|
8. fejezet
2010.08.06. 22:31
8.fejezet
Jól - adtam a kimért választ. Nem néztem rá, nem is kellett, így is éreztem kutató tekintetét magamon. Már vagy 2 óra is eltelt, de pókerarcomat végig sikeresen fenntartottam. Mikor feloszlott a társaság, Rose elment Emmel, Carlisle dolgozni, ezúttal Esme is elkísérte, a denali klán tagjai vadászni indultak. Mindenki elvonult csak 3an maradtunk a szobában, Edward, Tanya és én. Tanya kihasználva a lehetőséget, finoman megérintette Edward kezét. Arcom eltorzult és már bántam, hogy Jasper elment. Edward Tanyára kapta kérdő tekintetét. De nem húzta el a kezét..újabb döfés. Úgy éreztem, el kell innen mennem. Minél messzebbre… a fájdalom áttört a nyugalmon, amit Jasper küldött, mielőtt elhagyta volna a szobát. Felálltam a kanapéról, de a fájdalom szinte megbénított. Összecsuklottam a kanapé előtt, de mielőtt földet értem volna valaki elkapott.
- Hagyd, majd én! - hallottam Jasper hangját, majd nyugalomhullám öntött el.”Edward te idióta mit műveltél?!” – hallottam Jasper gondolatait mikor felkapott és bevitt a szobámba.
- Bella jól érzed magad? - kérdezte Edward.
-
- Ne haragudj Bella, nem kellett volna magadra hagyjalak.- kezdte Jasper miután letett.
- Ugyan, semmi baj, nem a te hibád - modntam és egy mosolyt erőltettem az arcomra.
- Bella, én nem kérdem mi bajod. De azt hiszem, nem kéne ma iskolába menned…
- Semmi bajom Jazz,.megyek iskolába! Tanya.. szóval ő is..?
- Tanya is jön…
- Ó értem…végül is, mit számít...?! - mondtam és egy műmosolyt nyomtam. - gyere, menjünk! És Jazz, köszönöm...
- Nincs mit Bella! Tudod hogy szívesen segítek, de szerintem meg kéne beszélnetek ezt Edwarddal… Na de induljunk, a többiek már lent várnak… - mondta, majd biztatás képen megszorította kezemet.
Lementünk és én direkt Alice kocsijába ültem, míg Tanya Edwardhoz ült. Újabb döfés… Alig 10 perc alatt megérkeztünk az iskolához. Amint kiszálltunk Edward elém állt.
- Bella beszélhetnénk? - kérdezte.
- Nincs miről beszélnünk! - adtam a megint csak kimért választ, de persze könnyű volt így, hogy rá se néztem, majd erőt vettem magamon és kikerülve őt, arrébb mentem. Egyszer csak Mike srác állított meg.
- Szia Bella – szólított meg és halottam Edward halk morgását, mire akaratlanul felé fordítottam tekintetem, de ő gyilkos szemekkel Mike-ot figyelte. Tanya pedig, nyugtatás képpen megfogta Edward karját. Még egy döfés.. majd a nyugalom elönt… Hálás pillantást küldtem Jazz felé.
- Szia Mike- nyögtem ki végül.
- Izé... őő beszélhetnénk négyszemközt? - kérdezte pironkodva. Fogalmam sem volt mit akarhat tőlem. De még mielőtt reagálhattam volna, Edward elém állt és hihetetlen hideg hangnembrn elküldte Mike-ot.
Hogy merte?! Mi köze hozzá hogy mit csinálok?! Úgy döntöttem utána megyek Mike-nak, ha másért nem is, de jól esett, hogy Edward féltékeny volt. Edwardnak nekimenve odafutottam Mike-hoz.
- Ne haragudj! Nem tudom mi baja. Miről akartál beszélni?
- Óh... semmi gond... hmm... hát... izéé... arra gondoltam... hogy... hát, hogy... nem lenne-e... kedved... esetleg... eljönni velem a bálra? - nyögte ki nagy nehezen.
- A bál....? Hmm... hát nem is tudom - mondtam, majd hátrafordultam és láttam Edward dühödt arcát és azt is, hogy tanya belekarolt… újabb döfés…- Tudod mit Mike? Dehogynem, szívesen elmegyek veled!
- Igen???? - lepődött meg elég látványosan, majd észbe kapott. - Öhh... Rendben, köszönöm akkor majd beszélünk, de most sajnos mennem kell, szia! - mondta majd eliszkolt. Visszamentem a többiekhez, kerülve Edward tekintetét, majd elindultunk órára. Tanya persze velünk tartott, így órán beült közénk. Próbáltam az unalmas tanórákra koncentrálni, de egyszerűen nem ment. Éreztem Edward tekintetét magamon és mikor odafordultam, Tanya épp vagy megérintette, vagy egy nem létező porszemet söpört le válláról. Erre Edward reakcióját már nem vártam meg. Döfés, döfés, döfés hátán… mire végre vége lett az óráinknak, úgy éreztem magam, mint egy woodo baba, amit agyonszurkáltak.
Az ebédlő fele mentünk mikor Mike megállított.
- Szia Bella! Nem lenne kedved ma a mi asztalunkhoz ülni?
- Szia... Hát nem is tudom... - Alicere tekintettem, mire ő kezével intett, hogy menjek oda - ne haragudj Mike, de ez most nem fog menni, majd legközelebb... - mondtam és felvillantottam bájos mosolyomat
- Rendben, akkor majd legközelebb. És Bella, akkor fél 9re megyek érted, rendben?
- Persze, az úgy remek lesz. Szia Mike! Köszöntem el és leültem a Cullen család asztalához. Mind furcsa képpel bámultak rám. kivéve Tanyát. Az ő arcán csupa elégedettséget láttam. Edward arca meggyötört volt. De vajon miért? Ott van neki Tanya, én csak egy játékszer voltam, akkor meg nem mindegy neki mit teszek? Miután „megebédeltünk”, Alice karon fogott Jasperrel.
- Azt hiszem, ideje lesz elbeszélgetnünk Isabella Cullen! – mondták egyszerre, majd beszálltunk a kocsiba.
- Mégis miről?
- Ugyan Bells, érzem, hogy lelkileg össze vagy törve... totális űr... mintha kitépték volna a szívedet... és ha Edwardra nézel, gyűlöletet érzel, hatalmas fájdalmat, amit még én is alig birok elviselni, pedig csak a töredékét érzem…és mérhetetlen nagy szerelmet… elárulnád végre miért van ez? És hogy miért mész randira Mike Newtonnal?
- Befejeznéd az analizálásomat Jazz?
- Bella mi csak aggódunk érted… - kezdte Alice – kérlek, mondd el nekünk, mi történt!? Rossz rád nézni. Csak segíteni szeretnénk. Na, gyerünk, csak nem lehet ennyire rossz!
- De igen Kicsim, sajnos ennél is rosszabb, érzem, nem tudom, hogy bírod elviselni ezt a fájdalmat Bella - mondta Jasper.
- Nem tudtok segíteni... és erről igazán nem szeretnék beszélni! És miért zavar titeket ennyire, hogy elmegyek Mike-kal arra a vacak kis bálra?
- Rendben nem kell nekünk elmondanod, ha nem szeretnéd... de mi lesz Edwarddal?!
Azt hiszem, beszélnetek kéne…
- Nincs miről beszélnünk! – mondtam határozottan, majd kipattantam az épp leálló autóból és a szobám felé vettem az irányt, de megtorpantam mikor láttam, hogy Tanya feláll, hirtelen Edward előtt terem és… igen… megcsókolja őt. Újabb döfés… éreztem, ahogy a fájdalom megbénít. Lehunytam a szemem és csak annyit éreztem, hogy a lábaim összecsuklanak, majd a világ legszebb hangja kiáltja aggódva a nevemet.
- Hagy Edward, majd én - hallom Jazz hangját újfent, és érzem, ahogy felnyalábol a padlóról és felvisz az emeletre, majd a szobámban letesz az ágyra és a fájdalom helyébe mérhetetlen nagy nyugalom kerül. Még idefentről is hallom Edward dühöst kiabálását:
- Mégis mit művelsz Tanya?! Elment az eszed?! Mi jutott eszedbe? Szállj már le rólam! - mondta dühös morgások közepette.
- Bells … Jobban vagy? – zökkentett ki Jasper.
- Miért, nem érzed? Ne haragudj hogy mindig bajt okozok… - mondtam égnek emelve tekintetem.
- Ugyan már, kezdem megszokni, hogy felszedjelek a padlóról...J De, igazad van, csak gondoltam illedelmes leszek - felelte nevetve és, furcsa lehet, hogy Jasper hatására, de az én számra is mosoly került.. S ekkor betoppant Alice.
- Na végre mosolyogsz BellaJ - mondta szintén mosolyogva - gyere, kiválasztjuk a báli ruhádat - mondta, majd szavait tett is követte, kezemet megragadva felhúzott az ágyról és a gardrób felé vettük az irányt. Kiválasztott nekem egy királykék, V kivágású báli ruhát, majd a hozzá illő kiegészítőket. Mikor felvettem, alig ismertem magamra… Alice a hajamat és a sminkemet is megcsinálta, így egy teljesen más arc nézett rám a tükörből.
- Őöö Bella, mondanom kell valamit! – motyogta lehajtott fejjel kedvenc hugim.
- Húha az arckifejezésedből ítélve, valami nem jó hír, ugye? – kérdeztem némi gúnnyal a hangomban.
- Hát.. attól függ honnan nézzük...
- Bökd már ki végre Alice!
- Hmm hát rendben. Felhívtam Mike-ot. És megmondtam neki, hogy sajnálod, de mással mész a bálra… ne haragudj, de így lesz a legj...
- ALICE!!!! Mégis miért tetted? Miért avatkoztál ebbe bele?! Mégis kinek lesz így a legjobb? Partner nélkül megyek a bálra, hát ez csodás, köszönöm szépen!!! - mondtam, majd kibaktatva a szobából a lépcső felé vettem az irányt. Ott viszont megtorpantam mert megláttam Edwardot. Tekintete csak úgy égetett… Istenem milyen jól áll neki a szmoking. Áhh miket is beszélek neki minden jól áll.
- Gyönyörű vagy! - mondta kábán.
- Köszönöm… - válaszoltam alig halhatóan.
- Leszel a partnerem a bálon Bella?
- Neked Tanyával kell menned!- adtam kimért választ és elfordítottam róla tekintetem, majd nagy levegőt véve, kikerültem őt, illetve csak akartam, mert amikor elhaladtam mellette, elkapta karom és maga elé fordított, mire én lehajtottam fejemet. Nem bírtam volna rá nézni, túlságosan is fájt volna.
- Mi történt Bella? Miért csinálod ezt? – kérdezte kétségbeesetten, majd mutató ujjával felemelte államat, tekintetem magáénak követelve, de én még mindig nem néztem rá. - Mivel haragítottalak így magamra? Nem adsz valami támpontot? – kérdezte. Mire engem elöntött a méreg.
- Hogy mi bajom?! Még kérded?! – kirántottam magam karjai közül, majd nyugalmat erőltettem magamra és alig halhatóan megszólaltam - menj Tanya már biztosan vár! – majd faképnél hagytam és visszamentem a szobámba. Alig telt el fél perc és Alice nyitott be.
- Nézd Bells, sajnálom... Tényleg, esküszöm, többet nem csinálok ilyet! Meg tudsz nekem bocsátani? - hangja el-el csuklott, miközben beszélt. Csak nem sírt?
- Persze... tök mindegy, ez csak egy vacak bál nem igaz? - mondtam és magamra erőltettem egy mosolyt. A kedvenc hugicám a nyakamba ugrott és megölelt, majd miután lekászálódott rólam így szólt:
- De Bella mindenféle képpen el kell jönnöd a bálra, nem hagyom, hogy itthon maradj!
- Honnan veszed, hogy azt terveztem?
- Tudod, jövőbelátás…
- Ja…tényleg meg is feledkeztem róla. Nem, Alice döntöttem… nem megyek el... nem lenne semmi értelme…
- Semmivel nem tudlak meggyőzni, hogy gyere?
- A-a, ez veszett ügy! Nem megyek sehova… De te mulass csak jól Jazzel! – mondtam és a mondat végére mosoly került az arcomra... még nem az az igazi, de már közel járt hozzá
- Biztos? Oké, de ha meggondolnád magad, akkor csak csörögj rám és hazajövök érted, rendben? De biztos hogy itthon akarsz maradni egyes-egyedül? Tudod Carlisle-lék sem lesznek itthon... visszakísérték a denali klánt és egy hétre ott is maradnak, csak Tanya marad itt…
- Semmi baj Alice, kibírom, hidd el! néha nem árt egy kis magány nem igaz?
- Te tudod... de most mennem kell vigyázz magadra! - mondta, majd egy puszit nyomott arcomra
- Te meg mulass jól
- Meglesz –kiáltott vissza
Miután hallottam, hogy a kocsik kigördülnek a garázsból, fogtam magam és átöltöztem.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés