Edward egy mozdulattal bezárta a szobám ajtaját és ismét nekem szentelte minden figyelmét. Nem tudtam, miért pont őt akarom ennyire, de már gondolkodni sem tudtam, ugyanis agyamat elborította a vörös köd. Egyszer csak megéreztem nyelvét a számban és onnantól kezdve megszűnt a világ. Egyik kezemmel a hajába túrtam, a másik – ami úgy tűnik nem hallott az illemről – a fenekén állapodott meg. Ő elkezdte lehúzni hátul a ruhám cipzárját és hátralépkedett az ágyamhoz. A selyemruha halkan csúszott le rólam, miközben kibújtam a cipőimből. Lassan kigomboltam az ingét és a padlóra ejtettem. Nem bírtam a kíváncsiságommal és megszakítottam csókunkat, hogy ránézzek.

- Oh… – nyögtem.

- Baj van? – kérdezte Edward idegesen.

- Hű! – Ez volt az értelmes válaszom, mert megint megcsókoltam. Isteni teste volt.

Egy rossz lépés miatt beborultunk az ágyamba, de ez neki szerintem fel sem tűnt. Éppen a melltartómat próbálta meg kicsatolni, mikor egy nagy rántással kiszedtem az övét. Már nyúltam volna a sliccért is, mikor egy nagy dudort éreztem. Hatalmas mosoly kúszott az arcomra a csók közben. Azt hiszem megelégelhette lassúságomat, mert vámpírsebességgel állt fel és levette a nadrágját és a cipőjét is. Ott feküdtem tátott szájjal és néztem, ahogy vetkőzik. A szégyellőségemet valahol kint felejthettem, mert olyan feltűnően bámultam őt, hogy észre is vette, de még akkor se hagytam abba. Aztán rájöttem, hogy rajtam sincs egyéb, csak egy bugyi és Edwardon is csak egy bokszer van. Illetve, már az sem, ugyanis lerántottam róla. Edward fölém feküdt és elkezdte csókokkal borítani a kulcscsontomat és egyre lejjebb haladt ajkaival. Elidőzött a melleimnél és belőlem hangos sóhajok törtek fel. Akkor szakadt el végleg a cérna, mikor keze a legintimebb pontomra siklott, és hangosan felkiáltottam. „Bosszúból” én is kezeimbe vettem a férfiasságát és hirtelen lefagyott.

- Akarlak! – búgta szenvedélyesen.

- Akkor már ketten vagyunk – mosolyogtam és rántottam egyet a kezemmel.

Edward vámpírsebességgel egyesítette testünket és egy jóleső morgás tört fel a torkából.

Lassan kezdett el mozogni, ami nekem nagyon nem tetszett, így megemeltem a csípőmet és gyorsabb mozgásra ösztönöztem. Újra ajkaimra hajolt, és amikor kinyitotta a szemét, már én voltam felül. Leplezetlenül bámulta a domborulataimat, miközben a csípőmet fogta. Szemérmetlenül nyúltam kezeiért és felhúztam őket melleimre, hogy azokat kényeztesse. Edward áhítatosan csinált mindent, olyan gyengédséggel, mintha törékeny lennék. A már csúcshoz közeli pillanatban egy félmosoly terült szét az arcán és visszaállította eredeti helyzetünket. Az utolsó lökésénél éreztem, hogy célba értem és egy kicsit sem diszkrét sikoly tört fel a torkomból, Edward pedig morgott.

- Edward! – nyögtem hangosan.

Éreztem, ahogy a testünk egyszerre rázkódik meg, majd Edward megfeszült és rám nehezedett. Átöleltem és egy puszit nyomtam a homlokára. Pár perc múlva legurult rólam és egymás mellett fekve lihegtünk, pedig egyikünknek sem volt szüksége levegőre.

- Hű! – csúszott ki a számon.

- Egyet értek – mondta egy kicsit rekedtesen.

Leperegtek a szemeim előtt az elmúlt óra eseményei és éreztem, ahogy bizsereg az arcom. Mikor lettem én ilyen erkölcstelen?

- Tudod, én nem szoktam ilyet csinálni – fordítottam oldalra a fejem.

- Én sem erről vagyok híres – mosolygott és felkönyökölt.

- Vissza kellene mennünk, a többiek lassan gyanakodni kezdenek… - mondtam, bár határozottan ellenemre volt a dolog.

- Igen, valóban vissza kéne menni – helyeselt, majd elhallgatott. – Te bánnád, ha mások megtudnák, mi történt köztünk?

- Edward, ha mások megtudnák, Aro megtudná és te meghalnál, mert egy Volturissal voltál együtt. Ez tilos nekem – érveltem, miközben összeszedtem a ruhámat és elkezdtem felöltözni.

- Akkor ez egyszeri alkalom volt – jelentette ki, de nagyon szomorúan csengett a hangja.

- Ha csak nem szeretnénk a törvénnyel játszani. Márpedig itt a törvény megszegése egyenlő a halállal – Én hülye! Miközben az ingét keresi és én prédikálok a törvényről, a fejemben legalább tizenötféleképpen szegem meg azt.

- Nem tudod, hol van az ingem? – kérdezte és idegesen a hajába túrt.

- Azt hiszem a könyvespolcon landolt – válaszoltam és az arcom bizseregni kezdett.

Gyorsan összekaptuk magunkat, majd visszafutottunk a nagyterem elé. A kapunál megálltunk és egymásra néztünk.

- Csak semmi feltűnősködés – mondtam idegesen.

- Te jobbra, én balra – mosolygott rám és kinyitotta a kaput.

Persze majdnem mindenki érdektelen maradt a kapunyílásra, de Edward húgának, Alice-nek a tekintetét a hátamban éreztem. Egy utolsó pillantást vetettem Edwardra és elvegyültem a tömegben. Szememmel Demetri-t kerestem, de mindig csak egy embert talált meg a tekintetem.

- A franc egye meg! – káromkodtam, de senki nem hallotta meg.

- Hű, de mérges valaki – Ennyit arról, hogy senki nem hallotta.

- Dem, épp téged kerestelek. Hogy szórakozol? – érdeklődtem, de a válla fölött Edwardot lestem.

- Közel sem olyan jól, mint te pár perccel ezelőttig – vigyorgott rám mind a harminckét fogával.

A nem dobogó szívem, mintha újra verni kezdett volna. Demetri nem jöhetett rá! Akkor Aro megtudná! Istenem, milyen veszélybe kevertem én Edwardot…

- Láttam, hogy a Cullen sráccal sétálgattál. Ne mond, hogy nem élvezed az új felhozatalt - mondta nagy megkönnyebbülésemre.

- Tudod jól, hogy nem szabad hozzá közel kerülnöm – hoztam fel indokaimat a téma kikerülésére.

- Igen, tudom – fancsalodott el.

Itt, Volterrában ez egy kellemetlen téma, senki sem szeret róla beszélni. Demetri megint mondott valamit, de én a válla fölött néztem el. A tekintetemmel Edwardot kerestem, de nem találtam sehol.

- … szóval nem értem miért ne próbálhatnánk meg mi ketten Bella! Nézd a reális oldalát! Mind a ketten itt élünk, nincs párunk, jóban is vagyunk és én szeretlek! – fejezte be Demetri.

- Ezt már megbeszéltük Dem. Te sem szeretsz engem úgy, csak barátként, csak lány vagyok, és ez összezavar. Ha egymásnak lennénk teremtve, hidd el, már tudnánk.

- Azt honnan lehet tudni Bella? – kérdezte, de tekintete fájdalomtól égett, hogy megint nemet mondtam.

- Azt érzed, nem tudod. Ha meglátod, úgy érzed, hogy a szíved újra megdobban, az illata a legcsodálatosabb parfüm neked és nem akarsz mást, csak őt boldoggá tenni – jött mellénk Edward és Emmett.

- Úgy tudtam te vagy a szingli Cullen – nézett mérgesen Edwardra Demetri.

- Igen, ezt is csak hallomásból tudom – villantott fel egy mosolyt Edward és „véletlenül” megérintette a kezemet.

- Sajnálom, hogy megzavartuk ezt az érdekfeszítő beszélgetéseteket, de úgy hallottam, te vagy az egyik legerősebb Félix után… - kezdte Emmett.

- Addig én elrabolnám Bellát, ha nem gond. Úgyis meg akartam nézni a kertet – kért el Edward Demtől.

- Menjetek csak. Úgy tűnik Emmett Cullen szeretné, ha felkopna az álla, és én állok rendelkezésére – jelent meg Demetri arcán is egy mosoly.

Edwarddal csöndesen indultunk el a kert felé. Kint már bőven lement a Nap, de ez minket nem zavart, hisz a látásunk tökéletes.

- Valamit be kell vallanom – sütötte le a szemét Edward.

- Mond csak! – úgysem vagy már itt sokáig – fejeztem be a mondatot magamban és hirtelen nagyon elkomorodtam.

- Amit Demetrinek mondtam, nem csak hallomásból tudom. Ezt érzem, amikor veled vagyok, pedig nem is ismerlek. Ráadásul nyílván való okok miatt nem is lehetünk együtt.

- Tudom, mert én sem érzek másképp. Ez a helyzet jó pár szempontból vicces – nevettem fel keserűségemben.

Edward csak kérdőn tekintett rám és várta, hogy folytassam.

- Sosem akartam szerelmes lenni, de azt hittem, az úgy megy, hogy valakit megismersz, és fokozatosan belészeretsz. Ehhez képest? Tiszta röhej. Egy napja sincs, hogy megismertelek, alig tudok rólad valamit, de már azt hiszem, hogy te vagy a párom – vallottam be.

- Tudod, a vérfarkasoknál ott a bevésődés. Az első látásra szerelem. Szerintem velünk is hasonló történhetett. Vagy vedd alapul Rómeót és Júliát! Két nap után összeházasodtak. Ami pedig azt illeti, hogy nem ismersz…

Elkezdte sorolni a kedvenc dalait, színét, autómárkáját és meglepően sok bizonyult közösnek. Addig beszélgettünk egymással, még a Nap fel nem jött és a bőrünk elkezdett csillogni. Persze tőlem is kérdezett és válaszoltam is, amit ő elmélyülten és ábrándos tekintettel hallgatott végig. Amikor eljött a reggel Emmett vigyorgó alakja szakította meg a közös pillanatunkat, pedig ezek meg vannak számlálva. Edward a bál végén elmegy, és valószínűleg újabb ezer év múlva találkozunk. Gyorsan kaptuk szét a kezünket, amik egymásba voltak fonódva. Fel sem tűnt…

- Már azt hittem, huncutkodtok – heherészett Emmett.

- Mint látod, nem – mosolyogtam rá vissza, pedig a torkomban hatalmas volt a gombóc.

- Képzeld, megvertem Demetri barátodat szkanderben. Csak a nevedet kellett kiejtenem, máris oldalra nézett, onnan pedig könnyű menet volt.

- Ez nem számít csalásnak? – kérdezte Edward.

- Nem, de az a lényeg, hogy Alice aggódott, mert nem látta hol vagy, úgyhogy eljöttelek megkeresni. Már csak pár ruha van hátra a csajoknak, utána Aro, és kész – kacsintott egyet, majd úgy, ahogy jött, eltűnt.

Éreztem, hogy Edward teste megfeszül mellettem.

- Mi a baj? – kérdeztem.

Nem válaszolt, helyette ráhajolt az ajkaimra és egy mély csókban részesített. Karjaimat a nyaka köré fontam, de elhúzódott. Túl hamar…
- Bella, ma indulok vissza Forksba! – mondta Edward, és ha tudtam volna, most biztosan sírtam volna.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés