8. fejezet
2010.09.02. 13:44
Bella szemszöge:
Nem érdekelt, hogy az a kényes kis senkiházi meghal. Őt mégse fogom próbálni nem megölni! De láttam valamit a szemében. Mintha nem lenne ember. Mikor szó csatáztunk a szeme színe megváltozott. Szeme aranybarnából korom fekete lett, mint a kút amit lezártak a fejem fölött. De nem érdekelt, mert én sem vagyok ember. Egy szörnyeteg vagyok, akit megpróbáltam eltüntetni. Eddig sikerült, de a szörnyeteg akar még egy brutális gyilkosságot és aztán befejezi vagy legalább is gyengédebb lesz az áldozatokkal. De ez a Tanya Denali vagy tudom is én ki, nem fogja megúszni. Mindent bevetek, hogy a világ legbrutálisabb gyilkosságát hajtsam végre Tanya Denali-n! Gonosz mosoly húzódott az ajkaimon. Leszállok Jessica-ról és annak édesanyjáról. Őket most már biztos, hogy meg kell ölnöm. De legalább gyakorolhatok egy kicsit. Jessica Stanley és édesanyja gyors és fájdalom mentes halált fognak halni. Csak az ijesztgetés lesz durva. Két nappal ezelőtt még bármit megadtam volna azért, hogy ne oltsak ki több életet, de fordult a kocka. Most minél jobban megakarom ölni azt a szőke libát. Nem tudom, hogy honnan jött ez a mérhetetlenül sok düh, de most nem is izgatott. Most olyan vagyok, mint a legelsőnél. Minél jobban akarok teljesíteni és minél fájdalmasabban elvégezni. Felmentem a szobámba, összepakoltam a cuccomat holnapra és elmentem fürdeni. Most nem meleg vizet, hanem hideg vizet nyitottam meg. A hideg a testem, jobbnál jobb ötleteket találok ki. Vagy egy óráig áztattam magam a hideg vízben. Mivel megfázni nem tudok, ezért nem okozott problémát a hideg. De sajnos már nagyon fáradt voltam. Felvettem a pizsamámat, majd megmostam a fogamat. Mikor a tükörbe néztem megláttam a második énemet, olyan düh csillogott a szemeiben, amilyet még életemben nem láttam. Gonoszan és ördögien elmosolyodtam, mire a tükörből kinyúlt egy kéz. Én megragadtam. Jessica-nál kötöttem ki, aki egy forró fürdőt vett. A kád tele volt. A teteje sűrű hab réteg fedte. Ezt a tükréből láttam, majd a vízben kötöttem ki. A víz fekete lett a hajamtól és hideg. A szeme felpattant és körül nézett. Én láttam őt, de ő nem látott engem. Felemelte a kezét és a sűrű fekete hajam rátapadt. Megijedt. Majd hirtelen felültem. A sikoly a torkára ragadt. Megragadtam a karjait és odasúgtam.
- Négy nap múlva...- majd eltűntem a habok között. Ám még itt voltam, de Jess azt hitte elmentem, mert a víz ugyan hideg maradt de már nem volt benne a fekete hajam. Körbenézett. Mikor látta, hogy "eltűntem" visszasüllyedt a kádba, és szorosan becsukta szemeit. Én bezártam az ajtót, mire szemei felpattantak. Megnyitottam a csapot a kagylónál és a kádban, de ő nem látott. Majd a víz nem szokásos módon kezdett el fölfelé folyni. Nagyon megijedt, de mozdulni nem tudott. Vagyis tudott, csak egyszerűen lefagyott. Ekkor belé másztam. Az ajtón elkezdtek kopogni.
- Kicsim, minden rendben?- kérdezte az anyja, de ekkor az ajtón kiszivárgott a tetején a víz. - Jess! - próbálta kinyitni az ajtót, de nem bírta. majd elkezdte ütögetni, rugdosni.
- Szívem, mi történ? - jött oda Mr. Stanley. Majd mikor meglátta az ajtón a vizet ő is elkezdte rugdosni. Ekkor már több száz hektó liter volt már a plafonon és csak gyűlt és gyűlt. Ekkor elengedtem az ajtót. Beestek az ajtón és megcsúsztak a vízen. Felnéztek és elképedtek. Mégis, hogy lehetséges ez? Vagy valami ilyesmi kérdés járhatott a fejükben. Majd meglátták Jess-t. Az anyja odament hozzá és én megragadtam a kezét.
- Öt nap múlva...- majd elengedtem, és kinyitottam Jess szemét, ami most csak a szeme fehérje látszott. Az anyja megrémült, majd meghátrált. Odament Jess-hez az apja és elkezdte fojtogatni a vízbe. Hatalmas nagy hibát követett el azzal, hogy meglátott engem. Evvel annyit ért el, hogy ma őt meg kell ölnöm. Szadista dolog tőlem, de nem engedhetem terjedni a titkot egy kisvárosban! Majd kijöttem Jess testéből és leengedtem a vizet. A víz ami meghaladta a több ezer hektó liter is. De ez nekem nem fájt, csak nekik. Mikor Jess-ből kijöttem, Jess újra Jess lett ezért kapkodni kezdte a levegőt. Az apja elengedte az anyja pedig hozott egy törülközőt. Kimentem a fürdőből. Az apja lement, és én újra a kútban voltam. Elkezdtem mászni föl. Mikor kiértem egy réten találtam magam. Ez az a hely, ahol a mostoha anyám megfojtott. Láttam, hogy az apa teljesen megrémül, tudta, hogy én egy szörnyeteg vagyok. Már a rét szélén voltam, mikor kijöttem a plazma tv-ből. Majd felálltam és elindultam megölni Mr. Stanley-t. Gyors halállal halt. Mikor a szemembe néznek és én a szemükbe meghalnak. Én döntöm el, hogy gyorsan vagy lassan. Fájdalom mentesen vagy pokolian haljanak meg. Ő gyors és fájdalom mentesen fog meghalni. A szemébe néztem, és arca eltorzult, majd összeesett. A szája tátva, alsó ajka oldalra eltolva. Eldugtam őt a dívány mögé és visszamentem a Tv-be, onnan pedig haza. Mikor hazaértem rögtön bebújtam az ágyba és álomba merültem.
Jessica szemszöge:
Mikor vége lett ennek a fürdőszobai jelenetnek, anyával lementünk apa után a földszintre. Ám amikor leértünk nem találtuk apát. De amikor a Tv-re néztem, láttam, hogy csöpög belőle a víz. Mintha járt volna valaki itt. Én tudtam, hogy ki volt az, de nem akartam elhinni. A szőnyegen a víz nyomokat hagyott a díványig. Mikor megnéztem felsikítottam. Apa volt az, de már nem élt. Anya odarohant hozzám, megnézte ő is mi történ és ő is felsikított. Rohant a telefonhoz. Hívta a mentőket és a rendőrséget. Én leültem a lépcső aljára és rázkódtam a sírástól. Megvoltam rémülve. Teljes szívemből kívántam azt, hogy bár visszamehetnék a múltba. Anya is leült mellém és együtt zokogtunk. Majd megérkeztek a mentők és a rendőrök. Az ajtón mindenki bejött. Hozzánk rohant Dr. Carlisle Cullen. Ő volt Forks legjobb orvosa.
- Jól vannak? Nem esett bántódásuk? - kérdezte, mire én válaszoltam, mivel anyu nem tudott megszólalni.
- Nem, nem esett bántódásunk, de nem vagyunk jól! - mondtam.
Gyorsan kivizsgált minket.
- Hol van a sebesült? - kérdezte sürgetve. Anyám a dívány mögé mutatott és Dr. Cullen odament.
Carlisle szemszöge:
Mikor Mrs. Stanley megmutatta hol van a halott, én odamentem. Elképedve néztem az áldozatra. Ilyet még soha az életbe nem láttam. Megvizsgáltam, de nem tudtam rájönni, hogy a szája hogy deformálódott el. Szóltam az egyik mentősnek, hogy vigyék el. Én fogom kideríteni, hogy mi történt. Visszamentem a két emberhez.
- Tudnak valamit mondani? Láttak valamit?- kérdeztem tőlük, mire a fiatalabbik, ha a vámpír memóriám nem csal, Jessica rám nézett.
- Egy elátkozott kazetta miatt történt az egész! A szörny, démon vagy valami a tv-n keresztül jött ki. Én és az anyukám megnéztük azt a videót, de apa nem nézte meg. Nem tudom,hogy miért halt meg!- mondta, mire elképedtem. Tanya is megnézett ma valami kazettát. A telefonba azt mondták bele, hogy hét nap.
- És ha megnézed ezt az elátkozott kazettát, mi történik? - kérdeztem, mert kíváncsi voltam és mert segített az ügyben.
- Ha megnézed, a kazetta végén megszólal a telefon. Mikor felveszed nem mondanak bele semmit sem, csak azt, hogy hét nap! Majd minden nap látod őt. Ő minden nap elmondja, hogy mennyi időd maradt. Nekem az első nap megfogta a kezem, ami még most is látszik. - mondta Jessica és megmutatta a karját. Teljesen megrémültem. Tanya meg fog halni egy kazetta miatt? Nem hiszem, hogy ez lehetséges, mivel Tanya vámpír és a vámpírok halhatatlanok. És mi van akkor, ha ettől függetlenül is meghal? Ki kell derítem.
- Van olyan ember a földön, aki túlélte a támadást? - kérdeztem, mire bólintott.
- Bella Swan vagy is Isabella Swan, csak ő a Bella-t szereti. Edward mellett ül két órán is azt hiszem. - mondta Jessica. Bella az egyetlen kiút, hogy megmentsük azoknak az életét, akik látták a kazettát.
|