Isabella Swan vagyok, de a barátaimnak csak Bella, vagyis azoknak a barátaimnak akik még élnek. Van egy titkom. Még az 1980-as években történt. Mikor megszülettem az anyám meghalt, apám pedig elvitt egy árvaházba. Ekkor azonban egy házaspár örökbe fogadott. Tíz éves koromig jó kislány voltam, de utána... állatokat kínoztam, utáltam az életem. A mostoha anyámat teljesen kikészítettem. Utáltam őt, és ő is engem. Az "apám" is próbált lenyugtatni, de nem sikerült neki. Tizenhét éves koromban az "anyám" megfojtott, és a kerti kútba dobott. Még éltem amikor bedobott. Ekkor elátkoztam az egész világot, hogy aki megnéz egy kazettát az életemről az egy hét múlva meghal. A kazetta csupán egy perces, de ennyi idő alatt megtudom a telefon számát. Miután megnézte az én kis videómat felhívom és közlöm vele hogy már csak egy hete van az életéből. Mikor letelik az egy hét egy közepes méretű egész arcomat eltakaró derékig érő fekete hajú lány leszek. Mikor a tükörbe nézek pont ugyanezt látom, de csak én látom ezt. Általában kiszoktam röhögni magam, mert úgy nézek ki mint egy romlott ember, aki mindenhol penészedik. De ilyenkor rájövök, hogy én, egy gyilkos vagyok.
Seattle-ben élek, éltem, mert ma új életet kezdek egy kisvárosban. Ezt a helyet Forks-nak hívják. Ebbe az örökösen esős kisvárosba, ahol évente több mint 325 napon át esik valamilyen csapadék. Nem ideakartam jönni, de nem akartam egy nagyobb városba költözni. A titkomnak nem szabad kitudódnia, ezért költöztem ide. Ha viszont valaki itt fogja látni a kazettát, annak pechje van, mert én vagy TV-n keresztül vagy a vízből jövök elő.
Utoljára két hete öltem, az is szörnyű volt. Két okból is. Első ok: Mert utálok ölni, de muszáj. Második ok: Az utolsó áldozatom a legjobb barátnőm volt. Én mondtam neki hogy ne nézze meg, de nem is akarta, csak öntudatlan állapotban volt, és a haverjaival megnézte. Mindannyian meghaltak, és mind az én hibám volt. De most új életet kezdek.