Kate és Edward álltak mögöttem, és ahogy rápillantottam Edwardra önkéntelenül elnyílt a szám a hiányos öltözete láttán. Az egyik nadrágszára térdig fel volt szakadva, az ingje pedig… Nos, abból csak a gombok maradtak meg.

- Mi az Bella bébi, talán bejön Ed új öltözéke? – incselkedett Em.

- Ó. Ő Edward? Pedig már kezdtem azt hinni, hogy hazatérésem örömére kaptam egy Chippendale fiút – kerültem ki a kérdést.

- Hogy ez nekem miért nem jutott eszembe eddig soha? – nevetett Kate.

- Nem éltél még annyit együtt Emmettel – vágta rá Jasper.

- Edward azt hiszem te el akartad magyarázni a dolgokat neki nem? – biccentett felém Alice.

Edward egy percig kérdő tekintettel méregette húgát, majd egy vállvonás kíséretében megfogta a kezem és elkezdett felfelé húzni.

- Szia! – mosolygott csibészesen.

- Aha – motyogtam. Még mindig a felsőtestén legeltettem a szememet.

- Két hét, nem több – mondta Kate, miközben lesétált Alice-hez.

- Ne igyál előre Bella és Edward bőrére. Már szeptember óta ezt csinálják – ült le Emmett a tévé elé.

- „Mert mi csak barátok vagyunk” vagy van egy jobb „Nem vehetem el a szerelmétől” - idézett minket Alice.

- Senkit sem zavar, hogy halljuk? – kérdezte Edward a lépcsőfordulóból.

- Nem – válaszolták kórusban.

Elindultam a szobánk felé, de Edward nemet intett a fejével és behúzott egy számomra ismeretlen helységbe. A szoba, amiben álltunk, félig üres volt.

- Ez volt az előző szobád? – kérdeztem.

- Igen – mosolyodott el valamin. – Foglalj helyet – mutatott a szőnyegre.

- Igazán nagyon köszönöm – pukedliztem és kecsesen lehuppantam.

- Hm – szorította össze a szemét valamiért. – A magyarázat.

- Hagyd csak. Nem fontos, ha nem akarod – vontam meg a vállamat.

- De akarom – vágta rá.

- Ezt másra kellene mondani Edward! – kiáltott fel Emmett.

- Nem akarok bele gondolni, hogy mire. – Edward erre a megjegyzésemre csak helyeslően bólogatott.

- Menni fog. Azt hiszem. Szóval Mohamed…

- Chris – javítottam ki automatikusan. – Bocs.

- Igen, akkor Christopher nem gondolt rólad olyan ocsmányságokat, mint Mike szokott, de ezt elmondani az ő reszortja. A lényeg az, hogy engem minősített bizonyos szavakkal, amik nagyon az elevenembe találtak és felkaptam a vizet és rámorogtam.

- Mit mondott? – szaladt ki a számon illetlenül, de a kíváncsiság eluralkodott rajtam.

- Letöketlenezte! – kiáltott fel megint Em.

- Nem megmondtam, hogy fogd be? Most mehetünk el „vadászni”. – Szinte hallottam Jasper utolsó szavánál a macskakörmöket.

- Akkor ruhákat vadászni megyünk. Irány a pláza fiúk! – mondta Alice lelkesen és láttam lelki szemeimmel, ahogy Kate és Rosalie helyeslően bólogatnak.

- Pá édeseim – köszönt el Kate azzal távoztak is.

- Valami olyasmit is mondott, de az lényegtelen. Szóval pont azokat mondta, amik úgy érintettek engem és rámorogtam, és mivel ő még újszülött…

- Bunyó lett a vége. Világos. Ennyi a nagy sztori? – kérdeztem.

- Nem elég? Vagy még az öl táncodat is akarod? – nevetett fel jókedvűen.

Komolyan mondom, meg is fontoltam az ajánlatot és majdnem igent mondtam, de kopogtattak az ajtón.

- Nem gond, ha erre kicsit később tértek rá? – kérdezte.

- Gyere be, nekem úgy is át kell öltöznöm – hívta be őt Edward, ő pedig kisétált.

- Szent a béke? – A hangomon hallatszódott a meglepettség.

- Ja, Edward jó arc, csak túl makacs ahhoz, hogy meglássa mi is zajlik pontosan – ködösített.

- Akkor, most a te meséd jön.

- Igen. Először is leszögezem, hogy nem vagyok meleg – mosolygott rám.

- Sejtettem – nevettem fel.

- Tényleg nem gondoltam rólad rosszat, maximum egyszer, de csak azért, mert nem látlak. De nem is ez e lényeg. Azt mondtam Edwardnak, hogy egy tökfej, amiért ti ketten még mindig külön vagytok és, hogy megérdemli ezt az örökös szenvedést, amit okoz saját magának. De – már ne is haragudj – nem csak ő az idióta, hanem te is.

- Ne kezd el már te is Chris – kérleltem.

- Mesélek neked egy történetet. Ennek nincs szép vége, itt sincs happy end, de rá fog vezetni a dolgokra.

- Hallgatlak. – Tényleg nagyon felkeltette az érdeklődésemet.

- Van egy fiú. Hívjuk Ricknek. Rick mindössze húsz éves, de fiatalabbnak néz ki. Már tizenhét éves kora óta együtt jár egy lánnyal. Hívjuk a lányt Nathalie-nak.

- Téged nem idegesít, hogy egyes szám harmadik személyben beszélsz magadról? – kotyogtam közbe. Ő csak elmosolyodott és folytatta.

- Imádtam Őt. Nath volt a mindenem. Az eljegyzésünket karácsonykor tartottuk, amikor tizenkilenc évesek voltunk. Létezésem legboldogabb pillanata volt, amikor igent mondott, pedig csak egy éve jártunk, de tudtam, hogy Ő az igazi és nem kell nekem soha senki más. Sokáig nem mertem megkérdezni, hogy eljönne-e velem randizni. Nath hitt a sorsszerűségben és szerintem ezért is jött el velem végül mégis. Minden reggel találkoztunk a kávéautomatánál és minden reggel rám mosolygott. De soha nem szóltam hozzá, mindig csak távolról figyeltem. Körülbelül a harmadik héten megszólított, ami annyira meglepett, hogy véletlenül leöntöttem kávéval és mondtam, hogy kifizetem a ruhát, de ő csak annyit mondott, hogy inkább hívjam meg és jöjjek el holnap is. Minden reggel találkoztunk a kávégép előtt és aztán kiböktem, hogy lenne-e kedve velem vacsorázni. Azt mondta, nem nincs kedve, de szívesen lenne a barátnőm. Az esküvő előtti napokban mind a ketten nagyon bevoltunk zsongva és megláttam a beszédének egy részét. Az állt benne, hogy az igaz szerelem – akárhogy is küzdünk ellene – mindig utolér. Mi mindig, újra és újra találkoztunk a kávégépnél. Edward elmenekült Forksból mégis újra találkoztatok itt. Ez sorsszerű.

- Egy, hogy tértünk át ránk ilyen gyorsan. Kettő, nem értem a lényeget. Három, Edwardra ugyanúgy tekintek, mint rád.

- Egy, ez egy párhuzam akar lenni. Kettő, a lényeg az, hogy ne habozz soha. Az esküvőt mindig toltuk egy kicsit a munka miatt, tudod. Aznap nagy dugó volt, és mikor kiszállt a kocsiból a menyasszonyi ruhájában egy türelmetlen terepjárós elütötte a szemem láttára. Életem szerelme a szemem előtt halt meg, csak azért, mert nem akartam kihagyni egy megrendelést sem – komorodott el és fanyar mosoly ült ki a szájára. – Ezzel nem azt akarom elérni, hogy sajnálj, de ne szalaszd el Edwardot. Szeretitek, egymást mindenki látja.

- Hármas pont. Edward valóban jóképű és kedves és én is nagyon kedvelem, de téged is kedvellek Chris.

- Akarod, hogy bebizonyítsam, hogy őt szereted? – húzta csintalan mosolyra az ajkait.

- Bizonyítsd – vágtam rá óvatlanul.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés