32. fejezet – Tervek

Claire és én a szobájában ültünk, és a tervünket készítettük elő.

- Mond csak Claire, el tudtad rejteni a gondolataidat Edward elől? – kérdeztem aggódva barátnőmet. 

- Hát nem volt egyszerű, de szerintem sikerült. Végig Davidre gondoltam, és az iránta érzett aggodalmamra. Tulajdonképpen nem hazudtam Edwardnak, csupán nem a fő gondolataimat mutattam meg neki. Tényleg aggódom Davidért. 

- Örülök, hogy Edward az én gondolataimat nem hallja. Nem hiszem, hogy túl jól el tudnám rejteni előle a gondolataimat. Csodálkozom, hogy neked sikerült – válaszoltam.

- Csak azért sikerült, mert hihetetlenül mérges vagyok Ashleyre. Meg Alice-t is szeretnénk visszakapni. Bár, ha úgy vesszük, Ashley tulajdonképpen szívességet tett nekünk. Mindketten bosszút akarunk állni. De eddig nem volt rá alkalmunk, mert nem akartuk feldühíteni a családot. Ő meg önszántából idesétált hozzánk most. A legjobb az lenne, ha két tervünk is lenne. Nem tudhatjuk, hogy a többiek mit terveznek. De mindenre fel kell készülnünk. 

- Claire, te egy zseni vagy! Kezdjük is, nehogy gyanakodni kezdjenek a többiek.

- Egy valami biztos. David és Edward mindketten ehhez két kis ribanchoz akarnak menni, hogy visszahozzák Alice-t. De még a legnagyobb jóindulattal sem tudom elképzelni, hogy Irina és Ashley simán visszaadnák Alice-t. Ők is tudják, hogy David és Edward nem akarnak velük maradni. Bár nem túl intelligensek, de biztosra veszem, hogy velünk és Alice-szel terveik vannak még – gondolkodtam hangosan.

- A terv: Amint Edward, David és a többiek elindulnak, követjük őket. Elég nagy távolságot kell tartanunk tőlük ahhoz, hogy ne halljanak minket, és ne érezzék az illatunkat se. Meghúzódunk a háttérben, és megnézzük, hogy Ashleyékkel van-e Alice. Amit én őszintén szólva eléggé kétlek, hogy meg fog történni. Ezután teszünk majd egy kis kerülőt, hogy bejussunk az erdőbe. Hátulról Ashleyre vetjük magunkat. Ráveszed őket, hogy engedje el Alice-t, én pedig kicsit megröptetem őt a környéken. Nem tudom, hogy Irinával mit csináljunk, de Ashley nem fogja túlélni ezt a kalandot, az biztos!

Egy valamit be kell látnom: Claire a tervezés világbajnoka.

- Miért akarod őt körberöptetni, amikor én simán rávehetem őt, hogy mindent megcsináljon, amit csak akarok? – kérdeztem Claire-t összezavarodva. 

- Bella, én is szórakozni akarok – válaszolt Claire vigyorogva.

Oké, bevallom, egy kis szadista hajlama is van.

- Akkor térjünk át a B tervre – kezdtem.

- Mindenképpen meg kell várnunk, míg a többiek elhagyják a házat. Itt is hátulról kéne rátámadnunk Ashleyre és Irinára, és ha nem lesz velük Alice, akkor pedig egyszerűen ráveszem Ashleyt, hogy vigyen minket oda hozzá. Szerintem Jasper mindenképpen a mi oldalunkon lesz. Elvégre vissza akarja kapni a feleségét. Szerintem neki azzal se lesz problémája, hogyha megöljük Ashleyt és Irinát is. Már ha Irinát is meg kell majd ölnünk. Ashley biztos meg fog halni. Jobb, ha nem is gondol Edwardra, különben nagyon fájdalmas halála lesz – latolgattam hangosan. 

- Ez Irinára is érvényes – válaszolt Claire.

- Van még valami átgondolandó? Ashley befolyásolni tudja a gondolatokat és a látomásokat. De ez ránk nem hat. Van valamilyen képessége Irinának? – kérdezte Claire. 

- Nem tudom. Mindenképpen meg kell tudnunk, hogy ne érhessen minket kellemetlen meglepetés – mondtam. 

- Majd meglátjuk, hogy a többiek mit terveztek. Lehet, hogy majd improvizálnunk is kell majd – fűztem még hozzá, miközben az alsó ajkamat harapdáltam. 

- Claire, még egyszer szerettem volna veled beszélni. Edward azt mondta, hogy úgy döntöttél, hogy Daviddel mész. Remélem tudod, hogy én nem foglak visszatartani, ha ezt szeretnéd. De semmi esély nincs arra, hogy ideköltözzetek Daviddel? – kérdeztem Claire-t. 

- Tudod, hogy nem szívesen hagylak el titeket. És most, hogy Irináról is tudok, nem vagyok benne olyan biztos, hogy Alaszkába akarok költözni. De van egy oka annak, ami miatt a Denali-klán mellett döntöttem. Még régebben volt egy beszélgetésem Carlisle-lal. Ő mesélt nekem a Volturiról. Azt mondta, hogy ők egyfajta uralkodócsalád, és hogy a Volturik után a Cullenek a legnagyobb vámpírcsalád. És hogy a Volturi nem kedveli azokat a vámpírokat, akik állatvérrel táplálkoznak. Carlisle úgy gondolja, hogy miután a személyünkben újabb két taggal bővült a család, ez nem tetszik majd nekik, és jelentkezni fognak majd. És ha még a képességeinkről is tudomást szereznek, akkor meg fognak támadni minket. De mivel mi mindig nyugodtan és feltűnésmentesen élünk, annak is nagy az esélye, hogy békén hagynak minket. 

- Ne aggódj! Carlisle azt akarja, hogy veletek maradjak. Csak fel akart világosítani a helyzetet illetően. De én úgy gondolom, hogy ha még David is hozzátok csatlakozna, akkor még többen lennétek, és még nagyobb fenyegetést jelentenétek. Már így is kilencen vagyunk, és ha most Davidhez költözünk akkor egész kiegyenlített lesz a létszám. Akkor itt is nyolcan lennétek, és a Denali-klánnak is nyolc tagja lenne. Irinát nem beleszámítva, persze. De szerintem az „Irina-probléma” hamarosan meg fog oldódni. Nem hiszem, hogy azok után, amit tett, újra maguk közé fogadnák őt Tanyaék.

Bármennyire is fájni fog a búcsú Claire-től, ő már mindent átgondolt. Megfordult már a fejemben, hogy velük megyek, de ezzel nagyon megsérteném a Cullen családot, nem is beszélve arról, hogy akkor velem jönne Edward, és akkor őt szakítanám el a családjától. Mert én Edward nélkül már egy tapodtat sem mozdulok.

Ezt a létszám dolgot eddig így át sem gondoltam. Még emlékszem rá, amikor egyszer Edward a Volturiról mesélt nekem, bár elég homályos az emlékkép. Ez nem sokkal azelőtt volt, hogy elhagyott.Mindegy hogyan döntesz, kérlek mindenképpen tájékoztass majd róla. Mi lenne, ha Edward, David, te és én összeköltöznénk? – adtam még egy esélyt a kósza ötletnek.

- Komolyan képes lennél megtenni ezt a Cullen családdal? Hiszen olyan boldogok, hogy végre visszakaptak téged. És mi van Alice-szel? Ő a legjobb barátnőd, vagy mi van Carlisle-lal és Esmevel? Komolyan gondolod, hogy itt tudnád hagyni őket? – kérdezte Claire, felhozva az összes érvet, ami miatt egyszer már én is elvetettem az ötletet.

- És mi van Rosalie-val? Ő meg a te legjobb barátnőd – válaszoltam.

- Már vele is beszéltem. Megérti miért megyek el, és megígérte, hogy gyakran meglátogat majd. De az ugyanúgy fáj nekem, hogy téged itt kell hagynom. De szeretném ha megértenéd. Mindenkinek ez lesz a legjobb.

- És ahogy az előbb is mondtad, nem a világ végére megyünk. Majd telefonálunk, és gyakran meglátogatjuk egymást – mosolygott rám Claire bátorítóan.

- De a legfontosabb, hogy először visszaszerezzük Alice-t. Utána majd megbeszélhetjük a látogatásokat – fűzte még hozzá.

- Igazad van. Először lássuk mi lesz ebből az egészből – válaszoltam.

Egy ideig egyikünk sem szólalt meg, mindketten a gondolatainkba merülve ültünk, míg Claire meg nem törte a csendet.

- Lehet le kéne mennünk a többiekhez, hogy kiderítsük, mit terveznek.

- Először az ujjaink köré kell csavarni a pasiinkat, hogy minden részletet elmondjanak nekünk – vigyorogtam gonoszan. 

- Ööö, Claire… - kezdtem, de Claire félbeszakított.

- Tudom, tudom. Figyelek majd a gondolataimra. 

Amint kiértünk a szobából újra kétségbeesett arckifejezéseket vettünk fel, hogy senkinek se tűnjön fel, mit csináltunk a szobánkban. Jaspert nem könnyű becsapni, de szerencsére mostanra már elég jól kitanultuk, hogyan tereljük őt hamis nyomra. Amint beléptünk a nappaliba már előttünk is termett Edward és David. Edward szorosan a karjaiba zárt, és azt mondta:

- Bella, ne legyél mérges. Jelen pillanatban nincs más kiút. Davidnek és nekem Irinához kell mennünk.

- Nem vagyok mérges. Csak aggódom – válaszoltam gyengéden.

A kanapéhoz sétáltunk, és leültem Edward és Jasper közé. Megfogtam Jasper kezét, és bátorítóan megszorítottam.

- Nemsokára újra velünk lesz Alice – próbáltam megnyugtatni őt. De Jasper csak fájdalmasan rámmosolygott.

- Mit terveztek tulajdonképpen? – kérdezte Claire ártatlanul. Mivel egész idő alatt nyugodtan viselkedett, senkinek nem tűnt fel semmi.

Most Carlisle-on volt a sor, hogy elmagyarázza a tervet.

- Edward és David Ashley-hez és Irinához fognak menni. Mi tisztes távolságból fogjuk őket követni, hogy ne halljanak meg minket, és a szagunkat se érezzék meg. Amint ott vagyunk kiderítjük, hogy tényleg velük van-e Alice. Ha nincs ott, akkor a fiúk elterelik Ashley és Irina figyelmét.

- És mégis hogy kell elképzelni ezt a figyelemelterelést? – szakítottam félbe Carlisle-t dühösen.

- Bella, mindent megteszünk, hogy kiszabadítsuk Alice-t ennek a két őrültnek a karmai közül. Lehet, hogy meg kell majd őket csókolnunk, hogy eltereljük a figyelmüket. De higgy nekem, a szívem csak a tiéd. És csak akkor vetemedek ilyesmire, ha tényleg nagyon fontos. De remélem, hogy másképp is le tudjuk kötni a figyelmüket – próbált meg Edward megnyugtatni.

Legszívesebben felrobbantam volna. De láttam magam mellett Jaspert, aki éppen az érzéseimet figyelte, úgyhogy inkább Alice-re gondoltam és Jasperre, aki már betegre aggódta magát. 

Megadóan bólintottam.

- Ha nincs más választás.

- És utána? – kérdezte Claire.

- Szóval ha Irina és Ashley nem engedik el Alice-t maguktól, David és Edward elterelik majd a figyelmüket. Reméljük, hogy Alice majd észreveszi a lehetőséget, és elszökik. David és Edward mindketten tapasztaltak harc terén, ami Ashleyre és Irinára nem mondható el. Ezért nem is gondoljuk, hogy bármilyen komplikáció lenne. 

- Mit csináltok, ha nincs velük Alice? – Tudni akartam, hogy van-e egy második tervük, úgy, ahogy nekünk Claire-rel is van egy A és egy B tervünk. 

- Ha máshol tartják fogva Alice-t, akkor egy kicsit változik a terv. Edward és David Ashleyvel és Irinával fognak menni. Azt fogják mondani, hogy meg akarják nézni, hogy Alice jól van-e. Amint meglátják Alice-t, megtámadják Ashleyt és Irinát. Persze mi is rögtön ott leszünk, hogy segítsünk, bár szerintem a két fiú is simán elbánna ezzel a két boszorkával – magyarázta Emmett a második tervet. 

- Mit akartok csinálni azzal a két ribanccal? Életben hagyjátok vagy megölitek őket? – kérdeztem megjátszott nemtörődömséggel. Reméltem, hogy Jaspert most eléggé lefoglalják a gondolatai ahhoz, hogy ne vegye észre az igazi érzéseimet.

- Bella, tudod jól mit gondolok más lények meggyilkolásáról. Ha nem muszáj, akkor nem teszem – Nem is vártam mást Carlisle-tól. Ő túl jó volt ehhez a világhoz. 

- Jó. Induljunk ki abból, hogy sikerül a tervetek. Visszakapjuk Alice-t, és Ashley és Irina életben maradnak. De mit csinálunk utána? Ezek ketten őrültek! Nem fognak minket békén hagyni, amíg meg nem kaparintják Edwardot és Davidet. Költözhetünk bárhová, követni fognak minket. 

- Erről is beszéltünk már. De először kapjuk vissza Alice-t, utána majd lesz időnk eldönteni, hogy hogyan tovább – válaszolt William nyugodtan. 

Egyben biztos voltam. A mi tervünk mérföldekkel jobb volt. Még mindig nem tudtam elhinni, hogy a családunk nem akarja, hogy velük menjünk. Mi ketten a képességeinkkel sokkal hasznosabbak vagyunk, mint ők összesen. Annyira féltenek minket. De erre egyáltalán nincs szükség. Rosalie titokban végig Claire-t és engem figyelt. Biztos voltam benne, hogy sejt valamit. De nem mondott semmit. Valószínűleg azért, mert Rosalie is a mi oldalunkon állt.

- Minden jól fog menni. Nem hiszem, hogy Ashley és Irina ezt rendesen átgondolták volna – mondta Garrett.

Odabújtam Edwardhoz. Nehezebb lesz, mint gondoltuk. Végtére is, mi bőven a Cullenek mögött akartunk maradni. De ha ők előreengedik Edwardot és Davidet, és csak messziről követik őket, akkor mi még távolabbra kerülünk tőlük. Ami azt jelenti, hogy meglehetősen messze leszünk a szerelmeinktől. Persze, egy vámpír számára nem létezik távolság. De nekem már az is mérföldeknek tűnt, ha Edward a nappaliban volt én meg a szobámban.

A gondolataimból Edward ajkainak érzése a homlokomon ébresztett fel. Bizonytalanul rámosolygotam, ő pedig nyugtatóan a hátamat simogatta. 

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés