Megérkeztem Volterába a Volturival a nyakamon. Ez nehéz lesz! De én választottam. Már most hiányoznak Cullenék. Edward….bárcsak láthatnálak minden egyes nap. Inkább lennél rám dühös vagy veszekednénk egyfolytában, de akkor is a közeledben lehetnék. Hiányzol!
- Nos kedvesem, itt fogsz élni! – mutatta be Aro a lakomat. Nem volt rossz, én rosszabbra számítottam, de felettébb csöndes, modern lakosztályt kaptam.
- Köszönöm. Lenne egy kérdésem. – Fordultam újra hozzá.
- Mond csak Lia! – mosolyodott el, de én legszívesebben hánytam volna tőle.
- Levelet azért még küldhetek nekik? – Szívből reméltem, hogy megengedi, mert most ez volt a legfőbb vágyam.
- Persze, de ne feledd hozzánk, tartozol! – A mondat elején kedvesen csengett a hangja, viszont a végén mintha fenyegetővé vált volna. Kiment a szobából én pedig kipakoltam a holmimat. Kopogást hallottam.
- Tessék? – kiáltottam ki, miközben még mindig pakolásztam.
- Szia! – jött be egy Rosaliehoz hasonló szépség az ajtón. Kedvesen mosolygott, de a szemei neki is vörösek voltak. A reményem szétfoszlott.
- Heidi vagyok, te pedig biztos Lia. – mutatkozott be. Én csak bólintottam, de nem szóltam egy szót sem.
- Hogy vannak a Cullenek? – kérdezte és lehuppant az ágyamra. Elképedve figyeltem, mivel eddig mindenki olyan katonásan viselkedett itt.
- Jól…vannak, szerintem. – Mondtam közömbösen majd megrántottam a vállam.
- Azt mondta Aro, hogy önszántadból csatlakoztál, bár ha nem akartál volna jönni, akkor hoztak volna. – Na ez felkeltette az érdeklődésemet, így leültem mellé.
- Hogy érted ezt? – kérdeztem összeszűkített szemekkel.
- Aro már eleve úgy ment oda, hogy elhoz onnan téged bármi áron. Pár hónapig akar csak itt tartani, azt is pusztán megfigyelésképp. Utána elmehetsz. – Ettől máris jobb kedvem lett. Pár hónap múlva talán láthatom őket.
- Tényleg? – kérdeztem mosolyogva, Heidi pedig bólintott.
- Én most megyek. Hoznom kell a vacsorát! – kacagott, majd kiment a szobából. Ez így ment heteken keresztül. Én még mindig állatokkal táplálkoztam ami igencsak meglepte a három fő lordot. De engem nem érdekelt. Párszor le kellett mennem „letesztelni” egy-egy új tagot, de ennyi semmi más nem történt. Az egyik délután úgy döntöttem, hogy írok egy levelet nekik.



„ Kedves Cullen család!”

Először is nagyon remélem, hogy jól vagytok. Nagyon hiányoztok. Kezdem veled Esme. Hiányzik, ahogy mindennap megöleltél és azt mondtad: „Minden rendben lesz.” Aztán ott vagy te Carleslie, aki mindig bölcs tanácsokkal látott el ha arra volt szükségem. Már a szüleimként tekintek rátok. Jut eszembe szülők. Remélem az igaziak nem zaklatnak titeket. Mindegy, most nem ezért írtam, hogy róluk legyen szó. Emett nagyon remélem, hogy még mindig ugyanolyan jók a poénjaid mint voltak. Szeretném még újrahallani őket. Rosalie te pedig, nagyon remélem, hogy összerakod azt a verdát mire hazaérek, ha egyszer hazaérek. Alice, te csacsogó tündér. Igazán megjósolhatnád most az én jövőmet. Most örülnék neki. Hiányzol te ruhaőrült! Jazzy fiú! Kétlem, hogy most bármi boldogság érzet segítene rajtam, de azért néha-néha még ha messze is vagyok de próbálj rám fókuszálni, hátha könnyebben viselem el a hiányotokat. Edward! Nagyon vigyázz magadra kérlek! Nos az első levelem itt véget ér. Remélem kapok rá választ minél előbb. Vigyázzatok egymásra.
Szeretettel Lia Ever”


Ezzel meg is volnánk. Elküldtem a levelet és vártam. Pár nappal később már választ is kaptam rá. Olyan izgalommal bontottam fel a levelet, mint egy kisgyerek a hőn áhított ajándékát.


„ Kedves Lia!


Nagyon örülünk, hogy levelet írtál nekünk, innen tudjuk, hogy minden rendben van veled. Nekünk is nagyon hiányzol, és még a mai napig sem bírjuk elfogadni, hogy így döntöttél. Viszont szeretettel várunk haza. Tanya elment haza Denaliba. Így már csak mi maradtunk.

„ Lia mi is a lányunként tekintünk rád. A szüleid jelentkeztek, de már nem akarnak téged zargatni, így velünk maradhatsz. Most az egyszer talán jól döntöttél, de nem hisszük.Alig várjuk, hogy haza gyere. Már családtag vagy te is. Nagyon hiányzol innen, közülünk. Esme és Carleslie”

„ Hello kislány! A francba is, miért nem vagy itt? Te legalább nevettél a vicceimen és, ahogy látom hiányolod is őket. Nagyon remélem, hogy mihamarabb látlak a Cullen házban, és ha hazaérsz egy jó nagy bunyóban lesz részed, az biztos, mivel ilyen döntést meghozni….A frászt hoztad ránk. De nagyon várlak haza, és a többiek is. Vigyázz magadra! Emett”

„ Hello Lia! A kocsi már alakulóban van, de remélem a te utad is alakul, és remélem, hogy a Cullen birtok felé kanyarodik. Alig várom, hogy hazaérj. Ígérem, hogy mire hazaérsz a kocsi is készen lesz, és megyünk vele egy kört a városban ráadásul….bikiniben. Na mit szólsz hozzá? Lehet, hogy rám ragadtak Emett viccei? Nem tudom. Hiányzol innen! Várlak haza! Rosalie”


„ Lia! Egyszerűen haragszom rád, de azért tudd, hogy számíthatsz rám, és, hogy nekem is nagyon hiányzol. Nagyon remélem, hogy minél előbb hazajössz különben nagyon mély depresszióba fogok esni….miattad. Na jól van nem idegesítelek! Annyira hiányzol! A jövőddel kapcsolatban sajnos nem látok semmit, de ha mégis fogok akkor azt megírom neked. A ruháidat kicsit felturbóztam itthon. Biztos tetszeni fog, de ha nem akkor is felfogod őket venni. Várlak haza Lia, és nagyon jól tudod, hogy nem csak én! Szeretettel Alice”


„ Hát megkell mondjam, hogy először meglepődtem a becézésemen. Jazzy fiú? Na ne már ez komoly? Mindegy! Messze vagy így nem igazán tudok neked boldogság hullámokat küldeni, de próbálkozom. Gyere haza minél előbb, másnak is fáj a hiányod és csak, hogy tudd Edward érzései kikészítenek. Vigyázz magadra! Jazzy fiú”


„ Lia! Nagyon vigyázz magadra, kérlek!
Edward”

Meglepődtem, hogy mindenki írt valami hozzáfűzni valót, de Edward nos ő nem. Ő ugyanazt írta vissza amit én ő neki írtam. Nem érez úgy irántam, ahogy én ő iránta? Annyira rossz ez az egész, nem tudom, hogy ő mit érez, és még csak nem is láthatom Őt. Őt akiért az életemet adnám.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés