Korán reggel lent ültem a nappaliban és újra olvastam. Mióta vámpír lettem és nem tudok sokszor mit csinálni, azóta olvasgatok. Egész éjszaka azon a beszélgetésen gondolkoztam amit Aliceel bonyolítottam le, valamint a csókon. Rosalie jött le a lépcsőn Emettel. Egyszer csak Rose felsikoltott, amikor rám nézett. Ilyen rosszul öltöztem volna ma fel?
- Jajj Lia! De gyönyörű lett! – Értetlenül néztem rá.
- Mégis mi? – kérdeztem vissza, mire Rosalie vágott egy fájdalmas grimaszt.
- Mondd csak néztél ma tükörbe? – kérdezte majd, hozott nekem egy kis tükröt.
- Szerintem elterelte valami más a figyelmét és még azért nem látta. – kontrázott Emett.
- Na gyerünk! Nézd meg magad! – noszogatott Rosalie. Én megtettem amire kért. Meglepődtem és nagyon boldog voltam.
- Nem vörösek a szemeim! – ugrottam fel a kanapéról, majd rohangálni kezdtem a házban. Örültem neki, most már élhetek társadalmi életet. Még több ember közé mehetek.
- Alice nézd! – futottam elé, és a szemeimre mutattam.
- De jó! – ugrált velem együtt. Majd így ment egy kis ideig. Én nem bírtam betelni azzal, hogy emberek közé mehetek, a többiek, pedig folyton a szememet nézték.
- Lia mondanom kell valamit, ami lehet, hogy most eléggé le fog téged lombozni, de el kell mondanom, mert nem akarom, hogy meglepetésként érjen. – szólt hozzám Carleslie, most, hogy mindenki a nappaliban volt.
- A szüleid újra eljönnek ma ide, ugyanis azt szeretnék, hogy menj haza velük. – Ezt tényleg nem vártam, így az arcomról a mosoly olyan hamar tűnt el mint egy álomkép.
- Hogy micsoda? Én nem akarok velük élni! – Mérges lettem újra, mostanában sokat bosszankodom.
- Ezt mi is tudjuk, de Lia nem vagy 18 éves, így pereskedni fognak érted, hogy velük élj. – Na ez már megint túl sok nekem.
- De most ti vagytok a nevelőszüleim elvileg. – mondtam csendesen az érvemet.
- Igen, de mivel, hogy felbukkantak az igazi szüleid, így mi nem sokat számítunk. – Nem ez képtelenség! Nem megyek velük!
- Találunk valami megoldást ígérem! – mondta Carleslie. Legyintettem, majd felmentem a szobámba és bekulcsoltam az ajtómat. Már megszerettem ezt a helyet, sőt nem is a helyet, hanem a családtagokat. Alicet aki mindig felvidít, Jasper aki folyton elemezget, Emettet akinek jók a viccei, Rosaliet aki olyan autómániás mint én és ott van Ő Edward. Nos őt meg úgy megszerettem, ahogy van. Itt van Tanya is, bár ő a jövő héten visszamegy Denaliba mondván: „Mit ér az ha nem érintheted meg, akit szeretsz?” Én is elfogok menni? De ők nem is a szüleim. Egyszerűen, csak felbukkantak itt, és én fogadjam el ezt mint tényt?
- Lia gyere le! Vendégeink jöttek! – Nagyszerű, gondolom az új családom. Amikor leértem, igencsak meglepődtem, ugyanis nem a szüleim álltak a nappaliban hanem egy csapat vérvörös szemű vámpír.
- Áhh szóval te vagy az! Te vagy Lia! Én Aro vagyok! – Jött oda hozzám egy hollófekete hajú férfi. Ekkor leesett, hogy kik ők. A Volturi. Most vagy nagyon nagy bajban vagyok, vagy pedig csak „látogatóba” jöttek. Vajon melyik a kettő közül?
- Gyönyörű vámpírlány vagy. – bókolt nyájasan Aro. A Cullenek feszülten nézték a kialakult szituációt.
- Van valami képességed? – kérdezte azt hiszem Caius.
- Nem eddig még nem mutatkozott semmilyen különlegesség nálam. – vontam meg a vállam.
- Add ide a kezed gyermekem! – mondta Aro, majd hirtelen megragadta a kézfejem. Pár percig csak állt és várt valamire.
- Roppant különleges vagy Lia. Tudsz róla? – Nemet intettem a fejemmel, de ahogy Edwardra néztem ő is elvolt képedve sőt Alice is.
- Te a múltat mutatod meg. Ahogy megfogtam a kezed előjött Edward régi múltja. Vajon miért pont az Edwardé? – kérdezte és ravasz mosolyra húzta a száját.
- Te jó lennél Volturi tagként, mert ha új tagunk lenne akkor Veled, kedvesem le tudnánk tesztelni a múltját. – beszélt gyorsan a mondat végén pedig megérintette az arcomat.
- Akarsz-e csatlakozni hozzánk? – kérdezte meg tőlem azt a kérdést amiért eleve idejött. Pár percig némán álltam, majd azt feleltem.
- Igen, szeretnék csatlakozni. – A Cullenek elhűlve néztek rám és ellenezték.
- Ezt nem gondolhatod komolyan…- így Esme. Esme szemében fájdalmat láttam, ami miatt újra csak előjött a régről ismert bűntudat.
- A szüleim magukhoz akarnak venni, de én nem megyek velük. Elmegyek Volterába így majd nem tudják, hogy hol vagyok. Eddig ez a legjobb megoldás. – mondtam a padlót nézve.
- Ez nem jó megoldás, ez hülyeség. – förmedt rám Alice.
- Csendet! A lány kimondta, hogy mit akar. Visszavonni már nem lehet! Velünk jön! – majd azzal karon ragadott két testőr és elkezdtek kifelé kísérni a házból.
- Vigyázzatok magatokra! Szeretlek titeket! – mondtam mikor már távolodtam tőlük.
- Lia!Kérlek ne! – suttogta Edward.
- Szeretlek Edward Cullen! – búcsúztam el tőle, talán örökre….

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés