(Edward szemszöge)

-Hallgatlak-mondtam,majd leültem az ágy mellett lévő székbe,és figyeltem Bella arcát.
-Tudod Edward,én megkérdeztem a húgodat hogy miért bámultál annyira,mikor megláttál tegnap a suliba,és...-elhalgatott,s fülig pirult-azt válaszolta hogy...-nem bírta befejezni a mondatot.
-Igen?-kérdeztem egyik szemöldökömet felvonva,de erre csak még vörösebb lett.
-Edward,tetszem neked?-nézett rám csokoládé barna szemeivel.

-I...igen.-adtam meg a választ,szíve dörömbölni kezdett,az ágya mellet lévő készülék kiakadt.
Bella szemei felcsillantak-De Bella,köztünk nem lehet semmi-elszomorodott.
-Miért?-fuldokolta.Elfordultam előle,de ő elkapta a karomat.-Válaszolj kérlek!-nem húzta el a kezeit hideg karomról,hanem rángatni kezdett mire mosolyogva fordultam vissza.
-Nem monndha...-apró tenyerével befogta a számat.
-De igen-dühöngött-El fogod mondani Edward!
A telefonom hirtelen csörögni kezdett,megnéztem ki hív-Egy pillanat.-elfordultam-Mit akarsz Alice?-kérdeztem fenyegető hangon.
-Csak azt-csicseregte-hogy megmondhatod neki,nem fog kiakadni. ˝Láttam.˝
-Nem fogom...Alice?Itt vgy még?-csak pittyegést halottam,semmi mást.-Egyszer kinyírom.
-Minden rendben-aggodalmaskodott Bella.
-Persze-vágtam rá egyből-Bella-kérdőn pilantott rám-tényleg tudni szeretnéd az igazat?-csak bólintott.

Haboztam,nem mertem neki bevallani,ha Alice tévedett és Bella elrohan és soha többé nem jön a közelembe?
Összeszedtem minden bátorságomat majd beszélni kezdtem;
-Bella én nem vagyok ember.-szemében megértést láttam.
-Valahogy sejtettem-sóhajtotta.Ezt megjegyzés nélkül hagytam majd tovább folytattam.
-Vámpír vagyok.Én és a családom,mindenki,még Alice is.-hirtelen félelem ült arcára-Viszont mi mások vagyunk mint a többiek,csak állatvérrel táplálkozunk.-felült és mélyen a szemembe nézett.
-Ettől még nem félek tőled jobban,mint máskor-nevetett-Csak meg vagyok lepődve.
-Hogy mi?-képedtem el-Neked ez tényleg semmit nem jelent?-firtattam dühösen.-Ez elké...

-Én nem ezt mondtam-vágott közbe-Csak azt hogy ettől még nem vagy félelmetesebb mint voltál.
-Szóval félsz?-kérdeztem.
-Nem,én...nem félek.Tőled nem.-suttogta alig hallhatóan.
-Hát akkor mitől félsz?

-Nem tudom biztosan,de talán...attól,hogy...egyszer csak eltűnsz és többé nem látlak.Soha.-a megétés villámként hasított át rajtam.
Ráébredtem hogy ha el kellene mennek akkor sem tudnám itthagyni egyedül.

-Nem hagylak el-megfogtam akezét és szemébe néztem,hitt nekem-Itt leszek végig amíg szükséged lesz rám.
-Mindörökké-sóhajtotta,maj elragadta Őt az álmok színes világa.

(Alice szemszöge)

-Áááááááááááááááá!-síkítottam.Láttam ahogy Edward és Bella együtt vannak,láttam!El kell mondanom mindenkinek.-Esme,Carlisle,Jasper,Emett,Rose!!!
-Mi van Alice,miért síkítottál?-rohant hozzám szerelmem.
-Bellaaaa és Edwaaaard!!-pattogtam fel-le,mint egy gumilabda.-Áááá!
-Mi van velük?-kérdezte Rosalie maró gúnnyal.
-Hááát,Edward elmondta Bellának és na...tudod-magyaráztam önfelett ugrálás közepette.
-Alice állj már le! Mit mondott el és mi van?-értetlenkedett Emett.
-Alice épp azt próbálja elmondani hogy Edward megmondta Bellának hogy mik vagyunk,és most eggyütt vannak.-magyarázta meg Jasper az értetlenkedő bátyuskámnak.
-Hát nem szuper?-visítottam.
-Nem!-vágta rá Rose,majd elillant.

Legyintettem egyet és felrohanta a szobámba Jasper-el a nyomomban.
Le ültem az ágyra és elmerültem a gondolataimban.
Bella is a család tagja lesz,majd egyszer,rengeteg látomásom volt vele kapcsolatban.
Már most megszerettem,annyira jó hogy itt van.Edward végre nem magában búslakod a szobájába zárkózva hanem él egy kicsit.
-Alice,ne kínozz már!Annyira fel vagy pörögve hogy már fáj.-rázta a fejét Jasper-Mint egy ennergiabomba,ha egyszer felrobban...
-Bocsi Jazz,de jó kedvem van-vigyorogtam rá.
-Tudom Alice.-leült mellém és átölelt.
-És most megyünk vásárolni.Akarok valamit adni Bellának-ránéztem Jasperre és húzni kezdtem-Na gyere!

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés