( Edward szemszöge)

- Hé, Bella. –köszönti bátyám könnyedén, miközben megáll mellettem.
- Emmett. – mosolyog rá. – Hogy vagy?
- Jól. És te? – Emmett is küld felé egy mosolyt. Oké. Miről maradtam le? Szóval ez az, amit ennyire titkoltak. Ne akarják, hogy a kezeim közé kerüljenek!
- Én is jól, köszönöm.
- Ki a barátod? – szakítom félbe ezt az idillt.
- Emmett, ő Edward. – mutatott rám. – Edward, ő Emmett. – mutatott bátyámra. Ó, ha tudnád, hogy mennyire jól ismerem? És, hogy szét fogom ezért verni a pofáját? A jelek szerint Bella nem tudja, hogy Emmett a testvérem.
- Mit kér az úr inni? – küldtem bátyám felé „megöllek, te szemétláda” pillantást.
- Majd én foglalkozom a vendégemmel. Te vidd ki a rendelést! – tolta elém Bella a tálcát. Kénytelen voltam jó pofát vágni, s kivinni az italokat az asztalokhoz.
- Ó, bocsánat. – majdnem ráborítottam egy lányra a coláját. Még szerencse, hogy idejében utána nyúltam.
- Semmi gond. – mosolygott rám. Egész végig csak Belláékat figyeltem. Már fél órája beszélgettek, s nevetgéltek. Mikor visszamentem a bárpulthoz, Bella épp egy másik pincérrel beszélgetett, így kihasználtam a lehetőséget.
- Azonnal húzz a mosdóba! – néztem dühösen bátyámra. Nem válaszolhatott, mert Bella vissza is tért.
- Egy pillanat és visszajövök, csak kimegyek a mosdóba. – kért elnézést bátyám.
- Mi a rendelés? – kérdezte Bella. Nem tudtam figyelni, mert gondolatban már Emmett-et vertem szét.
- Edward! – hallottam meg Bella hangját ismét.
- Mi? – kaptam fel a fejem.
- A rendelést kérdeztem. Minden oké?
- Ömm, nem is tudom. Kimennék a mosdóba, jó?


   ( Emmett szemszöge)

Ez nagyon nem lesz jó. De nagyon nem. Edward totál ideges volt. Azt vártam, mikor ugrik rám.
- Te szemétláda. – lépett be Edward az ajtón.
- Meg tudom magyarázni. – tartottam fel kezeimet.
- Mégis mit? Hogy rámozdultál a csajra, aki tetszik nekem? – a szemei feketén izzottak.
- Nem úgy van, ahogy gondolod.
- Miért, szerinted, hogy gondolom? – tett felém néhány lépést. A francba! Miért vagyunk csak ketten a WC-ben?
- Edward, ne csinálj őrültséget! – lépdeltem hátrébb, mert még mindig közelített felém. Már csak néhány lépésre volt tőlem, de a hátam mögül elfogyott a hely. A falnak ütköztem.
- Alice ötlete volt. Én nem akartam. Tényleg nem. Ő erősködött. Meg akarta nézni, hogy Bella csak téged utasít-e vissza, vagy mást is. Esküszöm, nekem sohasem jutott volna ez eszembe. – mondtam ki egy szuszra.





 ( Edward szemszöge)

Alice! Gondolhattam volna. Neki miben nincs benne a keze? De ezért még számolok vele. Ezt mégis, hogy képzelte? Még ezt a marhát is belekeverte.
- Szóval. – fogtam meg inggallérját. - Most kimész, és mindent bevallasz Bellának. A fülem hallatára. Világos voltam? – néztem vele farkasszemet.
- Igen.

   ( Bella szemszöge)

Mi tart ilyen sokáig? Emmett és Edward már vagy 5 perce bent vannak a mosdóban. Remélem, nem történt velük semmi. Kinyílik az ajtó, s kilépnek rajta mindketten. Végre!
- Már azt hittem, belefulladtatok. – próbálok viccelődni, de mindketten fapofával néznek rám.
- Emmett mondani szeretne valamit. – néz rá Edward a srácra.
- Nos, Bella. Hazudtam neked.
- Mi? Ezt nem értem. – nézek értetlenül Edwardra, de ő csak int, hogy figyeljek.
- Emmett Cullen vagyok. Edward testvére. – néz rám bocsánatkérően.
- Te kérted meg, hogy hazudjon? – támadom le Edwardot.
- Nem. Én vagyok a hibás. Edward semmiről se tudott. – szól közbe Emmett. Visszafordulok felé.
- Ne haragudj! – néz rám bűnbánóan. Felsóhajtok. Tudhattam volna. Túl szép volt, hogy igaz legyen.
- Hagyjuk! – legyintek.
- Tényleg ne haragudj! Nem szándékos volt.
- Mondtam. Hagyjuk! Már nem számít.
- Nos, én akkor megyek. Sziasztok. – búcsúzott el Emmett, s távozott.
- Én tényleg nem tudtam semmiről sem. Esküszöm! – próbálkozott Edward, de kerültem a tekintetét.
- Hagyjuk! Inkább vedd fel a rendelést! – könnyebb lesz így mindenkinek.


  ( Emmett szemszöge)

Ú, Edward nagyon pipa volt. Szerintem komolyan gondolta, hogy bosszút áll.
- Megjöttem! – kurjantom el magam a nappaliban.
- Halkabban! Hanna már alszik. – szökdécsel le húgom a lépcsőn.
- Láttad, igaz? – lépdelt felém bosszúsan.
- Mit? Hogy beköptél? – kever le egy nyaklevest.
- Nagyon ijesztő volt. Ott helyben megölt volna. – védekezem.
- Így csak itthon fog kinyírni mindkettőnket. Ez tényleg jobb megoldás volt, nem mondom.
- Tényleg ki akar nyírni minket? – Edward nem olyan. Edward megbocsátó. Vagyis remélem.
- Azt tervezi, hogyan fogja eltörni a nyakadat. Most azt, hogyan tépi le a karodat. Nem, mégsem! Most a ruháimat vagdossa össze gondolatban. Most a pénzt égeti el a szemünk láttára.
- Akkor lehet, hogy tényleg mérges.
- Á, dehogyis. Te tényleg ennyire hülye vagy? – morog rám húgom.
- Jól van na! Nem lehet mindenki olyan okos, mint te. – nyújtok rá nyelvet megsértődve.



  ( Edward szemszöge)

Bella egész este nem szólt hozzám. Sőt, amennyire csak tehette, elkerült. Mikor vége lett a melónak, én is leléptem a többiekkel. Semmi értelme nem lett volna maradni, hisz úgy sem szólt volna hozzám. Most épp hazafelé tartok. Köszönöm Alice Cullen! Sikerült elérned, hogy még jobban utáljon. Biztos, hogy engem okol a történtekért. De nem baj. Megkapjátok ti, csak érjek haza.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés