Az óra nagyon unalmas volt, mivel ezt én már tanultam. Azon viszont nevettem, hogy amikor az ablakra néztem megijedtem. Megijedtem a saját tükörképemtől, vagyis a második tükörképemtől. Halkan felnevettem, mire pad társam kérdőn nézett rám. Ekkor azonban elhomályosult a kép. Egy nőt láttam, aki megnézi a filmemet. A száma előttem volt. Ekkor visszatértem a jelenbe, és rájöttem, hogy nem hívhatom fel az óra közepén!
- Tanár nő, kimehetnék a mosdóba, sürgős lenne!- kértem meg, hátha olyan jó szívű mint amilyennek mutatja magát.
- Nem bírod kivárni az óra végét?- kérdezte. Ráztam a fejem. - Siessen vissza!
A telefonommal együtt kimentem a folyosóra. Gyorsan bepötyögtem a számot. Vártam.
- Itt Mrs. Stanley, miben segíthetek? -kérdezte egy kedves hang.
- Hét nap! -mondtam neki, és letettem. Visszamentem a terembe és leültem a helyemre. Edward furcsán méregetett, és mintha valamire nagyon koncentrálna. A tanárra szegeztem a tekintetemet. Lehet hogy hallotta ? Nem az kizárt! Senkinek sincs olyan jó füle hogy hallhassa. Gondolkodásomat a csengő hangja szakította meg. Mire felnéztem, Edward már kint volt a teremből. Összepakoltam a cuccomat. Indultam volna, ha nem állít meg az egyik fiú.
- Szia! Te vagy Isabella, ugye?- kérdezte. Ilyen hülye kérdést! Miért szerinted ki lennék én? A mikulás, aki elfelejtette hozni neked az ajándékodat?
- Bella -  válaszoltam, majd kikerültem és elindultam a következő órámra, történelemre. Mikor beértem a terembe, egyből a tanár asztalához mentem és elé nyomtam a papírt. Aláírta és nem is törődött velem. Mivel mindenki bent volt, könnyen kitudtam szűrni, hogy hol van hely, és hogy hol nincs. Az utolsó padba ültem, mivel ott nem ült senki. Előttem egy nagy darab ember ült, aki inkább nézett ki felnőttnek, mint egy diáknak.
Mikor elkezdődött az óra, megint unatkoztam. A tanárt eléggé felhúzták.
- Eric én a Guttenberg utcában merényletet követek el!- mondta a tanárnő idegesen, mire az előttem lévő nagy darab ember megszólalt.
- Öngyilkos merényletet? - mindenki elkezdett nevetni, még a tanár is.
- Emmett miért zavarod az órát? Ez az első kérdésem sokadszor.- mondta a tanár nő, mire megint nevetett az osztály.  Az óra tovább folytatódott, senki nem zavarta meg az órát. Vagyis engem nem zavart.
- Isabella, te hogy figyelsz így?- kérdezett valamit tőlem a tanár.
- Tessék?- kérdeztem vissza, mire megint elkezdtek nevetni. A tanár nő is mosolygott és újra elkezdett magyarázni a... fogalmam sincs miről, de valamiről magyarázott. Mikor véget ért az óra, megláttam azt a lányt akit hat nap múlva meg kell ölnöm. Felém jött, én meg próbáltam kedves lenni és nem a szemébe nézni. Ha a szemébe néznék lebuknék, és az nem lenne jó.
- Szia, te vagy Bella igaz?- kérdezte halkan. Nagyon megsajnáltam.
- Szia, igen én vagyok te pedig...
- Jessica. Jessica Stanley- mondta, mire ledermedtem. Irodalom órán az ő anyukája hívott. Nem csak őt fogom megölni, de még az édesanyját is. Hogy lehetek ennyire szadista állat?
- Csak azt szeretném kérdezni, hogy nem ülnél mellénk. És ha jól tudom, te Seattle-ből jöttél.- kérdezte kíváncsian.
- Persze ülök mellétek és igen Seattle-ből jöttem, de miért?
- Van valami pletyka valami kazettáról, és nagyon érdekelne, hogy mit tudsz róla- mondta, de a kazetta szónál megremegett.
- Igen van egy pletyka, de miért érdekelne? Csak nem láttad? - kérdeztem, habár tudtam a választ.
- Csak úgy érdekel - mondta. Most mondjam el neki hogy a pletyka igaz, és megfog halni?!
- Hát szóval van egy kazetta, ami eléggé rémes képek vannak rajta - ezen megremegett, de folytattam. -És ha megnézed, akkor a film végén megszólal a telefon, és csak annyit mond " Hét nap". Azután hét nap múlva meghalsz. - mondtam, mire elkezdett zokogni.
- Biztos vagy benne? De hiszen ez csak egy pletyka. - mondta zokogva. Megöleltem.
- Biztos vagyok benne, mert a legjobb barátnőm is így halt meg. Te láttad a videót, igaz? - kérdeztem mire bólintott, és még jobban elkezdett sírni.
- Mikor nézted meg?
- Tegnap- suttogta.
- Akkor még van hat napod. Ne félj, mert ha félsz csak még jobban fog kínozni. Lazulj el, nem lesz semmi baj.- mondtam neki nyugtatólag, mire még erősebben szorított.  - Kerüld a vizet!- mondtam neki, mire felnézett, és még jobban elkezdett sírni.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés