- Csak, hogy lejöttetek! Vajon mi foglalkoztatott benneteket ennyire? Mennyi ideig is….óó igen 2 egész óra hosszáig? Na? – kérdezte Emett kaján vigyorral. Én azt sem tudtam, hogy, hová bújjak el, így Edward háta mögött mentem.
- Emett hidd el nem tartozik rád! Amúgy meg Lia képességét, próbáltuk felfedezni. – Na ettől jobbat is kitalálhatott volna. Ez olyan….kétértelmű, és különben is lehet, hogy nekem nincs is képességem.
- Na és megvan? Mi az? – Emett piszkosul szemtelen, de ezért szeretem.
- Emett valamit elfelejtettél. – bújtam elő Edward mögül. Emett meglepődve nézett rám, majd hirtelen sajnálkozó arccal Rosalie felé fordult.
- Óhh Rose, ugye nem haragszol amiért elfelejtettem…… a öööö névnapodat? Ugye nem? Várj egy perc és itt vagyok! – Mindenki csak nézett, és mosolygott.
- Emett te miről beszélsz? – kérdeztem mosolyogva.
- Rosalienak nincs ma névnapja. Szóval efelől megnyugodhatsz. – világosítottam fel.
- De te még tartozol nekem. – mosolyogtam fülig érő szájjal. Emett megvilágosult, ezt onnan tudtam, hogy közeledni kezdett felém.
- Na gyere! – mondtam neki, a többiek csak figyeltek. Emett odaszaladt majd átrakott a vállán és kifutott velem a házból.
- Ez így nem ér, hogy felkapsz! – vertem a hátát teljes erővel.
- Ó dehogynem! – Már kint voltunk az udvaron és a többiek is kijöttek, ugyanis leesett nekik is, hogy miről van szó.
- Tegyél le és kezdjük normálisan! – mondtam neki mérgesen, de nem tett le. Én meguntam, így megtámaszkodtam a könyökömmel a hátán. A többiek persze csak nevettek.
- Na jó leteszlek! – mondta és betartotta a szavát.
- Végre! - majd elszaladtam tőle olyan 10 méter távolságra. Emett velem szemben állt.
- Na jó egyezzünk meg valamiben: mindent lehet. – mondta nekem.
- Mindent? – kérdeztem gonoszan, mire ő csak bólintott.
- Na gyere akkor nagyfiú, mert elalszom! – mondtam neki majd a körmeimet kezdtem piszkálni. Ezt a szokást Tanyától lestem el, gondoltam így vele is kötekszem. Emett nekifutott, gondolom neki akart nyomni a hátam mögött lévő fának. Nem sikerült neki, mivel félreugrottam.
- Szép próbálkozás! De hol hagytad az eszed? – kérdeztem tőle nevetve.
- Lia! – szólt Edward aggodalmasan, mire megforgattam a szemem.
- Edward semmi nem lehet velem. És ezzel amúgy is tartozunk egymásnak. – mondtam neki. Emett kihasználta, hogy nem figyelek rá, így neki is nyomott az egyik fának. Nyögtem egyet, majd újra erőt gyűjtöttem.
- Szemét! – mondtam neki, és elkezdtem magam előtt tolni.
- Beleegyeztél, hogy mindent lehet. Emlékszel? – kérdezte de nem figyelt hátra így a kispatak felé irányítottam.
- ÓÓhh persze, hogy emlékszem, ezért is vagyok olyan büszke most magamra. Jó fürdést! – mondtam neki, majd szépen belelöktem a kis patakba. Annyira nevettem, hogy alig tudtam türtőztetni magamat. Rosalie is nevetett a férjén. Erre Tanya közbekiabált.
- Ne hagyd magad Emett! Adjál neki! – Erre Edward reakciója az volt, hogy szúrós pillantással Tanya felé fordult. Én megint Tanyát végeztem kifelé gondolatban így Emett elkapta a lábszáramat és behúzott a vízbe. Nagyszerű!
- ÓÓ Emett!!! Tönkre megy a ruhám!! – mondtam neki mérgesen.
- Te hallod magad? – kérdezett vissza.
- Óóóó basszus! Nem akarok olyan lenni mint Tanya, segíts!! Na nem adom ám fel ilyen könnyen! – mondtam neki huncut mosollyal.
- Na hát te mondtad, hogy segítsek!! – tette meg amit kértem. Lebukott a víz alá, én meg egyből félni kezdtem.
- Nem fogok félni! Nincs mitől félni! Nem fulladhatok meg!! – Jasper nevetett a legjobban rajtam. Egyszer csak Emett lehúzott a víz alá. Na ott aztán téptem a haját meg minden amit csak el lehet képzelni, hogy engedjen fel a felszínre. Én nyertem! Feljöttem és egyből másztam a part felé. Már félig kint voltam a sáros kis parton amikor, Emett elkezdett visszafelé húzni. A kezemmel szántottam a földön. Majd nem hagytam, hogy Emett tovább húzzon egyszer csak szembe fordultam vele.
- Emett hadd öleljelek meg! – mondtam neki, mivel tiszta sár lettem. Emett egyből kiment a partra.
- Na de miért vagy velem ilyen kegyetlen? Hát így szeretsz engem, mikor én epekedem egyetlen ölelésért? – kérdeztem lebiggyesztett szájjal.
- Úúú Rose de dögös vagy abban a bikiniben! – Emett erre egyből Rosaliera kapta a tekintetét, amit én kihasználtam, és megöleltem Emettet.
- Lia! – szólt rám, és elkezdett lefeszengetni magáról.
- Igen? Hát nem érzed a feléd irányuló testvéri szeretetemet? – kérdeztem tőle nevetgélve. Pár percig próbált lefeszengetni magáról, de mivel nem engedtem magam így újra megszólalt a fejét vakargatva.
- Na mikor fogsz rólam leszállni? – kérdezte nevetve.
- Ha azt mondod: Lia te nyertél! – néztem fel rá gonoszan mosolyogva.
- Tudod Edward a csajod…..eléggé ravasz. Nem is tudom, hogy bírsz vele. – fordult Edward felé, velem együtt.
- Hééé szállj le Edwardról oké? Különben még holnap is téged foglak ölelni – mondtam neki felháborodva.
- Én nem vagyok rajta Edwardon. Te vagy én rajtam. – sütött el egy újabb poént.
- Na kimondod? – csuktam be a szemem. Emett nagyot sóhajtott, itt már tudtam, hogy én nyertem.
- Mivel nincs más választásom: Lia te nyertél! – A szám a fülig ért.
- Hát ezt már a legelején tudtam, de azért köszi. – feleltem neki nevetve, majd nyomtam egy puszit az arcára és elindultam a többiek felé.
- A kis piszok! – szólt utánam, de Edward lépett elém.
- Na gyere ide te kis sáros! Most olyan vagy mint valami katona lány. – mondta nekem nevetve majd megcsókolt.
- Szeretlek! – mondtam neki, miután elváltunk egymástól.
- Én is szeretlek Lia! Nekem most Te mindenkinél fontosabb vagy! Érted? – kérdezte és két keze közé fogta az arcomat. Én csak bólintottam.
- Te is fontos vagy nekem. Nagyon fontos. – vallottam be neki a legfontosabb dolgot az életemben. Nem szólt semmit, mert azt szokták mondani, hogy szavak helyett tettekben van a válasz…..

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés