(12.fejezet)

• Nem telt bele sok idő és valaki az ajtómon kopogtatott
• Gyere –mondtam
• Hát itt vagy…
• Nézzétek… nagyon sajnálom… higgyétek el -mondtam halkan, láttam hogy alice lehajtott fejjel áll az ajtóban. szóval nem bír a szemembe nézni
• Azt hiszed ez  elég? Egy egyszerű sajnálom.. szerinted a szüleidnek elég lenne? Sajnálom anyu és apu hogy megöltelek titeket?- jasper olyan rideg hangnemben beszélt.. megijedtem tőle.. de tudtam hogy igazat mond.. a fájdalomtól üvölteni tudtam volna.
• Sajnálom…igazad van…
• Ennyi?! Ez minden amit mondani tudsz? Megölted a saját szüleidet.. gyilkos vagy…- az utolsó szava tőrként a szívembe döfött.
• Ne..kérlek…. ne… - nyökögtem zokogásomtól majd térdeimre hajtottam a fejem és ringatni kezdtem magam.
• Mi az Bella rossz hallani az igazságot? Fejezzem be? Bár lett volna lehetőségük ennyit mondani a szüleidnek…
• Ne….nem bírom
• Fájdalmas ugye? Bár előbb gondolkodtál volna el ezen…- döfés döfés döfés a fájdalomtól mozdulni sem tudtam… annyira fájt hogy a levegőt venni sem tudtam. úgy éreztem fájdalom…összetör… és ekkor hirtelen hatalmas nyugalom öntött el. Nem néztem. Fel.. de hallottam hogy jasper kiált egyet és összeroskad.. „miért segít nekem? Talán megszánt?”
• ELÉG! MEGMONDTAM, HOGY EZT NEM TEHETITEK MEG! – kiáltotta a világ legszebb hangja.. nem tudtam kire dühös ennyire még mindig nem mertem felnézni. Majd éreztem hogy átölel, és én megrezzentem a hirtelen jött légkör változástól.. hát még mindig szeret? Így is hogy tudja hogy gyilkos vagyok?- NÉZD MIT TETTÉL VELE!- kiáltotta dühösen majd elkapta jazz nyakát
• Ne haragudj Bella…- kezdte jasper- ne haragudj.. ez egy erőpróba volt..nem bírtam elviselni azt a sok fájdalma és bűntudatot ami benned van. Így aliccel kiokoskodtuk hogy ha előhozzuk a legnagyobb fájdalmadat legerősebben… és képes vagyok téged lenyugtatni már nem fogom annyira érezni fájdalmad.. és segíteni tudok.. kérlek ne haragudj…
• Tessék? Nem értem – vallottam be őszintén…- igazad volt egy gyilkos vagyok semmi más….
• LÁTOD MIT MŰVELTETEK?! – ordította edward majd nekinyomta jaspert a falnak.
• ELÉG! –kiáltottam majd kettőjük között teremtem aliccel agyidőben.
• Álljatok félre…
• Nem.-mondtuk egyszerre
• Kicsim kérlek.. tényleg maradj most ki ebből..könyörgöm nem akarom hogy bajod essen…-mondta jazz de alice hajthatatlan maradt.. – hát jó te akartad- és egyszer csak alice mint aki elájult összeroskadt de én még időben elkaptam leraktam az ágyra majd vissza álltam közéjük
• Menj arrébb Bella
• Nem nem tehetem. Nem bánthatod őt edward.. nem ugorhattok egymásnak egy olyan kis csekélység miatt mint én…és különben is.. teljesen igaza volt
• Nem nem volt igazam…Senki sem gondolja így muszáj volt ezt mondanom mert különben nem tudtam volna előhozni a legnagyobb fájdalmadat.. nem vagy bűnös a szüleid halálában… nem a te hibád.
• Akkor.. ti nem gondoljátok azt…?
• Nem- vágta rá edward határozottan- és neked sem kéne.
• Kössünk egyezséget…megpróbálom elhinni a lehetetlent miszerint nem az én hibám a szüleim halála… és cserébe te elengedett japsert
• Lehetetlent?
• Kérlek…
• Hajj…rendben- majd elengedtem fivérünk nyakát- menj el innen aliccel és egy ideig ne kerülj a szemem elé…
• Köszönöm … és Bella.. nagyon sajnálom hogy ilyen aljas módszerekhez kellett folyamodnom…- mondta lehajtott fejjel
• Nem történt semmi…-feleltem és hallottam hogy edward halkan felmordul mögöttem.Majd jasper aliccel a karjábn elhagyta a szobát.
• Jól vagy? – kérdezte
• Igen… - mondtam lehajtott fejjel, de még így is láttam hogy bólint egyet majd kimegy. Összeroskadtam.. szóval nem tart bűnösnek.. de nem szeret? Hogy is hihettem hogy egy olyan csodás ember..illetve vámpír mint ő majd belém szeret?? Ostoba ostoba Bella…Elkell innen menned… ő is ezt szeretné…így lesz a legjobb…mindenkinek… gondoltam majd a ruhás szekrényből kivettem pár ruhát és a hátizsákomba pakoltam.. legvégül a szüleim képét pakoltam el… majd mivel az a kék ruha ami edwardnak annyira tetszett nem fért már el magamra vettem mivel kedves emlék fűzött hozzá… majd utoljára körlnéztem a szobámba és fájó szívvel kiléptem onnan épp lefelé tartottam a lépcsőn és láttma hogy az egész családom..ilettve cullenek midn lent vannak kivéve esmét és carlisle-t. mindenki csodálkozva tekintet fel rám kivéve Őt.. Edward szemébe csodálat, értetelnség sé fájdalom vegyült.
• Köszönök mindent… - kezdtem hangom igy is meg meg csuklott…
• Bella…? Mit csinálsz hová mész? – kérdezte alice fájdalmasan.
• Vissza.. volterába… így lesz midnekinek a legjobb…- mondtam majd edwardra tekintettem szemébe fájdalom és düh… lecsapott egyet az asztalra mi összetört majd kiviharzott a szobából…Az életem.. a szívem.. mindenem eltűnt vele együtt…döfés döfés döfés…gondolatmenetemből japer ordítása zökkentet ki majd hőn szeretet fivérem a padlóra rogyott..Mire Em felkapta onnan és a kanapéra helyezte.
• Mi történt mi baja?- kérdeztem kétségbeesetten..
• Bella menj beszélj edwarddal..kérlek…én ezt már nem bírom.. – suttogta jazz..
• Tessék? Nincs miről beszélnünk.. ő is azt akarja hogy elmenjek…. –feleltem és amint ki mondtam ezeket.. döfés döfés döfés.. majd jazz megvonaglik …
• Jazz –sikított fel egyszerre Rose és alice….és akkor végre leesett.. jazz azért van ilyne rosszul mert érzi a fájdalmam.. de valami nem stimmel.. azt mondta..hogy most már könnyen kezeli az enyémeket ..akkor..edwardnak fájna ez ennyire?…. gondoltam majd utána eredtem szerelmemnek.. meg is találtam őt … Fejét térdeire hajtva háttal ült nekem..
• Edward? – kérdeztem félénken mire ő rám emelte arany tekintetét amiből csak úgy sugárzott a fájdalom…Felállt majd felém fordult.
• Gyönyörű vagy – suttogta ha tudtam volna biztosan elpirultam volna…

(Edward szemszöge)

• gyönyörű vagy- suttogtam. Hogy lehet valaki ennyire tökéletes mint ő?! Fájt rá néznem, mégis muszáj volt… most látom utoljára.. nem akarok egy pillanatot sem elveszíteni tökéletességéből..
• Beszélhetnénk? –zökkentet ki majd közelebb lépett és én nem hátráltam.
• Elmész? – kérdezte
• Csak ha ez az amit akarsz… - felelte lehajtott fejjel. Döbbenten néztem rá. Hogy hiheti, azt hogy én ezt akarom? Nem tudja hogy a világon mindennél fontosabb nekem?!
• TE mit szeretnél Bella?
• Elég közhelyesen fog hangzani de nem érdekel… téged…- hát ő is szeret..erre a gondolatra akaratlanul is mosolyognom kellett..- Pff.. meg ne tapsoljalak?- kérdezte némi gúnnyal a hangjában mire ráeszméltem, hogy legalább 5perce állhattam ilyen önelégült mosollyal előtte.mire nagy nehezn levakartam magamról a vigyort… - Sajnálom.. annyira sajnálom.. bíznom kellett volna benned.. nem kellett volna elhinnem tanyanak.. és a szüleim is.. én annyira sajná… -hadarta egymás utána  szavakat mire én magamhoz húztam majd megcsókoltam, mire ő habozás nélkül viszonozta ezt a gesztust.
• Szeretlek Isabella Voulturi! Mindennél jobban. Hozzám jössz feleségül? – tettem fel térdelve ezta kérdést. Mire szerelmem egy pillanatnyi habozás után a nykamba ugrott és afülembe suttogta
• Igen, igen igen….Örökkre veled…- majd csókkal pecsétetük szavait.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés