Tanya arcáról hirtelen tűnt el a mérges és kérdő arckifejezés, majd felváltotta a nyugodt. Nem értettem pontosan, hogy mi történt, akkor meg mikor felnevetett, végképp elvesztettem a fonalat. Bár ahogy így felnéztem Jacobra, ő is ugyanolyan értetlenül állt, mint én. Illetve én még mindig nem álltam fel, de most, hogy így eszembe jutott, megpróbáltam magam álló helyzetbe tornázni. Végre Jacob is észrevette, hogy mit akarok ezért segített, majd mikor már talpon voltam, elengedett. Ezután mindketten visszanéztünk Tanyára. Kérdő tekintetünket látva, magyarázkodni kezdett.
- Én sajnálom, de nem hagyhattam ki. Ha láttátok volna az arckifejezéseteket, akkor... - És megint nevetett. A házból is hallottam egy öblös nevetés, ami nagyon gyanítottam, hogy Emmetthez tartozik. Jake előbb ocsúdott fel, mint én. Odaindult Tanyához, aki készségesen bújt az ölelésébe. Elég furcsának éreztem ezt az egészet, de meg kellet szoknom. Örültem nekik, ez tény, de akkor is, ez a kapcsolat igencsak különös volt, hiszen elméletileg a farkasok és a vámpírok ellenségek. De hát végül is az a lényeg, hogy boldoggá tegyék egymást. Mikor végre bementem a házba, először Emmettel találtam magam szembe, aki csak szélesen vigyorgott rám. Gyorsan kikerültem, majd Edwardhoz mentem. Megálltam előtte két lépéssel. Ő is csak mosolygott rám, ahogyan a szobában mindenki – állapítottam meg, mikor körbenéztem. Biztos voltam benne, hogy az imént kint történt események miatt ennyire jókedvűek.
- Na jó, örülök, ha ennyire jól szórakoztok az én káromra – mondtam kissé puffogva.
- Ugyan, Bella, szó sincs semmi ilyesmiről. Mi nem rajtad, hanem veled nevetünk – válaszolta Emmett békítőleg.
- Mire nem jó a vámpírhallás?! – morogtam. – Olyat is hallanak vele, ami meg sem történt. Ugyanis én nem nevettem. Vagy csak Emmett kapott valami hallucinogént – vigyorodtam el diadalittasan, mikor Em arcára ráfagyott a mosoly. Erre mindenki felnevetett. Edward mellettem kissé felmordult, de addig nem értettem meg, hogy miért, amíg Emmett nem kezdett el beszélni, a szavait hozzám címezve.
- Tudod, Bellácska, ezt a dolgot ketten játsszák – nézett egyenesen a szemembe, majd felmutatott egy képet, amit valószínűleg az imént csinált. Én és Jacob voltunk rajta. Az arckifejezésünk tényleg elég fura volt. Meg úgy lényegében az egész helyzet. – Mindenhova kiragasztom egész Forksban – közölte. Ekkor mit sem törődve azzal, hogy Emmett vámpír odamentem, hogy valahogy elszedjem tőle, de hiába. Még akkor se tudtam volna elvenni tőle, ha történetesen nem egy természetfeletti lény, mert magasabb volt nálam, így csak felemelte a feje fölé. Nem akartam magam ennél kínosabb helyzetbe hozni azzal, hogy ugrálni kezdjek, hogy elérjem, pláne, hogy már akkor tudtam, hogy nem fogom tudni megszerezni, amikor odaléptem Emmett elé, csak akkor nem foglalkoztam vele.
- Emmett! – szólt rá Carlisle, de ő ezzel nem is foglalkozott, csak tovább lóbálta a képet. Azonban, mintegy végszóra, Edward egy szempillantás alatt Emmett mögött termett és megpróbálta elvenni tőle azt. Ugyanakkor ő is résen volt, így végül mindketten a földön kötöttek ki. És hát, ne kérdezzétek, hogy hogyan, de ahogy ott „hemperegtek” a földön, folyamatosan maguk után hagytak képeket, ugyanis Em nyakában még mindig ott volt a fényképező és önkéntelenül is megörökítette az egészet. Senki sem akart túlzottan beleavatkozni, mert látták, hogy ez azért nem olyan komoly. Azonban egyszer csak vége szakadt. Edward diadalittasan állt fel, a kezében egy képpel, viszont, amikor megnézte, rájött, hogy rossz képet szedett el Emmettől, ő ellenben már rég felpattant, és kifutott a házból. Mielőtt még szerelmem is eltűnhetett volna, odamentem hozzá, és megfogtam a kezét.
- Hagyd csak! Nem érdekes – mondtam neki, mire kicsit nyugodtabb testtartást vett fel.
- Ne is törődj vele, Bella! Azt hiszem ő rosszabbul fog járni, mint te – mondta nekem Rosalie és elmosolyodott. Tudtam, hogy most már azért sokkal jobban kedvel, mint régebben, de azért néha még mindig meglepett. Edward ekkor hangos nevetésben tört ki, amit senki nem értett, így kérdő tekintettel néztünk rá ezzel ösztönözve, hogy mondja el, mi ilyen mulatságos.
- Azt hiszem, hogy Jacob már elintézte – vigyorgott, majd Alice-re nézett. – Sajnálom a ruhát – mondta. És bár legjobb barátnőm kicsit szomorú volt, de aztán rögtön felcsillant a szeme. Valószínűleg rájöhetett, hogy így beiktathat majd egy vásárlást. És nem is tévedtem, ugyanis elkezdte ecsetelni, hogy holnap feltétlen muszáj lesz elmennünk egy plázába. Naná, hogy engem is belevett abba, hogy „nekünk”.Tanya ekkor bejött a házba, nyomában Jake-kel, akit egy elég viharvert Emmett követett, aki eléggé sértődött képet vágott. A ruhája szinte cafatokban lógott róla. Őszintén szólva elég muris látványt nyújtott. Jacob odajött hozzám, és a képet odanyújtotta nekem, majd elvigyorodott, aztán mikor lenézett a padlóra, a vigyora kiszélesedett. Em valószínűleg rájöhetett, hogy mit tervez, mert egyszerre kaptak azon padlón heverő képek után, amin Emmett elég… hogy is mondjam… érdekesen nézett ki. Tanya, Rosalie, Alice, Carlisle és Esme már csak megrázták a fejüket. Végül megunva ezt az egészet, amíg nem figyeltek, felkaptam a képeket a földről, de nekik csak néhány perccel később esett le, hogy már nincs miért „küzdeniük”. Mielőtt még bármit is csináltak volna – gondolom kicsit blokkoló tényező volt, hogy pont én szedtem el tőlük a képeket –, széttéptem az összeset.
- Oké, szóval, akkor most mit csináljunk? – kérdeztem vidáman.
- Beszélhetnénk? – kérdezte Tanya.
- Mindenki pont ma akar velem beszélni?! Komolyan, már legközelebb sorszámokat fogok osztogatni – mormogtam.
- Figyelj, Bella, erről jut eszembe – kezdte Emmett, mikor már kifele tartottam Tanyával az ajtón. – Ha már úgyis mindenkivel beszélgetsz, akkor talán nyithatnál egy ilyen lelkisegély-szolgálatos bigyót.
- Oh, hogy te milyen bölcs vagy – hallottam meg Rosalie gúnyos hangját, de azért érezhető volt, hogy egy kicsit nevetett, viszont nem fordultam vissza.
- Tudom, ezért szeretsz engem. – Ez egyáltalán nem kérdés volt, inkább határozott kijelentés. Ekkor már az ajtó túloldalán voltunk. Tanya becsukta az ajtót. Majd kicsit arrébb mentünk, hogy tudjunk rendesen beszélgetni. Persze tudtam, hogy így is hallani fogják, de ha nem is mindenki, Edward valószínűleg figyelni fogja az események folyását Tanya fején keresztül.
- Figyelj, Bella, tudom, hogy már elmondtam, de szeretném még egyszer tisztázni, hogy borzasztóan sajnálom, ahogyan Denaliban viselkedtem, amikor odamentél – vágott egyből a közepébe.
- Felejtsük el, semmiség – legyintettem. Valójában tényleg nem haragudtam Tanyára. Már bocsánatot kért, és ráadásul megmentette az életemet és utána is kedves volt velem. Most pedig boldoggá teszi Jake-et. Ennél többet igazán nem várhatok el kompenzációként. Már így is túl sokat tett értem.
Tanya hálásan nézett rám.
- Tudod, örülök nektek – bökött a fejével a ház felé.
- Héj, azt hittem, hogy ez Edward képessége. Ráadásul, hogy rám nem hat – mosolyodtam el, mire Tanyának leesett, hogy mire is értettem, hiszen ezt én akartam mondani.
- Nagyon szeretem – motyogta. – Még mindig alig bírom felfogni, hogy ilyen gyorsan történt minden.
- Igen, talán gyorsan történt. Bevallom őszintén, hogy mikor megtudtam nagyon meglepődtem rajta, de végül is, boldog vagyok, hogy Jake egy ilyen nőt talált, mint te.
- Te nagyon jólelkű vagy, remélem, hogy tudod. Barátok? – kérdezte. Bólintottam.
- Barátok. – Ekkor közelebb jött és megölelt. Egy pillanatig lefagyva álltam az ölelésben, de végül viszonoztam. Tanya hirtelen húzódott el.
- El kell menned! Jasperék már visszafelé tartanak – mondta gyorsan, majd a kocsim felé tessékelt. Felnéztem rá, és láttam, hogy mozog a szája, de nem értettem, hogy mit beszél.
Még az elköszönésre sem volt időm, mert Tanya azonnal az anyósülés felé vezetett, majd kitárta az ajtót, mire beültem, viszont meglepődve vettem észre, hogy Tanya ül a vezető ülésbe. Beindította a kocsit, bár a kulcs fogalmam sincs, hogy hogy került hozzá, majd elindultunk.
Akaratlanul is eszembe jutott, hogy mi lesz akkor, amikor én is újszülött leszek. Velem is majd ennyire kell vigyázni? És még azt mondta Edward, hogy Leo egész jól bírja. Mi lesz, ha én ennél sokkal, de sokkal rosszabb leszek. Akármit is ígért Jake ma, nem hiszem, hogy ha tényleg annyira durva lesz a helyzet, a közelemben akarna maradni. Nem is azért, mert félne tőlem, hanem inkább undorodna. Megráztam a fejem, mintha ettől kitisztíthatnék a fejemből mindent.
Én igazán nem szerettem volna ezeken gondolkozni, de akárhogy próbáltam ezeket a gondolatokat kiűzni eszemből, nem ment. Folyton visszatért elém egy kép, ami elborzasztott, bár a döntésemet nem akartam megváltoztatni a vámpírrá válásommal kapcsolatban.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés