A nap unalmasan kezdődött,Charlie már korán elment,én pedig úg gondoltam most jó lenne ha elfuvarozna,semmi kedvem nem volt vezetni.Sohajtottam majd felkaptam a kabátom és kiléptem a zuhogó esőbe. Bepattantam a járgányba és óvatosan elindultam az iskola felé.
Mikor megérkeztem láttam hogy Angela és Mike-a két legjobb barátom-vár rám a menza ajtajában toporogva,gyorsan kikászálódtam az autómból majd eltotyogtam a rám várakozókhoz.
-Szia Bella-köszöntott Angela,Mike csak biccentett egyet majd elindult a Töri terem felé.Angela és én a Spanyolra igyekeztünk,amint beértünk a terembe én helyetfogalaltam padtársam,Jenna mellet-aki nem mellesleg gyűlöl engem,bár fogalmam nincs róla hogy miért.A tanár belekezdett a mondókájába,de én nem figyeltem rá,kinyitottam a füzetem és a margón kívülre mintákat rajzoltam.Jenna megláthatta mert halkan odasúgta-Beköplek!-majd kezét felemelte és rázta.Gyorsan becsuktam a füzetem és figyeltem Mr.Thomson-t.
-Igen Jenna?Talán a kérdésem szeretné megvalaszolni?-lepődött meg a tanár.
-Nem,nem...én,tudja csak annyit...szerettem...-nem fejeztem be a mondatot mert Mr.Thomson képe elvörösödött majd elfordult.
-Akkor ne szólaljon meg-mondta neki végül.Próbáltam visszafolytani feltörni készülö kacajomat,többé-kevésbé sikerült is.Jenna mérgeseket pislogott,de mára letudta a témát.Csengettek,de amint elkeztünk szedelőzködni Mr.Thomson csendre intett-Kérlek várjatok egy percet.A holnapi napon új diákok jönnek az iskolába-mondta hevesen látva a többi gyerek unott arckifejezését-Csak ennyit akartam,Köszönöm.

Lassan ballagtam a következő órámra Angela mellett.Út közben összefutottunk Mike-al,és egészen a nap végéig-kivéve az órák alatt-azt tervezgettük hogy elmegyünk moziba,Mike meg akarta hívni Jenna-t mire én és Angela is hangosan felkiáltottunk-Nehogy!-Mike értetlen arcot vágott,de annyiban hagyta a dolgot.
A nap végére teljesen kimerülten dőltem be az ágyba,Charlie-nak steak-et föztem burgonyával,tudtam hogy az a kedvence.Addig-addig forgolódtam az ágyban a mai napot összegezve míg el nem aludtam.

˝Álmomban egy réten jártam,sok vírág,fa,és egy gyönyörű patak,szép álom volt,de egyszer csak vége lett,a rét helyét átvette egy sötét terem egyetlen lámpával a plafonon.A terem közepén egy szék állt,nem ült rajta senki,ekkor megjelent egy férfi az ajtőban,bezárta majd felém közelített.˝

Hirtelen ültem fel,teljesen kétségbe voltam esve,aztán rájöttem hogy csak egy álom volt,a valóság az hogy itt ülök a szobámba,csurom vizesen-gondolom megizzadtam-és szaporán veszem a levegőt.Az órára pillantottam; hajnali fél hatot mutatott,ideje felkelni.Halottam ahogy apám már a földszinten van és járkál.Kikászálódtam az ágyból,felkaptam a neszeszerem,és elindultam zuhanyozni.Gyorsan felöltöztem majd lesiettem Charlie-hoz.
-Horgászni mész apu?-kérdeztem ruháit látva.
-Igen Bells,akarod hogy bevigyelek a suliba?-kérdezte,és én kapva-kaptam az alkalmon-igent mondtam.Megreggeliztünk,aztán irány az iskola.Jézusom!Ma új diákok jönnek,remek!Még valaki aki elkerül majd.
Charlie lerakott a kapuban,alig volt két-három kocsi a parkolóban az egyik ki is tűnt a többi közül,egy ezüst színű volvo állt az én megszokott helyemen.Ma nem esik,de a nap sem süt,még jobb.Leültem az egyik kinti padhoz és vártam hogy megérkezzenek barátaim,amíg várakoztam elővettem a matek könyvem és próbáltam az anyagra koncentrálni-nem sok sikerrrel,végül meguntam és besétáltam az első órámra,spanyolra.Angela is megérkezett,odaintett és leült a helyére,valahogy kellemes volt,valaki mintha hiányozna.Hát persze!Jenna.Nem láttam sehol,de őszintén szólva örülök is neki.  Egész délelött sütkéreztem a boldogságban,de ahogy beléptünk a menza ajtaján földbe györerezett a lábam.Egy gyönyörűséges lány és mellette az univerzum leghelyesebb pasija,álltak velem szemben.Lesütött szemmel kikerültem őket,s helyet foglaltam szokásos asztalunknál.
-Mike,végre itt vagy!-kiabált Angela-Azt hittem nem is jössz ma suliba.
-Bocsi,dolgom volt-vonta meg a vállát-Egyépként mi újság.Találkoztatok már az új srácokkal?-kérdezte fölényesen.
Csak bólintottam.Felálltam a helyemről és elsétáltam-Bocsi,de most megyek.
Elindultam a biológia labor felé,hál' Istennek egyedül ülök,helyet foglaltam majd kibámultam az ablakon,úgy sincs más dolgom.Felsóhajtottam.
-Valami gond van?-kérdezte egy elbűvölő hang.Úgy megijedtem hogy felpattantam,aztán észbekapva gyorsan visszaütem és válaszoltam az új fiúnak.

-Öhm..nem...dehogyis-fulladoztam.
-Bocsáss meg ha megijesztettelek,a nevem Edward Cullen-mutatkozott be.
-Én...Bella vagyok,Bella Swan-motyogtam majd újra elmerültem az erdő tanulmányozásában,de alig két perc telt el mire újra megszólalt.
-Bella-mondta újra bársonyos hangján.Felkaptam a fejem és rápillantottam gyönyörű krétafehér arcára.
-Tessék?-kérdeztem egy percnyi csend után.
-Nem lenne kedved körbevezetni?-mosolygott.A lélegzetem is elakadt,na ne!Edward azt kéri tőlem hogy vezessem körbe?Mégis mit mondjak?És ez a mosoly...
-Szívessen-csak ennyit bírtam kinyögni,s hálát adtam az égnek hogy bejött Mr.Banner.

Az óra után felálltam és elindultam az ajtó felé,Edward követett.Sokan megbámultak,de nem nagyon érdekelt,főleg akkor nem mikor egy ilyen Görög Isten sétálgat mellettem.Megmutattam neki minden termet,bár úgy felstett mindha már rég tudná és csak engem akar megismerni.
-Edward!-kiáltott az a lány akivel az ebédlőben összefutottam-Hol voltál?Rosalie már menni akar. Ó,szia-vett éeszre végül-Alice Cullen vagyok-vigyorgott rám.

-Én Bella-kszöntem-És bocsássatok meg,de mennem kell.Sziasztok.

Elballagtam a parkóló felé,és csak ekkor jutott eszembe valami fontos.Ma apám hozott be,sóhajtottam,akkor sétálok egy jót.Az eső azonnal zuhogni kezdett,mostmár felnyögtem.
-Nincs kocsid?-halottam Alice hangját a hátam mögül.Megpördültem.
-Dehogy nincs!Otthon.-fújtam.Erre csak felkacagott,karonragadott majd magával húzott az ezüst volvo felé.-Mit csinálsz?-kérdeztem félve.Hova visz?
-Hazaviszlek.Vagyis Edward,én csak be ülök melléd-mosolygott,és be ültettet a kocsiba,hiába ellenkeztem muszálj volt.-Edward elvisszük Bella-t-ez inkább volt kijelentés mint kérdés.

-Hogyne.-mondta majd beszálltak a kocsiba-Bella merre laksz?
Szépen elmegyaráztam neki,és elég volt egyszer is,nem kérdezett vissza.Alice belefogott a mondókájába én pedig halgattam,hamar megérkeztünk,de mire kiszálltam mosolyogva köszöntem el.Alice igazán kedves lány.
Besétáltam a házba,felkattintottam a villanyt és egy óriásit sikítottam vendégem láttán.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés