-    Srácok,van egy rossz hírem – Kezdett bele Emmett,miután lerakta a telefont.
-    Mi az,szerelmem? – Nincs rá szó,hogy milyen féltékeny lettem Rosalie „szerelmem” szavának hallatán.
-    Carlisle most hívott,hogy mennyünk haza.Híreket hoztak.
-    A vámpírokkal kapcsolatban? – kérdeztem.
-    Igen.
-    Nem maradhatnánk még egy kicsit?Olyan régen szórakoztunk már így – Szontyolódott el a hangulata Alicenek,és fájt ránéznem,mert rossz volt látni,mikor Ő nem boldog.
-    Megígérem neked,hogy többször is eljövök veled – Öleltem át,mire Ő rövid idő után eltolt magától.
-    Jake,bocsi.De büdös vagy – Fogta be az orrát,és mindenki nagy nevetésbe tört ki.

Az idő gyorsan elszállt,miközben hazafele száguldottunk Emmett módra.Amihez hozzátartozott egy-egy nagyobb fékezés.Egész végig azon a csókon gondolkoztam,ami a hullámvasútban történt.Valamiért bármennyire is akartam,nem bírtam kiverni a fejemből.Utáltam azt,hogy én nem bírtam olyan ridegen hozzáállni a dolgokhoz,mint Rose.Miért nem tudok úgy viselkedni,mint ahogy Ő?Úgy csinálni,mintha mi sem történt volna...Mintha nem is lenne olyan nagy hatással rá ez a dolog.Velem pedig pont ez ellentetje történik.

-    Megérkeztünk – Fékezett be ismét az őrült sofőr,Seth pedig lefejelte az ülést.El kellett mosolyodnom ezen a kis baleseten.
-    Legközelebb nőisebben,oké? – kiabált Emmett után,aki már a bejárati ajtónál volt ekkor.Nagy öblös nevetése viszont tisztán hallatszódott.

Amikor már mi is befelé igyekeztünk,és a nappaliba érkeztünk,olyan érzésem volt,mintha temetésen lennénk.Mindenki fapofával bámult ránk,legfőképpen Rosera.Láttam rajta,hogy Ő sem érti ezt az egészet.Alice odaszaladt Jasperhez,és szorosan magához ölelte.Bella annak a fotelnak karfáján ült,ahol Edward helyezkedett el,és fogták egymás kezét.Carlisle hátulról ölelte át Esmet a szoba másik felében.Rosalie és Emmett pedig leültek a díványra.Persze azt nem hagyhatták volna ki,hogy Rosalie beleül az ülébe...Én és Seth pedig csak álltunk egymagunk,és egy szerencsétlen pillantást váltottunk egymással.Valamiért olyan érzésem támadt,mintha mi nem ide tartoznánk.

-    Mit tudtatok meg? – kérdezte Rose,és senki sem akart megszólalni.
-    Elmennyünk? – Adtam hangot gondolataimnak,hiszen azt hittem jelenlétünk zavarja Őket.
-    Nem,Jacob!Maradjatok.Gondolom ti is kíváncsiak vagytok – Jött oda Bella,és belémkarolt.Rosalie rosszalló pillantást vetett rám.Ilyenkor bezzeg nem lehetek más Nő közelében.
-    Carlisle,komoly a dolog? – Sosem láttam még ennyire „érettnek” Emmettet,ahogy nevelőapjára nézett.A doki csak bólintott.
-    Elmondanátok? – Rosalie hisztérikus stílusra váltott.
-    Beszéltünk a nyomozókkal,akik az ügyön dolgoznak,és adtak egy leírást a Nőről.
-    Nő? – kérdeztem hitetlenkedve,mire Edward folytatta.
-    Igen.Nő,az úgymond „fővezér”.Viszont nincsenek sokan.Mindössze ketten.A holttesteket csak jelzésnek szánják,és szórakozásnak.
-    Ezt honnan veszitek?
-    Egyszerű logika.De ebbe most ne mennyünk bele.Egyetlen egy nyomot hagytak maguk után,azt is direkt.Ami előtt persze a rendőrök értetlenkedve állnak,de mi nagyon is értettük.
-    Vagyis? – szólalt fel egy szó erejéig Alice,aztán hozzábújt Jazzhez.Már biztos nagyon hiányozhatott neki.
-    Egy esetnél a személy vérével akit kivégeztek,felírtak a falra egy mondatot.
-    Edward ne kínozz!Bökd már ki! – Sürgette Rosalie.
-    A falon ez állt: - mondta,majd Bells mellőlem átvette a szót.
-    Visszatértünk Rosie!

A szobában síri csönd keletkezett.Csak Seth és én lélegzetvételem lehetett hallani,azt is próbáltam visszatartani,sikertelenül.Rosaliet valaki bántani akarja?Kaptam az említettre a fejem,aki csak magába roskadva figyelt a padlón egy pontot.Ránéztem Sethre,aki a fejét vakarta,Em pedig Rose hátát simogatta,gondolom nyugtatás gyanánt.

-    Ez...ez most mit jelent? – szólalt meg az áldozat,és körbenézett mindannyiunkon.Emmetten állapodott meg a szeme,ami nekem belül nagyon is fájt.
-    Nem tudjuk,Rosalie.De nem fog semmi baj történni,ezt megígérjük.
-    Ki akar az a személy aki ismer engem,és vámpír? -  Kelt ki magából őrjöngve.
-    Shh...Nyugodj meg,cica.Vigyázok rád – Ölelte át Em.
-    Hogy nyugodjak meg Emmett,miközben valaki meg akar ölni?
-    Ez még egyáltalán nem biztos.Lehet,hogy csak valamit tudni akarnak,esetleg megbosszúlni.De ne gondoljunk mindjárt a legrosszabbra – Adott diplomatikus választ Carlisle,Rose pedig Emmett karjaiba borult.Elfordultam,hogy ne lássam ezt a mozzanatott,hiszen ilyenkor úgy éreztem,mintha egy világ omlana össze bennem.
-    Talán...nekünk menni kellene – Dugtam zsebre a kezem. – Samnek amúgy is be kell számolnom ezekről a dolgokról.
-    Jó ötlet.Remélem számíthatunk rátok Jacob,bármi történjék is.
-    Persze,Carlisle.Akkor...sziasztok – Bellához fordultam,aki még mindig mellettem állt. – Szia,Bells.Majd még beszélünk – Adtam egy puszit az arcára,és Ő is elsuttogott egy „sziát”.

Annyira nehezen hagytam ott a Cullen villát,miközben a legfontosabb személy a életemben éppen próbálta összeszedni magát,és én nem segítettem neki ebben.Bár Ő nem is kíváncsi rám,nem is kér a segítségemből.Csak Emmetthez fordul mindig minden okból kifolyólag.De nem!Nem most fogok ezen vitázni önmagammal.Először ki kell derítenünk,hogy kik azok,akik nem hagyják  békén Forksot.

-    Szóval? – Hallottam meg Seth hangját.
-    Mi az? – Kezemben egy fűszálat tépkedtem,amiközben haladtunk egymás mellett szépen,lassan.Mostanában semmi kedvem nincs farkasalakban mászkálni.
-    Látom hogy nézel rá.
-    Jajj,Seth.Ne kezdjük már megint!
-    Jacob!Nekem elmondhatod.Senkinek sem mondanám el.
-    Nincs közöttünk semmi.
-    Biztos?Pedig néha úgy érzem,hogy te szerelmes vagy,öregem! – Nevetett.
-    Biztos.Vagyis...nem,nem biztos.De már én sem értek semmit.
-    Mesélj – Fújta ki a levegőt,és az utat bámulta.
-    Eddig csak csók történt.
-    Te csókolóztál Rosalieval?Basszus!Ez nagy szó,haver!Uram atyám! – Fogta a fejét,és én sóhajtottam.
-    Nah ezért nem akartam elmondani!
-    Ne már,Jake!Ez annyira durva.Még mindig nem fogtam fel.Amúgy tudsz róla,hogy Emmett ki fog nyírni?
-    Hagyjál már Emmettel!
-    Most komolyan beszélek.Nem bírjátok majd örökké titokban tartani,és egy biztos,menekülnötök kell majd.
-    Már azt sem tudom,hogy van e köztünk valami,vagy csak én érzek iránta vágyakozást – Fintorodtam el e gondolat miatt.
-    Hát...ez most lesokkolt – Nevetnem kellett Seth idióta tekintetén.

Egy ideig még csak azt tudta hajtogatni,hogy „ezt még mindig nem hiszem el”,de aztán végül szerencsémre befogta.Amikor aztán leguggoltam bekötni már elég régóta lógó cipőfűzőm,rossz érzésem támadt.A fa kidőlt,az ok pedig én voltam,ahogy neki repültem.Hatalmas reccsenést hallottam,és úgy éreztem,mintha minden csontom összetört volna.Az utolsó  mondat amire emlékszem mielőtt elájultam volna,az ez volt:

-    Üzenem neki,hogy szenvedni fog! – Egy női hang.Azt hiszem...

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés