10. fejezet

Bella szemszöge

Isten tudja mióta ültem már ezen a réten és csak úgy rázott a zokogás. Hogy is hihetném el neki? Bárcsak igaz lenne! Mennyivel egyszerűbb lenne a dolog…és akkor éreztem, hogy valaki gyengéden a vállamra teszi a kezét. Megfordultam és Rose arcával találtam szemben magam.
- Te meg mit cisnálsz itt?- kérdeztem döbbenten
- Azt hiszem ideje elbeszélgetnünk..

• Mégis miről? Nem hiszem h most akarnál bájcsevegni velem.. ne törd magad.. eldöntöttem.. elmegyek… vissza volterába... így lesz a legjobb.. mindenkinek…
• Kehh.. gondoltam h elmenekülsz.. a legjobb…? Mégis kinek Bella? Tanyanak? Most te tényleg szabad utat adsz neki?hagyod hogy elvege életed szerelmét?-kérdezte dea kérdések végére hangaj kissé megemelkedett
• Miért akarsz „segíteni nekem”? hiszen ki nem állhatsz..
• Az lehet hogy enm vagyunk puszipajtások.. lehet h téged nem birlak. De edwardot szeretem.. a bátyám ..és ő veled érzi jól magát.. amióta itt vagy annyira boldog… sosem láttam még iylennek..de ha most elmész.. nem is tudom mi lesz majd vele.. és ezt nem hagyhatom …így sose hittem hogy ezt valah kimodnom neked.. kérlek maradj itt.
• Nem tehetem….
• Miért nem?
• Tanya miatt.. nem ronthatom el az életét..
• Tanya miatt?!?! Te most teljesen idióta vagy? Tanya és edward között nincs semmi és soha nem is volt…
• Tessék?
• Jól hallottad. Ez a magamutogató nőszemély(ezek szerint nem bírja őt) rengetegszer bepróbálkozott edwardnál.. de még mielőtt te jöttél volna is edward mind untalan, visszautasította őt.. minden egyes alkalommal…
• És én nem hittem neki…
• Hát igen.. ezt csúnyán elrontottad… - hallottam meg Alice hangját a hátunk mögül
• De még nem késő helyrehozni.. edward szeret téged..na menj már.. – folytatta Rose.
• Köszönöm…-mondtam majd megöleltem a megszeppent Rose-t de ő állta a sarat és sután visszaölelt. Mjad egy gyors puszit nyomtam alice arcára és futottam is vissza szerelmem felé..mikor beértem a házba és megéreztem hogy a szobájában van.igy nagylevegőt vettem és bekopogtattam az ajtaján. de nem kaptam választ így beléptem, mire ő felpattant az ágyról és megállt előttem kb 3 lépésnyire
• Beszélhetnénk?-kérdeztem félénken mire ő csak bólintott.-Sajnálom- mondtam lehajtott fejjel, mire ő közelebb jött és gyengéden megemelte a fejemet az államnál fogva.
• Elmész?
• Tessék?
• Láttam alice látomását…azt tervezed hogy elhagysz.. elbúcsúzni jöttél?
• Ezt akarod edward? Menjek el?- kérdeztem de ha már tudtam volna rég sírtam volna de ő nem válaszolt csak hátat fordított és az ablak fele nézett. -értem.. szóval ez az amit szeretnél. Hát… akkor isten veled..edward….-mondtam és úgy éreztem ezzel a mondattal a szívem is meghalt. De erőt vettem magamon és kimentem a szobából. Mikor elértem a lépcsőhöz nem bírtam tovább a lábam összecsuklott a fájdalomtól és lerogytam a földre majd könnyek nélküli zokogásba kezdtem,egyszer csak azt éreztem hogy nyugalom telepszik rám felnéztem és jazz együttérző arcával találtam szembe magam.
• Akarsz róla beszélni?- kérdezte
• Elmegyek- mondtam olyan halkan hogy még aámpír fülnek is halk volt.
• Hova? De ht miért?
• Vissza volterába.mert így lesz mindekienk legjobb.
• És edward?vele mi lesz??? –a neve hallatán újra elöntötte szívemet a fájdalom.
• Nem hiszem hogy érdekli. Már eldöntöttem… elmegyek…
• Akkor leglább maradj addig míg vissza nem térnek carlisleék hogy eltudj tőlük köszönni..kérlek Bella…
• Rendben.. maradok.. de csak aegy hétig..
• Köszönöm – mondta fivérem majd megölelt.- minden rendbe jön majd hidd el
• Ugyan.. nem hiszek a csodákban…- mondtam, majd kibontakoztam az ölelésből, és felmentem  aszobámba..gondolkodni…

(edward szemszöge)

eltelt 4 nap és én még mindig s szobában ücsörögtem…gondolkoztam…hát elmegy… a szerelmem a szívem és az életem… hiába mondtam volna hogy azt akarom hogy maradjon úgyse hiszi el nekem hogy nincs köztem és tanya között semmi…bárcsak itt maradna…bárcsak meggondolná magát… bárcsak…szeretne…istenem már most hiányzik pedig csak egy szobával van arrébb. Hallom, ahogy szaggatottan veszi a levegőt.. csak nem sír?

• edward… már 4 napja ki sem mozdulsz a szobádból, ahogy Bella sem.. kijönnél végre?- kérdezte alice újra. .nem válaszoltam.. felesleges lett volna. .ugyan abban a testhelyzetben feküdtem 4 teljes napja.
• EDWARD! HA NEM JÖSZ KI BETÖRÖM AZ AJRTÓT ÉS NEM VICCELEK:- kiabálta húgom és mivel nem válaszoltam kedvenc húgom már be is törte az ajtó ígéretéhez híven- edward… már 4 napja… Bella sem jön ki a szobájából és látom hogy azt tervezi elmegy.. tanya nyomát elvesztették Rose-ék. istenem hajlandó lennél reagálni bármit is?! Kérlek mond már el hogy mi történt…
• Elmegy..- suttogtam
• Ha nem csinálsz semmit így van elfog menni!! Beszélj vele kérlek miután visszajött renben?
• Elment? -kérdeztem döbbenten
• Igen jaspernek sikerült kiráncigálnia a szobából.. azt mondta friss levegőt megy szívni.. kiment a rétre.. a ti rétetekre…
• Semmi értelme nem lenne beszélni vele...nem hisz nekem.. nem szeret… bár mennyire is fáj.. ez az igazság…
• Te komolyan nem beszéltél Bellá… – és láttam hogy húgom tekintete elhomályosul.. olvastam a gondolataiban és láttam bella volt a réten…egyedül…sírt…majd megjelent egy másik vámpír tanyaval...elkapják.. az idegen a nevén szólítja…ismeri?…megragadja a karjánál fogva…
• „Mondtam hogy egyszer az enyém  leszel édes- mondja az idegen
• Eressz el te gyilkos.
• A te engedetlenséged miatt haltak meg.. a te hibád volt… - és láttam bella arcát elönti a fájdalom
• Akkor ahogy megállapodtunk vidd el őt innen minél messzebbre… és soha többet ne lássam.- mondta tanya, mire Bella kirántotta kezét majd megütötte tanyat.
• A te hibád, miattad nem vagyunk együtt edwarddal!De tudod mit? Tessék elérted a célod elmegyek.
• Helyes… végre beláttad mi a jó neked… na gyere cica. .-nyúlt felé az idegen
• Elmegyek de sohasem leszek a tied!!!!!!!!! SOHA! - mondta szerelmem majd megütötte őt
• Ha így álunk nincs más választásunk.. sajnos Bella…az időd lejárt…”.- mondta tanya majd rátámadt Bellára… az idegen pedig segített… ne tüzet raknak… ne… Bella próbál harcolni…túlerőbe vannak … a tűz már ég és…
• NEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEE- húgom sikítása ébresztett fel, ara lettem figylems hogy mindketten zihálunk.

Szolja a többieknek én előre megyek- mondtam és már futottam is a rét felé.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés