( Bella szemszöge)

- Bocsánat, hölgyem. – mosolygott rám, egy mackószerű srác.
- Semmi gond. – még mindig alig kaptam levegőt. Igazán lélegzetelállítóan nézett ki. Valami furcsa mégis volt benne. Fehér bőre volt, s zöld szemei, mintha a lelkem legmélyéig próbálnának hatolni. Igazán izmos volt. Túlontúl tökéletes. Bár, Edwardnál még se helyesebb. Ezt azonnal fejezd be, Bella!
- Esetleg, kiengesztelhetnélek valamivel? – villantotta rám hófehér fogsorát. Volt valami lélegzetelállító benne.
- Hahó. – integetett a szemem előtt.
- Mi? – néztem rá értetlenül.
- Esetleg, kiengesztelhetlek valamivel? – próbálkozott újból.
- Nem, köszönöm. – mosolyogtam rá. Elég bénán sikerülhetett. Már az is csoda, hogy meg tudok állni a lábamon.
- Biztos? – viszonozta mosolyomat.
- Hát, ha jobban belegondolok, talán segíthetnél valamiben. Nem találom a majoránnát.
- Á, szóval, csak a gaz szolgálataidra kellek? – nézett szigorúan rám
- Ne haragudj, nem akartalak megbántani. – mégis hogy képzeltem ezt?
- Csak vicceltem. – nevetett rajtam. – Segítek. – kacsintott rám.
Az egész bevásárlás ideje alatt beszélgettem a sráccal, s igazán jól éreztem magam.
- Köszönöm, a segítséget. – raktam be a csomagokat a kocsiba.
- Igazán, szívesen. – mosolygott rám.
- Még be sem mutatkoztam. Bella vagyok. Bella Swan. – nyújtottam felé a kezem.
- Emmett vagyok. Emmett Lautner. – fogott velem kezet. Az ő keze is pont olyan hideg volt, mint az Edwardé. Már megint kezded, Bella!
- Még nem láttalak. Új vagy? – nem volt ismerős. Pedig Forksban mindenki ismer mindenkit.
- Nem rég költöztem ide a családommal.
- Értem. – mosolyogtam rá. Egész végig csak mosolygok. Lehet, hülyének néz. Mondjuk, ő is végig csak nevetett.
- Megihatnánk esetleg később valamit? – nézett rám várakozón.
- Igen, persze. – csúszott ki a számon. Mit csinálsz Bella? A fogadalmad, emlékezz!
- Hol és mikor találkozzunk?
- Ömm, hát én este dolgozom a helyi discoban, szóval…- nem tudtam befejezni a mondatot, mert közbe szólt.
- Este 9 megfelel? – küldött felém egy ezer wattos mosolyt.
- Persze. – mentem bele. –Nekem most mennem kéne. – nyitottam ki a kocsiajtót.
- Akkor este. Szia. – mosolygott rám.
- Szia. – szálltam be a kocsiba, s hajtottam el. Mégis mit műveltem?



    ( Emmett szemszöge)

Miután Bella elment, Alice-ék rögtön ott termettek.
- Na, hogy ment? – kérdezte a kis törpe. Mintha nem tudná?
- Este kilenckor találkozom vele. – vigyorogtam rá.
- Ezt nem értem. Edwardot visszautasította, de neked igent mondott. De miért? – gondolkozott el húgom.
- Egyszerű a válasz. Jobb pasi vagyok, mint az öcsi, és ezt Bella is észrevette.
- Férfiak! – forgatta meg a szemét. – Menjünk haza! De rejtsd el a gondolataidat! Nem szeretném, ha Edward tudomást szerezni erről a kis incidensről.
- Miért? Legalább egy jó kis bunyó lenne belőle. – ettől felvillanyozódtam.
- Eszedbe se jusson! – vágott nyakon húgom.
- Jól van na! De most mégis mit csinálunk? Azt mondtad, hogy nemet fog mondani.
- Nem tudom, Emmett, nem tudom. – nézett rám kétségbeesetten.


  ( Edward szemszöge)

 Mióta Alice-ék hazajöttek, nagyon furcsán viselkednek. Húgom folyamatosan dalokat dúdol, míg Hanna Spongyabobot motyogja magában. Ez nagyon gyanús. Mintha Hanna is tudná, hogy gondolatolvasó vagyok.
- És Emmett hol van? – kérdezi hirtelen húgom.
- Nem tudom. Miután elmentetek, rá 5 percre ő is elhúzta a csíkot vadászat címszó alatt. Persze nem hiszem, hogy 10 perc alatt éhes lett volna, hisz előtte jött vissza. De nem igazán érdekelt hová megy. Legalább addig se idegesít.
- Értem. – felelte Alice. Ez nem megszokott tőle, hogy ilyen szótlan. Itt valami történt vagy történni fog.
- Helló, család. – esett be az ajtón Emmett. Rögtön észrevettem, hogy kontaktlencsét visel.
- Hol voltál? – kérdeztem, mintha csak kíváncsi lennék.
- Erre-arra. – húzta fel a vállát.
- Aha. És hol volt az az erre-arra? – feszegettem tovább.
- Hát, tudod, erre is meg arra is.
1+1 az 2. 2+2 az 4. – olvastam bele a gondolataiba. Ez gyanús. Roppant gyanús. Körbenéztem a nappaliban. Mindenki feszengett. Mi történhetett? Még Hanna is rémülten nézett rám.
- És ti mit csináltatok, Alice? – fordultam húgom felé.
- Hát, csak vásárolgattunk. – úristen! Valami szörnyűség történt. Alice sohasem használná azt a szót, hogy vásárolgattunk.
- És mit is?
- Ezt is, azt is. – gondolatban az ABC-t ismételgette.
- És te jól szórakoztál? – fordultam Hanna felé. Kiesett a kezéből a ceruza.
- Persze.
Spongyabob,spongyabob,spongyabob – hallottam a gondolatait.
- Rendben. – néztem végig rajtuk. Egyszer úgy is gondolnotok kell rá, és akkor lebuktok.
Már este fél 7 van, de még mindig bírják. De nem adom fel.
- Edward, menned kellene. – szól rám húgom.
- Persze, megyek már. – csak én hallottam, hogy felsóhajtottak?


  ( Alice szemszöge)

- Azt hittem, már sohasem megy el. – sóhajtottam fel, miután Edward elment itthonról.
- Már nem bírtam volna tovább. – dörzsölte a fejét Emmett. Tényleg nagyon nehéz volt, nem gondolni arra, hogy Emmett randizik Bellával.
- És most mi lesz? – kérdezte tanácstalanul.
- Elmész a randira.


  ( Edward szemszöge)

Bella tényleg betartotta azt, amit ígért. Nem mosolygott rám, nem beszélt velem, csak ha szükséges volt. Ma azonban mégis olyan más volt. Mintha kivirult volna.
- Szép vagy. – jegyeztem meg, miután leadtam az egyik rendelést.
- Kösz. – nem hiszem, hogy beszélgetni akar velem, de nem adom fel.
- Ma olyan más vagy. Mintha kivirultál volna. – közömbösséget színleltem, de legbelül furdalt a kíváncsiság.
- Randim lesz. – húzta fel a vállát. A hír szíven ütött. Mi? Azt mondta tegnap, hogy nem bonyolódik kapcsolatba, de ma már randizik? Vagy csak engem akart lekoptatni? Az is lehet.
- És megkérdezhetem, hogy kivel? – hogy utána szét tudjam verni a pofáját.
- Vele. – mutatott az ajtó felé, amin belépett bátyám, s a bárpult felé tartott.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés