Felébredtem reggel teljes nyugodtsággal. Alice berontott.
-Itt a nagy naaaaaaaaaaaaaaaap! - mondta ragyogó arccal.
Elkezdett forogni a gyomrom, szédültem, és a szívem vad táncba kezdett.
- Mi  a baj? - kérdezte zavartan.
- Semmi. - mondtam miközben megpróbáltam összeszedni magam. - Csak.. izgulok- vallottam be.
- Már kezdtem aggódni, hogy beteg lettél... Lényegtelen, nyugodj le, és kezdjünk készülődni - ragyogott fel az arca.
Össze-vissza kent rám mindenféle kenceficét, én meg becsuktam a szemem és megpróbáltam ellazulni.
Hirtelen egy templomban találtam magam, ahol mindenki ott volt, szépen kiöltözve, rajtam meg hatalmas fehér ruha. Elindultam az oltár felé, gondosan ügyelve minden léptemre.
Amikor odaértem Jake mellé elvigyorodott. Gyönyörű mosolyára a szívem ugyanúgy reagállt mint általában.
A pap elmondta a szövegét, és amikor ott jártunk, hogy kimondjuk az igent Voltur vámpírok rontottak be, és nagy káosz alakult ki.
Alice rángatott vissza a valóságba.
- Nessie, jól vagy? - nézett rám gyanúsan.
- Igen, persze, csak rosszat álmodtam.
- Remélem Jacob nem rontja el az esküvőt azzal, hogy estig fent volt a kutyáival. - fintorgott Alice. Tegnap volt Jacobék legénybúcsúja. Sokáig hallgattam az üvöltésüket, és engem is el akartak rabolni, de Alice és Rose elzavarták őket, mondván, mit képzelnek, hogy fog kinézni a menyasszony.
Tovább hallgattam Alice dumáját, és hálát adtam, hogy ő nem gondolatolvasó. Közben azon agyaltam, hogy végül meg hívtuk-e a Volturit az esküvőre. Remélem nem...
- Alice... A Volturik meg vannak hívva az esküvőre?- Bukott ki belőlem a kérdés.
- Igen, persze. Majd pont őket nem hívjuk meg, miközben nemrég életben hagytak minket. Mondjuk szerintem nem jönnek el, de illett elhívni.... -mondta, mondta. - Gyere öltözz fel, utána megcsinálom a hajad.
Belebújtam a csodálatos ruhámba, utána meg elkezdte babrálni a hajam.
-Kééészeeen vagy! - Rikkantott fel.
- Alice, mond, hány óra van?
- Kettő óra lesz nem sokára, úgyhogy még éppen időben vagyunk. Rose, gyere!
Rosalie fellibbent, felrakta rám az ékszereket, majd Aliceszel összenéztek.
-Mi az? Kérdeztem
- Gyönyörű lettél.
-Perszeee! - nem hittem nekik. Egész családom vámpírokból - na jó, és vérfarkasokból - áll, természetes, hogy én vagyok a legcsúnyább, mondjuk, messze felülmúlok minden emberi lényt.
Szerintem - nézett Alice Rosera.
Lehúztak egy hatalmas tülörről egy nagy lepedőt.
És ott állt egy nő, fehér ruhában, gyönyörű hajjal, és sminkkel. Nem, ez nem lehetek én. Talán elmondhatom, hogy kezdtem vámpír szépségűnek érezni magam.
- Hűűű.- elakadt a lélegzetem.
Kopogtattak.
- Gyere be Edward.
Apa lépett be.
- Nem semmi. Indulhatunk?
- Megérkezdek a kutyák?
-Igen.
Kezemet a karjára tettem, és elindultunk...
                                                         

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés