8.fejezet - Vidámpark

-    Csak én látom rosszul,vagy te tényleg izgulsz? – Nézett rám Seth,mikor Cullenékhoz közeledtünk.
-    Hogy? – Elmerengtem gondolataimban,amiből Ő zökkentett ki.
-    Jacob,figyelsz te rám?Azt kérdeztem,hogy te miért izgulsz? – Sóhajtott egyet fáradtan,és előre fordította a fejét.
-    Mi?Már miért izgulnék?
-    Nah ez az! – Vágta rá,és többet nem szólaltunk meg.

Talán jobb is.Már alapból rossz volt,hogy észrevette feszültségem.Hiszen ideges voltam,nagyon is.Nem bírnám ki,ha Rose megint úgy csinálna,mintha mi sem történt volna,és még hozzá ridegen is fogadtatna.Nem,nem,nem!Már a gondolattól is kiráz a hideg.

-    Még mindig nem akarsz hozzám szólni? – kérdezte Seth,mikor már pár lépéstől voltunk bejárattól.
-    Nem értem,hogy mi a bajod!
-    Talán az,hogy mostanában sosem osztasz meg velem semmit!
-    Te is tudod jól,hogy ez nem i... – És a szót belémfolytotta az a személy,aki kopogás nélkül kinyitotta nekünk az ajtót.Mintha hallott volna minket...és persze hallott is.
-    Rose! – mondtam túlságosan is szenvedélyesen,amire Seth is felfigyelt,és furcsa tekintettel figyelt rám.Rosalie pedig mosolyogva invitált be minket.
-    Örülök,hogy itt vagytok – mondta,mikor már bent voltunk az előszobában.
-    Tényleg? – Seth...
-    Már miért ne örülne?! – Dörrentem rá.
-    Ne kapd már fel a vizet!Én csak...
-    Jacob! – Ugrott a nyakamba Alice,majd Sethet is megölelte.
-    Bella? – Érdeklődtem rég nem látott barátom iránt.
-    Elment Edwarddal,Esmevel,Carlisleal és Jasperrel kutatni a vámpírok után.
-    Vámpírok? – Figyeltem fel a többes számra. – Hányan vannak?
-    Nem tudni – Vette át a szót Rosalie,aminek én nagyon örültem,hiszen most nézhettem Őt akármeddig,feltűnés nélkül. – De az biztos,hogy nem egyedül van.
-    Gondoljátok?
-    Igen,mivel egyszerre több helyen is meghaltak emberek,és nem értjük,hogy miért teszik.
-    Táplálkoznak... – mondott egy okos érvet Seth.
-    Nem.Túl sokszor táplálkoznának.Esetleg csak jelezni akarnak – válaszolt Alice.
-    Akkor miért?
-    Ezért mentek el a többiek,kideríteni – Elkezdtem gondolkodni...

Ha Edward,Esme,Bella,Carlisle és Jasper nincsenek itt,akkor hol van Emmett?

-    Hé,Jacob tesó!Seth!Mizu veletek? – Jelent meg az említett – mintha a gondolataimban olvasna – és átölelte Roset,mire én morogtam egyet.Persze csak magamban.
-    Szevasz,Em – Koccintották össze öklüket Sethtel,mire én csak bólintottam.
-    Mi járatban erre felé? – kérdezte meg jelenlétünk okát.
-    Csak látni akartunk titeket,ennyi az egész.Nem tudjátok Bella mikor ér vissza? – válaszoltam,majd beszédem második mondatánál Rosalie dühös tekintetével találtam szembe magam.Féltékeny?
-    Nem igazán.De az is lehet,hogy Edward elvitte Charliehoz.De ha már itt vagytok,akkor maradjatok.Úgy sem tudunk igazából mit csinálni – mondta Rose unottan.Szóval nem törődömségével próbálja leplezni őrült vágyát?
-    Mit szólnátok a vidámparkhoz? – Vetette fel az ötletet izgatottan Alice.
-    Mi? – Lepődtünk meg furcsa ötletén,hiszen hogy néznének már ki a vámpírok és a vérfarkasok egy vidámparkban...
-    Nah...légy szíves.Annyira rég voltunk már.
-    Én benne vagyok – Kuncogott Seth.
-    Ha te is,akkor én is – Kacsintott rá Emmett.Kérdőn pillantottam Rosalire,aki szintén engem nézett.
-    És ti? – Fordult felénk Alice.
-    Igazából nekem...oly mindegy.Elmehetünk – Köhögtem egyet,miközben válaszoltam.Rose sóhajtott egyet.
-    Mennyünk.
-    Ez az! – Ugrott a nyakába nővérének,és a másik pillanatban már a kocsiban találtam magam.

Semmi kedvem nem volt ahhoz,hogy végig nézzem a tökéletes páros enyelgését egymással.Pedig ez történt,nagyon is.Seattlebe volt a legközelebbi park,ezért odamentünk.Éppen az úton sétáltunk végig,mikor Seth megpillantott egy hullámvasutat.

-    Ohh...igen.Megtaláltam,ami nekem való – Csapta össze a tenyerét,és mi is odafordultunk,ahova Ő.
-    Hmm...fincsi – Valahogy nem lepődtem meg Em kinyílvánulásán.
-    Nem is tudom – válaszolt kétségbeesetten Alice.
-    Nyugi,hugi.Majd én megyek veled,ha félsz! – Bökte oldalba,mire Rose megszólalt.
-    És én?
-    Esetleg ha nem áll ellenedre,akkor én szívesen beülök melléd – Húztam féloldalas mosolyra a szám,mire Ő is elmosolyodott.
-    Akkor mehetünk? – Nézett végig rajtunk Seth,mire bólintottunk.
-    Kössz,tesó – suttogta a fülembe,Emmett.Nem is tudja,hogy én mennyire hálás vagyok neki.

Megvettük a jegyeket,és a kocsik felé vettük az irányt.Sorban jöttek,megállás nélkül.Láttam Sethen,hogy mennyire várja,esküszöm,mint egy kis gyerek!A lábával dobolt a földön,és beharapta alsó ajkát izgatottságában.Emmettet és Alicet ültették be elsőnek,barátom sajnálatára.De aztán Ő volt a második,és ezek után mi következtünk...Valójában menet közben is a legegyszerűbb módon,minden megerőltetés nélkül be tudtunk volna szállni,de persze úgy bántak velünk,mint egy hétköznapi emberekkel.Amikor a férfi megfogta Rosalie kezét,hogy besegítse a járműbe,láttam,hogy összehúzza szemöldökét.Biztos furcsállta,hogy mennyire hideg.Viszont le sem bírta róla venni tekintetét.Beakasztotta a helyére a láncot,és mi is elindultunk.

Korom sötét volt,nem láttam semmit.Bár kint sem volt a legvilágosabb,de direkt ez a lényeg,hiszen akkor Rosalieék simán lebuknának.Amikor már nem látott minket senki,kezemet rácsúsztattam az övére.

-    Rose – suttogtam fülébe,és éreztem,hogy megborzongott.
-    Igen? – krákogta,majd megköszörülte a torkát.Élveztem,hogy ilyen hatással vagyok rá.
-    Remélem nem baj,hogy én ültem be melléd.
-    Nem! – Vágta rá azonnal. – Dehogy is...
-    Akkor jó.Tudod...örülök,hogy nem csinálsz úgy,mintha semmi sem történt volna.Nem veszed magadra azt a bizonyos „nem érdekel,hogy mit gondolsz rólam” álarcot.Az kicsit...
-    Sh... – Rakta mutatóujját a számra.
-    Mi az? – Morogtam ujja alatt,mire halkan nevetni kezdett.Imádtam,mikor meg bírtam nevettetni.
-    Te tényleg beszélgetni akarsz? – kérdezte meg kissé félve,és én meglepődtem azon,hogy így kimondja azt,amit gondol.
-    Nem... – válaszoltam zavartan. – Nem igazán.
-    Oké.Mert én sem.

A szemem már megszokta a sötétséget,és így nagyjából kirajzolódott előttem Rosalie tökéletes arcvonásai.Láttam,ahogy ajkát szétnyitja,és közeledik felém.Becsuktam szemhéjam,és vártam.Vártam,hogy megtörténjen.

Először csak megízlelgette alsó,majd fölső ajkam,és mostmár,hogy a „terepet” ismerte,idő pocsékolás nélkül azonnal a lényegre tért.Nyelveink az első találkozásnál úgy estek egymásnak,mintha hosszú ideje nem találkoztak volna.Kezét tarkómra helyezte,és vadul húzott magához.Tetszett ez a hozzáállás.Furcsállva érzékeltem,hogy megmozdul,majd egy gyors mozdulattal az ölembe pattan.Ujjaim pólója alá tévedtek,és végigvándoroltak meztelen hátán.Jól eső sóhaj hagyta el mindkettőnk ajkát,és mikor egy pillanatra eltávolodtunk egymástól,újból előről kezdtük az egészet.Igazából nagyon örültem annak,hogy ilyen hosszú ez a pálya...Egyszerre mozogtunk egy bizonyos ütemre,és éreztem,hogy férfiasságomban a vér duzzadni kezd.A felső,amit viselt,szabadon hagyta vállát,amiről lehúztam melltartópántját,és gombolni kezdtem nadrágját.

-    Ne! – Zihálta. – Ne itt!
-    Rose...kívánlak.
-    Tudom,Jake.De nem lehet.Esküszöm,hogy majd sort kerítünk rá,de addig elégedj meg ezzel.
-    De...

Kezdtem volna bele egy újabb mondatba,viszont a hirtelen jött fénytől megfájdult a szemem.Kezemmel megdörzsöltem.Amikor kinyitottam,Rosalie már réges rég kiszállt a kocsiból,és a többiekhez csatlakozott.Sürgetően pillantottak rám,majd nagy nehezen én is kitápászkodtam.Nem mondom,nagyon jól festhettem.A hajam összevissza állt,és mintha egy álomból ébredtem fel volna.Összenéztek,és megvonták vállukat.Egy pillanatra azt hittem,hogy lebuktunk.Még jó,hogy Alice jövőbelátása nem hat rám.Sóhajtva odasétáltam hozzájuk,és tovább indultunk,egy újabb gép kipróbálásának céljával.A nap hátralévő részében nem igazán váltottunk szót Rosalieval,sőt...kifejezetten került.Ami engem nagyon zavart.Aztán Emmett egyszer csak egy telefonhívást kapott.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés