~Nessie~



Nem hittem a szememnek. Matt ott harcolt Jake-kel. Szeretem Mat-tet, de Jacob fontosabb nekem. Muszáj közbelépnem. Nem hagyhatom, hogy megölje Őt, ha még most is akar elköltözni. Túlságosan szeretem. Na és Matt? Eddig miért érdekelt? Hogy nem vettem észre, hogy milyen valójában? Mert ha ez a valódi énje… Nekem adta az ártatlant, közben lerombolja a házat, ahol éltem kiskorom óta. Jacobbal. Ekkor hatalmas csattanást hallottam, ami visszarántott a valóságba. Körbenéztem. Alice és Jazz Justinnal és Phillel harcoltak, Isadora elment, ő még nem vehetett részt ebben, mert újszülött. Matt pedig… a földön tartotta hatalmas mancsaival Jacobot. Muszáj tennem valamit!



~Jacob~



Az a hülye kutya teljes erejéből a földhöz trancsírozott. Fogai épp egy darabot készültek kitépni a vállamból. Próbáltam harcolni, de felesleges volt minden erőlködésem. Matt fiatal, jóval erősseb, mint én. Lehet, hogy fel kellene adnom? Úgyis most akartam elköltözni, kinek hiányoznék Alice-en kívül? Feladtam. Teljes testemben ellazultam és vártam, hogy véget vessen az életemnek, de Matt távolodott tőlem. Sőt, nem is csak távolodott, hanem gyorsan elcikázott a levegőben, mintha valaki elhajította volna. De ki? A levegő mintha megfagyott volna körülöttem. Fejem megemelkedett és egy térdpár csúszott be alá. Megnéztem, hogy ki az. Alice. Alice?! Alice nem Justinnal harcol? De ha ő van itt, akkor hol van Nessie? Felpattantam a vámpír öléből és négykézlábra ugrottam, mivel még nem változtam vissza. Szemeimmel Nessie-t kerestem, de sehol sem láttam. Eltűnt ő és Matt is. Elfutottam a bokrok közé átváltozni, s közben minden szitokszót elmondtam magamban. Utálom Matt-et. Tiszta szívemből utálom, legszívesebben megölném. Most át tudom érezni Edward régi helyzetét, mikor én meg akartam ölni Bella miatt. Ugyanaz az egész, csak most én játszom a jófiút. Mert ha Nessie szereti azt, akkor én nem állok az útjába. Ahhoz túlságosan is szeretem.

- Most mi lesz?- kérdezte Alice, aki idő közben utánam jött.

- Ezt most komolyan te kérdezed? – mondtam a médiumnak flegmán.

- Hányszor kell, még emlékeztesselek, hogy nem látom a jövődet? Nektek, farkaskáknak még a memóriátok sem jó? – próbált viccelődni, de én alig hallottam a hangját – Szóval?

- Úgy tervezem, visszamegyek, La Push-ba, meg kellene látogatni…Clarie-t. Ő talán még él. Megveszem a repülőjegyet, aztán majd indulok.

- És Nessie?

- Mi lenne vele? Majd Matt vigyáz rá – szinte fájt, ahogy kiejtettem a szavakat.

- Mennyi időre? – kérdezte, s tudtam, mire céloz.

- Még nem tudom… Elég hosszú útnak tervezem… Egy-két, akár tíz év. Most megyek. Viszlát.

- Hiányozni fogsz. Akkor még az évszázadban látlak! – monda Alice és hallottam, ahogy halkan elindult visszafelé. Követtem példáját, és menni kezdtem az ellenkező irányba…



~Nessie~



Az agyam elborult, semmit sem láttam tisztán. Csak egy mondat hangzott a fejemben: el kell innen tűnnöm. Futni kezdtem, iránytalanul kavarogtam a vörös ködben. Hosszas menekülés után sikerült biztonságos távolra kerülnöm. A levegő kezdett kitisztulni, s vele együtt az agyam is. Sikerült megtalálnom a józanabbik felem, habár a vámpír énem még mindig jelen volt. Zavartan rogytam össze, de szerencsémre, egy mohás fatörzsre huppantam. Miért tettem?! Jobban mondva mit, mert az ok megvolt. Matt bántotta Jacobot. Az én Jacobomat. De attól függetlenül miért bántottam az „én” Matt-emet? Én Matt-em? Már ebben egyáltalán nem voltam biztos. Egy kisebb szellő felém áramlott, mire hirtelen leperegtek előttem az események.

Jacob a földön, Matt felette. Az utóbbi fölé álltam és kezeimmel ellöktem, mire ő egy fának esett. S igaz, hogy az kettétört, de hatalmas sebet hagyott Matt-en. Finom és kellemes illat furakodott az orromba. S ekkor rájöttem, Matt vérzik. Aztán már minden homályos. A vörös köd, a futás, a vérszomj.

Mintha még most is érezném Matt vérének az illatát. Mélyet szippantottam a kellemes nedű illatával megtelt levegőből. A vámpír énem megint előtérbe akarta helyezni magát, de nagy nehezen sikerült háttérbe szorítanom. Miért ilyen élénk ez az illat? Aztán megéreztem. Nem büdös, de kicsit sem kellemes vérfarkas szag. Jesszus! Matt itt van! Felugrottam, és mivel a hátam mögül éreztem jelenlétét, a másik irányba szökelltem. Vagyis csak szökelltem volna, mert hirtelen elkapta valami, illetve valaki a kezemet. De nem mancs volt, biztos átváltozott az előbb. A vérszomj egyre erősebben támadt rám.

- Menj innen! – szűrtem ki fogaim közül. Nem akartam bántani. De összedöntötte a házunkat és meg akarta ölni életem szerelmét! – jöttek az ellenérvek magamban. Na, jó, nem annyira akarom bántani…

- Muszáj beszélnünk, Nessie! – kérlelt, de én alig hallottam szavát, mert figyelmem új pontra terelődött. A keze, amivel szorította a csuklómat, véres volt. S a finom nedű patakszerűen folyt rá az én hideg bőrömre, majd végig a tenyerem mentén. Még jobban összeszorítottam a fogaimat és nem lélegeztem. De már a látvány, maga, túl ínycsiklandozó volt. Matt nagy levegőt vett és belekezdett a magyarázkodásba – Az nem az volt, aminek látszott… Ez egy szokás a farkasoknál. Így szoktunk… játszani! Én nem akartam bántani Jacob-ot.

Most már elegem van! Még, hogy nem akarta bántani?! A szemem láttára gyilkolászta! Kirántottam a vértől nedves kezemet az övéből és rávicsorogtam.

- Persze, ha te szereted Jake-et, akkor én imádom Alice ruháit! És ha már ilyen jól hazudozol, a házunkra mit találsz ki?! Rászállt egy túlsúlyos galamb és összedőlt alatta? Vagy ez is egy farkas játék? Üsd, amíg be nem lilul tőle a kezed? - morogtam rá, s a további beszédhez nagy levegőt vettem. Hatalmas hiba volt…



~Jasper~



Igaz, hogy egyedül harcoltam ellenük, de Justin és Phil kezdtek elfáradni, s néha-néha úgy intézték, hogy legyen egy kis kitérőjük a harcunk közben. Ezt kihasználva nyugalmat sugároztam feléjük, ők nagy nehezen, de megálltak és megkértek minket a szabad távozásra. Nem akartam bántani őket, muszáj volt leállítanom a harcot. Nem akartam olyan lenni, mint régen, Alice-szel való találkozásom előtt. Justin és Phil visszaváltoztak emberré, majd körbenéztek, keresték barátjukat, de csak Alice jött lassan kifelé az erdőből. Jacob és Matt eltűntek. Szerelmemhez siettem, akinek üvegessé vált a tekintete. Próbáltam nyugtatni, s hagytam, had láthassa végig a látomást. Mikor eltűnt a köd szeme felől, halkan odasúgtam neki:

- Nyugodj meg, kicsim! Mit láttál?

- Renesmee… – monda, de megakadt a beszédben.

- Mi történt Nessie-vel? – kérdeztem, de éreztem, hogy Justin és Phil nem találják Matt-et és meg akarnak támadni minket újra, de megnyugtattam őket, bár elég nehéz volt elérni higgadtságukat.

- Túl homályos… De nem lehet Jacobbal, mert ő az előbb ment el. Ki van a közelében, akinek nem látom a jövőjét? Hiszen az összes farkas itt van… - mondta Alice és végigpásztázta szemével a teret.

- Matt! – mondtuk egyszerre, mire a két másik farkas felénk kapta tekintetét, s egy pillanat múlva mellettünk termettek.

- Mit csináltatok vele?! – kérdezte morogva Phil. Képességem most semmit sem ért.

- Mi semmit – jelentettem ki higgadtan, de Alice-re pillantottam, hogy tényleg így van-e, és Jake nem ölte-e meg, aki apró bólintással jelezte, hogy igazat mondok.

- Mi semmit – motyogta Alice, mire kérdőn pillantottunk rá.

- Ezt mégis hogy érted?! – tört fel egy vad morgás Justin-ból, s Alice nyakához akart kapni, de szerelmem gyorsabb volt, s elfordította a fejét.

- Előre mondom, hogy nem a mi hibánk! – kezdte Alice, s ettől még kíváncsibb lettem.

- Nyögd már ki te vérszopó! – lökte meg Phil, de én elkaptam a kezét, s egy halk morgással a teste mellé szorítottam.

- Tudjátok, Nessie még „újszülött”, ezért nagyon nehéz irányítania magát. Renesmee mindent ügyesen csinált, amint megérezte Matt vérének szagát, elfutott, de az eszement barátotok követte az erdőbe… Így hát nem garantált az életben maradása.

- Hol van most? – kérdezte morogva Justin, de nem értettük kérdését, ezért kiegészítette – Nessie.

- Az erdőben valahol… - válaszolt Alice, én pedig még mindig le voltam döbbenve. Renesmee képes volt elfutni, pedig még csak újszülött. Hogyan? Még egy olyan dolog, amiben Bellára hasonlít. Gondolatmenetemen egy hatalmas sikítás szakította meg. Tudtam én, hogy nem fogja olyan sokáig bírni! Senkinek sincs akkora önuralma. Nem csak én voltam olyan, amilyen… a két farkas elkezdett futni a hang irányába.

- Bántani akarják Nessie-t! – mondta Alice, s ő is elfutott, majd én is utánuk eredtem.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés