( Edward szemszöge)

Még mielőtt földet ért volna, és a becsapódás széttrancsírozta volna az agyát, az én idióta bátyám elkapta. Hál’ Istennek!
- Mi a francot csináltok? – futottam oda hozzájuk. Emmett letette Hannát, aki rögtön befészkelte magát a karomba.
- Láttad ezt Edward bácsi? Ugye milyen csúcs szuper voltam? – kérdezte csillogó szemekkel.
- Ilyet soha többet nem csinálhatsz! Megértetted? – szidtam le.
- Hanna! Jézusom! Ugye jól vagy? – időközben Rosalie-ék is ideértek. Letettem a kislányt az ölemből.
- Alice néni! Alice néni! – futott oda hozzájuk. – Emmett bácsi olyan klassz volt. Kettéharapta egy szarvas torkát, amíg én megkínoztam egy békát. Bottal jól megszurkáltam, majd rátapostam. – kuncogott cselekedetén.
- Te vadásztál, mikor Hanna is a közeledben volt? – morogtam bátyámra.
- Ne parázz már! Nem lett semmi baja a kiscsajnak. Viszont nagyon jól szórakoztunk. – terült el egy vigyor az arcán.
- Remélem, akkor is mosolyogni fogsz, mikor megbüntetlek. – ragadta fülön Alice Emmett-et, majd húzni kezdte a ház felé.
- Gyere, tündérke. – vette fel ölébe Rosalie Hannát, majd mi is megindultunk hazafelé.
- Le ne merj ülni, Emmett Cullen! – üvöltött húgom bátyámra, mikor hazaértünk. – Ki kell találni neked valami büntetést. – kezdett el gondolkozni.
- Szerintem is. – értett vele egyet Rosalie.
- Jaj, ne már! Már te is bébi? – kezdett el hisztizni fivérem.
- Nem érhet Rosalie-hoz két hónapig – vetettem fel az ötletet. Bátyám gyilkos pillantást küldött felém, amitől én elkezdtem röhögni.
- Szerintem jó – állapította meg Alice. – Szerinted Rose? – fordult az említett felé.
- Szerintem is. – Rosalie-t az se érdekelte volna, ha 6 hónapig nem nyúlhat hozzá a férje, annyira lekötötte őt Hanna.
- Ez bosszúért kiált – sziszegte dühösen bátyám.
- Sarokba – adta ki a parancsot Alice. Miután Emmett elfoglalta a büntetése helyszínét, elkértem húgomtól a telefont, hogy felhívhassam Bellát. Felmentem a szobámba telefonálni. Tudom, így is hallják, hogy mit beszélünk, de legalább nem látom az arcukat.
- Halló? – szólt bele szerelmem édesen.
- Szia. Én vagyok az.
- Justin, te vagy az? – bátyám hahotázott a nappaliban.
- Ki az a Justin? – kérdeztem duzzogva.
- Csak nem megsértődtél? – hallottam, hogy kuncog.
- Nem. – húztam fel az orrom.
- Naaaaa. Hát tudsz rám haragudni? Most rebegtetem a pilláim.
- Az a te nagy szerencséd, hogy szeretlek – sóhajtottam fel.
- Tudom. – talán most elmosolyodott?
„Most, hogy megtudtuk, hogy mennyire szerencsések vagytok, esetleg nem térnél rá a lényegre? Nem sürgetni akarlak, csak már szeretném megismerni. Egy nőnél sokáig tart a készülődés”. – hallottam meg húgom gondolatait. Tényleg nem tudnak leszakadni rólunk még 5 percre sem.
- Szabaddá tudod tenni magad estére?
- Már megvolt. Mi a meglepim? – kérdezte izgatottan.
- Ha elmondom, már nem lesz meglepetés. – incselkedtem vele.
- Kis gonosz.
- Tudom. – mosolyodtam el. – Amúgy nem bánnád, ha a húgom átmenne ma hozzád? Szeretne megismerni, meg segítene elkészülni estére.
- Ú. Ne küldd túl hamar. Kicsit kupi van.
- Kettőre?
Az túl késő – üzent gondolatban húgom.
- Egy órára? – helyesbítettem a kérdést.
- Az jó lesz. Akkor gyorsan összepakolok. Szeretlek. Szia. – és ezzel letette a telefont. Jó hamar lerázott, nem mondom.

Bella szemszöge

Délre végeztem a rendrakással. Mégsem mutatkozhatom Edward testvére előtt kupis lakással. Vajon, hogy nézhet ki? Azt mondta a húga. Akkor fiatalabb nála. Vajon hány évvel? És hogy nézhet ki? Biztos gyönyörű lehet. Még bedobtam egy melegszenyót, majd leültem TV-t nézni. Félpercenként az órára pillantottam. És ha nem fog kedvelni? Nyugodj meg Bella! Ha idegeskedsz, csak mindent elrontasz. Pontban egy órakor megszólalt a csengő. Nyugi Bella, nyugi! Mosolyogva kinyitottam az ajtót, de mikor megláttam, hogy ki is Edward húga, lehervadt a mosoly az arcomról. Ez a lány a discoból. Már nem értek semmit se.
- Esetleg bemehetek? – mosolygott rám.
- Pe...persze – álltam félre az útból. A lány elkezdte behordani a cuccait. Három sporttáskát, egy sminkkészletet, és egy ruhát nylonban. Miután lepakolt, leült a kanapéra.
- Beszélgessünk! – ütötte meg maga mellett a helyet. Bezártam az ajtót, és félve leültem mellé. A félelmem alaptalannak bizonyult, mert nagyon jól elbeszélgettem Alice-el. Tisztáztuk a kapcsolatát Edward-dal és a kislánnyal. Kiderült, hogy semmilyen vérrokonság nincs közöttük, csak megsajnálta a kislányt, akinek meghaltak a szülei, és örökbe fogadta. Meglepett, hogy ilyen fiatalon rászánta magát egy ilyen fontos lépésre, de tisztelem ezért. Az is kiderült, hogy idősebb Edwardtól, csak a megszokás miatt hívja szerelmem őt húginak.

Alice sem volt hajlandó elmondani, hogy mi lesz a meglepetés. Délután nekifogott az előkészítésemnek. Időközben anya is hazaért a munkából, így már ketten szorgoskodtak rajtam. Nem engedték, hogy lássam magam. Hat órára el is készültek a remekművel.
- Gyönyörű vagy. – kezdett el pityeregni anya.
- Remélem, nem töröm ki a nyakam ebben a cipőben. – egy combközépig érő fekete ruhát, és egy hozzáillő fekete magas sarkút viseltem. A hajam behullámosították, és nem kevés vakolatot is raktak rám. Nem értem mire ez a felhajtás.
- Induljunk! – csapta össze kezeit Alice. Beültetett a kocsiba, s megindultunk a randi helyszíne felé.
- Majdnem elfelejtettem. – fékezett le, s a következő pillanatban bekötötte a szemem.
- Ez meg minek? – kérdeztem sértődötten.
- Hogy ne tudd hová megyünk. – indított ismét, s tovább folytattuk utunkat. Húsz perccel később megállt, s kihúzott a kocsiból.
- Vigyázz, el ne essek! – kezdtem el hisztizni. Nem látok semmit se.
- Mindjárt ott vagyunk. – jelentette ki. Két perccel később meg is álltunk.
- Jó szórakozást!- hallottam meg Alice hangját, majd elengedett.
- Most már levehetem ezt az izét? – nem válaszolt senki se. Csak levehetem. Mikor levettem a szememről a kendőt, elámultam. Egy csodaszépen feldíszített réten találtam magam. Halk zene szólt, s a rét közepén Edward várt rám, egy pokrócon. Megindultam felé, s akkor láttam, hogy minden földi jóval van tele a takaró. Erre az észrevételre megkordult a hasam.
- Szia, szépségem. Káprázatosan nézel ki. – zárt karjaiba Edward.
- Te sem panaszkodhatsz. – néztem végig öltözetén. Egy fekete öltönyt viselt, ami még jobban kiemelte mennyire tökéletes. Hogy lehet ekkora mákom?!
- Éhes vagy? – mosolygott rám.
- Kicsit – vallottam be. Leültünk enni. Pontosabban én ettem, Edward pedig nézett. Állítása szerint már evett. Én nem firtattam tovább a dolgot. Miután befejeztem a vacsorám, pezsgővel koccintottunk.
- Táncolunk? – nyújtotta kezét felém szerelmem.
- Ezer örömmel. – álltam fel. Lassú, meghitt, romantikus számok szóltak. Tökéletesen randihoz illőek.
- Egész este megőrjített ez a ruha. Majd köszönetet kell mondanom Alice-nek érte – suttogta fülembe. Hangja elvarázsolt. Elvesztettem az eszem. A következő pillanatban megcsókoltam, vadul és mohón. Ujjaimmal a hajába túrtam. Edward olyan szorosan ölelt magához, hogy mozdulni sem tudtam. Szája kielégíthetetlenül tapadt az enyémre. Nem tudtam ellenállni. Kéjsóváran felnyögtem, s testemmel Edwardnak feszültem, miközben a szája könyörtelenül hatalmába kerítette az enyémet. Edward keze vad lendülettel fedezte fel a testemet, melleimet, fenekemet simogatva ruhán keresztül. Belülről remegtem a lüktető vágytól. Mintha örvénylő vihar ragadt volna magával. Combjaimat édes kín járta át, valósággal felemésztve, apró remegésekkel végigfutva a testemen, hogy aztán megállapodjon lényemnek legbelsejében. Edward gyengéden lefektetett egy másik pokrócra. Ajkaimat széttártam behatoló, érzéki nyelvének, lábaimat felfedező ujjainak. Edward szája most az államat halmozta el piciny, bizsergető csókokkal, aztán végigkúszott a nyakamon. Lehúzta a hátamon a ruha cipzárját, majd megszabadított a ruhadarabtól. Szemét végigfuttatta testemen, s csodálatot véltem felfedezni bennük. A cipőimtől is megszabadított, így már csak egy bugyiban és egy melltartóban virítottam előtte.
- Te nem vetkőzöl? – kérdeztem idegesen. Edward csak mosolygott rajtam egyet, s megszabadította magát a fölösleges ruhaneműktől. Csak boxerét hagyta magán.
- Elképesztően gyönyörű vagy – suttogta fülembe. Kikapcsolta melltartómat, majd elhajította. Ajka ismét végigkúszott nyakamon, le egészen forró, megkeményedett mellbimbómig. Sivatagi forróság öntött el, mikor simogatóan rájuk zárultak ajkai. Szája lejjebb siklott hasamra, majd szájához húzta kezemet, és végigcsókolta minden ujjamat. Nyelve hegyével a tenyeremet simogatta, aztán az ujjaimat, s megborzongtam az élvezettől. Áhítatosan végigsimogatta csípőm vonalát, a combomat, s megcsókolta hasamat. Miközben nyelvével tüzes köröket rajzolt a hasamra, lehúzta rólam az utolsó ruhadarabot is, én pedig ott feküdtem előtte meztelenül és reszketve, noha forrt a vérem. Ajka lejjebb csúszott a hasamon, s izgalmam az elviselhetetlenségig fokozódott. Tűz áradt szét a combjaim között. Edward elvált tőlem, majd magát is megszabadította a felesleges ruhaneműtől. Mellettem termett, átöleltük a másikat, és simogatni kezdtük egymást. Majd hasra fordított, és ajka végigsiklott a hátgerincemen. Megvonaglottam a szinte elviselhetetlen gyönyörtől, s ösztönösen összeszorítottam a combomat. Amikor megérintette a vállamat, visszafordultam. Most én kutattam végig a testét. Megérintettem a combjai közt ágaskodó, bársonyos keménységet, mámorosan az ujjaim közé fogtam, s gyöngéden simogatni és ingerelni kezdtem. Egy idő múlva nem bírta tovább, felnyögve rám gurult, és ajkát a mellemre tapasztotta. Amikor finoman beleharapott, felsikítottam a gyönyörűségtől.
- Edward! –suttogtam. – Gyere, gyere…
- Kicsit fájni fog. De ne félj! Itt vagyok – suttogta, majd belém hatolt. A fájdalomtól könnyek csordultak le arcomon, amiket ő lecsókolt.
- Engedd el magad! – csókolgatni kezdte nyakam, s én egyre felszabadultabb lettem. A kezdeti fájdalom helyét bizsergés vette át.
- Azt hiszem, minden okés. – mosolyogtam rá. Lábamat a csípője köré kulcsoltam, s ő mozogni kezdett bennem. Először lassan, majd egyre gyorsabban. A bensőmben halmozódó feszültség a csúcspontjához közeledett, s fölemeltem a csípőmet, hogy még mélyebben magamba fogadhassam. Adni és kapni akartam, s ez az együttlét sokkal szebb volt, mint amilyennek a legmerészebb álmaimban képzeltem.
- Edward! – kiáltottam fojtott hangon, és behunyt szemmel megadtam magam a megváltó kielégülés mindent elsöprő érzésének. Edward néhány másodpercre rá követett engem. Egy morgás hagyta el száját, jelezve, hogy ő is átélte ezt a csodát.
- Istenem, Bella! – sóhajtotta Edward. – Te vagy a legcsodálatosabb nő a világon. Megsimogattam a haját, és csókot nyomtam a vállára.
- Szeretlek – suttogtam.
- Én is szeretlek – húzott magához, én pedig befészkeltem magam karjaiba. Ez volt életem legszebb éjszakája.
- Aludj, kedvesem! – csókolgatta nyakamat Edward, s én hallgattam rá. Nem sokkal később már az álmok földjén voltam.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés