Közeledett a születés napom. Carlisle előtte pár nappal bejelentette, hogy valószínűleg nem növök többet. Szuper. Végre fejlődés nélkül élhetem tökéletes életem.
Amikor reggel Jake bejött láttam, hogy apával beszélgetnek. Jake beszélt, apa hallgatott, és kisebb fejbiccentésekkel válaszolt. Amikor elmentünk sétálni rákérdeztem:
- Miről beszélgettetek?
- Sam kilép a csapatból. Nem akar többé farkassá változni, így én veszem át a falkát.
- Hogy-hogy? -ámultam el. Sam a falkánál talán csak Emilyt szerette.
- Emily öregszik. És vele együtt akar meghalni, nem élni utána még sokáig.
- Mert... Ha nem változtok át... Akkor... öregedtek? És utána meghaltok? - elképedtem. De Jacob minden nap farkas lett. És erre figyelni is fogok, hogy legalább minden héten egyszer azzá válljon. Nem akarok nélküle élni.
- Igen. És most sok fiatal tagnak mondtam, hogy jobb lenne nem átváltozni, mert sokan vagyunk. Vannak akik képesek rá, és már elég régóta emberek.
- Akkor ez lényegében jó is, nem?
- De, bizonyos szempontból. Csak olyan erős kötődés jön létre köztünk, hogy nagyon nehéz otthagyni a többieket.
- Értem...
- Nesiiiiiiiiiie!!!!!! - kiáltott Alice - Gyereeeeeeeeeeeee
- Ajj. Ruhapróba. - sóhajtottam. Ez mindennapos tevékenység. De most, hogy szülinapom lesz, különleges ruha kell.- De csak szerinte...
Amikor bementünk Rose rögtön elkezdett ráncigálni, hogy menjünk fel.
Hát sima ruha. Nem tudom mit kell odalenni tőle. Szürke, alja fodtos, térd felettig ér. Egész szép.
- Mond, mire kell ez?
- Hááát. Esküvők lesznek majd. anyudék is biztos újra összeházasodnak.. Na meg Emily, és Sam!
- Értem. -tehát nem a szülinapomra kell.
Kikészítettük a jövő hét ruháit. hiszen azt előre tudni akarta a nagynéném. Mit nem akar előre tudni. - mintha nem ismerné a jövőt mindenkinél jobban.
Elköszöntem Jaketől egy búcsúcsókkal, majd elmentem zuhanyozni, utána aludni.
Másnap felébredtem. Húúú. 6 éves vagyok. Mondjuk Tök ugyan olyan mint 5 évesnek lenni. Belegondoltam. A legtöbb gyerek most jut el oda, hogy folyékonyan beszél, rajzol, és számol...
Kikászálódtam az ágyból. Arra számítottam, hogy amint kilépek hatalmas meglepetéééééééés! ordítást kapok. Síri csend. Mindenki ugyanúgy tesz vesz. Nagyon csodálkoztam...
- Jake ma nem tud eljönni... Valami dolga akadt... - szólalt meg anya
- őőő. okés.
Könnyek csípték a szemem... Pont ma... De uralkodtam magamon.
-Elmegyek, sétálok egyet.
-Rendben.
Francba! Francba!
Lementem La Pushra.. Hallottam egy- két farkast a közelben.
-Szia!- köszönt egy ismerős hang. A kedvenc hangom.
-Jacob?! Nem úgy volt, hogy dolgod van?
-De... Te fontosabb vagy mindennél. - és amikor azthittem hogy megcsókol letérdelt
- Renesmee leszel a feleségem?
Elakadt a szavam... Váratlanul ért...
- Igen! Persze! - boldog vagyok. Felhőtlenül bolfog. Nem kellett volna se gyűrű, se semmilyen igéret. Anélkül is tudtamhogy szeretni fog. Örökké.
És akkor farkasüvöltés hallatszott. Először távolról, majd egyre erősödően közeledett. Egyszerre vagy húsz farkas vonyított. Aztán hirtelen abbahagyták.
Jake felvonta a szemöldökét és égnek emelte a szemét.
-Seth! -mondtuk ki egyszerre. csak is ő találhatta ki.
-Apáék mit fognak hozzá szólni? - kérdeztem. Még mindig élénken éllt az emlékezetemben amikor anya nekitámadt Jacobnak.
- Edwarddal lebeszéltem. Előtte nem mertem volna megkérni a kezed.
- És.. csak úgy simán belement?
-Hát... Volt egy kis félreértésünk...
-Ajjj.
- Neeem. Ne gondolj rosszra. Csak azt mondta, hogy úgy vehetlek el, ha kiveszem a részem a családi kasszából. És úgy értettem, hogy adok bele pénzt. Ő meg úgy gondolta, hogy veszek ki. Dehát, el akartalak venni, úgyhogy megígértem, hogy félreteszem a büszkeségem, és hagyom hogy felújítsák apa házát. - a végét szemforgatva mondta.
Elindultunk haza.
Amikor benyitottunk meghallottam a várva várt Meglepetéééést!. Hatalmas dekoráció, és egy nagy tábla: Boldog Születésnapot Nesiie!! Még tortám is volt. Mondjuk kedves volt Alicetől, hogy gondolt Jakere is.
Rengeteg ajándékot kaptam. Volt köztük egy kocsi, telefon és még rengeteg minden.
A nap végén hullafáradtan, de ragyogó arccal zuhantam az ágyba.
És akkor, fölpattant a szemem. Felemeltem a kezemet. Ott volt a gyűrűsujjamon a jegygyűrű. Gyönyörű volt. Elegáns, és csillogó. Tetszett. És akkor vettem észre, hogy a közepében egy farkas van. Egy apró, vonyító farkas. Elmosolyodtam. Felemeltem a telefont, és hívtam Jeket.
-Szia! Most néztem meg a gyűrűt. Gyönyörű!
- Már azthittem észre sem veszed.
- Ez csak egy tárgy. Önmagában semmit sem érne.
- Igazad van.
-Szerintem aludjunk, és holnap megbeszéljük.
-Rendben.
-Jóéjt!
-Jóéjszakát!
-Szeretlek!
-Énis szeretlek!
Boldogan zuhantam álomba, bár tudtam, a legtöbb ember álmaiban olyan világban él, amiben a vólásgban nem élhet. Én viszont a valóságnál nem tudok szebbet, és jobbat álmodni.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés