Másnap reggel nagyon izgatottan keltem fel. Lezuhanyoztam, és vártam Jaket, mert minden szerdán együtt mentünk el vadászni. Szokás szerint pontosan érkezett, én meg lenyugtattam magam. Igen, szerelmes vagyok belé... Ránéztem apára aki vigyorgott, és közben Jasperre nézett, aki elhúzta a száját. Hát... Gondolom arra fogadtak, hogy hatodik születésnapom előtt vagy után leszek szerelmes. Apa nyilván az előttre fogadott, míg bátyja az utánra.
- Sziasztok! - Köszönt Jake. Rosalei mint mindig elfintorította az orrát, de ezt már megszoktuk.
Visszaköszöntek neki, és folytatták a dolgukat. Alice új dekorációt készített Esmével, Rose Emett ölében ült, Jazz Alicet figyelte, anya és apa Charliet készülte meglátogatni.
- Anya, majd Jacobbal benézünk mi is. - mondtam - ha végeztünk a vadászattal.
- Oké, de lehet, hogy mi addigra már nem leszünk ott.
-Rendben!
Elindultunk Jakekel, és én szokás szerint megpróbáltam új rekordot dönteni, abban, hogy minél hosszabban ugrom át a folyót.
A farkasom is beért, én meg elkezdtem szimatolni. Egy magányos őz volt a közelben, és néhány quileute farkas. Seth, Leah, Paul, Embry, és talán Jared. Sam biztos Emilyvel volt, vagy éppen csak nem éreztem. Hallottam a mancsaik puha dobbanását, és láttam hogy a mellettem lévő farkas éppen a többiek gondolatmeneteit hallgatja, és valószínűleg ő is beleszállt. Egyszer kicsit felmordult, biztos valami hülyeséget mondtak. Nagyon nem is érdekelt.
- Szagot fogtam. Egy őz. - mondta halkan.
Bólintott.
Elindultunk, és nagyot szippantottam a friss reggeli levegőből. Imádtam ahogy a szél az arcomba csap, és elmosolyodtam.
Pár perc múlva már ugrottam, és leterítettem az áldozatomat. Gyors kiittam a vérét. Csodálkoztam, hogy Jaket ez nem zavarja, de már biztosan hozzászokott ehhez.
- Jacob, visszaváltoznál? - kértem meg. Túl kell esnem rajta, és nem szeretném ha egy egyész falkányi farkas végighallgatná.
Félrevonult, és egy percen belül már ott is állt mellettem.
- Igen?
- Csak...őőőőm... beszélnem kell veled.
Elkerekedett a szeme, és elsápadt.
- Nyugi, semmi rossz.
Kicsit megnyugodott.
Leültünk.
- Izééé... Te szeretsz engem? - kérdeztem pirulva.
- Persze. Ez nem kérdés!- persze, hogy félreérti.
- Nem úgy... szerelmes vagy belém?
Becsukta a szemét, elmosolyodott, aztán elvigyorodott. Kinyitotta a szemét.
-Igen...- elkomorodott, és összevonta a szemöldökét - miért?
-Csak.. Tegnap rájöttem, hogy én is szerelmes vagyok beléd.
Talpra szökkent és kurjantott egyet.
-Ezaaaaaz! Őm. Bocsi. Csak olyaaan régóta várok erre.
Felkapott, és magához ölelt.

Mégsem olyan rossz a szerelem. Sőőőt. talán a világ legjobb érzelme...

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés