Nagyon kíváncsi vagyok és egyben aggódom is. Mi lesz akkor Tanyával? De én szeretem és akarom Edwardot. Hazamegyek és megtudom, hogy-hogy áll a helyzet. Az a legjobb megoldás. Amikor beértem a házba nekem rontott Tanya, és neki nyomott a falnak.
- Neked meg mi a bajod? – kérdeztem miután letéptem magamról.
- Hogy mi a bajom? Elvetted a vőlegényem. – Ohh szóval közölte vele Edward, de szeretem.
- Nem is volt a vőlegényed, mármint az igazi. – vágtam neki vissza, de Tanya megint nekem esett. Na ez a bunyó igazi csajos volt, közben szitkozódtunk, és vittük a berendezést is.
- Leszállnál rólam? Nem akarok tőled semmit….már ha érted. – mondtam neki mert Tanya eléggé félreérthető pózban ült rajtam. Ekkor hirtelen beléptek a többiek, akik gondolom vadászni voltak.
- Hülye szajha! Eve nénikéd szégyene vagy! – Na ettől betelt nálam a pohár. Fogtam és teljes erővel löktem a falnak, amitől az megrepedt, majd Tanya felkelt és újra ringbe szállt. Most én kerültem az ő előbbi helyzetébe. Mindketten egymással szemben álltunk és újra egymásnak estünk volna, ha Emett és Edward nem fog le minket. Még így is ficánkoltunk a szorításban.
- Soha többé, ne merd Eve nénikémet a mocskos szádra venni! Megértetted? Mert ha még egy ilyen lesz akkor már nem fognak tudni megállítani! – vicsorogtam. Edward elém állt és maga felé fordította a dühtől izzó arcomat.
- Koromfekete a szemed. Figyelj rám! – mondta, de nem figyeltem rá. Gondolatban Tanyát daraboltam.
- Lia! Semmi gond nincs. Nyugodj le, rendben? – kérdezte, de még mindig morogtam és még Tanya is tört volna kifelé Emett fogásából. Egyszer csak annyit éreztem, hogy valami forró ér az ajkamhoz. Ekkor felhagytam a ficánkolással és a morgás is más hangnembe váltott. Edward megcsókolt.
- Minden rendben. – vált el tőlem, és csibészesen mosolygott. Edward megcsókolt. Magamban ujjongtam és öröm táncot jártam volna legszívesebben.
- Tanya beszélnünk kell! – fordult Tanyához Edward. Tanya most, hogy látta a csókunkat jobban őrjöngött mint akármikor.
- Gyere te is Lia! – szólt kedvesen, majd átkarolta a derekamat. Ekkor észleltem, hogy az egész Cullen család ott állt a nappaliban és végig nézte ezt az egész jelenetet. Viszont most mindenki mosolygott. Mi van ma gyereknap?
- Szóval….- kezdett bele Edward, Carleslie dolgozószobájában. Edward mellém ült Tanya pedig velünk szemben, most már kicsit nyugodtabb hangulatban. Tény ami tény, kellemetlen helyzet. Ráadásul ezek után azzal is szembe kell majd néznem, hogy Edward az egész családja előtt vállalta fel a kapcsolatunkat. Mindegy, szeretem őt, nekem ez bármivel felér.
- Nézd Tanya, mi ezt már megbeszéltük ennek a dolognak az elején, hogy nem valós ez az egész ügy. Nem voltam a vőlegényed, és Lia sem vett el tőled. Tanya én Liát szeretem és nem szeretném még egyszer meglátni, hogy megtámadod őt, mert akkor ne várd a segítségemet vagy a segítségünket. Rendben? – kérdezte meg tőle Edward. Edward most sokkal szigorúbbnak látszott mint bármikor máskor. Tanya csak bólintott, majd még hozzám intézett egy mondatot.
- Vigyázz magadra! – mondta szúrós szemekkel.
- Te is! – válaszoltam összeszűkített szemekkel, majd kiment a szobából. Felálltam majd az ablakhoz sétáltam és kinéztem a borús tájra.
- Szeretem amikor ilyen harcias vagy! – suttogta Edward a fülembe mézédes hangján amitől libabőrös lettem.
- Most mi ketten akkor? Mármint….ahhh érted, hogy mit akarok kérdezni? – teljesen zavarban voltam, és ezt még az is tetőzte, hogy Edward átkarolta a derekamat hátulról és úgy kezdett beszélni.
- Hát mondjuk mi csak barátok vagyunk….ha a barátot eléggé tág értelemben vesszük. – Először megijedtem, hogy csak barátok, de aztán hangosan felnevettem.
- Én azt hittem, hogy több vagyok neked mint egy barát. – mondtam csendesen, majd megfordultam, hogy vele szemben legyek.
- Mondtam, hogy tág értelemben kell értelmezni, szerelmem. – Ettől a szótól bizseregni kezdett az arcom majd lehajtottam a fejem. Edward pedig kuncogni kezdett.
- Csak nem zavarba hoztalak? – kérdezte tőlem és az államnál fogva felemelte a fejem, hogy a szemébe nézzek. Edward szeme most szebb és hívogatóbb volt mint valaha.
- Nem. – mondtam halkan, de attól féltem, hogy végleg elveszek a tekintetében.
- Tényleg? Pedig én pont úgy érzem. – tovább akarta fokozni a zavaromat és tényleg össze-vissza kezdtem beszélni.
- Nem hoztál zavarba….öhhm na jó talán egy kicsit. Különben meg nem vagy Jasper, hogy tudd, hogy mit érzek…..de most nagyon szépek a szemeid…..uhh sokat beszélek. – Edward csak mosolygott.
- Többször kellene zavarba hoznom téged. Nem tudtam, hogy ilyen gyenge is tudsz lenni, máskor mindig olyan rendíthetetlennek tűntél. – mondta mosolyogva és még mindig fogva tartott a tekintete.
- Ahh….mindenkivel megeshet nem. Néha el lehet egy kicsit…..engedni magunkat. Befejeznéd? – kérdeztem kissé kábán tőle.
- Mit? – kérdezte felhúzott szemöldökkel, és összeráncolta a homlokát.
- Ne nézz így rám, így nem tudok koncentrálni, bár kétségkívül el tudnék így lenni egésznap. – vallottam be az igazat. Tényleg gyenge voltam most, érzelmileg.
- Hmmm….ez furcsa, pedig eddig te maradtál mindig észnél. – mondta mosolyogva, majd óvatosan közeledni kezdett felém. De Edward direkt kínzott engem. Nem csókolt meg, csak éppen, hogy végig súrolta az ajkával az enyémet.
- Direkt kínzol engem? – kérdeztem a vágytól rekedt hangon.
- Nem, miért kínozlak? Kínozlak vagy nem? Mit szeretnél? – direkt húzta az időt. Nem bírtam tovább beletúrtam a hajába és közelebb húztam magamhoz, majd mohón az ajka után kaptam. Edward belemosolygott a csókba. Őrült vágyat éreztem most iránta…na nem mintha máskor nem. Pár percig ezt a tevékenységet folytattuk majd nagy nehezen elváltunk egymástól. Edward szakította meg a csókot, a szemét!
- Le kellene mennünk megbeszélni Tanya megmentési ügyét, mert azért még se akarjuk, hogy megölje a Volturi. – Összeszűkített szemekkel néztem rá, majd hirtelen megindultam lefelé.
- Haragszol? – kérdezte, majd elállta az utamat.
- Igen, most ebben a pillanatban, nagyon haragszom. – mondtam neki.
- És mégis miért? – kérdezte elképedt arccal.
- Azért mert voltál olyan szemét, hogy megszakítottad azt amit…..szóval az előbbi tevékenységünket. – mondtam neki miközben megböktem a mellkasát.
- Na de gyere! – mondtam neki, majd megindultam ki a dolgozóból.
- Hjajj egyszer meg fogsz őrjíteni! – mondta, majd hirtelen felkapott és átvitt az ő szobájába, ott aztán folytattuk az imént félbehagyott tevékenységünket…..

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés