(Alice szemszöge)

 

Annyira tökéletesen megszerveztem, és kitaláltam már mindent. Minden pár kap majd egy sátrat az erdő különböző részeiben, és akkor a szerelmek hol kiteljesedhetnek, hol pedig  elmélyülhetnek, ahol pedig már kiteljesedtek, és elmélyültek, azok a párok csak eltöltenek egy gyönyörű éjszakát selyempárnák, és puha pokrócok forgatagában, de nem tudom, hogy melyik sátrat hova tegyem. Nem látom, hogy ki minek örülne a legjobban, és ez bosszant. A fene abba a furmányosan működő képességembe. Túl akarok látni a farkasokon, de nem megy. Ráadásul három is jelen lesz, mert ha még csak egy lenne, akkor a sötét folt lenne a tökéletes hely a farkas számára, de így hogy hárman vannak, három üres folt van a látomásomban, és három helyszín. Kit hova tegyek? Ez szörnyű, a világ legjobb szervezőjének fogalma sincs, hogy mit tegyen, hogyha néhány farkas az útjába kerül.

-         Drágám, hagyd abba a pánikolást, légy szíves. Mi a baj? – kérdezte Jasper az erdő közepén állva. Éppen Billy és Johanna sátrát akartuk elhelyezni, de nem tudtam, hogy a barlangba, a vízeséshez, vagy a tisztásra kellene-e tenni. Ez az éjszaka a legnagyobb lehetőség Bella fia számára, és nem szúrhatjuk el. Szükségem lesz segítségre.

-         Nem tudom, hogy melyik farkas sátrát, hova tegyem. Fel vagyok háborodva rajta, hogy még mindig nem látok túl a farkasokon. Bármennyire is erőlködöm, és próbálkozom, egyszerűen nem megy – keltem ki magamból. Nem sülhet el rosszul az éjszaka, ez nagyon fontos, és már csak egy nap van hátra a partiig. Ki bírja ezt idegekkel?

-         Alice, mély levegő – szorított magához szerelmem. Majd elkezdte cirógatni a hátamat – Beszív… kifúj – utasított Jasper. Én pedig engedelmeskedtem neki, hiszen ki más tudna ennyire kellemesen megnyugtatni. – Jól van, akkor most gondoljuk át logikusan, hogy kit hova kéne tenni.

-         De fogalmam sincs – keltem ki újra magamból. Melyik részét nem érti annak, hogy kudarcot vallhat a parti? Élet és létfontosságú, hogy megoldjuk a problémát. Egy farkas boldogsága múlhat most egyetlen döntésemen. Ha rossz helyre teszem Johannát, és Billyt, és nem jönnek össze, akkor én nem is tudom, hogy mit csinálok.

-         Alice – szólt rám Jasper kicsit erélyesebben. – Tudom, hogy te vagy a világ legjobb parti szervezője, és mindketten tudjuk, hogy profi is vagy. Úgyhogy viselkedj úgy, mint egy igazi szakember. Meg kell tudnunk, hogy ki mit szeret, és ki erre a legalkalmasabb, hogy megtudjuk?

-         Maga az érintett, de gondolj csak bele. Álljak oda Johanna elé, és kérdezzem meg tőle, hogy „Johanna? Az erdőben hol gondolnád úgy, hogy nem tudsz Billy nélkül élni? Hol lenne a tökéletes hely ahhoz, hogy végre kihúzd magadból a bent ragadt karót, és hagyd, hogy megcsókoljon?”

-         Nos, itt-ott kicsit erős volt ez az elmélet, a karót én kihagynám a monológból, bár nem is pont erre gondoltam – mosolyodott el Jasper.

-         Akkor, kérlek, avass be, hogy mire gondoltál – néztem rá boci szemekkel.

-         Nos, történetesen van egy bátyánk, aki ismeri mindenki gondolatait, persze kivéve a családjáét. Ráadásul Carlisle is elég sokat tud Johannáról. Szerintem kéne egy kupaktanács, és már meg is találnánk a megoldást – ajánlotta a lehetőséget szerelmem.

-         Ez egy remek ötlet, te zseni vagy – vetettem rá magam Jasperre boldogan. Mire szegénykém felborult, én pedig rázuhantam. – Bocsi – mosolyodtam el szégyenlősen.

-         Ugyan, te bármikor levehetsz a lábamról, édesem. Viszont most menjünk, hogy minél előbb felállíthassuk még ezt a három sátrat, mert holnap már jön a bál. Remélem, hogy jó kis pörgős dalokat is terveztél a bulira.

-         Még szép, hiszen tudom, hogy mennyire imádod a jól táncolható, gyors dalokat – hízelegtem neki.

-         Köszönöm, kicsim – csókolt meg szerelmem.

-         Nincs mit, részemről az öröm, most viszont tényleg menjünk – pusziltam még meg. Majd felpattantam, és magammal húztam őt is.

Ahogy mindketten a lábunkon álltunk, azonnal futni kezdtünk a házunk felé, már alig vártam, hogy megtudjam azt, amit szeretnék. Edward és Carlisle biztosan tud segíteni, na meg esetleg Bella is, hiszen ő ismeri legjobban a fiúkat. Szerencsére csak néhány percre voltunk a háztól, de én már előtte elkezdtem Edwardnak gondolatban kiabálni, hogy jövünk. Már mindenki hazaért, úgyhogy már csak nekünk kellett odaérnünk. Mire hazaértünk már mindenki a földszinten várt ránk, én pedig azonnal besüvítettem szerelmemmel a nappali közepére, hogy előadjam a problémát.

-         Már felállítottuk az összes sátrat, de a farkasokat nem látom, nem tudom, hogy nekik hova kéne tennem a sátrat. Mármint tudom, hogy hova fognak kerülni, mert a sötét foltokat ki tudom szűrni, de nem tudom, hogy melyik helyszín, kinek lenne megfelelő – magyaráztam feldúltan.

-         Alice, szerintem mindegyik hely nagyon szép, úgyhogy nem értem a problémát – nézett rám Esme mosolyogva.

-         Minek ez a nagy felhajtás? Nem mindegy, hogy melyik sátrat, ki és hol tépi szét? – kérdezte Emmett vigyorogva.

-         Nem, mert Johanna és Billy még nem egy pár, úgyhogy fontos a helyszín, hogy kellőképpen romantikusnak érezzék a dolgot – magyaráztam komolyan. – Bella, mit szeretnek Gaby és Jake? – kérdeztem kíváncsian.

-         Elbújni a szobájukban, legalábbis mostanában leginkább azt – nevetett fel barátnőm. - Maguk között szerelmi fészeknek, vagy saját kis barlangnak nevezik – mondta Bella mosolyogva.

-         Remek, akkor övék lesz a barlang – tapsikoltam boldogan. Már csak két hely maradt ki. – Anthonynak, és Nath-nak mit javasolnál? Egy gyönyörű rétet, vagy egy eldugott kis zugot az erdőben, egy meleg vizes forrás, és egy vízesés mellett? – kérdeztem izgatottan.

-         Én a rétet tartanám fenn Nath és Anthony számára – gondolkodott el Edward.

-         Johanna imádja a vízeséseket, minden vágya, hogy egyszer láthassa a Niagarát – gondolkozott el Carlisle. – Még képet is láttam több helyen kirakva Johanna felségterületén.

-         Fantasztikus, akkor a barlanghoz Gaby és Jake, a rétre Nath és Anthony, végül, de nem utolsó sorban pedig Johanna és Billy a vízeséshez. Akkor mindenki megvan, hála az égnek. Már csak az utolsó simítások vannak hátra, és minden tökéletes lesz. Lányok, most azonnal velem jöttök a virágoshoz, és el kell hoznunk a párnákat, és a selyemtakarókat is. Rose, Edward, Carlisle, kell a kocsitok. Gyerünk már lányok – adtam ki az utasítást. – Fiúk, fel kell állítani a sátrakat. Színkódok vannak a sátrakon, mindenkinek a báli ruhájához illő darab. Gyerünk, Edward figyelj – álltam elé. Majd megmutattam neki, hogy mit, hova, és hogyan tegyenek. – Mindennek készen kell lennie holnap délutánra, hogy az esti parti már zökkenőmentesen működjön.

-         Jasper, megkérhetlek, hogy nyugtasd meg a feleséged? – forgatta meg Emmett a szemeit. – Vagy csak én érzem úgy, hogy túlpörgött?

-         Nem, egy kicsit túl van pörögve, de pont ettől olyan ellenállhatatlan – kacsintott rám szerelmem.

-         Oh, értem én, az aktív pipikre gerjedsz, öcsi. Ezt egyáltalán nem csodálom – vágta hátba Emmett Jaspert.

-         Ezt majd később megbeszéljük, Emmett – forgatta meg a szemeit szerelmem.

-         Nem, nem fogjátok széttörni az erdőt, és a sátrakat – ugrottam közéjük. – Bírjátok ki a bosszúhadjáratot jövő hétig, mert két napig senki nem fog itt bunyózni. Nem kell, hogy halálra rémisszétek Johannát. Viselkedjetek rendesen, különben… - gondolkoztam el.

-         Különben? – vigyorodott el Emmett.

-         Különben elutazom egy hónapra Párizsba divattal foglalkozni, és nem jöhetsz velem. Egyedül leszel egy hónapig, és nem érhetsz hozzám – segített ki Rosalie. – Tehát viselkedj, és ne tedd tönkre a bálunkat, különben nagyon nagy bajban leszel, Emmett Cullen.

-         Na de, bébi – lépett közelebb Rose-hoz.

-         Amit mondtam, megmondtam, vagy viselkedsz, vagy hatalmas bajban leszel – mondta Rose komolyan. Majd azért egy gyors csókot nyomott Emmett ajkaira, azután pedig bepattant a kocsiba.

-         Mint az oviban. Te is légy jó, édes – simultam Jasperhez.

-         Tudod, hogy sosem tenném tönkre a bált – kacsintott rám szerelmem.

Én pedig megcsókoltam, majd bepattantam Bella mellé a Volvóba. Edward éppen a nyitott ablakon lógott befelé, és eléggé lefoglalta barátnőm száját. Nem úgy néztek ki, mint akik abba akarják hagyni, úgyhogy kénytelen voltam diszkréten megköszörülni a torkomat.

-         Khm… hahó, a húgotok itt ül az autóban, és sikító frászt kap tőle, hogy előtte nyaljátok-faljátok egymást. Sosem gondoltam, hogy még egyszer ezt fogom mondani, de menjetek szobára, vagy hűtsétek le magatokat. Napok óta csak ezt a fajta kommunikációt űzitek. Nem csak ketten éltek a házban – rángattam meg Bella vállát. Így végre elszakadt Edward ajkaitól. – Nem örökre viszem el, csak néhány órára. Éjszaka majd bepótolhatjátok a most kimaradt összebújást. Ma mindenkinek szép estélye lesz, aki itthon lesz – kacsintottam rájuk. – Na, végre abbahagytátok. Komolyan srácok, én örülök, hogy végre újra egymásra találtatok, és azt is tudom, hogy csodásan rendeztem be a szobátokat, de ne legyetek ennyire antiszociálisak. Ez egy bál lesz. Tudjátok, tánc, szórakozás, beszélgetés, nem kettesben, és szigorúan ruhában, legalábbis amíg el nem juttok a sátratokig.

-         Kicsi, és bosszantó – forgatta meg a szemeit Edward.

-         Sebaj, így szeretjük – simított végig az arcán Bella. Majd megint egymás ajkai felé kezdtek közelíteni.

-         Állj – kiáltottam fel. Mire mindenki ránk nézett. – Ez már nekem is sok. Komolyan uralkodjatok magatokon. Rosszabbak vagytok, mint két tinédzser – morogtam. Bár igazából belülről szélesen mosolyogtam. Mikor akarja már Edward megkérni Bella kezét? A gyűrűt már ott hordja hetek óta a zsebében. Mi lenne, hogyha most már erőt venne magán?

-         Jól van na – húzta el a száját Bella. – Gondolj bele, hogy volt ötven év megvonás is. Te hogy viselkednél Jasperrel, ha el lennél szakítva tőle ilyen hosszú időre? – kérdezte felhúzott szemöldökkel.

-         Oh, ez jó ötlet, nem a megvonás. Kíváncsi vagyok, hogy hogyan viselkednél. Jó lenne, ha esetleg érzékeltetnéd is – szólt közbe Jasper.

-         Na, de Jazz – néztem rá döbbenten.

-         Ugyan már, édesem. Csak kíváncsi vagyok rá, hogy hogyan képzelnéd el a dolgot – hajolt be Jasper az én oldalamon az ablakon. Majd szenvedélyesen megcsókolt.

-         Khm… azt hittem, hogy bált szervezünk, és hogy ez most nagyon fontos – rázta meg Bella a vállamat.

-         Ha nektek szabad enyelegni, akkor nekem is – vigyorodtam el. Majd visszafordultam szerelmem felé, de csak egy gyors csókot nyomtam még a szájára, azután pedig elszakadtam az ajkaitól.

-         Kölcsönkenyér visszajár – kacsintott rám Bella.

-         Még én vagyok fickós? – állt meg Emmett vigyorogva a kocsink előtt. – Rose, neked is így kéne elbúcsúznod tőlem mindig – vetette fel lökött bátyánk.

-         Drágám, majd este megkapod a magadét – kacsintott rá Rosalie.

-         Oké, már meg is vagyok győzve, akkor este, bébi – mondta Emmett kajánul.

Majd Rose kifarolt a piros sportkocsijával. Mi pedig Bellával a nyomába eredtünk. Utánunk pedig Esme jött Carlisle kocsijával. Szüleink, mint mindig, most is csak visszafogottan megcsókolták egymást. Majd fogadott anyánk már indult is utánunk. Előttünk soha nem estek túlzásokba. Még akkor sem, hogyha nagyon vágytak egymásra. Jasper mesélt egyszer-kétszer elsöprő vágyakról, de Esme és Carlisle önuralma szinte már végtelennek tekinthető.

-         Mi a terv, merre menjek? – kérdezte Bella hirtelen.

-         Hát az ágynemű boltba, mára nincs más teendő, ágyneműk, aztán virágok, és kész. A hidegtálakat, és a süteményeket holnap délelőtt kiszállítják – gondolkodtam el. Már minden készen áll a partira.

-         Be kéne szaladnom még boltba is. Billy azt mondta, hogy csoki tortát ígért Johannának vanília mázzal. Szeretném még ma megsütni, hogy holnapra összeérjenek az ízek, és tökéletes legyen, Billy szerint a süti ígérete nagyon komoly dolog – mosolygott barátnőm.

-         Persze, akkor útba ejtjük a közértet is – bólintottam rá. Csoki tortát rendeltem, de nem vanília mázasat, hanem habosat. Ha így kihangsúlyozzák ezt a máz dolgot, akkor biztos fontos. – Egyébként, hogy álltok Edwarddal, ha megkérdezhetem? – kezdtem el puhatolózni.

-         Jól, azt hiszem. Boldog vagyok, és ő is az. Ennél többre azt hiszem, hogy nem is vágyhatnék. Van egy fiúnk, újra együtt vagyunk, megbeszéltük a nézeteltéréseinket. Nem hiszem, hogy lenne bármi gond közöttünk – mosolygott rám barátnőm.

Ha Bella is így érez, akkor talán most hétvégén végre itt lesz az idő, és Edward megkéri a legjobb barátnőmet. Már alig várom, hogy eljegyzési partit, leánybúcsút, és esküvőt szervezzek, persze Anthony és Nath esküvője után, hiszen nem lehet dupla esküvő, milyen lenne már, hogyha anya, és fia egyszerre állnának az oltár előtt. Abszurdum. Külön lagzit szervezek ez egészen biztos. Bella hófehér fűzős ruhában lesz, olyanban, amilyenben a hölgyek Edward korában léptek az oltárhoz. Edward pedig fekete szmokingot és csokornyakkendőt fog viselni. A nászuk előtti éjszakát pedig mindenképpen külön kell tölteniük, nehogy rossz ómen szállja meg a boldogságukat.

-         Jaj, úgy örülök, hogy újra velünk vagy. Annyira hiányoztál, és Edward olyan elveszett volt nélküled, de most már örökké együtt lehetünk, és ez annyira szép. Csodálatos életünk lesz – lelkendeztem.

-         Igen, Alice, egy ideig biztosan együtt leszünk – mosolyodott el Bella halványan. Egy ideig? Mi az, hogy egy ideig? Ez nem helyes válasz. Ez határozottan rossz vicc. – Megjöttünk – állt meg Bella. Mielőtt még rákérdezhettem volna, hogy ezt meg, hogy a csudába értette. Hiszen most, hogy már együtt van megint a bátyámmal, már semmi nincs, ami elválaszthatná őket.

-         Bella? – kezdtem bele, mikor kiszálltunk.

-         Tessék? – mosolygott rám szikrázóan.

-         Hogy értetted, hogy… - kezdtem bele újra.

-         Gyertek már, lemegy a nap, mire mindennel végzünk, és a macikámnak szép estét ígértem, lányok – ragadott karon minket Rosalie.

-         Hihetetlen, hogy milyen kis pajzán vagy – csóváltam meg a fejem.

-         Hát, akinek ilyen férje van, az ne is várjon mást – nevetett fel Rose-t. – Emmett mentségére szóljon, hogy miért ne lennénk azok, hogyha ennyire összepasszolunk?

-         Jogos – bólogatott Bella hevesen.

-         Istenem, inkább átpártolok Esméhez, neki legalább nem csak a szexen jár az esze – forgattam meg a szemeim.

-         Most miért? – kérdeztek a lányok utánam, morcosan.

Nem is foglalkoztam velük, csak felnevettem, majd követőre fogtam Esmét, aki már a függönyöket nézegette. Kíváncsian figyeltem, hogy mit akar kihozni ebből az egészből. Hiszen most vettünk a házba új függönyöket, ráadásul Esme azokat a darabokat nézte, amik színben harmonizáltak a sátrakhoz.

-         Mit csinálsz? – léptem mellé kíváncsian.

-         Nos, az jutott eszembe, hogy esetleg, mivel a sátrak eleje felhajtható, mutatós lenne mindegyikhez egy függöny, amin át lehet nézni a csillagokat, és a hold fényét, de mégis zárt, így nem jutnak be az élősködők.

-         Ez fantasztikus ötlet – mosolyodtam el. Akkor a párnák és selyemtakarók mellé, keressünk még minden sátorhoz függönyt is.

Esme és én gyorsan összeszedtük a megfelelő mennyiségű függönyt, majd Bella és Rose keresésére indultunk, akik megigézve néztek egy gyönyörű tűzvörös ágynemű szettet.

-         Mit gondoltok? Tetszene ez Johannának? – kérdezték tőlem és Esmétől.

-         Szerintem fantasztikus – bólogatott Esme.

-         Nekem is nagyon tetszik. Elvisszük – bólintottam rá. Majd olyasmi történt, amire egyáltalán nem számítottam. – Tanya? – kérdeztem döbbenten. Hogyhogy nem láttam, hogy itt lesz?

-         Sziasztok – mosolygott ránk.

-         Mi járatban? – kérdezte Bella kedvesen.

-         Csak egy hirtelen ötlet vezérelt ide. Alice nekem sárga ágyneműt szánt, amit én szeretek is nagyon, de a jelek szerint nem egyedül leszek a sátramban, úgyhogy szeretném kicserélni egy bordó, vagy fekete árnyalatú darabra. Láttam is egyet a kirakatban, ami nagyon megtetszett, ezért tértem be ide.

-         Ha nem egyedül leszel, akkor kivel? – kérdeztem felhúzott szemöldökkel. Majd hirtelen látomás tört rám. - Ó…

-         Még semmi sem biztos – rántotta meg a vállát Tanya.

-         Miért nem szállsz le Justinról? – morogtam rá.

-         Alice, viselkedj – szólt rám Esme.

-         Mi a bajotok azzal, hogy kedvelem a srácot? Nem bántottam eddig sem, és nem is akarom bántani – mondta dühösen.

-         Semmi baj, Tanya, csak mostanában kicsit mind feszültek vagyunk – fogta meg Bella a kezét.

-         Te miért vagy mindig kedves, amikor Edward szóba sem áll velem? – kérdezte felhúzott szemöldökkel. – Ez valami trükk?

-         Nem, én csak barátkozni próbálok – rántotta meg a vállát barátnőm. – Gyere, keresünk nektek egy nagyon dögös ágyneműt – húzta el Bella Tanyát a vörös ágyneműk irányába.

-         Nem értem ezt az egészet – sóhajtottam fel.

-         Bella csak próbál kedves lenni, ennyi – rántotta meg Rose a vállát. – Egyébként, ha megfigyeltétek, ő sokkal jobban szótért Tanyával, mint mi. Talán, ha kedvesen próbálkoznál te is Alice, akkor nem torkollna le állandóan. Egyébként szerintem tényleg érdekli őt Justin. Egyetértek Bellával. Aggódik érte.

-         Tudom – sóhajtottam fel.

-         Mit tudsz, Alice? – kerekedtek ki Esme szemei.

-         Tanya vigyáz Justinra éjszakánként. Olyan, mint Edward volt. Felül egy faágra az ablaka előtt, és őrzi az álmait. Eleinte még csak szórakoztatónak tartotta, hogy tetszik egy helyes srácnak itt is, de Jasper szerint az érzelmei megváltoztak, és tényleg érdekli őt, hogy mi van Justinnal. Ezért is kerüli Edwardot. Nem akarja, hogy rátámadjon azért, mert figyeli Justint. A bátyánk mostanában elég ingadozó érzelmileg.

-         Akkor talán adhatnánk Tanyának végre egy esélyt – ajánlotta Esme. – Gyertek, próbáljunk meg barátságosak lenni. Könnyen lehet, hogy Bellának igaza van, és jobban tennénk, hogyha újra a barátai lennénk Tanyának. Elvégre a vendégünk.

-         Tudom, hogy igazad van anya, de sosem rajongtam Tanyáért – morgolódtam tovább.

-