- Matt vagyok. Matt Timson.- mondta mosolyogva és kezet rázott velem.

Matt...-ismételgettem magamban az imént hallottakat. Milyen szép neve van.
-A te neved szabad megtudnom? -kérdezte és leült mellém. Valami nagyon szúrta az orrom, de most nem foglalkoztam vele.
-Ööö...persze..Vanessa Wolfe. Izééé, hát vagyis Nessie. -huhh, ezt jól megmondtam. Ekkor forróság öntötte el az arcom. Most biztos paradicsomvörös vagyok.
-Nessie. Mért ülsz itt ilyenkor? -kérdezte Matt.
-Kiküldtek...-mondtam lesütött szemmel.
-Hogy-hogy? Nehéz ezt gondolni rólad. Nem úgy nézel ki mint aki bármi rosszat is el tudna követni. -beletúrt sötétszínű hajába. De édeees...
-Azt mondtam Mr. Gibbonsnak, hogy uncsi az órája...-mondtam neki. Matt felnevetett.
-Legalább valaki végre elmondta neki azt igazat. -mondta még mindig kuncogva.
Erre már én is elmosolyodtam. Még mindig éreztem a szúrós szagot.
-És te, hogy kerültél ide? -kérdeztem, de ő elkapta tekintetét felőlem. Hazudik vagy mi?
-Nem tudtam bejönni az első órára. Elaludtam reggel. -magyarázta meg és elmosolyodott. De min?
-Eddig is ide jártál? -érdeklődtem. -Mert még nem láttalak...-hupsz. Megint elvörösödtem.
-Nem, csak most jöttem ide. Ide kellett jönnöm. -mondta, kihangsúlyozva a kell szót.
-Mit jelent az, hogy kell? -kérdeztem, s megszólalt a kicsengő.
-Bocs, most mennem kell. Majd még látlak. Szia Vanessa. -azzal eltűnt. Olyan gyorsan, amilyen gyorsan megjelent, ráadásul a teljes nevemen szólított.
-Kit nézel? -kérdezte hirtelen valaki mögöttem, mire én felugrottam.
-Jajj, Bree muszáj halálra ijesztened? -visítottam ijedtemben.
-Bocsi. Az órán történtek miatt is. De kit is néztél az előbb?-kíváncsiskodott tovább.
-Óh, csak egy új ismerősöm .-haboztam.
-Na ki vele! -faggatózott tovább mosolyogva.
-Mattnek hívják .Most jött a sulinkba. De csak beszélgettünk arról, hogy hogyan kerültünk ide óra közben és hirtelen eltűnt. -panaszoltam barátnőmnek.
-Ááá...erről jut eszembe az órai beszélgetésünk. Mi mostanában olyan fura? -jajj már megint itt tartunk.
-Háát...nem is tudom, hogy mondjam el...olyan zavarba ejtő...
-Na álljunk csak meg Vanessa Wolfe! Hagyd abba a köntörfalazást, mert elvileg legjobb barátnők vagyunk.- hadarta egy szuszra.
-Csak annyi, hogy asszem szeretem az apám.- mondtam idegesen a pofájába.
-Miii???? - kérdezte döbbent arccal Bree.
-Nem tudom, minden olyan fura de magától értetődő is. Ha meglátom, vagy közel van hozzám gyorsabban ver a szívem és a pillangók is repdesnek a hasamban. De ugyanakkor olyan természetes, ahogy mondtam magától értetődő dolog nekem, hogy így érzek.- kimondtam. Végre kimondtam.
-Huhh...és Jacob bácsi tudja? - kérdezte még mindig döbbenten.
-Nanáá, mert rögtön elmondom neki, hogy aztán bezárasson valami diliházba. Gondolj bele milyen lenne neki, ha tudná, hogy a saját tulajdon lányának tetszik. - mondtam szarkasztikusan.
-Szerintem el kellene mondanod neki.
-Inkább nem. Nekem inkább valami velem egykorú sráccal kéne összejönnöm, aki nem az apám. Mondjuk Matt...-mondtam álmodozva.
-Akkor most belé is szerelmes vagy? - kérdezte összezavarodva B.
-Nem, az teljesen más. Különös érzéseim vannak vele, de nem olyan mint amit apa iránt érzek.
-Én még mindig azt javaslom, hogy mond el Jacob bácsinak.
Közben beértünk a következő órára. Unalmasan telt el a nap további része. Az összes órán majd' elaludtam. Épp indulni akartam haza, mikor leejtettem a lakáskulcsom. Épp felvettem mikor egy meleg kéz fogta meg a kezem.
-Szia Vanessa. - mondta Matt.
-Szia. Muszáj a teljes nevemen szólítanod? - kérdeztem keservesen.
-Igen. - felelte vigyorogva. - Csak azt akartam megkérdezni, hogy haza kisérhetlek-e?
Haza akar kísérni? De édes...
-Persze, nagyon örülnék neki. - mondtam.
Azzal elindultunk a házunk felé.
Már majdnem megérkeztünk, mikor megszólalt.
-Hogy lehet ilyen távol lakni? -kérdezte megjátszott fáradtsággal.
-Könnyen. -válaszoltam mosolyogva.
Az ajtónk elé érve elővettem a kulcsaim és kinyitottam.
-Hát akkor majd holnap látlak .-mondta Matt.
-Aha. Szia. -válaszoltam, bár kissé szomorú voltam, hogy nem marad.
-Szia! -köszönt és elindult a házuk felé .Tényleg, honnan tudta, hogy merre lakok? Ezt majd meg kell kérdeznem tőle.
A nap további részében megcsináltam a házit és vártam apát. De mikor az utolsó példát csináltam, megszólalt a telefon és felvettem.
-Halló? Wolfe lakás. -szóltam bele.
A telefon néma volt.
-Van ott valaki? HAHÓÓ! -szóltam bele újra és újra, de csak a telefon zúgását hallottam. Lecsaptam és épp igyekeztem vissza a matekpéldákhoz, mikor újra megszólalt. Most már dühösen vettem fel.
-Halló? -kérdeztem mérgesen.
-Húú valaki de mérges. -hallottam apa hangját.
-Apa, te vagy az? -mondtam boldogan.
-Igen Nessiem, csak azért hívlak, hogy megmondjam ma este csak 11 körül érek haza szóval nem muszáj megvárnod. Most mennem kell, szia! -mondta azzal letette a telefont.
-Szia. -mondtam szomorúan.
Felmentem a szobámba, és a pizsamámba bújva elterültem az ágyon. Bár meg akartam várni apát, mély álomba kerültem. Apáról és Mattről szólt. Először Matt kérdezte meg, hogy hazakísérhet-e. De később Matt átváltozott egy *nemtudommivé* majd apává. Hirtelen zajra ébredtem. Felugrottam, és kinéztem az erkélyre. Meg mernék esküdni, hogy ott volt valaki. Ránéztem a faliórámra. Még csak fél 11 volt, nem lehet apa. Kimentem és ekkor a különös személy rám mosolygott.
-Szija Nessie. -mondta az illető.
Ijedtemben nem tudtam mit mondani.
-Valami baj van? -kérdezte az illető aggódó fejjel. Nagy nehezen összeszedtem a hangom.
-K-ki maga? -kérdeztem elhaló hangon.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés