(Rosalie szemszöge)

Az utóbbi két hétben jobban megismertem Bellát. És be kellett látnom, tévedtem vele kapcsolatban. Nagyon kedves, aranyos lány. Gyűlöltem magam azért, amit tenni akartam ellene. Ma végre eldöntöttem, hogy nem fogom megtenni. És ezt neki is tudnia kell. Neki, aki erre bíztatott. Biztosan nem fog örülni, de nem érdekel. Edward és Bella megérdemlik a boldogságot. Lassan véget ér a nyár, ezért tegnap beírattuk Hannát iskolába. Jaj, mennyire izgatott volt az én kis aranyom. Holnap elmegyünk bevásárolni neki. Állandóan arról kérdez, hogy milyen lesz az iskola. Hiába mondtuk el neki már vagy húszszor, ő huszonegyedjére is hallani akarja. Milyen kis édes. És milyen hamar felnőnek. Bizony ám, hamar elrepül az idő. Ezért is beszéltem Alice-ékkel arról, hogy mi lenne, ha Hannát is átváltoztatnánk később vámpírrá. Rögtön lehurrogták az ötletem, hogy hogy képzelem, hogy gyereket változtatunk át. Elmagyaráztam nekik, hogy én olyan 10 év múlva gondoltam. Annyit sikerült belőlük kicsikarnom, hogy ha Hanna is szeretné majd, akkor esetleg előfordulhat. Milyen csodálatos is lenne.

   ( Bella szemszöge)

Káprázatos két héten vagyok túl. Edwarddal csodálatos a kapcsolatunk. Még soha életemben nem voltam ennyire boldog. Mindig meglep valami kis ajándékkal. Lassan nem lesz hová tenni őket. Az elmúlt egy hétben, miután hazakísért, becsempésztem a szobámba. A kis huncut nem bírt magával. Volt, hogy egy nap többször is. Nem mintha panaszkodnék. Sikerült rendeznem a kapcsolatomat Rosalie-val is. Hatalmasat csalódtam benne. Persze pozitív értelemben. Nemcsak egy üres fejű szöszke, akinek elsőnek gondoltam. Kiderült, hogy ő és Emmett egyetemre mennek tovább tanulni, míg Alice és Edward velem fog egy osztályba járni. Tegnap iratkoztak be. Jaj, az a kis cuki Hanna meg elsős lesz. Imádnivaló tündérke. Bár, az egy kicsit furcsa, hogy akárhányszor szóba hoztam náluk, hogy a szüleik hol vannak, mindig kitértek a válaszadás elől. Még ezt ki kell derítenem. Bárcsak ne lennének ezek a rosszullétek. 3 napja hányingerem van és szédülök. Ráadásul, úgy zabálok, mint egy disznó. Mindent magamba tömök. Olyat is megkívánok, amit ezelőtt sohasem. És a legirracionálisabb időpontokban. Hajnali háromkor kívántam meg a savanyúságot. Ki hallott már ilyet? Edward csak jót kuncog rajtam. Engem azonban zavar. Lassan gurulni fogok, ha így folytatom. És még a menszeszem sem jött meg. Igaz, hogy még csak két napja késik, de nekem eddig szinte órára pontosan jött meg. Várjunk csak! Nincs mikulás, zabálás, szédülés, hányás. Úristen! De idióta vagyok. Lehet… hogy…? Nem, az lehetetlen.  Hisz védekeztünk. Vagyis leszámítva az első két alkalmat. Nyugi Bella, nyugi. Ne ess pánikba! Csak két napot késik. Késhet a stressz miatt is. Elvégre rengeteget idegeskedsz mostanában. Igen, csak ez a baj. A kaja meg. Csak növekedsz, és több kalóriára van szükséged. Kívánni meg akkor is szoktál kívánni ételeket, ha megvan. Mondjuk, akkor csak a csokit. Ugyan már! Kit akarok én ezzel hülyíteni? Basszus, lehet, hogy felcsinált Edward?


   ( Edward szemszöge)

Hihetetlenül boldog vagyok. Bella a legcsodálatosabb nő a világon. Nem mellesleg a legszexibb is. Mióta vele vagyok, nem szexelek, hanem szeretkezek. Hatalmas a különbség a két dolog között. Még nem mondtam el neki, hogy mi is vagyok, mert félek a reakciójától. Mi van, ha megijed? Vagy ha megutál? Nem bírnám elviselni, ha elveszíteném. Nem élném túl. Alice szerint meglepően könnyedén fogadná, és nem érdekelné, hogy szörnyeteg vagyok. De mi van, ha nem? Húgom 1 hete folyamatosan győzköd, hogy mondjam el neki. Néha még célzásokat is tesz Bellának. Ilyenkor persze jól lemorgom, de ő csak nevet rajtam. Emmett gyáva nyuszinak hív. Imádja, ha lealázom bunyóba. Rosalie hozzáállása megváltozott Bellával és a szerelmünkkel kapcsolatban. Nem hittem volna, hogy valaha is ilyet fogok mondani, de kedves lett. Már nem magát helyezi középpontba, hanem törődik másokkal. Kiváltképpen Hannával. Jaj, az a csöppség zabálnivaló. Mennyire örülnék, ha megajándékozhatnám Bellát később egy gyerekkel. De sajnos nem tehetem.  Köszönhetően a vámpírságomnak. Az idegesítő ex pasikát elintéztük Emmett-el. Szerelmem nem tud róla, de felkerestük a srácot, és elbeszélgettünk vele egy kicsit. Persze néha megpaskolta az arcocskáját a kezecskéjével, meg be kellett jelentkeznie a fogorvoshoz, de semmi testi fenyítést nem alkalmaztunk. Kulturált emberek módjára intéztük el a dolgot. Emmett elmagyarázta neki, ha nem száll le Belláról, feltehetőleg szüksége lesz egy tolószékre, vagy egy komplett testre. Persze én nem szólhattam bele, mivel bátyám felnőtt férfi, akinek szabad akarata van. Mellesleg akkor én Muse-t hallgattam az MP3-mon. Így nem tanúsíthattam, hogy megtörtént e a fenyegetés. Miután elsimítottuk ezt a dolgot, minden zavaró tényező megszűnt a kapcsolatunkban. Bár Bella az utóbbi napokban elég furcsán viselkedett. Rengeteget evett, és gyakran volt rosszul. Aggódtam az egészsége miatt, de azt mondta, hogy semmi komoly. Most a rétünkön fekszem, és a közös pillanatainkra gondolok. Minden olyan csendes, míg meg nem szólal a mobilom. Mondtam, hogy ne zavarjanak. Alice mindenkinek vett saját mobilt. Szerette szórni a pénzt. A képernyőn szerelmem neve villog.
- Ennyire hiányzom? – szólok bele.
- Igen, nagyon. – hangjából ítélve mosolyog. – Hol vagy? Beszélnünk kell. – izgatottnak tűnik.
- Valami baj van?
- Nem, nincs. Hol vagy most?
- A rétünkön. Elmenjek hozzátok? Máris indulok. – állok fel a földről.
- Ne! – olyan erősen tiltakozik. Valami komoly gond van. Nem szokott ilyen lenni. – Várj meg ott, kérlek. Sietek.
- Rendben. De megijesztesz. Minden oké?
- Persze. Sietek. – és ezzel kinyomta. Még csak azt se mondta, hogy szeret. Meg kellene sértődnöm. Visszahanyatlok a fűbe, s várom szerelmem.

  ( Bella szemszöge)

Bepattantam a kocsiba, s egyenesen az erdő felé hajtottam. Azt mondta a rétünkön van. Addig még van egy kis időm gondolkozni. Mi van, ha tényleg terhes vagyok? Hogy fogadná Edward? Vagy a szüleim? Tulajdonképpen még azt sem tudom, hogy én, hogy fogadnám. Még csak 17 éves vagyok. Mindig is úgy gondoltam, hogy leérettségizek, lediplomázok, elhelyezkedek egy jó munkahelyen, majd miután már van biztos anyagi hátterem, akkor alapítok családot. A gyerekeknek is jobb sorsa lenne egy ilyen családban, mintha valaki 16 évesen szülne, a semmire. Én mindig is amondó voltam, hogy előbb megteremtem a biztos anyagi hátteret, aztán jöhet a gyerek. De most minden megváltozhat. Anyáék vajon, hogy fogadnák? Tuti kiakadnának. Lehet, apa még meg is ölné Edwardot. Edward! Még ő is csak 17. Nem hiszem, hogy ilyen hamar szeretne apa lenni. Jaj, Istenem! Most mégis mi lesz? Leállítottam a kocsit, majd belevetettem magam az erdőbe. Pontosan tudtam hova kell mennem, mert már sokszor jártunk erre Edwarddal. Szerelmem a rét közepén feküdt. Mikor meghallotta jövetelem, felpattant, és elém sietett.
- Mi a baj, kicsim? Olyan idegesnek tűntél a telefonba. És most sem vagy nyugodt. – szorította meg kezem. Hogy mondjam el neki? És, ha nem is igaz?
- Beszélnünk kell. – nem mertem a szemébe nézni.
- Mi a baj? – emelte fel fejem államnál fogva, kényszerítve, hogy szemébe nézzek.
- Komoly dologról van szó. Nem is tudom, hogy mondjam el. – éreztem, hogy eleredtek könnyeim. Hogy lehetek ennyire gyáva? Csak négy szót kellene kimondanom. Lehet, hogy terhes vagyok. És kész. A többi rajta múlik.
- Nyugodj meg! Tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz. – csókolta le arcomról könnyeimet.
- Lehet, hogy terhes vagyok. – suttogtam. Edward felkapta a fejét, és riadtan nézett rám. Aztán rendezte arcvonásait, majd ellépett tőlem.
- Biztos, hogy nem. – ezzel megfordult, majd járkálni kezdett.
- Miért vagy ebben annyira biztos? Nézzük csak a tényeket. Késik, zabálok, szédülök és hányok. Mellesleg az első két alkalommal nem védekeztünk.
- Akkor is biztos, hogy nem. – nem fordult meg, mikor válaszolt. Még mindig háttal állt nekem.
- Miért vagy benne annyira biztos? – keltem ki magamból. Miért akarja ennyire letagadni a dolgokat? Ez felbőszít.
- Miért? – emeltem meg hangom.
- Mert vámpír vagyok. – kiabálta, miközben megfordult.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés