Tökéletes életemet egyetlen felhő sem borította. Minden nap minden perce hibátlan. Bár... Kissé egysíkú volt. Anyáék azt akarták hogy járjak suliba. Belementem. Mi rossz történhet?! Apáék milliószor jártak suliba. Tehát jövő ősztől gimis leszek. Itt Forksban.
Egyetlen aprócska felhő mégis volt. Nem mertem rá gondolni. Nemsokára költöznünk kell. Hiszen már így is túl sokáig maradtunk itt. Mi lesz Jakekel? Ő a falkavezér. És elhagyni nem fogjuk egymást. Itt maradok egyedül? De mit mondanánk? Hiszen arról, hogy Jacobbal együtt vagyunk a családon kívül senki sem tudja. Sőt, a legtöbben rólam sem tudnak. Szép kis öt éves lennék.
Nem hoztam fel neki, mert nem akartam szenvedtetni. Majd ha eljön az idő dönt.
Addig is meg kellene szerveznem az esküvőt, még az iskola előtt. De ezt a feladatot Alicere bíztam, és ő örömmel fogadta. Imád szervezkedni.
- Alice! Egy feltétellel szervezheted az esküvőt.
- Mi az?
- Minél hamarabb legyen. Ha lehet hamarabb mint 1 hónap.
- Meglesz!
- Ja és kaját ne felejts el rendelni! Jó sokat, mert hát tudod, a farkasok rettentő éhesek! - mosolyogtam, és adtam egy puszit a jövendőbeli férjemnek. jézus! Nemsokára Mrs Black leszek. Renesmee Black. Egész jól hangzik.
- Ha Alice gyorsan szervez, hamarabb lesz esküvőnk mint Saméknek. - mondta Jake.
- És hamarabb mint a születésnapod! - világosítottam fel.
- Jéééé tényleg... - nagyon csodálkozott. Én meg azon agyaltam, hogy mit vegyek neki. A szemem sarkából láttam, hogy apa kacsint egyet. Tehát neki van ötlete. Remélem nem csak az hogy ő mit ad, hanem az is hogy ééén mit adjak. Vagy esetleg Alice tud valamilyen jó ajándékot?
Alig láthatóan bólintott.
- Őőő... Mikor újítjuk fel Billy házát? - kérdeztem
- Te nem. Akkor nászúton leszel Jacobbal.- mondta apa.
Jaaaaj.. nászút...khm.. ebbe bele se gondoltam. Persze ebbe bele kellett volna gondolnom. De apa mit szól hozzá? Odapillantottam a szemem sarkából. Jót mosolygott. Nyilván Jakenek is ez járhatott az eszébe.
-Nessie! - szólt anya - hazafelé meglátogathatnátok Zafrináékat!
- Jééé! Zafrinaa! Hogy elfeletkeztem róla! De hazafeléé? Tehát Dél-Amerikába megyüünk? - csillant fel a szemem. O-o. Nyilván valami rosszat mondott anya, mert Jacob úgy nézett rá mint aki legszívesebben megölné.
- Rosszul mondtam. Miután hazajöttetek. - anya nem tudott jól hazudni.
- Tanyaékhoz is el kéne menni! - Csatlakozott hozzánk Carlisle, miközben leült a fehét bőrkanapéra Esme mellé aki felpillantott rajzairól és elmosolyodott.
- Volturihoz nem kéne elmennünk? Ccsakhogy lássák, hogy nem ártottam senkinek. - ha már itt tartunk, úgy gondoltam ezt az ötletemet is bevetem. Hiszen, mi baj lenne belőle?
Nagyon jól emlékszem rájuk. Sápadtak, és szemük vörösségét mintha valami szürkeség takarná, amit emberi szem nem igazán venne észre. Rengetegen voltak, de sokan csak szemtanuként voltak ott. Legjobban Arora emlékszem. Kapzsi, vörösen izzó szemeit az enyémbe fúrta amikor megmutattam neki, hogy növök, és hogy nem vagyok ártalmas. Mindent akar ami új. A farkasokat is házörzőnek használta volna. Viszont volt ott egy lány, aki félelmetesebben nézett ki mint a többiek. Erősen összpontosított ránk, egyre jobban összehúzta a szemét, majd fogcsikorgatva másik barátunkra nézett.
Az emlékek hirtelen öntöttek el, és próbáltam visszarángatni magam a házba. Apa összeráncolta a szemöldökét, gondolom ő is visszagondolt. És akkor egy újabb emlék jutott eszembe... Anya ott feküdt, véresen, és megfogott. Én pedig megharaptam.
Utána Rose vett karjaiba, és akkor láttam meg Jaket először. Már akkor is tudtam hogy mindig szeretni fogom, és hogy rá számíthatok.
Visszarángatta magam a valóságba, és nem hagytam újra elkalandozni a figyelmemet.
Apára sandítottam. Ő fájdalmas arccal nézett maga elé, de senki nem vette észre a hangulatváltozását, kivéve Jasper. Kérdőn nézett ránk, de én csak mosolyogtam egyet, és igyekeztem nyugodt lenni, de ebbe ő is besegített, küldött egy adag boldogságot.
A beszélgetést Alice szakította félbe:
-Hahó emberek! Ha minden igaz, hétvégén megtartjuk az esküvőt! Bella, Rose, Nessie! Azzonnal indulunk ruhát próbálni! Hoztam egyet. Te meg, kutya ülsz, és nem lesed meg!
- Természetesen főnökasszony!
Rose nem jött.
- Hol van Rose? - kérdeztem
- Őőőőő. Emettel van.
Értettem. Mondjuk gondolhattam volna.
Beléptem Alice szobájába. Elakadt a lélegzetem. Ott volt felakasztv egy fogasra egy gyönyrű ruha. Vállatlan hófehér, mell alatt húzott.
- Alice..... Ez...Gyönyörű!
- Igen az. Nem baj, ha megyek? Még külföldről papot kell hivatnom. - hadarta- Esme! Megrajzolnád, és megírnád a meghívókat? Egyedit szeretnék!
- Természetesen! - válaszolt, és már ott sem volt. Gondolom valami papírért ment.
- Késő van!- mondta anya.
Leszaladtam adtam Jakenek egy csókot.
- Szia! Jóéjt! -köszöntem el.
- Jóéjt!Szeretlek!
-Én is szeretlek! pár nap, és esküvő!
Hazamentünk anyáékkal, és bezuhantam az ágyamba. Régi emlékeket kerestem Jacobról. Végül álomba merültem.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés