- Nessie…? – kérdezte rekedten.

Nem akartam itt maradni vele, hogy még nagyobb bajt okozzak neki. De egyedül se hagyhatom. Hogy lehetek ilyen szörnyeteg?! Azt bántani, aki felnevelt? Aki átölelt és megnyugtatott, amikor valami butaságot tettem? Hát jól cserbenhagytam. Így köszönöm meg neki azt a sok szép emléket, amit adott? Nem volt kötelező felnevelnie. Igaz, hogy megígérte anyának, de simán lepasszolhatott volna egy gyermekotthonba. Most, hogy eszembe jutott szinte minden a gyerekkoromból még jobban megszerettem Jake-et. De lehet, hogy Ő már annyira sem szeret, mint mielőtt megharaptam volna, és ez fájt. Szinte égetett a gondolat, hogy Jake egyedül hagy, és Alice-ékkel elköltöznek valami jó messzi helyre, távol tőlem.
- Nessie, jól vagy? – kérdezte Jake. Még Ő kérdezi tőlem, hogy én jól vagyok-e?! Mindjárt összeesik, és még miattam aggódik? Meg fog halni az isten szerelmére! És erről, majd csak én tehetek!
- Figyelj, Nessie! Nagyon sajnálom, hogy utánad jöttem. Én nem akartalak zavarni, meg minden, csak annyit akartam mondani, hogy nem bánom, ha Matt mellett fogsz dönteni. Teljes mértékben megértem. Nem kell emiatt marcangolnod magad és bűntudatot érezned. Ezért úgy döntöttem, hogy elköltözök egy időre. Matt és a többiek vigyázni fognak rád. Csak elköszönni jöttem – az utolsó mondatot már suttogta.
Az agyam zsibbadni kezdett. Összeestem és elkezdtem könnyek nélkül zokogni. Nem bírtam felfogni, hogy itt hagy, bármilyen értelemben. Mert, vagy meghal, vagy elköltözik. Csak bőgtem, mint egy buta kis liba, aki azt se tudja mennyi, egyszer egy. Csak néztem, ahogyan kicsúszik a kezemből az irányítás. Hallottam a lépteket. Távolodik. Nem hagyhatom, hogy csak így elmenjen, meg kell állítanom. Miért nem fáj mindene? Miért nem haldoklik? Hisz megharaptam nem?! Már teljesen átváltoztam nem igaz?! Nem öregedem többé, és teljesen vámpír lettem. Megpróbáltam felállni, több-kevesebb sikerrel. Ekkor, már Jake nem volt sehol. Futottam és futottam a fák között. Egyre csak ez zakatolt a fejemben:
Épp most haldoklik, és te nem tehetsz SEMMIT!
Vettem egy mély levegőt, ami egy kicsit égette a torkomat, de jó értelemben és megpróbáltam az illata alapján megtalálni. De nem kellett tovább rohannom, mert egy fa tövében ült, fejét a mohás törzsnek támasztva. Még mindig sírtam. Legalábbis a szemem bizsergése ezt támasztotta alá. Jacob szomorúnak tűnt. Azt hiszem nem vett észre, mert az előtte levő napsütötte rétet figyelte és, mintha magában beszélt volna. Nagyon halkan beszélt, még vámpírhallással is alig hallottam.

~Jake szemszöge~

Csak ültem és vártam valami csodát, ami megmondaná, mi lenne a helyes. Itt hagyjam egyedül, amíg az a megbízhatatlan korcs vigyázna rá, míg én majd’ bele pusztulnék a hiányában, vagy maradjak mellette tudva, hogy biztonságba van, de ezzel még több fájdalmat okozva Nessie-nek.
- Nem hagyhatom, hogy szenvedjen. Ezt a döntést, muszáj volt meghoznom és jól döntöttem. Itt hagyom, elmegyek jó messzire, Alice-ék vigyáznak rá. Jaj, Bella! Sokkal könnyebb lenne, ha itt lennétek. Miért kellett meghalnotok?! Rám bíztad Őt is, pedig tudhattad volna, ez mennyi galibát fog okozni! Sajnálom, hogy most megszegem az ígéretem, miszerint vigyázni fogok rá – suttogtam magamnak, ezzel megerősítve azt, hogy helyesen cselekszem.
Hallottam, ahogy egy faág megreccsen. Odakaptam a fejem és megláttam Nessie-t. Elkezdett hátrálni egyre gyorsabban és gyorsabban. Míg végül megbotlott egy kiálló gyökérben és elesett. A rétnek azt a részét nem árnyékolták be fák, ahová esett. A nap rásütött csodás testére és tompán szikrázni kezdett. Gyönyörű látványt nyújtott. De egyvalami elvonta a figyelmemet ragyogó testéről. Az, hogy szája lefelé görbült és szeme szomorú volt. Gyorsan elkezdett hátrafelé csúszni. Úgy nézett ki, mintha félne tőlem. Felálltam a fa tövéből és közeledni kezdtem felé. Azt hiszem, ez nem volt valami jó ötlet, mert még gyorsabban próbált előlem menekülni, míg felállt és elfutott.


~Nessie szemszöge~

- Jaj, Bella! Sokkal könnyebb lenne, ha itt lennétek. Miért kellett meghalnotok?! Rám bíztad Őt is, pedig tudhattad volna, ez mennyi galibát fog okozni! – Még mondott valamit de én már nem hallottam. Tudtam, hogy csak egy púp vagyok a hátán!
Elkezdtem hátrafelé lépkedni, de ráléptem egy ágra, ami súlyom alatt megreccsent.

Jake felkapta a fejét. Észrevette, hogy ott vagyok és elindult felém. De én csak tovább hátráltam, egyre szaporázva lépteimet. A tudat, hogy nem szeret, belém hasított.

Amilyen ügyetlen vagyok (még vámpír létemre is) megbotlottam valamiben és szépen eltaknyoltam. A napfény rá esett a bőrömre, és tompán csillogott. Jake elbambult valamin, és én ezt kihasználva próbáltam ülve, hátrafelé csúszkálni. Egyszer csak elkezdett közeledni felém Jacob, de én minél messzebb akartam tőle kerülni. Nem akartam a közelébe kerülni, nehogy a végén rávessem magam. Felálltam és elkezdtem olyan gyorsan futni, amilyen gyorsan csak tudtam. Én szeretem Őt, de ha Ő nem, akkor tényleg úgy lenne a legjobb, ha elmenne. Így nem lennék a terhére. Muszáj megmondanom neki, hogy engem nem zavar, ha itt hagy és nyugodtan elmehet. Persze őrjítően hiányozni fog, de erről jobb, ha nem tud. Elkezdem lassítani, míg a végén megálltam. Hallottam, hogy nemsokára ideér. Addig össze kell szednem magam. A léptek egyre hangosabbak lettek, majd már nem hallottam őket. Megállt.
- Jake, beszélnünk kell. – Rám nézett a nagy, barna szemeivel és meginogtam a döntésemben. – Figyelj, engem nem zavar, ha elmész innen. Tedd azt, ami neked a legjobb. – Mikor ezeket a szavakat mondtam, megpróbáltam mosolyogni. Remélem, nem veszi észre, hogy ez csak egy mű mosoly, mert legszívesebben rácsimpaszkodtam volna, és addig bőgtem volna, míg itt nem marad.
- Nessie, az a legjobb, ha elmegyek. Igazad van. Ez lesz a legjobb mind kettőnknek.
Sokat gondolkodtam rajta, és mivel már „teljesen” vámpír lettél, meg tudod magad védeni. Nincs szükséged a segítségemre. Alice és Jasper vigyázni fognak rád. Megyek, becsomagolok, és holnapra már itt sem vagyok.
- Hova fogsz menni? – kérdeztem.
- Még nem tudom, de szerintem valami távolabbi helyre.
- Jake, hiányozni fogsz! Nem tudom, mihez fogok kezdeni nélküled!
- Nyugi, Nessie! Csak 1-2 évre megyek el. Utána visszajövök – mondta és elkezdett közelebb jönni hozzám, míg csak pár centi választott el minket. Úgy tűnt neki az is túl sok. Lehajolt és homlokon csókolt. Nem tudom, belőle mit váltott ki, de én még többet akartam, de nem tehettem semmit.
- A sebed jól van? – kérdeztem, mert még mindig nem értettem, hogy miért nem halt meg a mérgemtől.
- Úgy látszik, nem minden jutott az eszedbe a múltról. Neked nincs mérged, Nessie. Ezért nem lett tőle semmi bajom. Ja, és még valami! Ezt oda akartam adni, mielőtt elmegyek. – Belenyúlt a farmerzsebébe, és kivett belőle egy medált. – Ezt anyukád és apukád vette neked még karácsonyra, csak már nem tudták odaadni.
A medál gyönyörű volt. Egyszerű és varázslatos. Jacob felrakta a nyakamba.
A szüleim. Egy fájó érzés belemart a szívembe. Nagyon hiányoznak. Bárcsak itt lehetnének. Anya mindent rendbe hozna, apával elmehetnénk kirándulni, ha még itt lennének, minden rendben lenne. De most semmi sincs rendben. Jake elmegy, én rátámadhatok bármelyik emberre, Alice és Jasper nem élhetik a saját életüket miattam, és ha jól tudom, miattam haltak meg a szüleim, Rosalie, Emmet, nagyapa és nagymama. Meg még sokan mások. Az Ő életük az én lelkemen szárad.
- Na, én megyek csomagolni. Gyere te is haza, Nessie! – mondta, és elfutott.
- Oké, menjünk!
Mikor hazaértünk, rettenetes látvány fogadott minket. A házunk, amiben laktunk, le volt rombolva. Az összes emlékem, ami ahhoz a házhoz kötött, romba dőlt. Nem értettem mi történt. Jake befutott és elkezdett kiabálni Alice-éknek. Nem találta meg őket. Kijött, felkapott az ölébe és elfutott velem ahhoz a házhoz, ahol a partit tartottuk. Ott voltak Alicék.
Jasper és Isadora hozzánk futottak. Elmesélték, hogy mi történt és, hogy mit kell tennünk. De én már ezt nem hallottam. A hír, hogy Matt és a falkája tönkre tették az otthonunkat, összeroppantott. Miért tették ezt? Azt tudom, hogy Matt és én köztem sose volt olyan a kapcsolat, mint köztem és Jacob között, de azért szerettem. Valamilyen szinten. Most nem éreztem mást iránta, csak gyűlöletet. A következő pillanatban, pedig csak egy dolgot észleltem, hogy Jacobot leteperi valami, és Jake átváltozik farkassá. Alice a verandán ült, és meredt a semmibe. Jasper és Isadora pedig morogtak és szemük ijesztően összeszűkült. Ekkor ki tudtam venni, mivel harcol Jake. Egy másik farkassal. Tudtam ki volt az. Túl ismerős volt a bundája. Ez csak Matt lehetett!

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés