61. fejezet

 

(Johanna szemszöge)

 

Ma este lesz a bál, már alig várom. Justin végre újra képes tökéletesen mozogni, és már három napja itthon is van velem, bár még egy kicsit gyorsan fárad, de nincsenek akadályok a számára. Egészen más lett ez a ház, amióta mindig van kihez szólnom. Kifejezetten üdítő élmény, hogy nem vagyok egyedül. Azt hittem, hogy elvagyok magamban, de sokkal jobb az egész, amióta Justin itt van velem. Most pedig itt állok a szobámban, abban a rózsaszín ruhakölteményben, amit a lányoktól kaptam, és Billyre várok. Bármilyen hihetetlen is, de igent mondtam neki. Tulajdonképpen nem akartam, mert így el fogja bízni magát, hogy ez több, mint barátság, de olyan szemekkel nézett rám, hogy nem tudtam ellenállni neki. Kitartóan ostromol, de még nem vagyok kész egy kapcsolatra.

-         Helló, hugi – kopogtatott be Justin. Majd résnyire nyitotta az ajtót, és bekukucskált rajta. – Bejöhetek?

-         Hát persze – fordultam felé.

-         Hűha – kerekedtek el a szemei. – Sűrűbben kellene nőnek öltöznöd. Fantasztikusan nézel ki – nézett végig rajtam elismerően. – Billynek rittyentetted így ki magad? – húzkodta a szemöldökét.

-         Justin, ezt már megbeszéltük – forgattam meg a szemeim.

-         Igen, tudom, de nem értem, hogy mire vársz. Billy kedves hapsi, és minden jel szerint tökéletesen megbízható is. Hogyha pedig csak egyetlen szóval is meg merészel bántani, akkor megkapja a magáét – mondta komolyan.

-         Ó, te hős, megvéded az erényemet? Ezzel már egy kicsit elkéstél – legyintettem.

-         Azt hiszem, hogy jobb, ha erről nem beszélünk – emelte maga elé a kezeit.

-         Szerintem is – bólogattam hevesen.

Majd hála az égnek kopogtatás szakította félbe ezt a kínos beszélgetést. Biztosan Billy az, úgyhogy felkaptam a táskámat, és lesiettem a földszintre, de Justin már beengedte a vendéget. Amint leértem mindkét szempár rám szegeződött. Billy kikerekedett szemekkel nézett engem, ami pirulásra késztetett, mintha felfalt volna a szemével, Justin pedig csak jót mosolygott rajtunk.

-         Gyönyörű vagy – tért magához Billy.

-         Köszönöm – mondtam lesütött szemekkel. Miért kell mindig zavarba hoznia? – Te sem panaszkodhatsz – mosolyogtam rá. Nagyon fess volt ebben a szmokingban.

-         Hoztam neked egy kis ajándékot – húzott elő a háta mögül egy csukló csokrot. Ilyet szerintem senki nem kapott vagy ötven éve. Említették a lányok, hogy Billy igen régimódi neveltetésben részesült, na de ennyire? – Nem tetszik? Nincs semmi baj, nem muszáj felvenned, ha nem akarod.

-         Ez gyönyörű, én csak meglepődtem – mondtam gyorsan. Majd a jobb csuklómat odanyújtottam Billynek, hogy felcsatolhassa rám az ajándékot. Csodálatos rózsaszín dísz volt, csak nem voltam hozzászokva, hogy ilyesmit kapok.

-         Örülök, hogy tetszik – adta fel rám a meglepetést. – Ez egy szokás Cullenéknél, minden hölgy kap csuklópántot – fogta meg a kezem.

-         Igazán? – kérdeztem mosolyogva. – Justin, hol rejtegetted Tanya csuklódíszét? – vigyorodtam el.

-         Nem rejtegettem. A szobámban van – rántotta meg a vállát. – Szeretnéd látni, mi?

-         Hát, ami azt illeti, érdekelne, hogy milyen – haraptam be az alsó ajkam. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer még Justin ilyen édes, régimódi úriember lesz.

-         Rendben, akkor lehozom. Úgyis mindjárt indulnunk kell – mondta a bátyám. Majd elkezdett szaladni az emelet felé.

-         Hé, mit nem csinálhatsz még? – kiáltottam utána.

-         Nem futottam, ez éppen csak kocogás volt felfelé – kiabált le Justin.

-         Maradjunk annyiban, hogy egyelőre csak lassan – mondtam szigorúan.

-         Jól van, nyugton leszek, már amennyire tudok – nevetett fel.

-         Justin Moore – mondtam dühösen. Nem fogja kockáztatni a jelenlegi állapotát, ha kell, akkor lekötözöm.

-         Higgadj, hugi, tudod, hogy nem tennék olyat, amivel fájdalmat okozhatok neked – termett mellettem. Majd az orrom előtt meglengette a sárga csuklódíszt. Orchideából készült, és tényleg nagyon szép volt.

-         Ez igen – kerekedtek el a szemeim.

-         Nem az én érdemem, Bella mondta, hogy ez fog tetszeni neki – rántotta meg a vállát. – Én csak megvettem. Kedvelem ezt a lányt – fűzte még hozzá. Mire Billy mintha halkan felmorgott volna. Mióta morog, és mi a baja Tanyával? Justin boldogabb tőle, akkor én kedvelem.

-         Menjünk – mondta Billy az orra alatt.

Majd a karját nyújtotta, amit én készségesen elfogadtam. Azt hiszem, hogy lesz miről beszélnünk, ha kettesben maradunk. Valamiért gyűlöli Tanyát, és nekem fogalmam sincs, hogy mi baja, hiszen eddig mindenkit kedvelt. Nem láttam még embert, akivel baja lett volna. Bezártuk az ajtót, és amikor megfordultam a látványtól egy pillanatra földbe gyökerezett a lábam. Billy pedig valami olyasmit morgott, hogy „már csak ez hiányzott”.

-         Tanya? – mosolyodott el bátyám.

-         Szia, szépfiú. Gondoltam, hogy esetleg mehetnénk együtt is – kacsintott rá Justinra. Milyen gyönyörű ez a lány. Az arany szemei, a szőke haja, a tökéletes bőre. Döbbenetes. Úgy tűnik, hogy Cullenék minden barátja is genetikailag tökéletes.

-         Te képes voltál értem jönni, amikor meg sem kellett volna moccannod? Hiszen nálatok lesz a bál.

-         Én csak gondoltam, hogy van kedved velem jönni – rántotta meg a vállát.

-         Már hogyne lenne – vigyorodott el Justin. – Ugye nem baj? – fordult felém fivérem.

-         Dehogy, menj csak – mosolyogtam rá. – Egyébként a húga vagyok, Johanna.

-         Oh, milyen udvariatlan vagyok – sétált elém. – Nagyon örülök, Tanya vagyok – nyújtotta a kezét.

-         Én is nagyon örülök – ráztam meg a kezét. Nem csodálom, hogy tetszik Justinnak. Egyszerűen tökéletesen néz ki, és a jelek szerint kedves is. – Akkor a bálon találkozunk.

-         Igen, úgy lesz – pattant be a kocsiba. Majd Justin is beszállt mellé. Ezután Tanya kifarolt a kocsifelhajtóról, és elszáguldott.

-         Te jóságos ég! – kiáltottam fel. Komolyan ilyen tempóban akar hajtani? Justinnak autóbalesete volt, és erre most itt száguld vele. Mi lesz, ha történik valami? – Ez nem normális. Mi lesz, hogyha balesetet szenvednek. Justin még csak most épült fel. Én megölöm, ha odaértünk a bálra, én elintézem.

-         Nyugi – húzott magához Billy. – Mély levegőt. Majd én elbeszélgetek vele. Jobban szeretném, ha te ma este jól éreznéd magad – simított végig a hátamon. – Gyere, induljunk – húzott a kocsi felé. Majd kinyitotta nekem az ajtót, és besegített. – Nyugodj meg – indította be a motort. – Tudod, Tanya megszállottan szereti a sebességet, de nagyon tehetséges sofőr. A reflexei több százszor jobbak, mint bárkinek, akit ismerek, úgyhogy nincs miért aggódnod, de ígérem, hogy majd beszélek vele. Ne rontsuk el az estét, kérlek – fogta meg a kezem.

-         Rendben, majd igyekszem – adtam meg magam. Tökéletesen igaza van. Nem lenne szép tőlem, hogyha tönkretenném a bált, hiszen Alice és a lányok annyit dolgoztak rajta.

-         El fogom terelni a figyelmed, ígérem – simogatta meg a karom. Azt hiszem, hogy kezd kicsit túl közvetlen lenni a viszony közöttünk.

-         Rendben – bólintottam rá. Majd diszkréten megfogtam a kezét, és visszatettem a kormányra.

-         Jól van, ne haragudj, értem – markolta meg a kormányt.

-         Én, sajnálom – simítottam a kezemet az övére. Nyilván már nagyon elege lehet az elutasításból. Tényleg egy hárpia vagyok, pedig nagyon is kedvelem.

-         Nem, semmi baj, tudok várni – engedett fel egy kicsit. – Meg is érkeztük – fűzte még hozzá. Azt hiszem azért nem hagyta, hogy megint megszólaljak, mert elege volt már a magyarázkodásomból.

-         Én… - kezdtem bele makacsul. Viszont mire folytattam volna már kiszállt a kocsiból, és kinyitotta nekem is az ajtót. – Billy – fogadtam el a felajánlott karját.

-         Ne magyarázkodj megint, kérlek – sóhajtott fel. – Nincs semmi baj, tényleg. Érezzük jól magunkat ma este, ez a lényeg. Ezért van a bál.

-         Rendben – haraptam be az alsó ajkam.

Tényleg nem akartam megbántani, csak nem természetes, hogy van valaki az életemben, főleg nem egy ilyen férfi, aki törődik velem. Nem vagyok elkényeztetéshez szokva. Nem mintha nem esne jól, egyszerűen csak furcsa, szokatlan. Velem senki sem törődött a baleset óta, így hajlamos vagyok eltaszítani azokat, akik akarnak. Billy ismét felajánlotta a karját, én pedig gondolkodás nélkül elfogadtam, és hagytam, hogy bekísérjen a házba. Alice szélesen vigyorogva nyitott nekünk ajtót, de amint meglátott minket lefagyott az arcáról a vigyora.

-         Mi történt? Tanya nem akart rosszat, amikor elment Justinért, csak gondolta, hogy kettesben jobban tudtok beszélgetni a kocsiban is, és… - magyarázkodott Alice.

-         Semmi baj, Alice – mosolygott rá Billy. – Csak Johanna eléggé nehezményezte, hogy Tanya néhány másodperc alatt gyorsul százra a kocsijával – mondta határozottan. – Tudod, hogy nem szereti a száguldó autókat.

-         Oh, már értem. Tanya, gyere csak ide egy pillanatra – morgolódott Alice.

-         Ne, tényleg semmi baj. Majd én megbeszélek vele – tiltakoztam hevesen. Nem akarok jelenetet rendezni itt helyben. Meg egyébként sem.

-         Rendben, egyébként Billy mondta, hogy a kedvenc sütid a csoki torta vanília mázzal, úgyhogy tegnap sütöttünk egy párat, hogy legyen bőven – csilingelte Alice. – Úgyhogy befelé, és essetek neki – ragadott minket kézen. Majd behúzott a nappaliba. – Istenem, olyan gyönyörű vagy – lelkesedett. Majd kisimította a szoknyámat.

-         Köszönöm – pirultam el megint.

-         Odamegyek a fivéreimhez – engedett el Billy. Majd egy szempillantás alatt eltűnt a szoba másik végében, ahol a testvérei voltak Gabriellával és Nath-tal.

-         Na jó, indíts a konyhába, kisasszony. Nem veszem be, hogy Tanya a bajotok – nézett rám Alice morcosan.

-         De én…

-         Indíts – morgott rám erőteljesebben.

-         Jól van, megyek – forgattam meg a szemeimet. Miért kell drámát csinálni egy kis félreértésből?

-         Mi a fene van már megint veletek? A múltkor már azt hittem, hogy egy pár vagytok, aztán megint tartottátok a két lépés távolságot, aztán igent mondtál neki a bálra, aztán most megint igyekszik kerülni téged, hogy idézem „szabad teret és gondolkodási időt adjon neked”. Te tényleg ennyire bizonytalan vagy, vagy csak kínzod ezt a szerencsétlent? – fakadt ki Alice.

-         Én nem szándékosan teszem – hajtottam le a fejem.

-         Aha, véletlenül oltod mindig szerencsétlent – mondta ironikusan.

-         A fenébe is, Billy is csak egy férfi, miért bízzak benne? – csattantam fel én is.

-         Azért, mert bizalom nélkül nincs kapcsolat. Soha nem akarsz megállapodni? Nem akarod, hogy mindig legyen melletted valaki? Nagyon kedveled Billyt, de mégsem kaphat egy esélyt. Hogyha soha nem leszel hajlandó egy kicsit is közelebb engedni magadhoz, akkor mondd meg neki nyíltan, hogy megtalálhassa a szerelmet egy másik nőben. Igazságtalan vagy. Tudom, hogy nem szándékosan teszed, de teljes mértékben helytelen, ahogy viselkedsz. Ez a fiú még a lelkét is kiteszi érted, te meg még csak kísértésbe sem jössz. Nehogy azt mondd, hogy nem tetszik rajta valami, mert ez a srác kifogástalan – fakadt ki Alice megint.

-         Billy tényleg fantasztikus – bólintottam rá.

-         De? – kérdezte Alice.

-         Nincs semmi, de. Tényleg remek ember, fantasztikus férfi, én csak nem tudom, hogy hogyan kezeljem a helyzetet. Elég kínos, hogy már két család és még a bátyám is azon dolgozik éjjel-nappal, hogy Billy és én egy pár legyünk. Nehogy elkezdj tiltakozni, mert nem vagyok hülye. Pontosan tudom, hogy a hátam mögött azon dolgoztok, hogy összejöjjek Billyvel – emeltem magam elé a kezeimet. – Már lassan azt sem tudom, hogy mit érzek én, és mit akartok bebeszélni nekem. Ez így nem megy. Egy kapcsolatnak nem így kell létrejönni, hogy tízen, vagy mit tudom én hányan állnak a hátunk mögött, és fortélyokkal próbálnak összehozni.

-         Nos, ebben van igazság, de magadtól észrevetted volna őt? – szegte fel Alice az állát dacosan.

-         Valószínűleg nem, de miután megmutattátok nekem az értékeit, talán kiszállhattatok volna ebből a „hozzuk össze Billyt és Johannát” projektből. Levegőt sem kapok tőletek. Ne értsd félre, mert imádom a családod, és a Black családot is, de tényleg túlságosan ráálltatok már arra, hogy összejöjjünk.

-         Oké, felfogtam, ezentúl azt csinálsz, amit akarsz, és úgy rontod el a jövődet, ahogy akarod. Csendben fogom nézni – bólintott Alice.

Majd elsietett Jasper felé. A francba, én nem akartam megbántani senkit. Talán túl durva voltam? Nem volt szándékos, de tényleg idegesítő, hogy mindenáron össze akarnak boronálni valakivel. Még akkor is, ha Billy tényleg csodálatos.

-         Beszélhetünk egy kicsit? – simogatta meg Esme a karomat. Hogy került ide?

-         Hát persze – sóhajtottam fel. Még eggyel több vagy kevesebb lelki fröccs erre az estére már édes mindegy. Tudom, hogy igazuk van, de én akkor is ilyen zárkózott vagyok.

-         Akkor talán menjünk ki egy kicsit a teraszra – fogta meg a kezem. Majd kihúzott a házból. – Figyelj rám, kedvesem. Én tudom, hogy nem egyszerű rossz élmények után közel engedni magadhoz valakit, de könnyen lehet, hogy megéri.

-         Ezt meg honnan tudod? Mármint…

-         Mármint azt, hogy egy család örökbefogadott és az új apukád bántalmazni akart téged? – kérdezett vissza. – A válasz egyszerű, én mindenhez hozzáférhetek az árvaházakban, és így a te adataid után néztem. Kíváncsi voltam, hogy mitől zárkóztál be ennyire. Az ilyesminek mindig van kiváltó oka. Hidd el, sokat tudok a zaklatásokról, de egy kedves férfi feledtetni tudja még a legrosszabbat is.

-         Honnan tudod? – kérdeztem kikerekedett szemekkel.

-         Carlisle a második férjem. Az első, nos, nem nevezném se kedvesnek, se gyengédnek. Évekig éltem állandó lila foltokkal a testemen, megalázva. Azt hittem, hogy soha többé nem fogok bízni férfiban, de aztán jött Carlisle. Csak esélyt kellett adnom neki, mert addig nem közelített, amíg nem adtam rá jelet, hogy megteheti. Billy sem fog közeledni feléd, amíg nem akarod tiszta szívből.

-         Billy nem tudja, hogy engem bántani akartak. Ugye nem mondtad el neki? – kérdeztem rémülten. Ezt a dolgot nem szeretem szétkürtölni, ha nem muszáj.

-         Természetesen nem tudja, de talán megértene, ha elmondanád neki. Ezért vagy olyan, amilyen. Egy kedves lány vagy, aki mindenkit szeret, de nagyon nehezen hagyja, hogy megközelítsék. Nekünk sem volt egyszerű, hidd el. Carlisle rengetegszer mesélt rólad. Mindig azt mondta, hogy fantasztikus munkaerő vagy, tehetséges orvos tanonc, de megközelíthetetlen ember. Ezért kezdtem el egy kicsit nyomozni utánad. Ne aggódj, nálam tökéletes biztonságban van a titkod, de gondold át a dolgot. Lehetsz még boldog, csak esélyt kell adnod rá. Neked kell akarni, mert Billy nem fog semmit erőltetni, az biztos. Most pedig menjünk vissza, mert Alice el akarja kezdeni a bulit – fogta meg a kezem. Majd elmosolyodott és húzni kezdett a szoba felé.

-         Haragszik rám – hajtottam le a fejem.

-         Ugyan, már nem is emlékszik rá, hogy néhány perce összevesztetek. Alice egyáltalán nem haragtartó – legyintett Esme. – Gyere és érezd jól magad, legalábbis próbáld meg, mert ez a bál éppúgy a mi kedvünkért van, mint a tiedért. Mindenkinek boldognak kell lennie.

-         Rendben, menjünk – mosolyogtam rá.

Azt hiszem, hogy ki kell engesztelnem Billyt. Amikor beléptünk a házba lányok egy sorban álltak, ahogy a fiúk is, de minden férfi szeme be volt kötözve, és a harisnyakötők egy kis asztalon voltak összekeverve. Esme elmosolyodott az asztal mellett, majd egy határozott mozdulattal levette a harisnyakötőjét, és a többi közé helyezte. Majd várakozóan rám mosolyogtak a lányok, úgyhogy én is engedelmesen levettem a ruhadarabot, majd az asztalra helyeztem, és kicsit megkevertem a kötőket.

-         Akkor most következzék az est első programja, a fiúk mindjárt kiválasztják maguknak a párt, az első tánchoz – mondta Alice lelkesen. Majd a lejátszóhoz sétált és felcsendült a keringő.

Izgatottan figyeltem, ahogy a fiúk kinyújtják a karjukat a harisnyakötők felé, és közben magamban azért rimánkodtam, hogy Billy a rózsaszínt vegye el, de nem így történt. Edward fogta meg a rózsaszín harisnyakötőt. Nem akartam őt sem megbántani, ezért amikor levette a szemfedőt rámosolyogtam biztatásként, ő pedig vissza rám, de az én mosolyom nem volt túl őszinte. Szerettem volna kiengesztelni Billyt. Nem volt sok időm tépelődni ezen, mert Edward megállt előttem és meghajolt.

-         Szabad egy nyitótánc erejéig, kisasszony? – kérdezte mosolyogva.

-         Megtiszteltetésnek veszem, uram – pukedliztem. Majd hagytam, hogy Edward közelebb húzzon magához, és táncolni kezdtünk. Egy-két percet táncoltunk, én pedig addig összeszedtem a bátorságomat, majd felnéztem Edwardra. – Kérlek, ne haragudj meg azért, amit most teszek. Nem ellened szól, esküszöm – hadartam el gyorsan. Majd kézen fogva sétáltam vele Bellához, és Billyhez, akik még mindig keringőztek. – Bella, lekérhetem Billyt? – kérdeztem idegesen. Lehet, hogy most tönkreteszek egy protokolláris eseményt, de úgy érzem, hogy most vagy soha. Most kell megtennem az első lépést, amíg még határozott vagyok. Ha túl sokat kombinálok, akkor megint ostobaság lesz a vége.

-         Hát persze – vigyorgott rám Bella. Majd néhány pillanattal később már Edwarddal táncolta körbe a nappalit. – Táncolsz velem? – kérdeztem az értetlen Billy szemeibe nézve.

-         Örömmel – villantott rám egy halvány mosolyt.

Majd átkarolta a derekamat, és magához húzott. Legnagyobb örömömre a keringő egészen hosszúra nyúlt, én pedig kifejezetten élveztem a táncot. Nem kellett gondolkodni, sem beszélni, egyszerűen csak jó volt körbetáncolni a termet a többiekkel. Egyszer-egyszer lopva Justin felé pillantottam, aki boldogan csevegett tánc közben Tanyával. Carlisle, és Eleazar pedig két-két lánnyal táncolt. Carlisle Esmével és Kate-tel, míg Eleazar Carmennel és Irinával. Kedves volt tőlük, hogy nem hagyták a lányokat, petrezselymet árulni. Érdekes módon mindenki a párjával táncolt, csak engem nem Billy húzott ki, ez mindenképpen gyanús, talán szándékosan nem engem választott a táncra? Mert biztosan volt itt valami sumák, mert fizikai képtelenség, hogy mindenki eltalálta volna a párja harisnyakötőjét.

-         Kérdezhetek valamit? – néztem fel Billyre kíváncsian.

-         Persze – mosolygott rám bátorítóan.

-