-         Te miért nem engem húztál ki? Nem is volt rendesen bekötve a szemetek, igaz? Anthony Nath-tal táncol, Jake Gabriellával, Emmett Rosalie-val, Carlisle Esmével és Kate-tel, Eleazar Carmennel, és Irinával, Justin Tanyával, csak te és Edward cserélődtetek fel. Elég valószínűtlen, hogy ez pontosan így sikerüljön csak úgy. Tehát egyértelmű, hogy csaltatok, ahogy az is, hogy szándékosan nem engem választottál a keringőhöz – mondtam határozottan.

-         Én csak nem akarok rád akaszkodni. Egész este elutasító voltál velem, gondoltam, hogy akkor békén hagylak. Azt hittem, hogy szívesebben táncolsz Edwarddal, ezért megbeszéltem vele – rántotta meg a vállát.

-         Én…

-         Nem kell magyarázkodnod. Csak még nem tudom kiszámítani, hogy mikor akarsz velem lenni, és mikor nem. Elég sűrűn váltakozik a véleményed a kapcsolatunkról, így elég nehéz a számomra eldönteni, hogy mikor közeledhetek, és mikor kell visszahúzódnom. Ne haragudj meg a kijelentésért, de nagyon nehéz eset vagy – magyarázkodott Billy. Hát ezzel nem tudok vitatkozni.

-         Sajnálom, ígérem, hogy megpróbálok megjavulni – haraptam be az alsó ajkam.

-         Nem azt akarom, hogy megváltozz, csak azt, hogy döntsd el, mit akarsz. Szerintem már tudod a választ, csak félsz – mondta mindentudóan.  

-         Valószínűleg igazad van – bólintottam rá.

-         Csak érezd jól magad velem ma este, vagy legalábbis próbáld meg, aztán majd kialakul – simított végig a hátamon. Én pedig beleborzongtam a kellemes érintésbe. – Rendben?

-         Igen, ez nagyon jól hangzik – vettem ki a kezemet az övéből.

Majd a nyaka köré fontam mindkét karomat, és hozzá bújtam. Mindketten jobban járunk, ha megpróbálok ellazulni egy kicsit a társaságában. Néha már sikerült, csak akarni kell. A keringő lassan véget ért, és egy sokkal gyorsabb ritmus kúszott be a fülembe. Billy egy pillanat alatt felkapott és megpörgetett, én pedig ijedtemben felsikoltottam.

-         Mit csinálsz? – csimpaszkodtam bele kézzel-lábbal.

-         Tudod ez rocky, erre így táncolnak – vigyorgott rám.

-         Nem, én nem így táncolok rá, sőt erre a számra sehogy sem táncolok. Ne csinálj ilyet, mi van, ha leejtesz?

-         Még véletlenül sem ejtelek le, nem kell félned – karolta át a derekamat. – Csukd be a szemed, és engedd el magad, bízz bennem. Élvezni fogod a dolgot.

-         De én…

-         Te ma este jól érzed magad velem, emlékszel? – kérdezte vigyorogva. – Szemeket behunyni.

-         Jól van – sóhajtottam fel idegesen. Majd engedelmesen behunytam a szemem.

-         Az is jó lenne, ha közben nem fojtanál meg – kapott Billy levegő után.

-         Oh, bocsi – lazítottam el a karom és a lábam.

Majd egy szempillantás múlva megint pörögtem. Próbáltam elengedni magam, amennyire csak tudtam, de nem igazán jött össze. Aztán hirtelen megnyugodtam, és lassan mozogni kezdtem én is a zene ütemére, és egész jó kis tánc kerekedett ki a dologból. Félve nyitottam ki a szemem, de nem kellett volna. Mindenki körülöttünk állt, és vigyorogva figyelt minket. Egyedül Jasper vágott olyan furcsa arcot, mintha koncentrálna ránk. Lehet, hogy a mozdulatainkat elemzi? Hiszen ő és Alice nagyon tehetségesen táncolnak.

-         Ez egész jó – sikkantottam fel. Billy pedig boldogan elmosolyodott.

-         Ez az, hugi – kántálta Justin. Én pedig az egyik fordulónál ráöltöttem a nyelvem, mire mindenki felnevetett.

-         Akkor az idei bál első díját Billynek és Johannának ítéljük meg, ezért a fantasztikus táncért, de előtte még jön egy feladat. Valamelyik ruhadarabból kettő van Johannán, és Billynek ki kell derítenie, hogy mi az – csilingelte Alice. „Megfojtalak” tátogtam Alice felé. Mire egy még szélesebb vigyort villantott rám a megfenyegetett. Mindketten pontosan tudjuk, hogy két harisnyakötőt kaptam. Eddig nem tudtam, hogy miért, de most már értem. – Oh, még valami az érintett ruhaneműt a száddal kell levenned Johannáról.

-         Adtok valami támpontot? – pillantott körbe Billy kíváncsian.

-         Legyél kreatív, haver. Legutóbb én játszottam ezt Rose-zal. Most legálisan letapizhatod a csajszit, jó móka, nekem fél órába telt megtalálni a dupla ruhadarabot – vigyorgott felénk Emmett. Fél óra, így, itt, mindenki előtt? Na nem, az teljesen kizárt.

-         Khm… - köhintettem nagyon halkan. Billy nem volt messze tőlem, és nem akartam lebukni. Óvatosan felhúztam a szoknyám egy picit, hogy senki ne vegye észre, de reméltem, hogy Billy érti a célzást.

-         Megengeded? – mosolygott rám.

-         Azt hiszem, hogy nincs más választásom – haraptam be zavaromban az alsó ajkam. Ez nagyon-nagyon kínos lesz.

Billy elém térdelt, és várakozóan nézett rám. Mire én elpirulva bólintottam. A következő pillanatban lassan felhúzta a szoknyámat, egészen a combom közepéig, ahol kilibbent az apró ruhadarab. Billy felnézett rám, majd kacsintott, és óvatosan a fogai közé vette a harisnyakötőmet, amit utána kínzó lassúsággal húzott le rólam. Amikor már a bokámnál tartott finoman felemelte a lábamat, és végérvényesen megszabadított a harisnyakötőmtől, mire mindenki hangos tapsolásba, és fütyülésbe kezdett. Billy pedig felállt, kivette a szájából a ruhadarabot, és vigyorogva, győzedelmesen meglengette mindenki előtt. Emmett és Justin majd meg szakadt a nevetéstől a zavaromat látva, úgyhogy hirtelen ötlettől vezérelve Billy hátára ugrottam, és megpróbáltam visszaszerezni a harisnyakötőmet, hogy elrejtsem, de egy kicsit túl heves lehettem, mert a következő pillanatban már a kanapén feküdtünk.

-         Na, de Johanna. Ne itt, mindenki előtt… - kezdett bele Emmett. – Bár, ha jobban belegondolok, akkor miért is ne. Várjatok, van popcorn is, ne hagyjátok abba, mindjárt visszajövök – mondta, majd eltűnt. Azután pedig valóban egy nagy tál popcornnal tért vissza, és felkuporodott az egyik fotel karfájára.

-         Valaki bíztatja, hogy ilyen perverz legyen, vagy magától is megy neki? – néztem körbe kérdőn a termen.

-         Őt már így fogadtuk örökbe – mosolygott rám Esme. – Nem igazán nevelhető, de azért nagyon aranyos, és segítőkész, hogyha szükséged van valakire. Csak meg kell szokni a humorát.

-         Ne hozd zavarba szegény Johannát – lépett Rosalie a párja mellé. Majd akkorát kólintott a fejére, hogy azt hittem, hogy Emmett feje még be is tört.

-         Bébi, ne már, végre mókás a kiscsaj, ez volt az első spontán reakciója, amióta megismertük – dörzsölte meg az ütés helyét.

-         Attól még nem kell szegényt kínos helyzetbe hozni, kedvesem – mosolygott ránk Esme. – Alice, ha jól tudom, akkor nyeremény is dukál ehhez a remek teljesítményhez.

-         Hát persze, minden játékhoz jár a nyeremény – szaladt elénk Alice egy dobozzal. – Húzzátok ki a nyereményt – mondta vigyorogva. Billy pedig megfogta a kezem, és együtt húztunk ki egy cetlit. Majd átnyújtottuk Alice-nek. – A nyeremény pedig… dobpergést kérnék – fordult a nappali másik sarka felé Alice. Ahol Jasper ült, és egy egész helyre kis dobszólót adott elő az asztalon. – Öt nap a Niagara vízesésnél, szervezett programokkal – sipította Alice.

-         Hogy mi? – kerekedtek el a szemeink. Nem csak az enyémek, hanem a társamé is. A Niagara vízesésnél? Ezt nem mondhatja komolyan, hiszen az egy vagyon.

-         Öt nap a Niagara vízesésnél, szervezett úttal és programokkal. A nyereményt Esme és Carlisle ajánlotta fel, köszönjük nekik – tapsikolt Alice. Majd az orrunk elé tartotta a cetlit. - Az út kifizetve, csak ki kell találnotok, hogy mikor mentek.

-         Ezt nem fogadhatom el – nyújtottam vissza az ajándékot.

-         Dehogynem, különben megsértődünk – nézett rám Carlisle komolyan. – Az ajándékokat mindenkinek el kell fogadnia. Nálunk ez a szabály. Úgyhogy szépen elutaztok, mindketten. Érezzétek magatokat nagyon jól – ölelt át a mentorom.

Majd Billyvel is kezet rázott. Ezután pedig mindenki gratulált nekünk a nyereményhez. Én személy szerint határozottan túlzásnak ítéltem ezt a gesztust, de tény, hogy nagyon boldog voltam, hogy végre eljuthatok oda, ahova kislány korom óta mindig is vágyakoztam.

-         Akkor most folytassuk táncversennyel, már olyan izgatott vagyok. Johanna és Billy lesznek a pontozóbírók, mert ők már kaptak nyereményt – szaladt Alice a lejátszóhoz, és betett egy jó pörgős számot.

-         Óvást nyújtok be, ezt a kört úgyis ti nyeritek, ez Jasper és a te tereped – panaszkodott Emmett.

-         Nyugi, ezután tangó jön – vigyorodott el Alice.

-         Na jó, akkor hajrá – bólintott rá Emmett.

Emmettnek igaza volt, a pörgős számban tényleg Alice és Jasper volt a legjobb. Bár úgy láttam, hogy mindegyik pár kiemelkedett valamiben, és verseny egészen addig tartott, amíg nem kapott mindenki valamilyen ajándékot. Alice úgy látszik, hogy nagyon is alapos volt. Gaby és Jake kaptak egy hét síelést Ausztriában, Justin és Tanya nyert egy hetet Londonba, Anthony és Nathalie kölcsönkapják Esme szigetét két hétre, és még hasonló igen komoly ajándékok találtak gazdára. El sem tudtam képzelni, hogy honnan telik ekkora ajándékokra a Cullen családnak, de inkább nem is kérdeztem meg. Nem akartam illetlen lenni, hiszen milyen lenne, ha eléjük állnék, hogy „mondjátok csak, honnan van ekkora vagyonotok, csak kíváncsiságból kérdezem”. Mindenesetre mindenki nagyon boldog volt a meglepetések miatt, és a bál hangulata is egyre jobb lett.  A gyorsabb számok fokozatosan egyre lassabbakra cserélődtek fel, és néhány órával később már azon kaptam magam, hogy mindenki lassúzik. Tudom, hogy nem illik, de kíváncsian kémleltem körbe a párokon. Anthony és Nathalie teljesen összesimulva boldogan keringtek. Gaby szerintem már félig aludt Jake karjaiban, de szorosan csimpaszkodott a nyakába. Justin és Tanya is összebújtak, de bátyám sokkal diszkrétebb volt, mint a többi férfi a teremben. Annyira nem szorította magához a partnerét, de azt azért nem mondanám, hogy távol álltak egymástól. Sőt köztük sem volt túl sok hely levegőnek. Esme és Carlisle volt kétségkívül a legdiszkrétebb, egymásra mosolyogva, gyönyörű tartással keringtek, miközben néha egy-egy futó csókot váltottak. Egyszerűen csodálatosan festettek együtt. Rose és Emmett egy cseppet sem diszkréten majd felfalták egymást a terem egyik szélén, úgyhogy róluk gyorsan továbbsiklott a pillantásom. Alice és Jasper inkább álltak, mint táncoltak, miközben Alice Jasper mellkasára hajtotta a fejét, és halkan sugdolóztak. Eleazar, Carmen, Irina és Kate már elmentek. Azt mondták, hogy nagyon fáradtak, így elmentek lepihenni. Azt viszont nem tudom, hogy hova, mert kimentek a házból és vissza sem jöttek. Azt hittem, hogy itt van a szállásuk a Cullen házban. Mindenesetre ma elvileg mindenki itt alszik, úgyhogy nem is gondolkoztam ezen sokáig, hanem inkább tovább kémleltem a teremben. Bella Edward lábain állt, miközben Edward körbe-körbe táncolt a teremben. Mindketten boldogan mosolyogtak.

-         Mit csinál Bella és Edward? – kérdeztem Billy fülébe suttogva. Mire Billy arra kapta a pillantását.

-         Úgy látom, nosztalgiáznak – vigyorodott el. Nosztalgiáznak? Ez elég fura gondolat, főleg, hogy mióta lehetnek együtt? Legfeljebb két éve, könyörgöm tizenhét vagy tizennyolc évesek. Hogyan nosztalgiázhatnának egyáltalán?

-         Aha – tört ki belőlem a roppant elmés válasz.

-         Fáradt vagy? – mosolygott rám.

-         Nem is tudom – gondolkodtam el. – Fáradt vagyok egy kicsit, de még nem kóstoltam a tortámat, úgyhogy azt hiszem, inkább éhes vagyok, és majd csak utána hagyom, hogy fáradt is legyek. Ígértetek nekem egy csoki tortát vanília mázzal – mosolyodtam el. Biztosan nagyon finom, hiszen házi, de annyira belemerültünk a szórakozásba, hogy el is felejtettem enni belőle.

-         Nos, ez esetben, menjünk, és nézzük meg magunknak azt a tortát – vigyorodott el Billy.

Majd kézen fogott és a konyha felé kezdett el húzni, én pedig készségesen követtem őt. Gyorsan megtaláltuk a kérdéses tortát, és azonnal fel is vágtam a mellette lévő késsel. Először Billynek vágtam egy nagy szeletet, mert az étkezési szokásait ismerve, akár a fél tortát is odaszeletelhettem volna neki. Magamnak is vágtam egy kisebb szeletet. Az én étvágyammal sincs gond, de társaságban mégsem fogok magamba tömni egy negyed tortát. Elég kínos lenne, ha mindenki látná, ahogy eltűntetek embertelen mennyiségű édességet. Mégis csak lány vagyok. Az egy dolog, hogy nem látszódik meg rajtam a felesleg, de azért adnom kell magamra ennyi férfi előtt. Így viszont fele annyi időbe telt felfalnom az egyébként elképesztően finom süteményt, mint Billynek. Vágyakozva pillantottam a megmaradt süti felé, de elhatároztam, hogy nem fogok ma este többet enni belőle.

-         Miért nem eszel még? – kérdezte Billy. – Látszik rajtad, hogy még szeretnél – fűzte még hozzá.

-         Társaságban vagyunk, nem hiszem, hogy jó szemmel néznék, ahogy megeszek egy regiment süteményt – suttogtam halkan. – Hiszen a lányok nem is ettek, Gabriellán, és Nathalie-n kívül.

-         Ez csak a te véleményed, de emlékeztetnélek, hogy Gabriella egy fél tálca krémesen van túl, míg az a pusztítás ott a tálcán Nath-nak tudható be. Nem szerepeltek gyengén a lányok, fogadjunk, hogy te még csak a nyomukba sem tudsz érni – vigyorgott rám pimaszul.     

-         Most komolyan fogadni akarsz? – kérdeztem kíváncsian. Biztosan csak viccelt.

-         Hát, ami azt illeti, szinte biztos vagyok benne, hogy nem tudsz annyit enni, mint Gaby, vagy Nathalie – mondta határozottan.

-         Oh, valóban? Mi legyen a tét? Bár teljesen mindegy, mert úgy is veszítesz – mondtam pimaszul.

-         Mit szólnál egy csókhoz? – kérdezte félénken. Én pedig hirtelen félrenyeltem az üdítőt, amibe belekortyoltam. – Oké, akkor találjunk ki valami mást, csak meg ne fulladj itt nekem.

-         Nem, állom a fogadást – mondtam ellentmondást nem tűrve. Még a végén megint félreérti, és azt hiszi majd, hogy ódzkodom az érintésétől.

-         Hallottam, hogy fogadást kötöttetek, jövök bírálni – termett Emmett az asztal mellett.

-         Én is, mert úgy tiszta a verseny, hogyha egy női szempár is zsűrizik – szökellt oda Alice is. Majd szép lassan az egész család. Na jó, most komolyan mindenki bámulni fog, miközben eltűntetek egy tonna süteményt? Ez meglehetősen kínos szituáció lesz.

-         Khm… úgy volt, hogy ez egy kis magánfogadás lesz – sütöttem le a szemeimet.

-         Értjük – bólintott rá Carlisle. - Akkor Emmett és Alice marad zsűrizni, mert ők voltak az elsők akik jelentkeztek, mindenki más pedig vonuljon fel az emeletre, amíg a fogadás véget nem ér – utasított Carlisle mindenkit.

-         Nem akarom elrontani a partit, úgy is jó, ha csak a nappaliban maradtok – ajánlottam a lehetőséget. – Táncoljatok tovább, és ne is törődjetek velünk.

-         Rendben, ahogy akarod. Akkor hajrá – szorította meg a vállam bátorítóan.

-         Köszi – haraptam be az alsó ajkam. Elég magas a mérce, de akkor is megcsinálom. Elszántan ültem le a székre és vettem magam elé egy fél tortát, na meg persze egy villát.

-         Megállj – kiáltott fel Alice. Majd kikapott két konyharuhát az egyik szekrényből, és az egyiket a dekoltázsomhoz igazította, a másikat pedig az ölembe helyezte. – Csak nem azt gondoltad, hogy hagyom, hogy véletlenül is leedd ezt a ruhát? Arról szó sem lehet, ez a darab egy kincs.

-         Köszönöm Alice, nagyon figyelmes vagy – forgattam meg a szemeimet. Nem vagyok már öt éves, jó, hogy bízik bennem.

-         Na, akkor kezdheted – ült le Emmett az asztal másik végébe.

Jesszusom, mibe kevertem bele magam? Miért nem tudom tartani a számat? Sejtettem, hogy még egyszer nagyon ráfázok a nagy számra. Csak azért is menni fog. Nem is olyan nagy ez a süti. Szépen lassan álltam neki az elpusztításának, gondoltam, hogyha nem habzsolok, hanem nyugis tempóban kísérlem meg eltűntetni, akkor könnyebben fog menni, de már egy negyed tortánál kezdtem úgy érezni, hogy nem bírom tovább, de nem akartam ilyen könnyen feladni. Csak egyik falatot a másik után. Motyogtam folyamatosan gondolatban, és eljutottam odáig, hogy már csak egy szeletnyi volt a tányéron, de azt már tökéletesen esélytelen volt, hogy képes leszek magamba gyömöszölni.

-         Mi volt az? – kapta hirtelen a pillantását Billy az ablak felé.

-         Hol? – sietett az üveghez Alice és Emmett is.

Billy pedig egy szempillantás alatt eltüntette a maradék tortát, és le is nyelte, majd vigyorogva rám kacsintott. Mire a többiek visszafordultak, addigra már semmi jele nem volt annak, hogy Billy ette meg a maradékot.

-         Ti csaltatok – fordult vissza Emmett és Alice megvilágosodva. – Nincs odakint semmi. Csőbe húztatok minket.

-         Bizonyítsd – szólítottam fel őket.

-         Nem kell bizonyíték, ez egyértelmű – mondták morcosan. – Billy? – fordultak most felé.

-         Hé, az én érdekem volt, hogy elveszítse a fogadást, miért segítettem volna neki? – kérdezte ártatlanul.

-         Na persze… - kezdtek bele újra. Viszont gyorsan közbeszóltam.

-         Ha tudjátok bizonyítani, hogy nem én nyertem, akkor hallgatlak titeket, de ha nem, akkor ez csak vádaskodás. Egyébként is, ti hagytátok el a zsűri posztját, itt kellett volna ülnötök és figyelnetek. A zsűri hibázott, ez egyértelmű, utána pedig rajtunk akarják leverni a tévedésüket – mondtam határozottan.

-          Mi a vita tárgya? – lépett be Carlisle a szobába.

-         Csaltak – mutatott ránk panaszosan Alice és Emmett.

-         Nem tudják bizonyítani – tiltakoztunk hevesen.

-         Nos, ez esetben nincs mit tenni, ha nem tudjátok bizonyítani, akkor Johanna a győztes – mondta Carlisle határozottan.

-         Pf… legközelebb egy szikra szem esélyetek sem lesz csalni – mondta Alice morcosan. Emmett pedig hevesen bólogatott.

-         Legközelebb olyan zsűrit kérek, aki figyel a feladatára – vigyorodtam el.

-         Oh, te kis… - kezdett Alice. Majd nagyon elgondolkozott.

-         Pimaszt akart mondani, csak valami komolyabbon gondolkozik – lépett be Edward vigyorogva.

-         Honnan tudod? – kérdeztem kíváncsian.

-         Mindig mindenki pimasz, aki keresztülhúzza a számításait – nevetett fel Bella. – Ne aggódj, gyorsan megbékél, Alice nem haragtartó. Az a nagy mackó, pedig senkire sem tud haragudni igazán – mutatott Emmettre.

-         Az jó – nyomtam el egy ásítást. Vajon hány óra lehet már? Te jó ég hajnali kettő? Lehet, hogy szundítani kéne egyet. – Nagyon megharagudnátok, hogyha lepihennék? Azt hiszem, hogy rendesen kifárasztott a tánc.

-         Dehogy, menjetek csak – vigyorgott rám Alice. – Édes a bosszú – fűzte még hozzá.

-         Bosszú? – néztem rá kikerekedett szemekkel.

-         Talán elfelejtettem valamit megmondan

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés