Mikor megérkeztem Forks-ba elöntött az izgalom. Új életet kezdek és kitudja lehet, hogy egy ilyen vérengző szörnyetegre, mint én rátalál a szerelem. De ez is egy a milliárdhoz ,hogy megtörténne. A ház előtt parkoltam és bevittem azt a kevés cuccot is, amit még Seattle-ből hoztam. Mivel ez egy bútorral teli ház volt, nem kellett a bútorokkal foglalkoznom. A ház belseje kicsi, de lakályos, ami nekem megfelel. Ekkor azonban elhomályosult a kép és egy lányt láttam. Megnézte a filmemet. A szemem előtt láttam már a telefon számát. Majd visszatértem a jelenbe, a telefon már a kezemben volt. Automatikusan bepötyögtem a számot és vártam. Kicsöngött. Nem kellett sokat várnom.

- Halo?- szólt bele egy megrémült hang.

- Hét nap!- mondtam, majd letettem.

Szóval a jövőhetemet megint elcseszték. Király. Miután kitomboltam magamat, fogtam a dobozokat és a bőröndöket és kipakoltam. Ez eltartott egy ideig. Mire végeztem már teljesen hulla voltam. Holnap megint elkezdem a sulit. Mivel én egyáltalán nem öregszem és, hogy a látszatot fent tartsam ezért kijárom a gimit. Mindig unalmas és egyben izgalmas. Ezért imádok odajárni. Barátokat nem szoktam keresni. Nem azért mert nem akarom, csak egyszerűen nem lehet. Sokszor vagyok magányos. Ha ilyenkor van áldozatom, akkor őt szoktam szívatni. De ez már nem is olyan jó. Akik tíz évvel ezelőtt öltem meg, annak fájdalmasabb volt a halála, mivel akkoriban még élveztem, de most már nem. És a szerencsétlenek hiába lettek öngyilkosok, nem tudtak meghalni, mert vártam rájuk . Féltek, mint a mostani csaj, akit még életemben nem láttam, és remélem nem is fogom, amíg meg nem ölöm. Ha erre gondolok kiráz a hideg. Utálom magamat, egy utolsó önző senkiházi szörnyeteg vagyok. De ez ellen nem tehetek semmit. Ránéztem az órára, már fél nyolc, és én már majd megdöglök! Gyorsan letüsoltam, és bebújtam az ágyamban.

Reggel, mikor felébredtem még sötét volt. Ránéztem az órára, ami 5:45-öt mutatott. Akartam még aludni egy jót, de már nem tudnék visszaaludni, ezért föl keltem. Lezuhanyoztam majd felöltöztem. Nem voltam annyira éhes, de ettől függetlenül megettem egy szelet müzlit. Mivel még volt fél órám, ezért leültem és bekapcsoltam a tv-t, de ki is kapcsoltam, mert majdnem az összes csatornán TeleShop volt, amit utálok. Felmentem a szobámba, bepakoltam a táskába. Egyszer laktam már itt, de az nem tartott olyan sokáig. Maximum két hónapig. Mikor rápillantottam az órámra, akkor vettem észre, hogy jó lenne már elindulni. Mivel az iskola itt volt egy köpésre, ezért gyalog mentem. Gyorsabban is odaérhetnék, de akkor kicsit megrémülnének az emberek. Kicsit? Seattle városa, már nem is néz kazettát miattam. Lehet hogy át kéne térni a DVD-re? Vagy mondjuk a moziban leadni az én kis filmemet. Elég sok lenne a telefon számlám... De én nem is akarok gyilkolni. De azért muris lenne, ha a moziban leadnák mondjuk egy előzetesként. Ha- Ha. Mikor megláttam az iskolát, rögtön észrevettem, hogy semmit sem változott. Így hát bementem a kapun, a tanulmányi iroda felé vettem az utat. Még nem voltak sokan, de azért rögtön kiszúrtak. Vannak olyan emberek, akik rögtön mikor meglátnak, elkezdenek félni tőlem és nem alaptalanul. Amikor beértem az irodába, egy fekete hajú, harmincas éveiben járó nőt láttam meg.

- Szia! Miben segíthetek? - kérdezte kedvesen.

- Szia! Én lennék Isabella Swan - mondtam neki zavartan. Nem szoktam hozzá hogy az emberek kedvesek velem.

- Igen, már vártalak. - mosolygott melegen.  Majd egy nagy papír kupacból kivett egy fekete dossziét és odaadta nekem.

- Ebben minden benne van. Az órarended, az iskola térkép meg a többi. És ezt a papírt pedig írasd alá a tanárokkal. - nyújtott nekem egy papírt.

- Rendben van. Köszönöm, viszlát!- köszöntem el.

- Szia és sok szerencsét!- kiáltott vissza.

Mikor kijöttem az épületből, megpillantottam egy lányt. Lány is engem nézett. Igazából ha nem nézett volna felém, akkor nem érdekelne, de őt már láttam, méghozzá tegnap. Ő nézte meg a filmemet és őt fogom egy hét múlva megölni! Elfordítottam róla a tekintetemet és indultam az első órámra. Miért pont Forks-ba kellett eljutnia a kazettámnak. Miért?  Mikor beértem az osztály terembe, minden tekintett rám szegeződött. A tanár már bent volt, ezért odamentem. Aláírta a papírt és elküldött az egyetlen üres helyre, ami az ablak felől volt az utolsó padba. A pad társam furán méregetett. Valószínűleg félelem érzete támadt miattam. Mikor leültem, jobban szemügyre vettem. Hófehér bőr, telt piros ajak, bronzvörös haj és a legfontosabb amit eddig megfigyeltem, hogy eszméletlenül gyönyörű.

- Hello! A nevem Edward Cullen, és gondolom te vagy Isabella- mondta. Tehát mindenki tudja hogy jövök.

- Bella- mondtam neki, mire elmosolyodott. Az óra elkezdődött, és mi nem is szólaltunk egymáshoz.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés