Egy hatalmas csokoládébarna farkas állt az ajtóban és vicsorogva szimatolt. Gyorsan visszafordult és fél másodperc múlva ember alakban jött vissza.

- Szóval akkor jól éreztem, hogy van muffin – kacsintott rám.

- Quil, kisebb szívrohamot hoztál rám, erre a muffinnal jössz? – szidtam le.

- Szívrohamot? Mintha képes lennél rá – szólt közbe Paul.

- Hiányoztál Bells, főleg a főztöd. És nagyon csinos vagy – húzta kaján vigyorra a száját.

- Késő bánat barátom. A csaj elkelt – szúrta be Jacob.

- Na, neeeeeee. Ki ütött le a mancsomról? – nevetett Quil.

- A Cullen – válaszolt neki Paul.

Quil csak nevetett egy jó ideig, majd mikor látta, hogy Paul komolyan gondolta abbahagyta.

- Ez most komoly? – kérdezte úgy, hogy bal szemöldökét felemelte.

- Nem volt köztünk semmi, sőt még csak együtt sem járunk, csak eljátsszuk, mert most van náluk egy nemkívánatos vendég.

- Azt ügyesen kifelejtette a mi kedvenc vámpírunk, hogy csak azért nem volt köztük „semmi”, mert a Cullen tesói rájuk nyitottak – szólt közbe Rachel.

- Ezt ma már másodjára csinálod és mindössze egy órája vagyok itt – néztem rá szúrósan.

- Ne nézz így, terhes vagyok, ilyenkor megbolondul az ember hormonháztartása – mondta, de a szája sarkában mosoly bujkált.

- És maga az ember is megbolondul – vágta közbe Jake.

- Na, az a lényeg, hogy van egy másik pasi is. Az a Mohamed – folytatta Jared, miközben Quil leült.

- Christopher – javítottam ki, és kivettem két tepsi muffint a sütőből.

Persze megint elmesélték a történetem az elejétől a végéig, de néha azért beleköltöttek olyan dolgokat, amikről én nem is tudtam. Például a liftben csókolóztam Edwarddal, ami nem történt meg. – erre a gondolatra elmosolyodtam. Ha Alice itt lenne, csak annyit mondana, nem történt meg... MÉG!

- Akarod, hogy szavazzunk? – kérdezte Jacob, de nem engem, hanem Quilt.

- Persze! – vidult fel rögtön.

- Na, de hé. Ez az én magánéletem! – keltem saját magam védelmére.

- Itt olyan nincs babám – szólt Paul.

- Feltűnt – motyogtam.

- Na, akkor ki van Cullen mellett? – kérdezte Jacob. – Aki tartózkodik, vagy Mohamedre mer szavazni nem, kap muffint!

Erre persze mindenki a magasba emelte a kezét.

- Ez egy kicsit zsarolás volt, nem gondolod? – kérdeztem őt, miközben letettem az asztalra a két tepsit, a harmadik mellé.

- Nem, ez csak választási lehetőség. Vagy azt csinálja, amit én mondok, vagy éhen marad – mosolygott Jacob.

- Van egy olyan érzésem Bella, hogy nem Edwarddal fogsz összejönni, de aztán mégis rá fogsz jönni, hogy szereted – bölcselkedett Rachel.

- Most megbocsátom neked, mert terhes vagy, de ha kint van, a gyerek még megtorlom – adtam neki egy tányért és már falni is kezdte a süteményt.

- Meddig maradsz itt? – kérdezte Seth.

- Négy napot, utána indulok vissza Londonba – válaszoltam.

A teremből egyöntetű, lemondó hangvételű ohh szakadt fel.

- Azt mondják, holnap kisüt a nap, lemegyünk sziklát ugrani? – emelgette a szemöldökét Seth. – Vagy már elszállt a bátorságod?

- Szerintem csak bikiniben akarod látni! – nevetett fel Quil.

- Na, de kérlek! Aljas rágalmazás! – horkant fel Seth.

- Mikor indulunk? – vágtam közbe.

- Meddig akarsz aludni? – kérdezte Quil.

- Bella vámpír, nem alszik – világosította fel Jacob.

- Ó, akkor délben már ugrunk! – kiáltott fel Paul.

- Engem itthon ne merjetek hagyni! Majd viszek fényképezőt! – közölte Rachel.

- De itt kellene maradnod. Nagyon veszélyes lehet a… - kezdte Jacob, de Rachel tekintete láttán abbahagyta az érvelést. Tudta, hogy veszett ügye van.

A szobában mindenki hangosan nevetett, mikor elkezdett csörögni a telefonom. A képernyőn az Alice felirat villogott. Egy pillanatra eszembe jutott, hogy kinyomom, de aztán megint ránéztem a feliratra és már közel sem tűnt olyan jó ötletnek. Alice akar valamit->nem teljesül->vásárlás, mint kiengesztel és ->meghalok – vezettem le a gondolatomat, mint valami egyenletet.

- Ne haragudjatok, de ezt fel kell vennem – mentegetőztem.

- Vedd csak nyugodtan – mondta Jacob. – De akkor hangosítsd is ki.

- Nem vagyok benne biztos, hogy ez jó ötlet – teketóriáztam.

- Vagy ez, vagy az – incselkedett. Belegondoltam, hogy mi lenne, ha nem venném fel. Életfogytiglani vásárlás és körömfestés. Benyomtam a kihangosítás gombot és felvettem.

- Bellaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa! – kiáltott bele Alice.

- Szia, Alice – köszöntem.

- Sziasztok! – köszönt. – Hallom, hogy ki vagyok hangosítva.

- Köszi, a csokit – mondta Rachel, mire sok szúrós farkas pillantást kapott. – Most mi van?

- Ó. Szívesen – lepődött meg Alice is.

- Tudod, ősi ellenségek – magyaráztam Rachelnek.

- Esetleg beszélhetnék Bellával négy fülközt? – kérdezte Alice.

- Jó, oké, de utána mi kínozzuk tovább! – nevetett Seth.

- Miket meséltél te rólam? – akadt ki Alice, utána gyorsan lehalkítottam és kiszaladtam telefonálni.

- Semmi jót – kuncogtam.

- Hiányzol nekünk. Edward másról se tud beszélni, csak arról, hogy mi van, ha megettek a farkasok – kuncogott.

- Csak azt eszik, amit sütöttem, engem nem – mosolyogtam a telefonba.

- Még! – vágta rá.

- Mi ez a hang? – kérdeztem.

- Csak Edward. Most fújt egy nagyot. Most pedig szúrósan néz rám. Most jön megfojtani. Edward, ne most! Éppen telefonálok! – egy kis szünet és halk zümmögés – Jó oké, nem közvetítem, amit csinálsz!

- Alice, velem beszélsz éppen – világosítottam fel barátnőmet.

- Képzeld. Tanya, Irina és Carmen vissza kellett, hogy menjenek Denaliba, mert Irina párja odamegy – kezdte.

- Akkor Eleazar, Chris és Kate maradt?

- Igen. Christopher elég búskomor nélküled. Azt hiszem, tetszel neki. Még Edwarddal is összeszólalkozott egyszer, de már csak a végét kaptam el a dolognak. Emmettnek kellett közéjük állni! – mesélte hatalmas lelkesedéssel.

- Wow! – Ez volt az értelmes véleményem a dologról.

- Te mit csinálsz holnap?

- Elmegyek sziklát ugrani a farkasokkal. Majd küldök pillanatfotókat, Rachel úgy is csinál majd – mondtam.

- Szórakozz jól. Majd egyszer engem is elvihetsz sziklát ugrani – nevetett Alice, majd a háttérből Edwardot hallottam, de nem értettem mit mond.

- Alice? – szólongattam a telefonban.

- Nem, nem sziklaugrást mondtam, hanem vízben úszást! Rosszul hallottad! – hallottam barátnőm hangját távolról.

- Add ide! – dörrent Edward.

- Bella, most adom Edwardot – közölte Alice.

- MOST KOMOLYAN SZIKLÁT AKARSZ UGRANI? – „köszönt” Edward.

- Köszi, jól. És te?

- TUDOD MILYEN VESZÉLYES AZ?

- Igen, jól repültem és a társaság is jó. Jaj, pont eszembe jutott, hogy így kérdezed, hogy holnap elmegyek a srácokkal sziklát ugrani. Tudod… sokan azt hinnék veszélyes, de én halhatatlan vagyok, ráadásul már ezerszer csináltam minimum – nevettem a telefonba.

- Örülök, hogy jól szórakozol – fanyalgott, de hallottam, hogy mosolyog.

Ezek után elkezdtünk mindenféléről beszélgetni, de a Chris és Tanya témát bőven kikerültük. Elmesélte, hogy Emmett felment a szobánkba és ott kereste a kedvenc sapkáját, amit egyébként Jasper dugott el. Körülbelül fél óra beszélgetés után hallottam Alice-t hogy vissza akar kapni így elbúcsúztunk egymástól, jó szórakozást kívánt holnapra és átadta a telefont.

- Akkor el ne felejts holnap képeket küldözgetni! – mondta Alice a telefonba.

- Nem fogom, mivel nem tudom. Most visszamegyek, mert már kint tolakodnak az ablakban és lesik minden mozdulatomat – sandítottam fél szemmel a házra. Persze, amikor odanéztem Quil a virágot kezdte el tanulmányozni, Seth és Jacob egy távoli madarat néztek, Paul és Embry pedig továbbmajszolták a sütijüket.

- Szia, Bella! – köszönt el Alice.

- Szia! – mondtam és letettem a telefont.

Visszaindultam Jacobékhoz és amikor beléptem az ajtón minden fiú elkezdte a haját tekergetni és idegesen mosolyogni.

- Most meg mi van? Mindenki átment lányba? – néztem szét kérdőleg.

- Dehogy is – nyugtatott meg Rach. - Csak téged utánoznak – ennyit arról, hogy megnyugtatott.

- Nem is csináltam ilyet – közöltem makacson.

- Legalább egy órán keresztül – mosolyodott el Jacob.

- Ha bizonyítékot akarsz, nézd meg Rach fényképezőjét – mondta Seth, miközben az utolsó muffint ette meg.

- Ezek szerint így telefonálok! – szegtem fel az államat.

- Igen, persze végig Alice-szel beszélgettél ugye? – emelgette a szemöldökét Quil.

- Magányügy – vágtam rá.

- Pasi ügy – szólt közbe Rachel.

Pár pillanat múlva Jacob közölte, hogy járőrözni mennek, akik pedig nem ma voltak a sorosak hazamentek pihenni, hogy frissek legyenek a holnapi sziklaugrásra, szóval Rachellel ketten maradtunk, de pár perccel azután, hogy a fiúk elmentek ő is bedobta a törölközőt és elaludt.

Én összetakarítottam a maradékot, elmosogattam és elmentem sétálni egy kicsit. Bejártam majdnem egész La Push-t kivéve az erdőt, nehogy megzavarjam a járőrözést. Furcsa volt, hogy minden helyről legalább öt-hat emlék eszembe jutott, emberi életemből is. Emlékeztem például, hogy Jacobbal melyik fára ültem le, amikor először megkérte a kezemet. Észre se vettem az idő elteltét, mert amikor visszaindultam –emberi tempóban – már kelt a Nap, ezáltal a bőröm is elkezdett szikrázni. Amikor beértem a házba csináltam Rachelnek két adag rántottát, meg sonkás szendvicset, ki tudja mennyire éhes alapon.

- Hmm, micsoda illatok – jött le a lépcsőn.

- Jó reggelt pocak! – köszöntem.

- Na, álljunk csak le. Az egy dolog, hogy Seth így szólít, de nem kell, hogy mindenkire átragadjon a hülyesége – szidott le, miközben nagyon szemezett a rántottával.

- Ülj le és egyél. Utána meghallgatom a prédikációdat – mosolyogtam rá angyalian.

- Jól néz ki – mondta.

- Majdnem hetven évig főztem egy farkas falkára, annyi idő alatt még ti, emberek is megtanultok rendesen főzni – ültem le vele szemben.

- Igen, mi béna emberi lények – horkant fel. – Akkor mi lesz, te szuper ügyes vámpír, idevadászod nekem azt a szendvicset, vagy megvárjam, még idesétál?

- Így ugráltatni a felsőbbrendű lényeket! Vigyázz, mert megharaplak! – incselkedtem.

- Azt próbáld meg! Egy egész éhes farkas falka fog téged megvacsorázni! – jött be az ajtón Jacob mosolyogva.

- Ezek a pisisek? Ugyan már kérlek – kacsintottam rá és elé is tettem reggelit.

- Angyal vagy Bells – ült le és már el is kezdte dézsmálni az ételt.

- Vámpír, de majdnem – húztam még mindig.

- A töhhie üznih, hozs hamaha jöhhekh – mondta teli szájjal.

- Á. Ezt majd lennél szíves elismételni akkor, mikor nincs húsz kiló rántotta a szádban? – emeltem meg a szemöldökömet.

- A többiek üzenik, hogy hamarabb jönnek. Hát minek neked a kifinomult hallás, ha így is süket vagy? – vigyorgott, miközben megtörölte a száját.



Fél óra múlva valóban megérkezett az egész falka egy szál fürdőnadrágban és elindultunk a sziklák felé. Ahhoz képest, hogy a Nap gyönyörűen sütött, húsz fok fölé sohasem emelkedett a levegő. Amikor megérkeztünk csak ámulva néztem a tájat. Szebb, mint ahogy emlékeztem.

- Na, ki kezd? – kérdezte Seth.

- Majd én! – kiáltottuk egyszerre Quillel.

- Lányoké az elsőbbség. Egyébként nem félsz, hogy amikor belecsobbansz, kiszakad a nadrágod? – utaltam vissza egy régen történt balesetre.

- Na, megállj csak! – kiáltott fel és megpróbált belelökni a vízbe, de elhúzódtam így a ruháim megúszták, Quil pedig elsőnek zuhant a vízbe.

Gyorsan levetkőztem bikinire, amit Rachel meg is örökített.

- Erről jut eszembe. El tudnád küldeni a képeket erre a címre? – írtam le neki Alice email címét. Még szerencse, hogy Embry hozott laptopot.

- Most tényleg én jövök – mondtam, de a farkas fiúk mind csak bámultak. – Mi van?

- Csillogsz – nézett engem Rach.

- Előfordul, de ezek már annyira csorgatják a nyálukat egy vámpír után, hogy már engem akarnak megölni – kacagtam.

- Na, te szájhős, inkább a vízben csillogj! – nevetett fel Jacob.

- Ahogy akarod! – villantottam fel egy Emmett-től tanult mosolyt, majd hatalmasat ugrottam.

Az ugrás közben szaltózgattam és egyéb figurákat csináltam. Még a fényképezőnek is integettem. Jó volt egy kicsit felvágni a vámpírsággal. Egy kis csobbanással landoltam, majd vámpír sebességgel visszafutottam a hegyre.

- Na, gyere pózolni, utána csoportos ugrás – jelentette ki Seth.

- Várjatok! – lihegte Quil és ő is beállt a képhez.

Rachel kattintott, majd még egyszer. Aztán Jacob hirtelen felkapott, megint belevigyorgott a gépbe és leugrott velem a szikláról.

Mire megint visszaértem Rach mondta, hogy elküldte a képeket Alice-nek. Gondolhattam volna, hogy nem ez a legjobb ötlet a küldésre, de erre már csak akkor derült fény, mikor hazaértem…

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés