- Mi van Alice? Láttad, ahogy á... - kérdezte apa, de Alice közbeszólt.
- Pssz... Azt hiszem látogatónk akadt. - mondta és felnézett rám mosolyogva.


Gyorsan elfordítottam a fejem, becsuktam a szemem, és kinyújtott kézzel kezdtem járkálni. Remélem beveszik, hogy alvajáró vagyok...
- Nessie, ennek semmi értelme, rettenetes színésznő vagy! - kuncogta apa.
- Pont mint Bella... - sóhajtott fel Alice. Már megint miről maradtam le?
- Milyen Bella? - kérdeztem szemöldökömet felvonva.
- Eee... egy régi ismerősünk - mondta apám Alice-t kisegítve, bár szeméből sugárzott a fájdalom. Alilce el akarta terelni a szót.
- Nessie, miért is hallgattál ki minket? - kérdezte érdeklődve. Na most mit mondjak? Például, hogy azért mert apa, az ÉN apám, az ÉN Jacobom, és nem akarom, hogy elvedd tőlem. Elvörösödtem.
- Én nem akartalak kihallgatni titeket - kezdtem - csak épp kijöttem inni és megláttatok. Tudtam, hogy azt hiszitek majd, hogy hallgatóztam és ezért próbáltalak átverni titeket - füllentettem. Apa először kétkedve nézett rám, de úgy tűnt bevette. Pedig sose tudtam valami jól hazudni. Észre se vettem, hogy elkezdtem az ajkamat harapdálni. Alice tekintete lefutott a ajkamra és meglátta, hogy harapdálom azt. Megint fájdalom suhant át arcán, majd mosolyogni kezdett. Hirtelen mellettem termett, és megölelt. Olyan erősen szorított, hogy alig kaptam levegőt. Teste hideg és kőkemény volt.
- Annyira hiányoztál, Nessie! - mondta. Lövelltem apám felé egy értetlenkedő pillantást Alice válla fölött, és azt tátogtam neki, hogy: SE-GÍT-SÉG! Erre elmosolyodott. Szívem őrült iramba kezdett és majd' kiszakadt bordáim közül. Ez a lélegzetelállító mosoly... Ez az arc... Ez a...
- Nessie, mióta van rád ilyen hatással Jacob mosolya? - kérdezte Alice. Biztos meghallotta a szívem. Apám döbbenve nézett felém, mire vörösebb lettem.
- Vagy tévedtem, és nem miatta van? - mondta mindent sejtő mosollyal.
- Ööö... hány óra van még suliig? Mert elég álmos vagyok... - kérdeztem és színleltem egy ásítást. Apám még mindig döbbenten nézett, Alice pedig mosolygott. Mért mosolyog, ha úgyis el akarja tőlem venni apát? Az a Jasper, vagy ki miatt? Mert most már, hogy ő itt lesz, apa nem is érdekli? Amúgy is, most biztos tök hülyének néz... Hirtelen dühöt éreztem Alice iránt. Elárulta a titkomat az Én apámnak. Most pedig be fog záratni egy diliházban. Bár eddig vissza se öleltem, kezeim most Alice nyaka felé vették az irányt és legszívesebben megfojtottam volna. Elhatároztam, hogy meg fojtom. Alice megrázkódott a kuncogástól. Most megint mi baja van? Gyorsan leengedtem kezeim magam mellé, nehogy még a végén még megfojtsam. Akkor apa még szadistának is tartana. Az meg még cikibb lenne. Ha lehet valami ennél cikibb...


Alice engedett a szorításából, a távolba meredt. Majd gyorsan kitáncolt az ajtón egy mosollyal az arcán. Most meg mi van? A lépcső felé vettem az irányt. Egy kéz ragadta meg a csuklóm. Remegés futott végig rajtam. Próbáltam úgy tenni mintha nem vettem volna észre, de nem engedett el.
- Nessie, kicsim. Beszélnünk kell - arról, hogy melyik bolondok házába mész, tettem hozzá magamban.
- Reendbeen - mondtam kissé hosszan ejtve minden betűt és felé fordultam. Apa arca és az enyém között mindössze pár centi, sőt pár milliméter volt. Szemeit az enyéimbe fúrta, mire én alig kaptam levegőt és szédültem. Ez már nem normális dolog...
Felkapott az ölébe és a kanapéra ültetett, majd ő is leült mellém.
- Nagyon fontos dologról kell beszélnünk - mondta most már szemlesütve. Ennyire zavarják az érzéseim? Na jó, engem is zavarna.
- Mi-ről? - kérdeztem remegő hangon. Végül is most dől el, hogy mi lesz a sorsom... Diliház vagy csak szimpla költözés.
- Hát olyan nehéz erről beszélni... - most mi van? Akkor most arról van szó, hogy szeretem, vagy arról, amit délután mondott, hogy még nem tudja elmondani, de majd elmondja? Úgy össze vagyok zavarodva.
- Mivel már elértél egy bizonyos pontot az életedben... - kezdte habozva - muszáj valamiről beszélnünk.
Most meg mi va... JÉZUS! Apa fel akar világosítni! Ne már. Muszáj?
- Jajj, apa, ezt nem muszáj megbeszélnünk - kérleltem.
- De muszáj, Nessie. Most, hogy van barátod, főleg. Mi lesz, ha nem véde...
- Apaaa! - förmedtem rá, mert már vörös voltam szégyenemben.
- Jól van, csak azt akartam mondani, hogy szerintem még túl fiatal vagy. - Szemeiben fájdalmat láttam. - De ha neked így jó... Csak kérlek figyelj erre a Matt-re. Gyanús gyerek. És ne siess el mindent!
- Apaa! Nem fogok lefeküdni Mattel! Nem is a barátom! Csak jóban vagyunk, és mielőtt megkérdeznéd csak azért csókoltam meg, mert nem voltam magamnál. Rosszul voltam, nem is emlékszek rá tisztán csak a homályra és Elizabeth-re - hadartam egy levegővel. Apa szemében döbbentséget láttam.
- Nessie, mit éreztél mikor rosszul voltál? És miért csak Elizabeth-re emlékszel? - kérdezte.
- Minden elhomályosult, csak Elizabeth feljajdult, aztán a parkolóban, amikor a kezén a vér...- ekkor minden olyan sokként ért. Beth vérző karjára olyan pontosan emlékeztem, mint apám mosolyára. Olyan hívogató volt az egész. Csak oda akartam menni közelebbről megnézni a sebét. Miért? Hogy közelebbről megnézzem? Eddig, ha vér volt a közelemben apa mindig elhúzott, azzal az okkal, hogy Ő is rosszul van tőle és fél, hogy "örököltem" tőle. Nem értem ezt, hogy lehet örökölni... Amúgy eddig vért szinte csak a CSI-ben láttam, mert az az egyik kedvenc sorozatom. Nem tudom miért vonzott annyira Elizabeth karja...


- Nessie? Nessie! - ébresztett fel gondolatmenetemből apa. Megráztam a fejem, mintha ezzel ki tudnám szorítani a vérző seb emlékét. - Kicsim, jól vagy? Olyan sápadt vagy - hallottam apa elhaló hangját majd hirtelen minden forgott velem és a padlón értem földet. Zuhantam. A gyomrom felfordult a puszta gondolattól, hogy reagáltam Beth vérére. Most már végképp nem értek semmit. Három nap. Három nap alatt annyi minden felfordult. Szerelmes lettem apámba, megjött Alice és rosszul lettem a suliban Elizabeth vére miatt. Undorodtam magamtól. Hogy lehetek szerelmes az apámba és, hogy vágyhatom egy osztálytársam elvérzésére? Épp tovább zuhantam a sötétség felé mikor hirtelen forró ajkak tapadtak az enyéimhez. Szívem száguldozni kezdett és egész testemben remegtem. Szemeim tágra nyíltak a csodálkozástól mire elengedett apám. Barna bőrszíne ellenére elvörösödött és lesütötte szemét.
- Bocsáss meg kicsim. Azt hittem nem kapsz levegőt, olyan rosszul néztél ki... nem mintha te valaha is rosszul néznél ki csak most, olyan sápadt voltál. Még egyszer, bocsi! - nézett rám még mindig bűnbánóan.
- Semmmi baaj - mondtam még mindig ájuldozva, mire halk kacagást hallottam mögülünk. Alice. Nézte, ahogy ott vagyok apám karjai között, ő el van pirulva én pedig a fellegekben járok. Úgy éreztem, most bármikor tudnék repülni. Mint egy drogfüggő.


Apa zavarában elengedett és ismét leültünk egymás mellé a kanapéra. Alice velünk szemben foglalt helyet, mosolyogva. Apám zavartan nézett lefelé, én pedig őt bámultam. Az előbb történtek olyan csodásak voltak. Igaz, hogy nem volt igazi csók, de nekem ez volt életem eddigi legjobb pillanata. Apámnak már nem biztos. Nagyon zavarban volt. Lehet, hogy elmebeteg vagyok, hogy egy szájon átlélegeztetéstől vagyok úgy oda, de nem érdekel. Inkább csak élveztem az Én Jacobom közelségét, és vissza - visszaemlékeztem forró ajkaira...
- Nessie! - rázta meg vállam Alice.
- Ööö...Igen? - kérdeztem értetlenkedve, vörös fejjel.
- Az előbb kérdeztem valamit - mondta mérgesen, de mikor meglátta nem figyelésem okát, megenyhült. - Azt, hogy már hajnal van és még aludnod kéne egy órát.
- Nem vagyok álmos - vágtam rá kissé túl gyorsan - Inkább maradok itt ha nem baj...
- Ahogy neked jobb - értett egyet apa.
- Bekapcsolhatom? - kérdezte Alice ujjával a TV felé mutatva, de már be is nyomta a készüléket.


Hossza kapcsolgatás után egy romantikus film mellett döntött, de 5 perc után reklám következett azon is. Bár engem nem nagyon érdekelt, csak apával voltam elfoglalva.
- De édes... - szólalt meg Alice. Apámmal ekkor vettük észre, hogy egymást nézzük, majd gyorsan Alice-re kaptuk tekintetünk. Értetlenkedve meredtünk rá, mire ő zavarában a TV felé bökött ujjával.
- Az előbb ment egy csoki reklám.... Cuki állatkák táncoltak benne, és a csoki... Az valami isteni.
- Ááá.. - mondtam, hisz ez tök logikus. Én is így reagálok a Boci Aero reklámra. Mmm... Apámra néztem. Szemöldök felhúzva nézte Alice-t.
- Édes csoki? - kérdezte.
- Aha - habozott Alice.
- Vegyek neked? Biztos szívesen elmajszolod - mondta a végére már nevetve apa.
- Minden bizonnyal - kacarászott gyönyörű hangján most már Alice is.
A hirtelen álmosság elnehezítette pilláim, és mély álomba zuhantam. Most nem álmodtam semmi rosszat, csak mélyen aludtam. Kb. egy óra múlva arra keltem, hogy be vagyok takarva egy pléddel, és apámon fekszem a kezét szorítva. Gyorsan elengedtem csuklóját, és ő megkönnyebbülve rázta meg zsibbadt karját.

- Bocsi, nyugodtan itt hagyhattál volna.
- Nessie! Jacob próbálta...Te szorítottad folyton a kezét és suttogtad azt, hogy "ne menj el" - mondta kuncogva Alice, mire apa egy rosszalló pillantást lövellt rá.
- Igazán semmi baj, nem bánom és amúgy se zsibbadt el annyira - mondta immár felém nézve, mosolyogva.
- Ööö... bocsi, csak épp álmodtam valamit... - Most már még jobban lebuktam.
- Nessie, mindjárt suli és sietned kellene... - szólt Alice - Kiválaszthatom a ruhád? - nézett rám boci szemekkel. Ezeknek a szemeknek nehéz ellen állni... Amúgy is, egyre jobban kedvelem. Ma jön az a Jasper, akkor végre békén hagy minket.
- Rendben - sóhajtottam, majd fel álltam de Alice már fel is húzott a szobámba. Mire magamhoz tértem a hirtelen sebességtől, már a szekrényem előtt állt, és vizslatta.

- Hmm...Jó ruháid vannak, de ma újban kéne menned.
- Mostanában nem volt időm venni - mondtam a szemeimet forgatva.
- De nekem igen - hatalmas mosoly jelent meg arcán és a vendégszoba felé húzott, ami igazából a lomos volt, Alice miatt kipakolva. Egy kicsit keresgélt majd elém állt.
- Meg is van! - mondta boldogan, majd a kezembe adta az öltözéket. Aztaa... Ez csupa márkás cucc. Amúgy meg, hogy gondolta, hogy én felveszek ilyet? A kezemben tartott darab egy sötétrózsaszín egybe részes ruha volt, vállánál vékony pánttal.
- Nem is tudom - haboztam.
- Tudom, hogy jól fog állni, és Jacobnak is tetszeni fog - nevetett fel, majd a távolba meredt. Arca lefagyott. Rázni kezdtem.
- Alice! Alice, jól vagy? - kérdeztem aggódva. Már egész megkedveltem.
Hirtelen megrázta a fejét.
- Iiiigen, semmi baj. Csak egy váratlan látogató - mondta természetességgel hangjában. Mi van? Értetlenkedve néztem rá.
- Jók a megérzéseim – mondta. - Na, kapd fel a rucit... - Kissé letört volt. Miért is?


Elmentem átöltözni. Magamra húztam a ruhát, és a kiegészítőket, amiket Alice adott. A magas sarkú helyett inkább a balettcipőt választottam.
- Nessie, siess! - szólt rám apa- El fogsz késni! – mondta, mikor már kiértem a szobából, majd tátott szájjal meredt a ruhámra. Zavaromban megköszörültem a torkom.
- Ne aggódj, nem fog... - mondta flegmán Alice.
- Mi a csudáról beszélsz, Alice? - kérdeztem töprengve.
- Én is ezt próbálom kiszedni belőle...
- Majd megtudjátok - sóhajtott, majd morgott valami olyasmit halkan, hogy: Mindig pont jókor...
Nah, most már végképp nem értem... Apa még mindig nézett. Most mi van? Ekkor csengettek.
- Nyissátok ki, kérlek - mondta Alice. Apám átölelt és az ajtóhoz húzott. Testem égett érintésétől.
Lenyomtam a kilincset, majd alig bírtam megszólalni.
Az ajtó előtt álló illető mosolyogva szólalt meg:
- Szia, Nessie-m!

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés