( Edward szemszöge)


- Edward, el fogsz késni – kiabált le Alice az emeletről a nappaliba. Én épp Hannával beszélgettem a kanapén.
- Járni fogtok? – nézett rám csillogó szemekkel Hanna.
- Mi? Kivel? – játszottam a hülyét, bár fél órája csak Belláról faggatott.
- Mintha nem tudnád – húzta fel a kis orrocskáját.
- Edward, tényleg el fogsz késni – hallottam meg húgom hangját a hátam mögül. A lépcsőn állt, karba font kézzel. Akár egy őrmester. Lassan tényleg kezdek tőle félni. Hiába kis törékenynek látszik, ha akarná, leverne.
- Fogtok puszilkózni? – kérdezte váratlanul Hanna. Leesett az állam, és széttört a padlón. Döbbenten fordultam felé.
- Ezt mégis honnan vetted?
- Nézek TV-t Edward bácsi – kacarászott rajtam.
- Jól szórakozol? – húztam fel a szemöldökömet.
- Ühüm – nevetett tovább.
- Megállj csak! – húztam magamhoz és kezdtem el csiklandozni.
- Edward – lépett hozzánk Alice és vette el Hannát. – Menned kell! – jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon.
- Megyek már – sóhajtottam fel, majd felálltam és elindultam az ajtó felé.
- És a puszim? – kérdezte már-már hisztérikusan Hanna. Nem szabad ilyen sok időt töltenie Alice-el.
- A puszid – csaptam homlokon magam. Visszamentem hozzá, majd puszit nyomtam az arcára.
- Szeretlek Edward bácsi – ölelt át. Ledermedtem. Mióta vámpír voltam, ő volt az első ember, akivel közelebbi testi kontaktusba kerültem. Elvált tőlem, majd felemelte a mutatóujját, s azt mondta.
- Most pedig nyomás dolgozni – határozottan csökkentem az Alice-el töltött percei számát. Úristen! Két Alice-szel élni. Ha nem lennék vámpír, elájulnék a gondolattól.
A disco előtt emberi tempóra lassítottam, s rendeztem a vonásaimat, mielőtt beléptem volna az ajtón.
- Késtél – nézett az órájára Bella. – 7 óra 1 perc 2 másodperc. És neked mikorra kellett volna jönnöd?
- Hétre – léptem elé.
- Pontosan. Most hatvankét értékes másodperc veszett kárba, a te trehányságod miatt. – nézett dühösen rám. Azt mondtam Alice ijesztő? Hát, akkor nagyon tévedtem.
- Sajnálom. – feleltem alig hallhatóan.
- Nem sajnálni kell, hanem idejében beérni – ekkor nyitódott az ajtó, és belépett rajta egy fiú.
- Hé, Bells. – köszönt Bellának.
- Szia, Carl. – intett a fiú felé. – A többiek hátul vannak. – a fiú elment hátra.
- De…- mutattam a hely felé, ahol az előbb volt. – Ő utánam jött. Őt miért nem szidod le?
- Mert ő Carl. Ő mindig késik. – válaszolta közömbösen.
- Nekem meg ez az első napom. – néztem vele farkasszemet. Férfi vagyok vagy mi.
- Te is nagyon jól tudod, hogy csak azért vettelek fel, hogy az a kislány ne haljon éhen. Inkább gondolkoznod kellene, mielőtt elszórod a magjaidat – már épp válaszoltam volna neki valami csípőset, de ekkor zajra lettem figyelmes. Páran előre jöttek. Bella feléjük fordult, intett nekik, hogy jöjjenek közelebb, majd hátrált tőlem pár métert.
- Már bizonyára tudjátok, hogy ma csatlakozik hozzánk egy új tag. Ő Edward. - mutatott felém. – David most pillanatnyilag nem tartózkodik a városban, ezért engem bízott meg a disco ügyeivel. Carl, Damon, Benedict. – fordult három fiú felé. – Vegyétek a szárnyatok alá Edwardot. De vigyázzatok! Nehéz dolgotok lesz vele. Egészen az alapoktól kell kezdenetek. Onnan, hogy pohár, asztal. Segítsetek neki megkülönböztetni őket. – a többiek halk kuncogásban törtek ki. Erősödik a gyanúm, hogy tényleg nem vagyok szimpatikus neki.
- Ennél is fontosabb dolog. – csapta össze a két tenyerét Bella, mire síri csend lett. Szóval rettegni kell tőle. Felírom magamnak. – Brittany felmondott. – erre sustorgás vette kezdetét, és mindenki Carl felé pillantott.
- Ehhez nekem semmi közöm. – emelte fel kezeit az említett.
- Persze. Csak tudod Carl, kicsit meglepő, hogy ez már az ötödik lány, akivel randiztál és felmondott. – emelte fel a hangját Bella.
- Nem tehetek róla, hogy falom a csajokat. Téged is megtaníthatnálak pár dologra. – húzogatta a szemöldökét, miközben Bellára nézett.
- Kímélj meg a hülye macsó szövegedtől. A legfontosabb most az, hogy kell valaki, aki kitakarít. – a többiek fütyörészve a plafont kezdték el bámulni.
- Ne aggódjatok! Meg van a jelöltem. – nézett rám. Miért Istenem? – néztem fel az ég felé. Nem könnyíted meg a dolgom, igaz? Á, miért is tennéd? Biztos unatkozol, ezért kell valaki, akit szívathatsz, igaz? Remélem, halálra röhögöd most magad.
- Azt hittem pincér leszek!? – nem tudtam megállapítani, hogy állítottam vagy kérdeztem.
- Az. De most pillanatnyilag szükségem van valakire, aki kitakarít. Ilyen rövid idő alatt nem tudtam mást szerezni. – a többiek felé fordult. – Menjetek a dolgotokra! – az utasítást hallva, fél perc alatt eltűntek.
- Miért én? Miért nem más? – kérdeztem értetlenül.
- Mert csak. Mert én azt mondtam. – húzta fel a vállát. – Netán, a kis herceg fél, hogy leesik az aranygyűrű az ujjacskájáról? – kérdezte gúnyosan.
- Nem vagyok kis herceg, és nincs aranygyűrűm. – morogtam magam elé.
- Mondtál valamit?
- Nem, dehogy. – vakartam fel egy mosolyt az arcomra.
- Bella. – hallottam meg egy fiú hangját. – Megjött a szállítmány. Edward jöhetne segíteni? Úgy könnyebb lenne. – Bella gúnyosan rám nézett és elmosolyodott.
- Úgy is rég nevettem már egy jót. – majd a fejével a srác felé intett, hogy menjek. Az erővel semmi problémám nem volt, simán elbírtam a rekeszeket. De Bella nem nehezítette meg a dolgomat. Nekem dupla annyit kellett becipelnem, mint a többieknek, és sohase tudta elsőre eltalálni Bellácska, hogy az én rekeszem hova kerüljön. De én nem szóltam, nem morogtam, csak cipeltem és vigyorogtam, akár egy vadalma. Miután végeztünk, a srácok kihívtak pár percre, cigi szünetre. Ők cigiztek, míg én néztem őket.
- Te, haver. – bökött oldalba Carl. – Bejössz neki. – kacsintott rám.
- Kinek? – játszottam a hülyét.
- Hát Bellának. Azért ilyen szemét veled, mert bejössz neki. Nem bírja elviselni, ha tetszik neki egy pasi, ezért inkább az idegeire megy, hogy lekopjon róla. Érted már?
- Asszem kezdem. – ha ez igaz, az sok mindent megmagyarázna. Szóval az lenne a baja velem, hogy bejövök neki? Az csúcs! – erre a gondolatra elmosolyodtam.
- Edward – hallottam meg Bella hangját a hátam mögül. – Gyere be!
Miután visszanyertem egy kicsit az egómból, mosolyogva mentem be.
- Tessék – nyomott kezembe egy felmosó vödröt. – A többit megtalálod a raktárba. A WC- kkel kezdd! Királyfi! – kacsintott rám gúnyosan.
- Tudom, hogy bejövök neked. – húztam ki magam büszkén. Erre ő meghökkent.
- Te? – kezdett el nevetni. – Na, ide figyelj, te beképzelt hólyag! Lehet, hogy ez a duma az agy nélküli plázacicmiceknek bejön, de nekem nem. Csak azért, mert apuci elkényeztette a pici kis seggedet, ne hidd, hogy különb vagy, mint én! És most én vagyok a főnök. Világos? Azt teszed, amit én mondok, vagy elhúzhatsz a jó büdös francba. Érthető voltam? – nézett rám dühösen.
- Tökéletesen. – válaszoltam, majd megindultam a raktár felé.
- Ja, és Edward. – szólt utánam Bella. – Ha te lennél az utolsó pasi a Földön, inkább leszbikus lennék.
Fantasztikus! Tökéletesen megaláztam magam. Mindegy lenne már, ha kimennék az utcára táblával magamon, hogy „1 idióta barom állat”  Mit is képzeltem? Hogy meg tudok állni a saját lábamon? Hisz Bellának teljesen igaza volt. Eddig tökéletesen elkényeztettek. Mindent a seggem alá toltak. Szinte már a gatyát is más húzta fel rám. Csak Alice és Hanna miatt nem adom fel és mondok fel. Nem érdemelnék meg. Itt állok a férfi WC-ben és a mosdókagylót pucolom. Szép kis karrier! Ráadásul még Bella is kikészít. Mit tettem ellene, hogy így bánik velem?
- Ja, és Edward. Ha te lennél az utolsó pasi a Földön, inkább leszbikus lennék. – próbáltam némi iróniával utánozni őt.
- Kicsit lehetne magasabban. Túl mély. – hallottam meg egy hangot a hátam mögül.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés