Hangokat hallottam magam körül, de még nem voltam teljesen magamnál. Olyan mintha Edward hangja lenne. Igen, milyen bársonyos. Szeretem Edward hangját, olyan kellemes. Várjunk csak Edward hangját hallom? Akkor most vagy ő jött Denaliba vagy én mentem Forksba. Ahh megint csak a kétségek. Azt hiszem, elég jól vagyok, most már. Behuppant mellettem a fekvő alkalmatosság és egy langyos kéz simított végig az arcomon. A bőrének sima, selymes tapintása volt. Kinyitottam a szemem és Edward ült mellettem. Hirtelen ültem fel és hőköltem hátra.
- Nyugalom! Nem akarlak bántani. – a hangja most még selymesebben csengett. Mindent jobban láttam és érzékeltem.
- Vámpír lettem! – jött a felismerés majd egy nagytükörhöz szaladtam. Ami ott fogadott attól teljesen elképedtem, káprázatba illetve kétségbe estem. A hajam gyönyörűen fénylő fekete hajkorona lett. A hajam a derekamtól lentebb ért és fénylett. A bőröm még a megszokottabbnál is fehérebb. Ettől fehérebb már nem is lehetnék. Magasabb lettem, és azt kell, hogy mondjam, hogy csinosabb. Amitől kétségbe estem az a szemem színe volt. Karmazsinvörösben játszott az egykor gyönyörű kék színű szemem.
- Ez nem lehet. – nyögtem halkan, majd fel s alá rohangáltam a házban.
- Lia! Semmi gond nincs. Ülj le és beszéljük meg! – szólt rám Eleazar. Nem érdekelt, ki akartam menni a házból, mert úgy éreztem, hogy a percen megfulladok. Azonban amikor megindultam az ajtó felé, akkor Edward és Eleazar állta el az utamat. A torkom mélyéről iszonyatos morgás tört fel, amitől még én is megijedtem. Ezt a pillanatot használtál ők ki, amikor egy kissé elterelődött a figyelmem, fogtak és leültettek, majd a karomat szorosan hátrakötözték. Egyáltalán nem tetszett a helyzet, folyamatosan ficánkoltam de sehogy sem lett jobb.
- Ki tette ezt veled? – kérdezte Edward aki velem szemben ült. Dühösen fújtattam.
- Ha tudnám, akkor már rég kinyírtam volna. – morogtam.
- Elég erős vagy. Hazajössz velem! – jelentette ki.
- Hogy mi? Nem megyek haza! Ott van Tanya. Nem megyek haza! – hadartam el egy szuszra.
- Figyelj, ugye nem akarsz itt szétcincálni valakit? Hazajössz velem és megtanítalak mindenre, amit csak tudnod kell. – válaszolt nyugodtan Edward, velem ellentétben, aki tajtékzott a dühtől.
- Nincs szükségem a segítségedre! Menj haza! – mondtam neki.
- Rendben hazamegyek, de nélküled nem. Ha hazajössz velem, akkor ígérem, hogy Tanyát leállítom, ha piszkál. Különben is Lia, most már vámpír vagy te is. Akármikor leállíthatod te magad is. – felelt egyszerűen.
- Legyen! Hazamegyek. De hozzád Edward Antony Masen Cullen nem fogok szólni, azért mert elrontottad a vakációm. – tettem egy ígéretet.
- Eleazar kikötöznél? – néztem rá esdeklően.
- Persze, ha csak nem áll szándékodban elszökni. – Megráztam a fejem, ő pedig eloldozott.
- Akkor mehetünk? – kérdezte Edward, mire én csak bólintottam. Elköszöntem a Denaliaktól és beültem a kocsiba. Edward indított és nekivágtunk az útnak. Remek kb. egy óra autóút Edwarddal. Nem szólok hozzá.
- Hogy történt ez az egész? – kérdezte, de én elengedtem a fülem mellett a kérdését.
- Tényleg nem fogsz hozzám szólni? – kérdezte kissé dühösen. Nem válaszoltam, várt pár percet majd megszólalt.
- Úgy látom nem. – válaszolt az előbb magának feltett kérdésére.
- Akkor majd beszélek én. – mondta, mire én megforgattam a szemem ő, pedig nevetni kezdett.
- Nos most, hogy vámpír lettél nagyon…hmm….szép lettél, mármint ne érts félre az előtt is, az voltál de így még gyönyörűbb lettél. – Most komolyan udvarol nekem Edward Cullen? Mereven az utat néztem.
- Nem akartalak zavarba hozni, bár attól, hogy nem látszik rajtad, tudom, hogy így van. – Milyen öntelt.
- Hogy te mekkora egy öntelt alak vagy! – förmedtem rá.
- Nyertem! – szólalt meg újra.
- A fenébe is. – szitkozódtam, mert megszegtem az ígéretemet.
- Ettől független még nehogy azt hidd, hogy elfelejtem, ahogy viselkedtél velem régebben és most. Most pedig tönkretetted a vakációm a Tanya mentes övezetben. – tisztáztam a dolgokat.
- Tanya mentes övezet. Ez tetszik, van humorod. – mosolygott.
- Hogy történt? Ha elmondanád, akkor könnyebb lenne. – Gondolkoztam, hogy elmondjam-e de megteszem.
- Hát elmentem sétálni este egy sövényen keresztül, ami a városba vezetett. Először csak lépteket hallottam, majd felbukkant előttem egy sötét alak. Többször is el akartam menni előle, de túl gyors volt. Majd megharapott de képzeld előtte még bocsánatot is kért. Aztán ott hagyott, én pedig átvoltoztam. De te, hogy kerültél ide? – Erre igazán kíváncsi voltam.

- Alicenak látomása volt, de túl későn értem ide. Egyből Eleazarékhoz mentem, így már ott voltál. Meg kell, hogy mondjam, hogy amikor megláttalak nagyon kétségbe estem de, egyben le is nyűgöztél. Az átváltozásod alatt egyszer sem ordítottál fel, pedig tudom milyen érzés, és én férfi létemre többször is felordítottam de te, törékeny lány létedre csak csendben tűrted. Miért nem tetted? – kérdezte majd rám nézett.

- Hát nem tudom, csak tűrtem. Azokra a dolgokra gondoltam, amik szépek voltak az életemben. Szerintem tereltem a saját figyelmemet. – motyogtam magamnak.

- Megtaláljuk a vámpírt, aki átváltoztatott és végzünk vele. – lett kemény a hangja.

- Nem hiszem, hogy ez ilyen könnyen fog menni. – mondtam elkeseredve.

- Hát igen az újszülötteknek, minden nagyon nehéz. – Megint lekezelően bánt velem.

- Hogy lehetsz ilyen? Hagyj békén, és ne szólj hozzám! – vágtam be a durcát újra.

- Most megint mit tettem? Jó akkor nem szólok hozzád, hidd el én tovább, bírom, mint te. – motyogott magának. Még hátra volt egy kicsi az útból, de tényleg nem szóltunk egymáshoz. Rövidesen megérkeztünk a Cullen házhoz.

- Lia! Annyira örülök, hogy visszajöttél. – ugrott a nyakamba Alice.

- Én is örülök, hogy újra itt vagyok. – mondtam, és szerintem könnyeztem volna, ugyebár ha tudtam volna. Mindenki köszöntött, majd bementünk és el kellett mondanom, hogy, hogyan lettem vámpír. Emett mondott pár csípős megjegyzést a külsőmre, de nem is csípős, hanem inkább perverz volt.

- Jól érzem, hogy ti ketten valamiért nem szimpatizáltok egymással? – kérdezte Jasper, mire mi Edwarddal szúrósan méregetni kezdtük egymást.

- Tönkre tette a vakációmat. – adtam be a derekam Jazzhez fordulva.

- Mindig duzzog. – panaszkodott Edward is.

- Oohh Edward ugyan már! Itt vagyok én neked. Nem kell egy ilyen kis senkiházival foglalkoznod, mint ő. – mondta Tanya majd megcsókolta Edwardot. Nem tudom mi lett velem, de az agyamra vörös köd telepedett és nem láttam senki mást csak is a célpontot, Tanyát, aki épp Edward nyakán csimpaszkodott. Egy szempillantás alatt letéptem róla, és a falhoz nyomtam. Körülöttem kiáltások hallatszódtak de nem érdekelt, most csak Tanya volt előttem.

- Ha még egyszer, ilyen szavakat fogsz hozzám vágni akkor darabokra foglak szedni. Ne feledd Tanya most már én is, vagyok olyan erős, mint te, ha nem erősebb. Eddig tűrtem, ezután nem fogok! – vicsorogtam, majd elengedtem és felmentem a szobámba. Miután beértem rögtön utánam cipőtalpkopogást hallottam a padlón. Majd megállt az ajtóm előtt és kopogott. Mondtam, hogy szabad mire Jasper jött be hozzám.

- Szia! Jöhetek egy kicsit beszélgetni? – kérdezte, mire invitáltam, hogy foglaljon helyet. Leült az ágy szélére majd beszélni kezdett.

- Örülök, hogy újra itt vagy, bár meglepődtem, hogy így találkozunk újra, hogy te is olyan, vagy mint én vagy mi. – Miközben beszélt a szemembe nézett, ahogy szokás.

- Én sem gondoltam, hogy így fog alakulni. – rántottam meg a vállam.

- Tudom. De az előbb figyeltelek és az érzéseid. Tudod nem csak düh volt benned, hanem mintha egy kicsi féltékenység bujkált volna benned. Szerintem, ezt az válthatta ki amikor Tanya megcsókolta Edwardot, meg hát Tanya beszólása is tetőzte az egész kialakult helyzetet. – Erre nem számítottam, hogy lelki elemzést fog nekem tartani.

- Mire akarsz célozni? – kérdeztem csípősen.

- Semmire, csak furcsa vagy nekem mostanság. – válaszolt Jasper összeszűkített szemekkel.

- Már, hogy a mennydörgésbe ne lennék furcsa?! Jött egy fickó, akinek éppen játszadozni támadt kedve. Vámpír lettem és minden megváltozott. És te még azt mondod, hogy furcsa vagyok? – törtem ki.

- Igazad van. Bocsáss meg. De pont erről beszélek, olyan hirtelen változik a hangulatod, pont, mint Edwardnak. – A mondat végére elmosolyodott.

- Na ne célozgass itt nekem! – Most már tényleg dühös voltam.

- Valld be Lia! Ha csak egy nagyon kicsit is, de bejön neked Edward. – Fortyogtam a dühtől.

- Te is tudod, hogy meghallhatja ezt a beszélgetést, különben meg neki ott van Tanya, és most pihenni szeretnék, de csak, hogy ne járj a nyakamra nem haragszom rád, ezek után sem, ezt csak azért mondtam, hogy, nehogy beletiporjak a lelkivilágodba. – vágtam hozzá, de ő csak mosolyogva méregetett, majd kiment a szobámból. Én lefeküdtem az ágyra, majd azon kezdtem el gondolkozni, hogy mégis, hogyan keveredtem bele ebbe az egészen képtelen helyzetbe.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés