a borús és
mindig esős Forksba. Addig a pillanatig, amíg át nem léptem eme kisváros határát, azt hittem, hogy
mindenem megvan.
Szerető édesanyám nevelt fel, aki bár egy kissé kelekótya és szétszórt, de igyekezett megadni nekem
azt, amire szükségem volt. A sulimban a legnépszerűbb diákok közé tartoztam, mindenkivel jó volt a
viszonyom és szerettem oda járni.
A pénz sem volt soha gond számomra, hiszen nyári munkával vagy esetleg a suli melletti melóval
könnyedén összegyűjtöttem némi spórolt pénzt.
Phoenixben ennyi kellett ahhoz, hogy az úgymond „nagymenőkhöz” tartozz. Meg persze az sem
ártott, ha egy kissé felvágták a nyelved, belevaló voltál és a vagányság sem utolsó dolog.
Most, hogy Forksba költöztem… Hát, nem is tudom…
Itt minden olyan „más”. Az emberek nyugodt életet élnek, sehol semmi pörgés, egy-egy buli is csak
elvétve akad és ha az ember apja nevezetesen eme isten háta mögötti hely Swan rendőrfőnöke, akkor
az nagyban csökkenti annak az esélyét, hogy jól érezzem magam itt.
Mindenki úgy néz rád, mint a fekete bárányra, aki most tért vissza a nyájához és próbál beilleszkedni.
Élj csendes, szerény életet, ne keresd a bajt és tartsd be a szabályokat! Ez a három parancsolata van
Forksnak, és ezt kéne jól az eszembe vésni!
Na, ez az, ami nekem nem fog menni, ezt már most előre borítékolhatom. De vajon csak én vagyok az
egyetlen, akinek ez a beilleszkedés nem megy vagy…?
Természetesen azt gondoltam, hogy igen, én vagyok az egyetlen, aki képtelen a játékszabályok
szerint játszani, amíg az első forksi iskolanapomon nem találkoztam öt gyönyörűen sápadt, földöntúli
lénnyel…
 

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés