( Edward szemszöge)

- Nem semmi sem oké. Edward, nekem van egy lányom! – mondta szerelmem, mire mi lefagytunk.

Hirtelen azt sem tudtam, hogy mit mondjak, annyira megdöbbentett Bella vallomása. Van egy lánya. De hogyan? Egyáltalán mikor szült? Meg kell tudnom mindent az életéről, és a gyerekéről!

- Mikor szülted meg őt? Hogyan estél teherbe, és mégis kitől?– kérdeztem szerelmemtől. Hangom hallatára, felkapta a fejét, és félelemmel teli szemekkel nézett rám.

- Tizennégy és fél éves voltam – kezdett bele suttogva. Hangján éreztem, hogy fél, jobban mondva retteg, de nem tudtam rájönni, hogy mitől. – A nagynéném akkori barátja Ryan, az egyik nap, amikor Amandának be kellett mennie, dolgozni, megerőszakolt – hirtelen mindent elsöprő harag gyúlt, nem létező lelkemben. Kedvem lett volna kitépni, annak a mocskos állatnak a szívét, amiért hozzá, mert nyúlni, az én két ballábas szerelmemhez.

- Jézusom, Bella! – szörnyülködött Alice, majd barátnője mellé csúszott, és szorosan magához ölelte. Szerelmem próbálta tartani magát, de látszott rajta, hogy pár perc múlva elsírja magát.

- Milyen vele a kapcsolatod? Mikor szoktatok találkozni? – szegeztem neki a következő kérdést.

- Nagyon jól elvagyunk egymással. Úgy tudja, hogy Amanda az anyja, Jackson pedig az apja. Minden karácsonykor, és születésnapkor együtt vagyunk, és ezek mellett, a nyári szünetből, egy hónapot nálam szokott tölteni. A jövő héten, fog megérkezni, és egészen augusztus közepéig marad – mondta a szemembe. Csodálatos, csokoládébarna szemeiből, csakis félelmet tudtam kiolvasni.

- Megtennétek, hogy egyedül hagytok minket, - fordultam a többiek felé.

Ez nem olyan téma volt, amit mindenki szeme láttára akartam tisztázni kedvesemmel. Még a többiek távoztak a nappaliból, nem néztem Bellára. Egyszerűen nem ment. Nem bírtam volna elkeseredett, fájdalommal teli arcára nézni.

- Nem kellett volna kiküldened a többieket – állt fel szipogva Bella. – Előttük is nyugodtan megmondhattad volna, hogy többé nem akarsz látni.

- Miről beszélsz? – néztem rá zavarodottan. Miért akarnám őt elküldeni? Ez a pár óra is szenvedés volt, amit kénytelen voltam nélküle eltölteni.

- Hogy, hogy miről beszélek? Edward, nekem van egy gyerekem, pedig még csak tizennyolc éves vagyok! Senkinek nem kellenék, így, ez mindketten nagyon is jól tudjuk – mondta sírva. – Megkérhetnélek valamire? Viseld gondját a családodnak, és mondd meg nekik, hogy szeretem őket, hogy hiányozni fognak! Te pedig keresd meg azt a lányt, aki igazán boldoggá tud, tenni, aki melléd való. Sajnálom, hogy nem én lehetek ez a személy! – simított végig az arcomon. Nem akartam elhinni, hogy azt gondolja, hogy már nem kell nekem, mert van egy gyereke.

- Bella, ettől nagyobb hülyeséget, még soha nem hallottam tőled! – húztam magamhoz. – Te vagy az a lány, aki igazán boldoggá tud tenni! Nem zavar, hogy van egy lányod, sőt, örülök neki, hogy a világon szaladgál, egy olyan kisgyermek, mint amilyen te vagy! – mondtam, és megcsókoltam. Tudtam, ezzel a tettemmel, végleg megnyugtattam őt arról, hogy kell nekem.

- Szeretlek Edward!

- Én is szeretlek, kicsi Bellám! Egyébként, hogy hívják a lányodat? – kérdeztem, és az ölembe ültettem őt.

- Patricia Shepard. De mindenki csak Pattynak hívja.

- Kicsi Patty – mosolyodtam el.

- Mennyire hasonlít rád?

- Bevallom, nem tudom pontosan megmondani. Apuék, mindig azt mondják, hogy a viselkedése nagyrészt az enyémre hasonlít. Viszont külsőleg teljesen, Swan nagymamára… hasonlít. Elképesztő, hogy szinte minden szeplőjük, vagy apró kis foltjuk, ugyanolyan – miközben mesélt ásított egye, tehát nyilván fáradt lehet, amin a mai nap után nem is csodálkozom. Felvittem őt a szobájába, és elküldtem mosakodni. Amíg kedvesem fürdött, én az ablakhoz sétáltam.

Fájdalmat, boldogságot és gyűlöletet éreztem. Gyűlöltem azt a szemétládát, amiért megerőszakolta szerelmemet, de valami oknál fogva jó érzéssel töltött el, hogy kedvesem teherbe esett, még ha ilyen úton is. Tudtam, hogy énáltalam sohasem tudná megtapasztalni az anyaság örömeit. Mégis, nem egészen így képzeltem el szerelmemet, amint szülővé válik. Ez a verzió túlságosan durva volt, az ő világához kívülről nézve. Most, gondoltam bele, hogy korán mennyire kellett neki felnőnie, és sajnáltam őt ez miatt. Nem ilyen gyermekkort érdemelt volna.

Nagyon kíváncsi voltam rá, hogy milyen is a kislánya. Biztos ugyanolyan gyönyörű, mint az édesanyja. Valamiért eluralkodott rajtam az érzés, hogy gyereket akarok. Nem tudom, hogy honnan jött, de úgy éreztem, gondoskodnom kell Bella gyermekéről. Vajon szerelmem megengedné, hogy gyermeke apjaként tekintsen rám? Edward, verd ki a fejedből ezt a hülyeséget! Bella azt sem mondta, hogy találkozhatsz a lányával! Most, így belegondolva megérteném őt, ha nem engedne a kislánya közelébe, hiszen senki sem szeretné, ha a lánya egy szörnyeteggel találkozna. Sajnos tovább nem tudtam gondolkozni ezen a témán, mert kedvesem, épp most lépett ki a fürdőszobából.

- Edward, mi a baj? Olyan fejet vágsz, mintha szenvednél – lépett mellém aggodalmasan Bella.

- Semmi bajom, kicsim, csak gondolkoztam – próbáltam megnyugtatni.

- Ki vele! Min gondolkoztál, ami miatt ilyen szomorú lettél? – fordított magával szembe.

- Csak arra gondoltam, hogy milyen lenne ha Patty, az én lányom is lenne. De tudom, ez nem valósulhat meg, így inkább az foglalkoztatott, hogy vajon elfogadna-e apjának? Biztos, hülyének nézel, hiszen nem is fogsz a közelébe engedni – néztem rá szomorúan.

- Te, most azt akarod mondani, hogy képes lennél velem nevelni Pattyt? Tényleg el tudnád őt fogadni lányodként? – kérdezte, miközben könnyek gyülekeztek a szemébe. Meghatottam volna?

- Igen, ha megengeded! – suttogtam.

- Tudod, mindig is attól féltem, hogy nem fogom tudni elmondani a lányomnak, hogy ő az én gyerekem. Féltem tőle, hogy apa nélkül nőne fel. Féltem, hogy rossz, szülő leszek – vallotta be aggodalmait.

- Nem kell félned! Ameddig csak akarod, addig én itt leszek melletted! – ígértem meg, és megcsókoltam.

Először csak puhatolózva térképeztem fel, kedvesem száját, de pár másodperc múlva, szinte már el sem lehetett volna szakítani minket egymástól.

- Ne szomorkodj, kedvesem! Négy nap múlva, megérkezik a lányod – mosolyogtam rá.

- Tévedsz! A lányunk fog megjönni! – suttogta, és újból megcsókolt.

- Bella! – szakadtam el csodálatos ajkaitól, mire ő bosszúsan felsóhajtott.

- Mi lett azzal a szemétládával?

- Miután megerőszakolt, ott hagyott egyedül, és elment valahova. Két óra múlva talált rám Amanda. Azonnal felhívta apáékat, és apa elintézte, hogy körözést adjanak ki ellene. Három napjukba telt, mire össze tudtak annyira szedni, hogy bevigyenek a kórházba. Az orvos nagy nehezen megvizsgált, majd kijelentette, hogy terhes vagyok. Felírt gyógyszereket, amiktől elvetélhettem volna, de én nem akartam őket beszedni. Úgy gondoltam, hogy nem a baba ehet róla, hogy megfogant, ezért nem érdemli meg, hogy bántsam őt. Kiszöktem az utcára, utána pedig a közeli park felé vettem az irányt, hogy majd ott nyugtom lesz, de tévedtem mivel Ryan is éppen ott tartózkodott. Szerencsére apáék követtek, és így nem tudott még egyszer megerőszakolni, viszont felhergelte Charlie-t, aki lelőtte őt. Valamelyik temetőbe, oszladozik, így nem kell attól tartanom, hogy tudomást szerez Pattyról, és elveszi tőlem.

- Szerencséje, hogy már halott! – sziszegtem a fogaim között.

- Edward nyugi, van most fontosabb dolgunk is!

- Igaz, kell még egy szobát építeni a házhoz – jelentettem ki halálos nyugalommal, és elégedetten figyeltem szerelmem elképedő arcát.

- Minek kell, még egy szoba? – nézett rám csodálkozva.

- Azért, mert Pattynak kell, egy hely ahova nyugodtan elvonulhat.

- Igazad van fiam, de mi mást találtunk ki nektek a többiekkel – szólalt meg, Carlisle az ajtóból. Eddig észre sem vettem őt, és a többieket, akik apám háta mögött sorakoztak.

- Mire akartok kilyukadni? – kérdezem tőlük.

- Úgy gondoltuk, hogy jót tenne nektek egy kis nyugodt környezet, ezért építettünk nektek a közelben egy kis házat – mondta vigyorogva Alice, majd a kezembe nyomott egy lakáskulcsot.

Bellával való közös életünk, első lépcsőjét tartottam a kezembe. Tudtam, hogy csak most jön a neheze, de ha sikerül elérnem a lépcsőfok tetejét, akkor én leszek a világon a legboldogabb vámpír.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés