( Edward szemszöge)

Mindenhol sötétségbe ütköztem. Hol vagyok? Mi történt velem? Hangfoszlányok törték be magukat elmémbe, és egyre erősödtek.
- Alice. Egy vámpír képes elájulni? Eddig erről nem is tudtam. – hallottam meg szerelmem hangját.
- Nagyon úgy tűnik. Én se tudtam erről. – miről beszélnek? Még jó, hogy 1 vámpír nem tud elájulni.
- Szerinted nincs semmi baja? Már nagyon régóta eszméletlen. – kezdett el aggódni Bella.
- Edward csak nem annyira puhapöcs, hogy vámpírként is baja esik. Vagyis remélem. – hé, én is itt vagyok. Ne beszéljetek ki! Ráadásul ne úgy, hogy én is hallok mindent. De miért nem tudom kinyitni a szemem?
- Nem kellene hívni 1 orvost?
- Bella. És mégis, hogy a francba magyaráznád el, hogy nem dobog a szíve? Vagy beadod neki, hogy vámpír? 5 perc és hozzák a kényszerzubbonyt. Ennyire hülye te se lehetsz.
- Ne beszélj így vele! – jé, ez a saját hangom volt. Kinyitottam a szemem, és két aggódó nőszeméllyel találtam magam szembe. Frankó! Minden pasi erre szeretne ébredni, nem mondom. Felültem. Mi a fészkes fenét keresek én a földön?
- Jaj, Edward. – vetette magát Bella karjaimba. – Nincs semmi bajod? – aggódva nézett végig rajtam. Vámpír vagyok, az Istenit! Mégis mi bajom lehetne? Mindkettőnket felállítottam.
- Itt meg mi történt? – Alice és Bella értetlenül néztek rám. Mi van, talán japánul kérdeztem, vagy mi?
- Elájultál, Edward. – szólalt meg húgom.
- Hát ez nagy poén. – tört ki belőlem a nevetés. Ilyen hülyeséget se hallottam még.
- Tényleg elájultál. – nézett rám döbbenten Bella.
- Mi? Ez képtelenség. Vámpír vagyok, emlékeztek? A vámpírok nem ájulnak el. Ne beszéljetek sületlenségeket! – úgy néztek rám, mintha idióta lennék. Mi van ezekkel? Mintha mindketten be lennének állva.
- Akkor is elájultál. – jelentette ki húgom. – Na, mindegy. Most megyek. Szia, Bella. – adott szerelmemnek két puszit.
- Majd otthon találkozunk. – intett nekem, majd elhagyta a házat. Menő! Otthon majd biztos jól kitárgyalják „az Edward elájult” témát. Röhögés lesz ezerrel. Én leszek a házi bohócuk néhány napig. Mindenki álma ez. De, hogy a francba ájulhattam el? Pedig a jelek szerint megtörtént. De ez akkor is hihetetlen. Ilyen is csak velem fordulhat elő. Most már magamban is beszélek. Lassan tényleg kezdem elhinni, hogy valami nincs rendben a fejemben.
- Jól vagy? – Bella elég furcsán méregetett.
- Persze. – össze kell szednem magam. – Szóval negatív lett a teszt? – valami derengett ezzel kapcsolatban.
- Igen. – sütötte le szemét.
- Mintha sírtál volna. Miért? – kezdtek visszatérni az emlékeim. Tényleg láttam valami sötétséget. Hmmm.
- Csak, mert már úgy elképzeltem, ahogy egy kis Edike futkározik körülöttem. Ahogy beletúr a hajába, és a lányok a játszótéren kiesnek a hintájukból. – ezen mosolyognom kellett. Ilyen is csak Bellának juthat eszébe.
- Gyere ide! – húztam magamhoz közelebb. Arcom hajába temettem. Csodálatos illata van.
- Hülyének tartasz, igaz? – szólalt meg pár perccel később.
- Dehogy. – simogattam meg arcát. Én is el tudtam volna képzelni egy kis Edikét. Miket beszélek? Tisztára megőrültem.
- És ha kis Bella lett volna? – vetettem fel az ötletet.
- Isten ments! – ijedt meg szerelmem.
- Miért nem?
- Hogy olyan béna legyen, mint én? Kizárt. Elmenne az összes pénzünk pszichológusra. – ezen jót kuncogtam.
- Az én kis bolondom. – öleltem magamhoz.
- Edward. – motyogott mellkasomba.
- Igen?
- Mikor akartad elmondani, hogy gondolatolvasó vagy? – ledermedtem. Ez meg…? Alice! Ó, csak kerülj a kezem közé te kis béka. Ezért még számolunk.
- Ömmm…most? – vigyorogtam rá.
- Fogd be! – bokszolt mellkasomba. - Haragszom rád. – fordított nekem hátat. Áh, nők! Ki érti őket? Túl bonyolultak számomra. Miért nem adnak hozzájuk egy kézikönyvet? Úgy sokkal könnyebb dolguk lenne a férfiaknak.
- Miért nem válaszolsz? És miért nem öleltél át? – fordult dühösen vissza Bella. Mi? Már megint miről maradtam le? Vennem kellene néhány Duracellt.
- Nem tudom, miről van szó. Bocs kicsim. – vágtam „annyira sajnálom” arcot. Remélem, nem kapok a fejemre.
- Üzentem neked gondolatban. Miért nem figyelsz rám? – ismét hátat fordított nekem. Azt miért nem mondta el az én „nemsokára halott” húgom, hogy az ő gondolatait nem hallom? Direkt szórakozik velem. Majd kap a pofájára, az biztos. Hátulról átöleltem Bellát. Beleremegett érintésembe. Hmmm, ez tetszik. A füléhez hajoltam, majd belesuttogtam.
- A te gondolataidat nem hallom. – megpördült tengelye körül, így a következő pillanatban már szembe találtam magammal.
- Tényleg? – lepődött meg.
- Tényleg. De nem tudom, miért van ez. Pedig a te gondolataidat szeretném hallani. Olyan jó lenne néha tudni, mire gondolsz.
- Akkor akár perverz dolgokra is gondolhatnék? Most is akár? – ajka önelégült mosolyra húzódott. Határozottan kikészít ez a nő. Az őrületbe akar kergetni.
- Igen. – Bella erre felsóhajtott. Megkönnyebbült sóhajtás volt.
- Mi volt ez? – húztam fel a szemöldököm.
- Nem tudom, miről beszélsz. – játszotta a hülyét.
- Na, kicsim. – csókoltam nyakába.
- Nem ér zsarolni. – hangja rekedten csengett. Szám végig húztam nyakán, majd kulcscsontját kényeztettem.
- Feladom. – diadalittasan hagytam abba előbbi tevékenységem. Hatással vagyok rá. Ez tetszik.
- Csak örülök, hogy nem hallottad, mikre gondoltam korábban. – motyogta maga elé.
- Miért, mikre gondoltál? – eresztettem el egy ezer wattos mosolyt.
- Azt nem mondom el. – ajkam fenyegetően közelített nyakához, így megállított.
- Olyan dolgokra gondoltam, hogy mit csinálnék veled. – sóhajtott fel. Beletúrtam a hajamba. Hízott a májam, de nagyon.
- Én is sok mindent csinálnék veled, megnyugodhatsz. – hogy nyomatékot adjak szavaimnak, szenvedélyesen megcsókoltam. Ez a csók nem volt gyengéd. Ez egy ragadozó csókja volt. Megszakítottam csókunkat, mert Bellának levegőre volt szüksége. Szegénykém iszonyatosan zilált. Talán kicsit túlzásba vittem.
- Most mennem kell.
- Muszáj? – szomorodott el.
- Muszáj. Még túl kell élnem egy szekálást. Emmett most egy hétig ezzel fog cukkolni, ha nem tovább. Ha nem hívnálak, belehaltam a sértegetéseibe. – mosolyogtam rá.
- Nagyon vicces. Szeretlek, te majom.
- Szeretlek, te szex mániás. – én csak vigyorogtam, de ő szúrós pillantást küldött felém.
- Jól van, na. Elvégre nem tehetsz arról, hogy ennyire beindítalak.
- Cöh. Most azonnal told ki a segged azon az ajtón Edward Cullen, különben megszabadítalak a kispajtásodtól.
- Úgy imádom, amikor dühös vagy. Még szexibb leszel tőle. – cukkoltam tovább.
- Na, húzzál el! – mutatott az ajtó felé.
- Szia, bébi. – leheltem csókot ajkára, majd elhagytam a házat.
Leparkoltam a házunk előtt, és felkészültem a kínzásra. Mikor beléptem az ajtón, tudtam, hogy drágalátos húgom mindent kifecsegett. Emmett arcán ugyanis egy levakarhatatlan vigyor ült.
- Szia, ájulóska. – köszöntött bátyám. Ne foglalkozz vele Edward, ne foglalkozz vele! Ha látja, hogy nem veszed magadra, abbahagyja.
- Csak nem attól ájultál el, hogy majdnem apuka lettél? Ejnye, öcsi! Hányszor mondtam már neked, ha óvszer kell, csak kérned kell? Bármilyen ízesítésűvel szolgálhatok. Bella mit szeret jobban? Csoki, eper? Ha kellett volna, még a boltba is leugortam volna tejszínhabért. – ne foglalkozz vele! Itt sincs. Nem hallasz semmit se.
- Tudod, azért szégyellhetnéd magad, hogy ilyen korán majdnem nagybácsivá tettél. Még csak 95 leszek az idén. Na, de olyan heves volt Bellácska, hogy elszakadt a gumi? Vagy nem is használtatok? Hányszor kell elmondanom, hogy a védekezés fontos? Anyádék is rájöttek, miután megszülettél.
- Fogd be! – morogtam rá. Már nem bírtam tovább. Pontosan tudja, mivel húzzon fel.
- És mi volt az az ájulás? Csak nem leesett a vércukorszinted? Mondtam neked, hogy mostanában annyira sápadt vagy. Holnap elviszlek egy kivizsgálásra.
- Emmett! Szállj már le rólam! Rajtam vezeted le a fölösleges energiádat? Arról nem én tehetek, hogy több, mint két hete nem nyúlhattál Rosalie-hoz. De ha nem tudod magad lefoglalni, ajánlok neked DVD-ket. Manapság már nagyszerű síkosítók kaphatók a boltokban. Vagy, ha gondolod, szülinapodra meglephetlek egy guminővel. Láttad már az Amerikai Pitét, igaz? Abban is van jó tipp a problémádra. – vágtam vissza. Csak nem vagyok „gyáva nyuszi, beszarok a bátyámtól” Cullen. Emmett döbbenten nézett rám. Nem számított rá, hogy szembeszállok vele. Kellett neki kötekedni. A következő pillanatban Hanna izgatottan futott le a lépcsőn, háta mögött Rosalie-val.
- Edward bácsi, Edward bácsi. Képzeld, Disneylandbe megyünk. – nézett rám csillogó szemekkel.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés