Nyár van. Miamiban töltöm a nyarat, nagynénémmel Amanda Swannal, és barátjával, Ryan Levyvel. Nagyon jól érzem magam velük. Ryan igazán jó fej. Ezalatt az egy hét alatt, amit már itt töltöttem, teljesen megszerettem. Néha olyan, mint egy gondoskodó apuka, de van, hogy inkább egy védelmező bátyra hasonlít. Amanda igazán szerencsés, hogy egy olyan férfit tudott magának találni, mint Ryan.
- Törpilla, figyelj, nagyon sajnálom, de be kell mennem a munkahelyemre, mert a kollegáim összekeverték a megrendeléseket, s nem akarom, hogy valakinek tönkremenjen a hétvégén az esküvője. Maximum két óra, és itthon vagyok. Addig itt hagylak Ryannel. Majdcsak ellesztek valahogy. Ha éhesek lennétek, akkor ott a kaja a hűtőben.
- Oké Amanda, menj csak nyugodtan.
- Rendben! Sietek, ahogy csak tudok! Szeretlek!
- Én is téged! Szia!
- Szia!
Nem is gondoltam, hogy most ért vége életem egyik legszebb szakasza, hogy aztán egy új, szörnyűségesebb vegye át a helyét.
Vidáman kapcsolgattam a tv-t, egy normális műsor után, amikor kopogtatást, hallottam az ajtóm túloldaláról.
- Bella, bejöhetek? – kérdezte Ryan.
- Persze, gyere be nyugodtan!
Amint belépett a szobámba, rögtön kulcsra zárta az ajtómat.
- Ryan! Miért zártad be az ajtót? – remegett meg a hangom, miközben feltettem a kérdésemet.
- Azért, hogy jobban tudjunk szórakozni. Bocs, hogy én tudjak jól szórakozni, bár ha engedelmes leszel, talán gyorsabban végzünk.– Úgy nézett végig rajtam, mintha a ragadozó figyelné az áldozatát, szemében csak is tömény éhességet láttam. - El nem tudod képzelni, milyen régóta várok már arra, hogy Amanda kettesben hagyjon minket.
- Nem értem, miről beszélsz – most már rendesen megijedtem, hogy mit akar velem tenni.
- Ugyan, kicsim! Pontosan tudod, hogy miről beszélek, szóval térjünk is rá a lényegre! – mondta, majd megfogott, és az ágyra lökött.