|
10. fejezet - Piránya és piránya
2010.08.17. 23:02
Mielőtt elindultunk volna az újabb túrára, nekiestem az Alice által csomagolt bőröndömnek. Addig túrtam benne, míg az összes létező fürdőruhát szét nem szórtam magam körül a szobában. Pár perc után, összeszűkült, egyáltalán nem hozzáértő szemekkel, de megtaláltam amit kerestem, s a fürdőbe indultam zuhanyozni és átöltözni, míg Edward szendvicset készítetett az útra. A szendvicskészítés sajnos azt jelentette, hogy nem rövid időre megyünk, ami felbosszantott kissé. Ki akar fárasztani? Csak nem megunta a szexet? Vagy velem van a probléma? A sok kérdőjel elvette a kedvemet az egésztől, kirándulás-egzotikumok ide vagy oda, a hűs zuhany viszont kellemesen felfrissített, a fülkéből kilépve pedig a napot is szebbnek láttam.
Újfent hálát adtam a sors iróniájának, hogy Edward nem olvas a gondolataimban. Én vagyok az egyetlen ember, aki meglepetést tud okozni neki, illetve tud szolgálni olyannal, amire nem számít. Legalábbis remélem. Miközben az előbb kihalászott fürdőruhát rángattam magamra, hallottam, hogy Edward már a mosogatásnál tart, ezért felvettem magamra egy ruhát is, és kimentem hozzá a konyhába.
- Elkészültél? – kérdezte Edward, valószínűleg megérezte az illatomat. Vagy hallotta a lépteimet, szóval minden vámpíradottságát figyelembe véve észrevett, pedig óvatosan közlekedtem.
- Készen vagyok. Hozol táskát, vagy hozzak? – kérdeztem, miközben közelebb léptem, s figyeltem, ahogy becsomagolja a szendvicseket. Egy kulacsnyi színes vizet is láttam a pulton, egy táska mellett.
- Már itt is van, fél perc és indulhatunk – matatott, majd elpakolt mindent és szélesen mosolyogva fordult felém. Pillantása szinte perzselt, láttam, ahogy szemei kissé összeszűkülnek miután gyorsan végigmért. Elégedetten mosolyodtam el, és nyúltam a kezében tartott táskához, hogy kivegyem az üveget belőle, miközben ’véletlenül’ végigsimítottam a hasán, ami kilátszott a kigombolt ingből.
Kicsavartam és beleszagoltam – Ebben mi van? – kérdeztem érezvén a citrusos illatot. Mióta itt vagyunk, többnyire gyümölcsleveket vagy vizet ittam.
- Vitaminos víz. Nagyon meleg van és a víz meg a forróság miatt sok tápanyagot veszít a szervezeted, amit pótolni kell. Ezt a ’koktélt’ Carlisle adta még indulás előtt.
- Kedves tőle, hogy gondolt rá - ittam belőle egy kortyot, finom íze volt. Hasonlított a citromos pezsgőtablettához, amit anyu itatott velem régebben. Kellemesen hideg volt, s ekkor vettem észre a jégdarabokat az üveg alján. Legalább nem fog megmelegedni később sem.
Visszaraktam a táskába, becipzáraztam, és a kezébe adtam.
- Most már mehetünk - azzal megpördültem, megfogtam a kezét, és elindultam a tengerpart felé vezető tolóajtóhoz.
Enyhén fújt a szél, épp csak annyira, hogy a ruhámat lebegtesse, ezért felfogtam a hajam és kontyba csavartam – reméltem, hogy megtartja magát gumi nélkül is.
Az óceánt szemlélve, és Edward kezét fogva, mintha elfújták volna a rossz kedvemet, mosolyogva bújtam férjem karjai közé.
- Merre megyünk?
- A sziget belseje felé. Van ott egy forrás. Az látja el a házat is tiszta vízzel, és gyönyörű. A nap átsüt a fák lobjai között, a víz pedig csodásan kék, még te is leláthatsz az aljáig.
- Úgy, vagyis annyira steril és tiszta, amennyire csak lehet? – tettem fel a hülye kérdésemet, és eszembe sem volt visszavonni. Jól esett bohóckodni kicsit, fárasztani Edwardot. Továbbra sem gondolni az elzárt Jacob-fiókra, a szüleimre, a vámpírrá válásra, vagy hogy ezer százalék, hogy kibukom a Dathmouth-ból. Nagyon halványan úgy éreztem magam, mintha Jessicát alakítanám. – Vannak benne piránnyák vagy valami egyéb, ami embert eszik? Mert akkor lehet, védelemre szorulok… - fogalmam sem volt, hogy képes vagyok összehordani ennyi marhaságot. Egyáltalán nem volt rám jellemző, és Edward is csak csóválta a fejét.
- Neked tényleg megárt az alvás. Nem csak, hogy már nem beszélsz álmodban, hanem „bellátlanná” is váltál. Vagy lehet nem is téged vettelek feleségül, hanem valaki mást, aki a te bőrödbe bújt? Jessica megtalálta a módját, hogyan vetethetné el magát velem? – Elgondolkodó arcot vágott, miközben a ritkuló fák között andalogtunk. Most nem akart a hátán cipelni, talán a normáliság kedvéért, vagy az én kedvemért –lévén a teli gyomor- inkább az emberi mivoltát helyezte előtérbe. - Hmm, pedig meggyőződésem volt, hogy belenyugodott hátrányos helyzetébe, amik közül a legsúlyosabb, hogy a gondolatai úgy üvöltenek felém, mint a süket emberhez hangos beszélővel.
Erre a kijelentésre megtört a lépteim ritmusa. Bár Edward jót nevetett saját viccén, és nekem is azt kellett volna, mi több, én kezdtem az egészet, de egy gyanús gondolat vert éket a fejemben: mi van, ha Edward csak azért figyelt fel rám, mert nem hallja a gondolataimat. Valószínűleg rám sem nézett volna és nem érdekeltem volna, ha olyan lennék, mint a többiek, abban ugyanis teljesen biztos vagyok, hogy Jessica gondolataitól az enyémek sem álltak túl messze. Körülötte forogtak, kár is volna tagadni.
Még mielőtt magamba süllyedhettem volna teljesen, az utolsó fa mellett kilépve a kis vízeséses tavacskához értünk. Csodálatos látvány volt.
Tiszta, kék víz, mohás kövek, vízesés és minden, ami egy egzotikus filmben, egy egzotikus helyhez elvárható.
- Gyönyörű – leheltem, s rögvest megfeledkeztem rémképeimről.
- Megmondtam, hogy tetszeni fog! Ráadásul besétáltunk a sziget közepére. Már le is mozogtad a reggelidet! – nevette el magát. Ettől viszont eszembe jutott a kis beszélgetésünk, és újfent átjárt némi harag. Szóval kalóriaégetés mi?
- Akkor mielőtt elhíznék, úszom egyet. Kiderül, itt milyen a víz. És tudod, ott vannak még a pirányák is…- közben lehúztam magamról a fehér ruhát, és már félig a tavacska felé fordultam. Oldalra pillantva láttam Edward kitágult szemeit, és mintha egy kis szisszenést is hallottam volna, de abban már nem vagyok biztos. Szemérmetlenül mért végig, most nem annak a 20. századi fiatalnak tűnt, aki egy csókot, ha lopni mer álmai asszonyától. Egy érett férfi, vágytól perzselő pillantásával mért végig, amibe beleremegett minden porcikám.
Lerúgtam a papucsom, és a mohás, puha kőágyon végig sétálva a vízbe ereszkedtem. Csodás érzés volt, és gyönyörű.
A halak szétrebbentek, ahogy a vízbe értem, de az útjukat könnyen követni tudtam, hiszen olyan átlátszó volt a víz színe, mint a medencéké.
- Te nem jössz? –fordultam arra, amerről bejöttem, de Edwardot már nem láttam kinn, csak egy csobbanást hallottam az ellenkező irányból, majd szinte azonnal két kar fonódott körém.
- Már itt is vagyok. Csak nem gondoltad, hogy itt hagylak a pirányáknak?- lehelte a fülembe, miközben néhány vízcsepp a nyakamra hullott vizes hajáról – Ússzunk egyet, vétek lenne ezt a fürdőruhát nem kihasználni – mondta, miközben ujjai végig zongorázták az oldalam.
Kirázott a hideg a mozdulattól, a testem máris sajgón vágyott rá. De erős akartam maradni, képes lenni arra, hogy nemet mondjak neki!
- Igazad van –fordultam meg mosolyogva. Csókot leheltem ajkaira, ám még mielőtt elmélyítette volna, a hátára másztam. Nagy erőfeszítésembe került, hogy higgadt tudjak maradni. –Te úszol, én lubickolok a hátadon. Ez remek munkamegosztás nem gondolod? – mosolyodtam el, és belecsókoltam a nyakába. Kicsit meglepettnek tűnt, de nem ellenkezett.
Sajnáltam valahol a dolgot. Tudom, hogy nem akar bántani és félt, de jó lenne, ha ő is kezdeményezne. Ne csak gondoljon rá, hanem tegye is meg, úgy ahogy az a nagy könyvben meg van írva. A nőknek –hát még nekem- kell a megerősítés. Mindig.
Fél óra úszkálás után kifeküdtünk a kövekre. Nem volt kemény, inkább puha és nedves, mert a mohatakaró azzá varázsolta.
- Otthon, és itt is uralkodó szín a zöld. Mégis, itt teljesen máshogy érzem magam – mondtam ki motyogva a gondolataimat, miközben Edward keze az oldalam szabadon hagyott területeit cirógatta egyik ujjával.
- Mert itt csak ketten vagyunk. Te, én, és persze a sziget – minden szavára megcsókolta valahol a bőröm – Forksban a víz inkább csak felülről jön. De itt… Bármikor megmártózhatsz benne, bárhol, bárhogyan. – bársonyos volt a hangja, mint mindig. Most jobban csábított, mint… ne is tudom mikor. Ez az, akarjon csak, még jobban!
- Itt is jön fölülről víz! – nyitottam ki hirtelen a szemeimet, de nem emlékeztem rá, hogy mikor csuktam be. Edward ujjai a combom külső felét simogatták, amik teljesen ellazítottak.
Mit is akartam? Ja igen, kéretni magam, majd vadmacskává válni. Igen, ez a terv. Tehát, kéretni magam… - Irány a vízesés! – azzal arrébb toltam Edward kezét, felálltam, majd a szikla széle felé léptem, hogy beleugorjak a hívogatóan szép vízbe. Már lendületet vettem, mikor Edward hirtelen felkapott a karjaiba.
- Sokkal jobb ötletem van, mint áztatni magunkat – azzal egy hatalmas ugrással pontosan a vízesés elé érkeztünk. Alig csobbantunk. A műugrók is megirigyelhetnék Edward teljesítményét, az már egyszer biztos!
Mire feleszméltem, már átsétált velem a karjaiban a vízfüggönyön át, ahol egy csodás, hátsó barlang tárult a szemem elé.
- Ez már sokkal különlegesebb, mint egy kis ’eső’ alá állni – azzal az egyik nyúlványra ültetett, és olyan mohón vette birtokba ajkaim, hogy eszembe sem jutott tiltakozni ellene.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés